Göncz Árpád

2015. október 9. Sereg András

Író, műfordító, jogász, köztársasági elnök. A politikában a helyét nem a jogvégzettsége határozta meg, hanem inkább Bibó István „citoyen voltából eredő, magától értetődő bátorsága”. Államfőként a védteleneket kívánta szolgálni, „akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó”.

Göncz Árpád 1922. február 10-én született Budapesten. Apja Göncz Lajos, anyja Heimann Ilona. A Göncz család Csáktornyáról származott, ahol a dédapja gyógyszerész volt. „Anyám magyar – születése helye ma Románia. Apám magyar – születése helye ma Jugoszlávia. Feleségem apja magyar – születése helye ma Csehszlovákia. Mindannyian menekültek. Nekem már könnyű dolgom volt – túl sokat tudtam az embertelenségről ahhoz, hogysem ne ismertem volna fel már diákkoromban (jogot tanultam): hol a helyem.” (Göncz Árpád: A „névtelen” magyar, Budapest, 1991.)

1939-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára jelentkezett, de tanulmányaival párhuzamosan az Országos Földhitelintézetben volt gyakornok. Elmondása szerint azért ment jogásznak, mert akkoriban a jogi egyetem volt az egyetlen olyan felsőoktatási intézmény, amelyet egy hozzá hasonló szegény értelmiségi családból származó diák is elvégezhetett, elviselhetetlen anyagi terhelés nélkül. 1944-ben szerezte meg jogi doktorátusát.

„A politikában helyemet nem a jogvégzettségem határozta meg, hanem az – emlékezett vissza a világháború utáni időkre –, hogy kamaszfejjel tagja voltam a Teleki Pál Munkaközösségnek – ennek a piarista öregdiákokból, holdudvarukból, parasztfiúkból lett értelmiségiekből képződött baráti körnek majd politikai mozgalomnak –, amely az első szabad választás után számos képviselőt adott a kisgazdapártnak, az úgynevezett centrumot alkotó »aprószenteket«. Éveken át komoly önképzést folytattunk. Tanulmányoztuk a földkérdést, a parasztság, az ipari munkásság helyzetét, az ország gazdasági adottságait, a politikai demokrácia követelményeit és feltételeit.”

Göncz Árpád

"Azokat kívánom szolgálni, kiknek szolgájuk nincsen: a védteleneket." - 1990. május 2-án az új Országgyűlés elnökének választották. - Forrás: nyugat.hu

1944. februárjában behívták katonának, mivel az egyetem miatt addig halasztást kapott. A 25. hegyivadász pótzászlóaljhoz került Bélapátfalvára, ahol hamarosan vezető nélkül maradtak, mert Dálnoki Miklós Béla átment az oroszokhoz tárgyalni. A zászlóaljat Várpalotára vezényelték, és Németország felé indították őket. Göncz Árpád azonban otthagyta alakulatát, Budapestre ment, ahol egy ideig bujkált, aztán csatlakozott az ellenállás egyik szervezetéhez, a Táncsics zászlóaljhoz, és annak egyik vezetője lett. Egy rajtaütéskor átlőtték a combját. Sebesülten szülei lakásának pincéjében húzta meg magát az ostrom idején. Innen vitték el a bevonuló oroszok, akiktől többször is megszökött.

1945-ben belépett a Független Kisgazdapártba. A párt ifjúsági szervezetének, a Független Ifjúság budapesti tagozatának elnöke és a Nemzedék című hetilap felelős szerkesztője lett, később pedig a párt parlamenti csoportjának titkára, 1946-tól a párt főtitkárának, Kovács Bélának személyi titkára volt két évig. 1946-ban vette el feleségül Göntér Zsuzsannát, akitől négy gyereke született.

