IP & IT: védjegy - domain - internet jogi blog


A Szerzői Jogi Szakértő Testület kulisszatitkai

Pintz és Társai - 2011. március 31.

Szerzői jogi ügyekben a magyar jogalkalmazás origója a Szerzői Jogi Szakértő Testület. Nem véletlen, hogy a Testület döntéseiből az évek során már öt kötetnyi válogatás jelent meg nyomtatásban, könyv formájában. Ez a testület alakította és alakítja ki a magyar szerzői jogi gyakorlatot, itt dőlt el az utóbbi negyven évben az, hogy mi is lesz abból a valóságban, ami a szerzői jogi törvény szövegében betű szerint megjelenik. A Testülettel kapcsolatos legfontosabb információkat dr. Kiss Zoltán, a testület titkára foglalja össze.

1. A Szerzői Jogi Szakértő Testületről általában

A Szerzői Jogi Szakértő Testület (a továbbiakban: SzJSzT vagy Testület) szervezetéről és működéséről a 156/1999. (XI. 3.) Korm. rendelet rendelkezik. Ez a szervezet a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SzTNH) mellett működik. A Testület leginkább perben álló felek közötti jogvitában vagy hatóságok (pl. rendőrség) megkeresésére jár el, de arra is lehetőség van, hogy peren kívül vagy a pert megelőzően kérjék fel szakértői vélemény adására. Az sem kizárt természetesen, hogy csak az egyik fél forduljon az SzJSzT-hez.

A Testület kivétel nélkül szerzői jogi szakértelemmel vagy alkotói, előadóművészi területeken szakismerettel rendelkező személyekből áll. Az SzJSzT általában háromtagú tanácsban, bonyolultabb ügyekben pedig öttagú tanácsban jár el. Az ügy előadóját és – a jogi szakvizsgával rendelkező testületi tagok közül – az eljáró tanács elnökét a Testület elnöke jelöli ki. Különleges szakértelmet igénylő ügyben külső szakértő közreműködése is igénybe vehető. A szakértői vélemény elkészítésének alapdíja – a kormányrendelet mellékletében meghatározottak szerint – háromtagú tanács esetében 180 000 forint (+ 25% ÁFA), öttagú tanács esetében 285 000 forint (+ 25% ÁFA), amelyet az SzJSzT elnöke – bíróság vagy hatóság megkeresése esetén 50%-al, egyéb esetben az adott eset körülményeitől függő mértékkel - megemelhet, ha azt az ügy bonyolultsága indokolja. Magánmegkeresések esetén a szakértői díj összegét a Testület elnöke saját hatáskörben állapítja meg, amely egyes, rendkívül összetett és bonyolult ügyekben 400.000 forint volt.

A Testület tagjait az igazságügyért felelős miniszter a kultúráért felelős miniszterrel egyetértésben ötéves időtartamra nevezi ki. A kinevezés, az Szjt. 101. §-ának (1) bekezdése szerint öt évre szólt, így a Testület mandátuma az addigi összetételben, 2010. május 11-én lejárt. A szakmai szervezetek javaslatai alapján, az SzTNH elnökének kezdeményezésére az igazságügy-miniszter 2010. május 11-ei hatállyal részben új összetételű Testületet (összesen 152 főt), illetve elnökséget nevezett ki, míg a Testület elnökeként megújította a korábbi elnök (id. Dr. Ficsor Mihály) kinevezését.

2. Az SzJSzT működése, a szakértői eljárás folyamata

A Testület Ügyrendje harminc napban határozza meg a szakértői vélemény elkészítésének időkeretét, amit rendkívül nehéz betartani, teljesíteni. Ennek oka részben az eljárási metódus összetettsége. Az eljárás dióhéjban a következő módon zajlik: kirendelés/megbízás beérkezése – továbbítása a Testület elnökének – az eljáró tanács kijelölése az elnök által – az eljáró tanács tagjainak kiértesítése és felkérése, a vizsgálati anyagok eljuttatása az előadónak – a tervezet elkésztése és egyeztetése – tanácsülés megszervezése és lefolytatása – a szakértői vélemény jóváhagyása a Testület elnöke által – a szakvélemény elküldése.

A gyakorlatban az elkészült szakvélemény kézbesítése a kérelem benyújtásától számított két-három hónap elteltével történik. A Testület évente kb. 30 ügyben foglal állást, ebből kb. 10-15 a magánfelek által kezdeményezett ügyek száma, 10-15 ügy polgári peres bíróságtól jön és 4-5 büntető ügy.

Az utóbbi időben gyakran előfordul, hogy az a fél (pontosabban jogi képviselője), akire nézve a szakértői vélemény nem kedvező, más módon támadta meg a Testületet, illetve az ügyben eljáró tanácsot: pl. összeférhetetlenség, elfogultság, a feltett kérdések meg nem válaszolása, becsatolt bizonyítékok, tények figyelmen kívül hagyása, stb. Ezek az ún. pótkérdések, „utánlövések” rengeteg plusz munkát és fáradtságot jelentenek a Testületnek.

Végül meg kell említeni, hogy jelentős problémát okoz a működésben, hogy a kirendelő hatóságok, bíróságok sokszor évek múlva utalják csak az amúgy sem magas összegű (2004 óta változatlan) szakértői díjakat. Mindez lassanként elnehezíti, ellehetetleníti a Testület működését, mert egyre nehezebb az eljáró tanácsok felállítása a hatóságok fizetési „fegyelmezetlensége” okán. A kiutalások meggyorsítása érdekében tett valamennyi intézkedés, fellépés eddig hatástalannak bizonyult. Sok esetben a felek akasztják meg a díj kifizetéséről szóló végzést (fellebbezés, a szakvélemény megtámadása, a díj összegének vitatása – miközben azt a rendelet melléklete határozza meg, stb.).

3. Milyen adatokat, iratokat kell beadni?

Erre nincs kifejezett jogszabályi előírás. A bíróságok minden esetben az ügy valamennyi iratát (periratok) megküldik, míg a magánfelek (megbízók) általában előzetesen tudakozódnak a csatolandó ügyiratokat illetően. Előfordult már, hogy a Testületnek vissza kellett kérdeznie, mert bizonyos, a vélemény elkészítéséhez elengedhetetlen fontosságú iratok hiányoztak. Ezeket pótlólag kéri be a Testület titkársága. Lényeges hangsúlyozni, hogy a Testület a tények megállapítására nem tart bizonyítást, nem idézhető, nem tart helyszíni szemlét – kizárólag a feltett kérdések és a benyújtott vizsgálati anyagok alapján alakítja ki a véleményét.

4. Tipikus hibák

Tipikus hibák magánfelektől érkező megkeresések esetében (amelyek a válaszadást megnehezítik, vagy lehetővé teszik ugyan az állásfoglalást, de a felek számára feltehetően lényeges szempontok tekintetében nem teszik lehetővé a szakértői vélemény kiadását), hogy a kérdések megfogalmazása nem egyértelmű, a vizsgálati anyagok hiányosak (pl. nem mellékelik magát a műpéldányt vagy művek összehasonlítása esetén csak az egyik példányt csatolják).

Tipikus hiba, hogy a kirendelő hatóságok összekeverik a Testületet az Iparjogvédelmi Szakértői Testülettel (ISzT), és iparjogvédelemmel összefüggő (leginkább dizájn, védjegy, know how) ügyekben is a Testülethez fordulnak. Ilyenkor a kirendelő értesítésével a Testület átteszi az ügyet az ISzT-hez.

Másik gyakori probléma, vagy inkább nehézség, a szakértői vélemény „mélysége”. Az Szjt. 101. §-ának (1) bekezdése a kirendelések (bíróságok, más hatóságok) esetében szakkérdések esetében teszi lehetővé a Testülethez fordulást (jogkérdésekben nem!), míg a (3) bekezdés felkérés (magánmegbízás) esetében a felhasználási jog gyakorlásával kapcsolatos kérdésekben is. A gyakorlatban persze rendkívül nehéz elhatárolni a szerzői jogi szakkérdést (pontosabban az erre adott választ) a jogkérdésről. Ebből már származtak problémák, jelesül, amikor az a fél, akire nézve a szakértői vélemény nem kedvező, megkifogásolta a véleményt ezen az alapon.

Végül meg kell említeni, hogy a hatóságok sok esetben az igazságügyi szakértőkre vonatkozó szabályokat „kérik számon” az ügyekben eljáró testületi tanácstagokon (pl. tárgyalásra idézik őket, tételes díjjegyzéket kérnek tőlük). Az ezzel járó anomáliákat a Testület titkársága úgy orvosolja, hogy felhívja a tévedésben lévő hatóság figyelmét a rá vonatkozó külön jogszabályra.

