Egyéves az új Polgári Perrendtartás - Lehetőségeket vagy akadályokat teremt az új törvény? - Szakértők válaszolnak | Budapest, 2019. február 8. péntek | Regisztráljon most!

Balogh Jenő – A gyorskodifikáció atyja

2018. augusztus 17. Sereg András

Balogh Jenő igazságügy-miniszteri érájához fűződik a Btk. revíziója, a fiatalkorúakkal kapcsolatos büntetőjogszabályok reformja, továbbá a fiatalkorúak büntetőbíróságának felállítása. Sokat fáradozott a büntető perjogi tudomány önállóságáért, és a jogi felsőoktatás megreformálásáért is.

Balogh Jenő 1864. május 14-én született a Veszprém megyei Devecseren. Édesapja, Balogh Gábor jogi akadémiát végzett, és mint írnok részt vett az 1848. évi országgyűlésen, majd önkéntesként a 1948–49-es szabadságharcban. 1920-ban kelt önéletrajzában kiemelte, hogy édesapjának erős kötődése a 48-as forradalomhoz és szabadságharchoz, személy szerint pedig Deák Ferenchez, valamint családjának „puritán keresztény világfelfogása” volt a legnagyobb hatással világnézetének, munkásságának és életmódjának kialakulására. E hatások egyik következményeként említette „erős magyar nemzeti érzését” is, amely a későbbiek során behatárolta politikai pályafutását.

Középiskolai tanulmányait a pápai reformátusgimnáziumban kezdte meg, majd 1874-ben – amikor a család Győrbe költözött – a győri Szent Benedek-rendi gimnáziumban folytatta. Jogi tanulmányait a győri akadémián kezdte, majd a berlini és budapesti egyetemen folytatta, ahol jogi doktorátust, 1888-ban büntetőjogból magántanári képesítést szerzett. Pályája kezdetén az Igazságügyi Minisztériumban volt tisztviselő, de időközben bíróként is tevékenykedett. A magyaron kívül négy nyelven is beszélt.

1888-tól büntető anyagi és eljárási jogból előadásokat tartott a budapesti egyetemen. 1900-tól az egyetem egyik büntető anyagi és perjogi tanszékének rendes tanára lett. Tudományos érdeklődésének középpontjában kriminológiai kérdések, a börtönügy, a bűncselekmények megelőzése, a visszaesés témaköre, a fiatalkorúak kriminalitásának okai, valamint a velük szemben tanúsítandó bánásmód állt. Erről tanúskodik egyik akadémiai székfoglaló beszéde is, amit „A kriminológia hatása az ítélkezésre” címen publikált.

Balogh Jenő

Balogh Jenő nevéhez fűződik a Btk. revíziója, a fiatalkorúakkal kapcsolatos büntetőjogszabályok reformja, a fiatalkorúak büntetőbíróságának felállítása. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a büntetőeljárási jog oktatása területén is. - Forrás: majt.hu

1884-től igazságügyi szolgálatot is teljesített. Különösen kiemelkedő volt az Igazságügyi Minisztérium Törvényelőkészítő Osztályán végzett munkája, ahol többek közt átdolgozta a Fabiny Teofil igazságügy-miniszter 1888-as, a bűnvádi perrendtartásról szóló javaslatát, amely végül a szövegezésében lett az 1896. évi XXXIII. törvényczikk. Az indokolás jelentős részét is ő készítette. Nevéhez fűződött továbbá az 1903. évi XXXVI. törvénycikk is, amely a kriminológiai szemlélet hatására bevezette a feltételes elítélés intézményét, és Európában az elsők között megreformálta a fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi szabályokat.

Balogh Jenő a fiatalkorúak esetében különösen nagy jelentőséget tulajdonított a prevenciónak, a megtorlás helyett pedig a züllés és a bűncselekmények okainak feltárására, elhárítására. Azt a nézetet vallotta, hogy a nyomor, a szegénység, az éhínség, a súlyos gazdasági helyzet, a gazdasági egyenlőtlenségek és a bűnözés alakulása között szoros kapcsolat áll fenn. Negatív tényezőnek tartotta a nagyvárosok túlzsúfolt munkáslakásait, ahol több család is élt egy szobában, és a romlott, züllött gyerekek rossz példája, csábítása követendő példaként szolgált a hasonló korú társaknak, és egyben egyik melegágya a fiatalkorú bűnözővé válásnak.

A „preventív gyermekvédelem” körébe nemcsak a pártfogó felügyeletet sorolta, hanem a megelőzésnek azt a büntetőjogon kívüli formáját, amely elsősorban a közigazgatási eszközök alkalmazására épül. Álláspontja szerint, ha a bűncselekmények elkövetése családi okokra vezethető vissza, akkor az ilyen szülők alkalmatlanok a gyermek nevelésére, tőlük meg kell vonni a szülői hatalmat (az érintett gyerekeket, ha bűncselekményt még nem követtek el, gyermekmenhelyekbe kell elhelyezni), egyúttal a tisztességes szülőknek minden segítséget meg kell adni, hogy megfelelő eréllyel léphessenek fel a züllésnek indult gyerekkel szemben.