1948-ban, a kisgazdapárt teljes felszámolásakor három hétig tartották fogva a Katonapolitikai Osztályon. A párt feloszlatása után elvesztette állását. Segédmunkásként, hegesztőként és csőlakatosként is dolgozott. 1952-ben beiratkozott a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, ahova négy évig járt.

Az 1956-os forradalom idején a Parasztszövetségben kapott munkát. Fegyveres harcban nem vett részt, de gyakran tárgyalt a parlamentben a kormánytagokkal és a felkelőkkel. Neki jutott az a feladat, hogy közreműködjön a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memorandumok elkészítésében és az indiai követségre juttatásában. Felkereste Bibó Istvánt, aki a kormány nevében fogalmazott meg tervezetet, amely hazánk nemzetközi helyzetére (semlegesség, orosz csapatok kivonása) és belső berendezkedésére (behatárolt parlamenti pluralizmus) vonatkozott, és ezt átadta az indiai nagykövetnek, miután több szervezet aláírta azt. „Politikai gondolkodásomat mindmáig meghatározza Bibó István. Mintaértékű volt számomra nyájas radikalizmusa, átélt magyarsága, európai liberalizmusa, citoyen voltából eredő, magától értetődő bátorsága.” (Göncz Árpád: Sodrásban I-II., Budapest, 2004. 11-13.)

1957-ben segített Nagy Imre „A magyar nép védelmében” című kéziratát külföldre juttatni. Göncz Árpád letartóztatása idején, 1957-ben a Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézetben dolgozott irányító tervező agronómusként. 1858. augusztus 2-án a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték a fellebbezés lehetősége nélkül a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló kísérlet miatt. „Zárt és titkos tárgyaláson, gyorsított eljárással, fellebbezés lehetősége nélkül életfogytiglani börtönre ítéltek összeesküvésért és hazaárulásért Bibó Istvánnal – Nagy Imre, a kommunista mártír miniszterelnök mellett ötvenhat másik politikus hősével – együtt. – jegyezte meg egy visszaemlékezésében. – A börtönben tanultam angolul, s ma úgy érzem, már csak ezért is érdemes volt becsukatnom magamat… Jó húsz évig éltem abból, hogy amerikai írók – Faulkner, Hemingway, Styron, Doctorow, Updike, Susan Sontag, James Baldwin etc. – műveit fordítottam magyarra.”

1963-ban általános amnesztiával szabadult. A Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézetben, majd a Talajjavító Vállalatnál szakfordítóként, 1965-től műfordítóként és szabadfoglalkozású íróként dolgozott. A Magyar Írószövetség fordítói szakosztálya vezetőjének nevezték ki 1981-ben. Ugyanebben az évben jelent meg műfordítói munkásságának egyik legmaradandóbb teljesítménye: J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című könyvének fordítása.

Göncz Árpád

1990. augusztus 3. - Forrás: huppa.hu

1988-ban az Írók Szakszervezetének elnöke lett, 1989 végén pedig a Magyar Írószövetség elnökének választották. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózatának alapító tagja volt, közreműködött a Szabad Demokraták Szövetségének megalapításában, amelynek 1988–89-ben ügyvivője is volt. 1988-ban a Nagy Imre és mártírtársai újratemetését kezdeményező Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja, később alelnöke. 1989. június 16-án a Hősök terén az ő nyitotta meg az újratemetési szertartást, a rendszerváltás emblematikus eseményét, amelyen több százezren vettek részt. 1989-től az Emberi Jogok Ligája budapesti tagozatának ügyvezető elnökeként is tevékenykedett. 1990 tavaszán a Szabad Demokraták Szövetsége budapesti listájáról került a parlamentbe.

1990. május 2-án az új Országgyűlés elnökének választották meg, és eközben ellátta a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöki teendőit is. Augusztus 3-án köztársasági elnöknek választották. „Ha szolgálni kívánok valakit, azokat kívánom szolgálni, kiknek szolgájuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó” – hangoztatta első elnöki beszédében.

Göncz Árpád megválasztásának hátterében az MDF–SZDSZ paktum állt, amely biztosította a kormányozhatóságot és a politikai stabilitást. Az Antall József és Tölgyessy Péter által tető alá hozott megállapodás erős miniszterelnöki pozíciót hozott létre, és mellette egy „közepesen gyenge” államfői tisztséget. "Erkölcsi és politikai késztetést éreztem, hogy „plebejus” államfő legyek, aki a magyar politikai élet színpadára képes visszahozni a mosolyt – mert anélkül nemcsak politizálni, hanem élni sem lehet –, aki minden döntésénél mindkét fél, kormány és ellenzék szempontjait figyelembe veszi, akinek nemcsak tiszte, de kötelessége is az egyensúly őrzése, a mérséklet, a politikai jó modor meghatározása" – foglalta össze államfői ars poeticáját. 1995. június 19-én a parlament a következő ciklusra is őt választotta meg köztársasági elnökké. Mandátuma 2000. augusztus 4-én járt le.

Megbízatásának tíz éve alatt három törvényjavaslatot nyújtott be a parlamenthez, kétszer élt politikai vétóval, és nyolcszor fordult az Alkotmánybírósághoz. (Összehasonlításul: Mádl Ferenc tizennégyszer, Sólyom László tizenhétszer, Schmitt Pál egyszer sem, míg Áder János eddig kétszer élt alkotmányossági vétóval.) Göncz indítványai kivétel nélkül jobboldali kormányok időszakában születtek, azaz 1994 és 1998 között, a Horn-kormány regnálása idején, nem talált alkotmányjogi problémát egyetlen törvényben sem. Az ő kezdeményezése nyomán minősítette többek közt alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság az Országgyűlés által elfogadott, de még ki nem hirdetett úgynevezett Zétényi–Takács-féle elévülési törvényt. Az 1944. december 21-e és 1990. május 2-a között elkövetett és politikai okból nem üldözött súlyos bűncselekmények üldözhetőségét célzó jogszabály, amely beterjesztői, Takács Péter és Zétényi Zsolt MDF-es képviselők után kapta nevét, valamennyi pontjában megbukott az alkotmányossági próbán. A 11/1992. (III. 5.) AB határozat kimondta: „A törvény sérti az alkotmányos büntetőjognak azt a követelményét, hogy a bűncselekmények büntethetőségének elévülésére – beleértve az elévülés félbeszakítását és nyugvását is – az elkövetéskor hatályos törvényt kell alkalmazni, kivéve, ha az elévülés időszakában az elkövetőre kedvezőbb szabályok léptek.”

„Nem jó szántamból és nem az ellenzék nyomására fordultam az Alkotmánybírósághoz, és nem azért, mert bárkivel ütközni kívántam volna. Hanem meggyőződésből, hogy a közélet demokratizmusa ne csorbulhasson – magyarázta utóbb döntését egy, 1996-ban megjelent interjújában. – Komoly veszélyét láttam ennek, de talán sikerült elejét vennem. A legnehezebb – korábban is, most is –, hogy időben kitapintsam azokat az ütközőpontokat, ahol a felmerülő ellentétek elég súlyosak ahhoz, hogy az országot letérítsék a demokrácia ösvényeiről. Az ellensúlyként rendelkezésemre álló jogi, politikai eszközökkel, személyes magatartásommal talán képes vagyok ezt megelőzni.”

Göncz Árpád és II. Erzsébet királynő

Elnökként külföldön is nagy tekintélyt vívott ki magának. - 1993. május 6. II. Erzsébet királynővel. - Forrás: MTI / Kovács

Tízéves államfői pályafutásának talán legkínosabb pillanata volt, amikor 1992. október 23-án a mikrofonhoz lépve nem tudta elkezdeni ünnepi beszédét, mert kifütyülték a Kossuth téren. Boross Péter akkori belügyminiszter így emlékezett vissza a történtekre: „1992. március 15-én Demszky Gábor a Petőfi szobornál agresszív beszédet mondott. A főpolgármester száját olyan mondatok hagyták el, mint »el a kezekkel a médiától« meg hasonlók. Ez volt a nyitánya annak az azóta is tartó folyamatnak, hogy a legszebb nemzeti ünnepeinket napi pártpolitikai nyavalyák hangoztatására használják föl. Közben sorra buktak el az igazságtételi próbálkozások. Ebben tevőleges szerepet vállalt Göncz Árpád is. Az ötvenhatosok zúgolódtak, hogy az államfő, aki maga is üldözött volt, osztja az ellenzék nézeteit. A kifütyülés után tudtam meg, Márton András felhívta Göncz Árpádot telefonon, hogy egy ötvenhatos, Regőczy szeretne az október 23-i ünnepségen felszólalni. Göncz erre azt válaszolta, hogy ötvenhatosnak legyen elég ő. Ez a történet gyorsan elterjedt a köreikben. Minderről azonban akkor még nem tudtam semmit, hiszen előző nap és az ünnep délelőttjén is vidéken voltam. Amikor az államfő megjelent a Parlament előtti emelvényen, szórványos fütty fogadta. Göncz várakozott, míg a füttyszó erősödött. Én lent álltam, fent volt az emelvény, a köztársasági elnök meg nem szólalt meg. Nagyon kínos volt. A lépcsőn hatalmas nemzeti színű zászlót feszítettek ki, ami ha nem lett volna ott, akkor talán fölszaladok. Vártam, hogy végre megszólaljon, de ő továbbra is tétován álldogált. Felüvöltöttem: szólalj meg, szólalj meg! Göncz azonban nem szólalt meg, mert ha beszélni kezd, úgy be volt hangosítva a Kossuth tér, hogy az minden zajt elnyomott volna.” (Sereg András: Boross – Hadapródiskolától a miniszterelnöki székig, Budapest, 2007.)

Jó néhányszor ütközött korábbi barátjával, Antall József miniszterelnökkel. Az 1991 és 1993 között vívott médiaháború során például többször is megakadályozta Hankiss Elemér tévé- és Gombár Csaba rádióelnök leváltását.

A politikai viharok ellenére sokan szerették, és „Árpi bácsiként” tisztelték. 1991-től minden hónapban a politikusok népszerűségi listájának élén végzett. 2000 júniusában a leköszönő köztársasági elnök rekordot döntött: 86 pontos rokonszenvindexe a máig mért legkedvezőbb politikusi értékelés. Závecz Tibor, a Szonda Ipsos véleménykutatási igazgatója szerint „népszerűségének titka abban rejlett, hogy egyfelől olyan személyiség volt, amilyenek mi magunk is vagyunk, másfelől olyan ember, amilyenek lenni szeretnénk. Azaz közülünk való, érthetően fogalmazó, hétköznapi figura. Tiszteletre méltó, művelt, empatikus úr.”

Elnökként külföldön is nagy tekintélyt vívott ki magának. Barátjának mondta többek között Vaclav Havel cseh és Lech Wałęsa lengyel elnök, de jó szívvel emlékezett találkozójukra II. Erzsébet brit királynő és II. János Pál pápa is. Életművéért számos kitüntetésben részesült, sok rangos egyetem fogadta díszdoktorává, több város díszpolgárává. 2000-ben az amerikai kormány díjat alapított a tiszteletére, melyet évente adnak olyan magyar személyiségnek, aki kiemelkedő teljesítményt nyújt a demokrácia és az emberi jogok érvényesítésében.

Göncz Árpád

Író, műfordító, jogász, köztársasági elnök. - Forrás: Wikipedia

Göncz Árpád 2015. október 6-án, életének 94. évében, családja körében hunyt el.

  • kapcsolódó anyagok
JOGTÖRTÉNET
ÁLLAMFŐ