Jogi szaknyelv


Dr. Barna András: A szerződési alanyok megnevezésének angol nyelvű megfelelőiről

Dr. Kovács Tímea - 2013. augusztus 16.

Barna András nemzetközi ügyletekkel foglalkozó ügyvéd alábbi cikkében a szerződési alanyok angol nyelvű megfelelőinek használatáról ír a jogászok és a jogi angolban elmélyedni kívánó érdeklődők számára.

Különösebb nyelvészeti felkészültség nélkül is világos számunkra, akik gyakran dolgozunk angol jogi szövegekkel, hogy pl. ’employer’ és ’employee’ az ’employ’ (alkalmaz) igéből képzett főnévpár, amelynek ismerete, illetve használata nélkül aligha lehet egy angol nyelvű munkaszerződést (’employment contract ’vagy ’labour contract’) megfogalmazni. A franchise jogviszonyban sem nagyon lehet másként megnevezni a szerződési alanyokat: ’franchisor’, aki franchise-ba ad, és franchisee, aki a franchise jogot megkapja. Aki jelzálogba (’mortgage’) ad valamit, az ’mortgagor’ (jelzálog-kötelezett), a másik fél, a jelzálogjogosult pedig ’mortgagee’. Aki engedményez, az ’assignor’, akire engedményeznek, vagyis az engedményes: ’assignee’. Időre időre zavarba jövünk: ’most melyik is melyik?’ Ennek az angol főnévképző párnak: -er/-or, illetve -ee a logikája az, hogy aki az aktív fél, mert pl. mert munkára alkalmazza a másikat, az az ’employer’, aki pedig ezt ’elszenvedi’, mert alkalmazzák, azaz a passzív fél: ’employee’.

Ezek a szópárok, ahol éppen nem nélkülözhetetlenek a kétnyelvű jogi szövegek előállításakor, ott nagyon hasznosak lehetnek. Pl. aki kötelezi magát az ’obligor’, akinek pedig ezt a javára megteszi: ’obligee’, azaz ebben a kontextusban (de nem általában) a ’jogosult’, ti. az adott (jog)viszony jogosultja, konkrétan pl. egy ’mortgagee’(a ’mortgagor’-hoz, azaz a jelzálog-kötelezetthez képest). Ha ismerjük ezt a szóképzési módot, illetve az így képzett főnévpárokat, nem okoz nehézséget egy elővásárlási kikötés szerződésbe foglalása angolul: ’offeror’ az ajánlattételre (magyar jogi zsargonnal: megkínálásra) kötelezett, akinek pedig a harmadik fél ajánlatát (’third party offer’) küldenie kell: az ’offeree’ (ti. akit meg kell kínálni, mert ő az elővásárlási jog jogosultja). Hasonlóan nagy segítség, ha tudjuk, hogy aki fizet, az ’payor’, akinek fizet, az pedig ’payee’ (ti. akihez a fizetés érkezik, illetve aki az adott fizetés jogosultja). A küldemény (’consignment’) feladója a fuvarjogban ’consignor’, a címzett pedig ’consignee’. ’Transferor’ az átruházó fél, és ’transferee’, akire átruháznak.

Jó néhány van még ezekből a nélkülözhetetlen vagy hasznos főnévpárokból a szerződési szaknyelvben: ’lessor’ és ’lessee’, ’licensor’ és ’licensee’, pledgor’ és ’pledgee’, ’retainer’ és ’retainee’. Aki felszámít valamit (pl. díjat: ’fee’ vagy ’charge’), vagy terhet (’encumbrance’ vagy ’charge’) alapít, az lehet ’chargor’, akinek felszámítja, vagy aki az alapított teher jogosultja az ’chargee’. Aztán van ’vendor’ és ... ’purchaser’, ’lender’ és ... ’borrower’, mert létezik ugyan ’vendee’ (azaz vevő), és ’lendee’ (azaz kölcsönbe vevő), de jellemzően nem ezeket használják, és ami az angol szövegezésben nem a megszokott, az bizony furcsa, és talán szakszerűtlenként is hat.

Az így képzett angol főnevek elsősorban jogi szövegekben fordulnak elő, de kifejezhető tettes és áldozat (pl. murderer és murderee, abuser és abusee, raper és rapee), és más, nem szerződési alanyok jogi viszonya is hasonlóan képzett szavakkal, pl. ’evictor’ és ’evictee’ ’extraditor’ és ’extraditee’. Aztán nem csak jogi használatra van ’trainer’ és ’trainee’, ’observer’ és ’observee’, ’chancellor’ és ’chancellee’. Mint láttuk, a főnévpár értelmezhető levezetve az ismert vagy felismert igetőből, de nem mindig párként, illetve nem feltétlenül azonos gyakorisággal használatosak. Azért is érdemes egyenként, illetve páronként számon tartani ezeket, mert a szótárak hol tartalmazzák őket, hol nem, de a képzés logikájának ismeretében akkor is megérthetünk egy forrásszövegben feltűnő, ezen a módon képzett szót, ha korábban nem találkoztunk vele, és esetleg a szótárunk sem tartalmazza.

Nem árt azonban az óvatosság. Van, ugye, ’divorcee’, és a képzőt felismerjük a ’committee’ szóban is, de ezek –er vagy –or végű párja nem ismeretes. Van ’signer’, és kínálkozó párja a ’signee’, ezek csak speciális sportnyelvi környezetben használatosak. A ’guarantee’ (kezesség, garancia, szavatosság vagy jótállás, attól függően, minek fordítjuk) nem szerződési alanyt jelent, így nem a ’guarantor’ (kezes vagy garáns) alanypárja. Ezeknek a képzett szópároknak az alkalmazását illetően is érdemes lehet még figyelni arra, hogy a brit és az amerikai jogi angol nyelvhasználat ezen a téren is mutat különbözőségeket.




A hozzászóláshoz szükséges!


A hozzászólásokban leírtak kizárólag a szerző álláspontját tükrözik!

Az oldal tartalma nem minősül jogi tanácsadásnak.
Kérjük olvassa el a Jogi Fórum felhasználási feltételeit.