5. Az adatbeszerzés problematikája

A jogvita szempontjából releváns tények fontos bizonyítékai polgári peres ügyekben gyakran épp az ellenérdekű félnél (az alperesnél) vannak. Hogy tud a felperes bizonyítani ilyen helyzetben? Milyen lehetőségei vannak?

Ha per van folyamatban, és a véleményt a bíróság kéri, abban az esetben van lehetőség arra, hogy a Testület titkársága a rendelet 8. §-ának (1) bekezdése alapján további adatszolgáltatást kér a kirendelő bíróságtól (más hatóságtól), ha úgy látja, hogy további adatokra van szükség a szakvéleményhez. A bíróság aztán a Pp. szabályai szerint adott esetben kötelezheti az alperest vagy más személyt/szervet az adatszolgáltatásra.

Ha azonban a véleményt a fél peren kívül kéri, tehát e testület magánfél megbízásából jár el, abban az esetben csak saját magára számíthat: a Testület a hozott anyagból dolgozik.

6. Jogvitám van. A bírósághoz menjek, vagy előbb kéjem a Testület véleményét?

Szerzői jogi polgári jogvitákban gyakran felmerül a kérdés, hogy védi-e a szerzői jog a művet, és hogy mennyi az elmaradt haszon/okozott kár/visszatérítendő gazdagodás. A bírók az ilyen kérdésékben nem szeretnek állást foglalni, ezért a Testülethez küldik az ügyet. Úgy tűnik tehát, hogy a Testület díját mindenképpen ki kell majd fizetni, így vagy úgy…

A szakértő díjat (amennyiben polgári vagy gazdasági perben a bíróság rendeli ki a Testülete) a feleknek kell megfizetni. Mivel a felperes érdeke a bizonyítás, így ő előlegez, de a bíróság felhívhatja bármelyik felet a bizonyításra, ez esetben a bizonyító fél előlegez. A befizetett összeg bírói letétbe kerül. Ha a felperes megnyeri a pert, a kifizetett összeget elvileg behajthatja az alperesen (amennyiben a perköltség viselés körében a javára rendelkezik arról az eljáró bíróság), de ha a felperes számára kedvezőtlen vélemény születik, és felperesünk pervesztes lesz, a per lezárultával neki kell viselnie a perköltséget. Ennek fényében felperesként már a per megindítása előtt érdemes lehet beszerezni a Testület véleményét minden fontos kérdésben, megelőzendő a felesleges pereskedést és nagy összegű perköltséget.

Nincs akadálya annak, hogy csak az egyik peres fél peren kívül forduljon szakvéleményért a Testülethez, ennek azonban megvannak a hátrányai:

  • ilyenkor a díjat kizárólag a kérelmező fél viseli,
  • az ilyen szakvélemény csak egy alperesi vagy felperesi bizonyítási eszköznek, a peres fél nyilatkozatának számít, és nem bír olyan súllyal, mint ha a Testületet a bíróság rendelte volna ki.

A bíróságok ugyanis másként kezelik a testületi véleményt, ha az bírósági kirendelés alapján (kvázi a peres felektől függetlenül) készül, mint ha csupán valamelyik fél – a bíróság által a peres fél nyilatkozataként értékelt – bizonyítási eszközeként jelenik meg a perben.

Büntető ügyekben az állam fizeti meg a díjat, legfeljebb utólag bevasalják a vádlotton.

7. Az Egyeztető testület

A Testületen belül működő Egyeztető testület intézményét az Szjt. vezette be 1999-ben. E jogintézmény eredete részben jogharmonizációs kötelezettség volt, részben pedig az, hogy a médiatörvényben eszközölt Szjt.-módosítás óta a sugárzó televíziók egyedileg engedélyezhetik műsoraik egyidejű vezetékes (kábeltévés) továbbközvetítését.

Az egyeztető testület eljárására a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény II. fejezetében foglalt eljárási rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Az egyetlen lényeges megkötés, hogy az egyeztető testületet, így tagjait is a Testület tagjai közül kell (lehet) kiválasztani. Tagjaik száma csak páratlan számban határozható meg, megállapodás hiányában tagjaik száma: három. Egyébiránt eljárási szabályzatát a Testület dolgozza ki és az igazságügyért felelős miniszter hagyja jóvá. A konkrét ügyben eljáró egyeztető testület e szabályzat keretein belül alakítja ki saját eljárási szabályait és állapítja meg díjszabását.

Az Egyeztető eljárás igénybevételének lehetőségét az Szjt. eredetileg arra az esetre teremtette meg, ha a nyilvánossághoz – az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával – történő egyidejű változatlan továbbközvetítéssel kapcsolatban a felhasználó (tipikusan egy kábeltelevíziós szervezet) és a jogosultak, illetve azok közös jogkezelő szervezete között nem jön létre megállapodás a díjazásról és a felhasználás egyéb feltételeiről, és ezért bármelyik fél az Egyeztető testülethez fordul. Az Szjt. 2004. május 1-jétől emellett lehetővé teszi az Egyeztető testület eljárását az érintett felek közös megegyezése alapján a művek, teljesítmények felhasználása ellenében fizetendő – nem az előbbi rendelkezés hatálya alá tartozó – díjazás és a felhasználás egyéb feltételei kapcsán felmerülő vitákban is, valamint igényjogosultságot biztosít egyes szabad felhasználások kedvezményezettjei számára, hogy a szabad felhasználásnak a jogosult általi lehetővé tétele érdekében az Egyeztető Testület eljárását kezdeményezzék.

Bár fontosnak tűnő jogintézményről van szó, az Egyeztető testületet még egyetlen alkalommal sem kellett összehívni. Ennek oka elsődlegesen az, hogy a feleknek együttesen kell kezdeményezniük az összehívását, és csak szűk körben van lehetőség egyoldalúan hozzá fordulni.

8. A Testület státusza: csodapók (nem jogképes szakértői testület)

Id. dr. Ficsor Mihály elnöksége alatt került sor a Testülettel szembeni első (és ez idáig utolsó) fizetési meghagyás benyújtására, amely végül a kérelmező pervesztésével zárult. Érdekes jogi helyzet állt elő: egy jogképességgel és önálló jogalanyisággal nem rendelkező szervezetet citált egy elégedetlen ügyfél a bíróság elé.

Az ügy előzménye az volt, hogy 2005 novemberében a Testület megbízást kapott a N. I. Kft. képviseltében eljáró N.Gy.-től a Vizipók Csodapók című egészestés animációs film és televíziós sorozat filmalkotóinak meghatározására. A Testület kijelölt eljáró tanácsa nemcsak általánosságban határozta meg a filmszerzők és filmalkotók körét, hanem a megbízó által becsatolt, továbbá a filmelőállítóktól (P. Film Kft., K. Film Kft.) beszerzett adatok alapulvételével a lehetséges mértékig konkrétan is megválaszolta a kérdést (28/2005. sz. döntés). A megbízó nem elégedett meg az alap- és a kiegészítő szakértői véleménnyel, és újabb – szinte nyomozati szintű cselekményeket kívánó – kérésekkel, kérdésekkel bombázta a Testületet. A Testület elnöke két alkalommal is levélben fejtette ki a megbízónak, hogy a Testület a feltáró munkában elment a lehetőségeinek a határáig, és a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet. N.Gy. a választ nem fogadta el, és a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál (a továbbiakban: PKKB) fizetési meghagyást nyújtott be a Testület ellen, amelyben visszakérte a megbízási díjat.

A Testület titkára a fizetési meghagyással szemben 2006. november 17-én ellentmondással élt, amelyben egyrészről jelezte, hogy megítélése szerint a Testület ebben a vonatkozásban nem önálló jogalany (így nem perelhető), másrészről igazolta, hogy a megbízásnak a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően eleget tett. Minderre tekintettel, az SzJSzT kérte a Bíróságot, hogy a fizetési meghagyást mint teljesen megalapozatlant, teljes egészében utasítsa el.

A PKKB 2007. január 3-án kelt végzése a felperes által az SZJSZT alperes ellen indított perét megszüntette. A Bíróság indokolása a következőket tartalmazta: „Az alperes polgári jogi jogképességgel nem rendelkezik – saját bevétele nincs, vagyona nincs, szerződést saját nevében nem köthet (156/1999. (XI. 3.) Korm. r. 5. § (2) bekezdés) -, ezért perbeli jogképessége is hiányzik (Pp. 48. §). A bíróságnak már a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet is el kellett volna utasítania (Pp. 316. § (1) bekezdés, 130. § (1) bekezdés e) pont), az ellentmondás folytán perré alakult eljárást a Pp. 157. § a) pontja alapján meg kellett szüntetnie”.

Dr. Kiss Zoltán




A hozzászóláshoz szükséges!


A hozzászólásokban leírtak kizárólag a szerző álláspontját tükrözik!

Az oldal tartalma nem minősül jogi tanácsadásnak.
Kérjük olvassa el a Jogi Fórum felhasználási feltételeit.