1910-től vallás- és közoktatásügyi államtitkár volt a második Khuen-Héderváry-kormányban, és ezt a tisztségét az 1912 áprilisában alakult Lukács-kormányban is megtartotta. Államtitkári programjában fő célkitűzésként a polgári iskolák reformja és az egyetemi állapotok rendezése szerepelt. A polgári iskolák reformjával azt a törekvést kívánta elősegíteni, hogy a fiatalság a gazdasági pályákhoz is kedvet kapjon. „Főleg visszásnak tartom azt, hogy a közigazgatási tisztviselők, akik a rendőri büntető bíráskodás terén, a gyámügyi igazgatásban és más tereken ítélkezésre és jogszabályok alkalmazására vannak hivatva, a jogtudományi és államtudományi államvizsgák bifurkációja révén ma nem tesznek tanúságot jogi tudományaikról. Jelenleg megtörténhetik, hogy egy szolgabíró vagy egy minisztériumi hivatalnok évtizedeken át igazságot szolgáltat és ítélkező tevékenységet fejt ki, habár magánjogot, büntetőjogot, büntető perjogot stb. csak hallgatott – vagy névleg hallgatott – de azokból soha vizsgálatokat nem tett.”

Nem volt elégedett a jogi felsőoktatással sem: „Nagy nemzeti veszedelemnek tartom, hogy az egyetemeken s némely jogakadémiákon a hallgatóságnak, különösen a joghallgatóknak jelentékeny része éveken keresztül, különösen az ötödik félévtől a nyolcadikig nemcsak előadásokra nem jár, hanem egyáltalában nem foglalkozik komoly munkával. Ezeken az állapotokon is változtatnunk kell.”

Balogh Jenő

Balogh Jenő, a gyorskodifikáció atyja - Forrás: majt.hu

Elévülhetetlen érdemeket szerzett a büntetőeljárási jog oktatása területén. Nemcsak az elmélet kialakításában és a jogalkotásban közreműködött, hanem egyengette a tudományág hazai oktatását is. Az ő érdeme volt az 1911. évi 12800. számú kultusz-miniszteri rendelet, amely elismerte a büntető perjogi tudomány önállóságát, és az ettől kezdve vált az ország összes jogi egyetemén és jogakadémiáján kötelezően oktatott alapvizsga tárggyá.

1913. január 4-én, Székely Ferenc lemondása után az uralkodó igazságügy-miniszternek nevezte ki. Tisztségében megmaradt a második Tisza István-kormányban is egészen annak bukásáig. Miniszterként sikerült keresztülvinnie az 1913. évi XXI. törvénycikk megalkotását a közveszélyes munkakerülőkről, de a rehabilitációról szóló törvény elfogadását már nem tudta elérni, mert a háború közbeszólt. Törvényalkotó szenvedélyét jól mutatja a Kakas Márton című élclapban megjelent dialógus: „– Ki a legtermékenyebb magyar elbeszélő? – Balogh Jenő. Minden héten készít egy új novellát.” Néhány évvel később a Jogtudományi Közlönyben „a gyorskodifikáció atyjaként” emlegették. Balogh Jenőt – saját kérésére, „hű és kitűnő szolgálatainak teljes elismerése mellett” – 1917. június 15-én mentette fel az uralkodó igazságügy-miniszteri állásából. Utódja Vázsonyi Vilmos lett. A volt minisztert 1919 áprilisában letartóztatták, és a gyűjtőfogházba vitték. A budapesti forradalmi törvényszék kimutatása szerint „politikai túszként” került bíróság elé, és internálásra jegyezték be.

Ezt követően végleg visszavonult a politikai élettől. A bűnügyi embertannal összefüggő kérdések tanulmányozása érdekében beiratkozott az orvosi egyetemre, ahol két félévet el is végzett. 1921-ben könyvet írt Tisza István emlékére. 1920–1935 között a Magyar Tudományos Akadémia főtitkáraként, majd 1940–1943-ban másodelnökeként tevékenykedett. 1921-től haláláig a dunántúli református kerület főgondnoka volt. 1927-től a Református Konvent világi elnökeként főrendiházi tag volt. Az úgynevezett zsidótörvények tárgyalásakor az elfogadásuk ellen szavazott. A II. zsidótörvény vitájában hangsúlyozta, hogy ha van különbség, akkor az nem „fajok”, hanem arra tekintet nélkül, ember és ember között van.

Balogh Jenő emléktábla

Emléktábla Balogh Jenő Ménesi úti lakóhelyén - Forrás: kormany.hu

1953. február 15-én halt meg Budapesten. Évtizedekkel halála előtt úgy rendelkezett, hogy „temetése a legegyszerűbb, a búcsúvétel szinte néma legyen, földi porrészeit boldogult édesapja mellé temessék a bőnyi falusi temetőbe”. Az utókor nem felejtette el: 2018. június 15-én egykori Ménesi úti lakóhelyén emléktáblát helyeztek el, amelyet Vízkelety Mariann igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkár avatott fel.

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐELJÁRÁS
BÜNTETŐJOG
JOGTÖRTÉNET
JOGALKOTÁS
IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM