IP & IT: védjegy - domain - internet jogi blog


Szerzői jog az Európai Bíróság gyakorlatában I.

Pintz és Társai - 2016. november 30.

Sharing is caring?

Annak ellenére, hogy az internet az információszabadság, a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának egyik meghatározó jelképévé avanzsált; számos tisztázatlan kérdés található a témában. Ennek kiküszöbölésére a jogharmonizáció jegyében több Irányelv született – általában sikerrel. Mégis, a felek hajlamosak egyes rendelkezéseket érdeküknek megfelelően szűkebben vagy éppen tágabban értelmezni, mely gyakran a kérdéses rendelkezés bíróságok általi újra értelmezéséhez, a joggyakorlat „frissítéséhez” vezet. Ilyen lényeges kérdésben foglalt állást az Európai Bíróság C-160/15. számú ítéletével: a Bírósághoz 2015 tavaszán érkezett előzetes döntéshozatal iránti kérelem fő tárgya a nyilvánossághoz közvetítés fogalmának pontosítása.

Az ügy tényállása szerint a GS Media BV által üzemeltetett „Geenstijl” weboldal 2011 októberében lehozott cikke tartalmazott egy hiperhivatkozást, amely közvetlenül a „FileFactory” oldalra navigálta a látogatóit. Ezen a linken megtekinthető volt több, C. Hermés által készített fotó (az eljárás részt vevő, Sanoma Media Netherlands BV. megrendelésére), mely utóbbi részére a fényképész engedélyezte mind a nyilvánosságra hozatalt, mind a szerzői jogi jogai gyakorlását is. A jogosult Sanoma azonnal felszólította mind a GS Mediát, mind a FileFactory-t, mely utóbbi e megkeresésre a tartalmat el is távolította szervereiről. A GS Media/GeenStijl azonban nem volt hajlandó együttműködni; a képeket tartalmazó mappa eltávolítása után rövid idővel pedig újabb cikket közölt, melyben beszámolt a két cég közi jogvitáról, és elhelyezett egy újabb hivatkozást, mely immáron az „Imageshack” weboldalára mutatott – mely szintén tartalmazta a kifogásolt tartalmat. Hasonlóan az előző kiszolgálóhoz, az Imageshack is eleget tett a Sanoma felszólításának; ez azonban nem fékezte meg a jogsértést: a Greenstijl egy harmadik cikket is megjelentetett, ahol már nemcsak az oldal, hanem a felhasználók is megosztották azoknak a fájlmegosztó honlapoknak a címét, ahol a vitás fotók fellelhetők voltak.

A Sanoma szerzői jogi jogsértés címen keresetet adott be az illetékes bíróságnál, mely fellebbezés útján az illetékes fellebbviteli bírósághoz, majd a Holland Legfelsőbb Bírósághoz került: míg az elsőfokon eljáró amszterdami bíróság helyt adott a keresetnek, a fellebbviteli szerv ezt hatályon kívül helyezte, mondván a képek „közzétettnek” minősülnek, mivel azt a FileFactory weboldalán bárki számára elérhetővé tették. A Legfelsőbb Bíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretein belül az alábbi kérdéseket tette fel:

  • nyilvánossághoz közvetítés valósul‑e meg akkor, ha a szerzői jog jogosultjától eltérő személy az általa működtetett weboldalon elhelyezett hiperlink útján olyan, harmadik személy által működtetett internetes weboldalra hivatkozik, amelyen a művet a jogosult engedélye nélkül tették hozzáférhetővé; illetve ehhez kapcsolódóan az a tény, hogy a művet a jogosult engedélyével még nem tették közzé?
  • jelentőséggel bír‑e az, hogy a hiperlinket elhelyező személy tud‑e, vagy e személynek tudnia kell‑e arról, hogy a jogosult nem engedélyezte a mű elhelyezését a hivatkozott weboldalon?
  • nyilvánossághoz közvetítés valósul‑e vagy valósulhat‑e meg ebben az esetben akkor, ha a weboldal, amelyre a hiperlink mutat, és ezáltal a mű – még ha nem is könnyen – fellelhető az internetes nagyközönség számára, és a hiperlink elhelyezése ezért nagymértékben megkönnyíti a mű megtalálását, illetve ehhez kapcsolódóan jelentőséggel bír-e a hivatkozást elhelyező személy tudomása arról, hogy a weboldal egyébként nem könnyen fellelhető?
  • léteznek‑e egyéb olyan körülmények, amelyeket figyelembe kell venni azon kérdés megválaszolásakor, hogy nyilvánossághoz közvetítés valósul‑e meg akkor, ha hiperlink útján olyan művet tesznek hozzáférhetővé, amelyet korábban nem közvetítettek a nyilvánossághoz a jogosult engedélyével?

A Bíróság az elé terjesztett kérdések körében elsődlegesen a nyilvánossághoz közvetítés fogalmát, valamint ennek körülményeit (tudatállapot, megelőző közzététel, jogellenesség) vizsgálta a 2001/29/EK (INFOSOC) irányelvben foglaltak, valamint a korábbi releváns ítéletek (C-466/12; C-162/10; C-348/13) tükrében.

A bírói gyakorlat szerint a nyilvánossághoz közvetítés két – minden esetben szükséges – eleme mellett az ügy egyéb, sajátos körülményeit minden esetben egyedi vizsgálat után lehet és kell figyelembe venni, ugyanis e szubjektív elemek nem egy általános zsinórmérték alapján lépik át a jogos/jogellenes magatartás határát, hanem egymásra hatva, önállóan és önállótlanul is a releváns magatartás-sorozat részeként értékelhetők.
A Bíróság jelen ügyre mind a nyilvánosság, mind a nyilvánossághoz közvetítés tartalmát az esetre vonatkozóan értelmezte. Ez különösen fontos, ugyanis egy korábbi, a Svensson és társai (C-466/12) ügyében hozott határozat szerint nem minősül nyilvánossághoz közvetítésnek az „… internetes oldalon olyan művekre mutató hiperlinkek elhelyezése, amely művek szabadon hozzáférhetők.”. Itt azonban a hozzáférhetőség nem ténykérdés; nem elegendő annak vizsgálata, hogy az egyébként (szélesebb vagy szűkebb körben) már elérhető volt, azt is vizsgálni kell, hogy azt korábban a jogosult hozzájárulásával közzétették-e már. Amennyiben igen, a 3. cikk szerinti nyilvánossághoz közvetítés nem valósul meg.

Nem haszonszerzési célból történő közzététel esetén szintén nem tartozik e cikk hatálya alá a cselekmény akkor, ha ugyan a közzététel mozzanata teljes is, de a hozzáférést biztosító személy nincs tudatában annak, hogy azt korábban jogosulatlanul, a szerzői jog megsértésével hozták nyilvánosságra. Értelemszerűen, ha e személy tudott vagy tudnia kellett a jogsértésről, akkor nyilvánossághoz közvetítésnek minősül – ez főleg bizonyítási kérdés, eklatáns példája a jogosult felszólító levele, illetve az olyan fokú szándékos felhasználói beavatkozás, ami a műszaki biztonsági intézkedések megkerülését célozza. Ezzel szemben azonban vélelmezzük, hogy az a személy vagy szervezet, aki haszonszerzés szándékával tesz közzé hivatkozásokat, kellően tájékozott; az esetleges jogsértés kizárásához szükséges kutatásokat elvégezte (egyébként ez a vélelem megdönthető). A gyakorlatban ez tehát visszavezeti a mozzanatot a szóban forgó cikk hatálya alá, azaz ha a közzététel kapcsán a jóhiszeműség nem nyer kellő bizonyosságot, a jogsértés megáll.

Az Európai Bíróság tehát negatív irányból közelítette meg a hozzá intézett kérdéseket: az ügyet elhatárolta a korábbi hasonló esetektől, kizárva ezzel az analógiát – a fent összefoglaltak alapján pedig egyértelművé tette, hogy a GS Media magatartása az irányelv 3. cikke szerinti nyilvánossághoz közvetítésnek minősül, mellyel szemben a jogosult felléphet – ezzel pedig ismét markánsan elválik egymástól az indítványban és az ítéletben megjelenő jogpolitikai nézet.

Hollandia Legfelsőbb Bíróságán még nem született döntés.

Ferenczi József
Pintz és Társai

http://curia.europa.eu/juris/celex.jsf?… (Ítélet)

http://curia.europa.eu/…qMbN4Pah4Te0?… (Indítvány)




A hozzászóláshoz szükséges!


A hozzászólásokban leírtak kizárólag a szerző álláspontját tükrözik!

Az oldal tartalma nem minősül jogi tanácsadásnak.
Kérjük olvassa el a Jogi Fórum felhasználási feltételeit.