T/3797.

ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ
Fidesz - Magyar Polgári Párt

Képviselői önálló indítvány

2001. évi ... törvény
a Polgári Törvénykönyvről szóló
1959. évi IV. törvény módosításáról

  1. §

    A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 79. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

    "79. § (1) Ha valakiről napilap, folyóirat (időszaki lap), rádió vagy televízió valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel, - a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül - követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg melyek a való tények (helyreigazítás).

    (2) Akinek személyhez fűződő jogát napilapban, folyóiratban (időszaki lapban), rádióban vagy televízióban közölt valamely vélemény vagy értékelés sérti, - a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül - követelheti saját véleményének vagy értékelésének közzétételét is (válaszadás).

    (3) A helyreigazítást, illetve válaszadást napilap esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követő nyolc napon belül, folyóirat (időszaki lap) esetében a legközelebbi számban azonos módon, rádió, illetőleg televízió esetében pedig - ugyancsak nyolc napon belül - a sérelmes közléssel azonos napszakban kell közölni."

  2. §

    A Ptk. 84. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

    "(2) Ha a kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat. Ha a jogsértés napilap, folyóirat (időszaki lap), rádió, televízió útján történt, a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszab. A közérdekű célra fordítható bírság összegét úgy kell meghatározni, hogy az visszatartsa a jogsértőt a további jogsértésektől."

  3. §

    A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény a következő 346/A. §-sal egészül ki:

    "346/A.§ A válaszadás közlési eljárásra (1959. évi IV. törvény 79. § (2)-(3) bekezdése) megfelelően alkalmazni kell a sajtóhelyreigazítási eljárás szabályait.

  4. §

Ez a törvény a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba; rendelkezéseit a hatálybalépése után történt jogsértésekre kell alkalmazni.

Általános indokolás

Az alkotmányos alapjogok közül kettőnek - az emberi méltósághoz és a jó hírnévhez való jognak, valamint a szabad véleménynyilvánításhoz való jognak - a kollíziója különösen gyakran felmerülő kérdéskör, mind a közvélemény, mind a sajtó, mind pedig az alkotmányjogászok körében. Nem véletlen tehát, hogy az Alkotmánybíróság több határozatában is foglalkozott ezen alapjogok egymáshoz való viszonyával.(30/1992. AB. hat., 36/1994. AB hat., 14/2000. AB hat., 18/2000. AB hat.)

Ennek során az Alkotmánybíróság többször is leszögezte, hogy az alkotmányos védelem alatt álló emberi méltóság, becsület, jó hírnév az értékítéletben megnyilvánuló véleménynyilvánítási szabadság külső korlátja lehet, ami viszont fordítva már nem igaz, azaz az emberi méltósághoz való jog korlátozhatatlan.

Ennek megfelelően a személyhez fűződő jogok védelmének polgári jogi eszközei a véleménynyilvánítási szabadságot az emberi méltósághoz való jog és a jó hírnévhez való jog alkotmányos értékeinek védelmében korlátozzák.

Az emberi méltóság és jó hírnév sajtó útján történő megsértése ugyanakkor - a széleskörű nyilvánosság miatt - különösen súlyos jogsértés. Nem véletlen tehát, hogy a hatályos Polgári Törvénykönyv is külön nevesíti az ilyenfajta jogsértéseket és speciális jogvédelemben részesíti azok elszenvedőit.

A Ptk. Kommentárban erről a következőket olvashatjuk: "Gyakori, hogy a jóhírnevet sértő közlésre sajtó útján kerül sor. Ez pedig széles körű nyilvánosságot jelent, és az ilyen közléssel elért tömeghatás nagymértékben fokozza a sérelem súlyosságát (PK 12. számú állásfoglalás I. pont indokolása).

A törvény ezért a jogsértés e módját külön is nevesíti és a Pp. különleges eljárásjogi rendelkezéseivel együtt (Pp. XXI. fejezete) hatékony védelemben részesíti. A vonatkozó jogszabályok ugyanakkor csak az Alkotmány és a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény rendelkezéseivel összhangban értelmezhetők.

A sajtószabadság alkotmányos védelem alatt áll. Mindenkinek joga van tehát a sajtó útján közölni a nézeteit, alkotásait, amennyiben azok nem sértik az alkotmányos rendet. Mindenkinek joga van arra is, hogy tájékoztatást kapjon szűkebb környezetét, hazáját, a világot érintő kérdésekben. A sajtó feladata e körben a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás, amely - egyebek mellett - személyhez fűződő jogokat sem sérthet [1986. évi II. törvény preambulum, 2. § (1), 3. § (1)]."

A Ptk. szóban forgó rendelkezése (79.§) azonban kizárólag a jóhírnevet sértő tényközlés esetére biztosítja a sajtóhelyreigazítást, mint a személyhez fűződő jogok védelmének hatékony eszközét, és nem rendelkezik arról az esetkörről, amikor például a jó hírnevet sértő közlés nem tényközlés, hanem valamely vélemény vagy értékekés sajtó útján történő közzététele. Holott egy vélemény vagy értékelés közlése egyrészt ugyanúgy sérthet személyhez fűződő jogokat, mint az egyszerű tényközlés, másrészt ugyanúgy a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos elvébe ütközik az egyoldalú tájékoztatás, a "hallgattassék meg a másik fél is" elvének figyelmen kívül hagyása, mint a sajtószabadság bármilyen más alkotmányellenes korlátozása.

Ezért különösen fontos, hogy a személyhez fűződő jogok polgári jogi eszközeit oly módon bővítsük, terjesszük ki, hogy ezen egyik legfontosabb alkotmányos alapjog a lehető legnagyobb törvényes védelmet élvezhesse.

Részletes indokolás

az 1. §-hoz:

Az Alkotmány 61. § (1) bekezdése kimondja:

"(1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze."

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor - a vonatkozó nemzetközi egyezmények rendelkezéseit is figyelembe véve - több határozatában is leszögezte: "A szintén alkotmányos oltalom alatt álló emberi méltóság, becsület, jó hírnév azonban az értékítéletben megnyilvánuló véleménynyilvánítási szabadság külső korlátja lehet."

Más megfogalmazásban ez azt is jelenti, hogy a szabad véleménynyilvánítás, mint alkotmányos alapjog a sajtónak nem csak jogokat biztosít, hanem kötelezettséget is ró rá. Ezért nem alkotmányos magatartás egy sajtóorgánum részéről, ha például valakinek a jó hírnevét sértő vélemény közlése után nem ad lehetőséget az érintett személy ellenvéleményének megjelentetésére. Ezzel ugyanis a személyhez fűződő jog megsértésén túlmenően az illető szabad véleménynyilvánításhoz való jogát is megsérti.

A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény preambuluma szerint: "Mindenkinek joga van a sajtó útján közölni nézeteit, alkotásait, amennyiben azok nem sértik a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét." Ezt a törvényi rendelkezést - a fentebb már idézettekkel együtt - a írott és elektronikus sajtó minden képviselőjének be kell tartania, különösen akkor, ha az egyoldalú véleményközlés személyhez fűződő jogot is sért.

Mivel a személyhez fűződő jog sérelme nem csak tényközlés, hanem értékelés, vélemény megjelentetése következtében is megvalósulhat, ezért semmi nem indokolja, hogy a Ptk. 79. §-ába foglalt jogintézmény kizárólag a tényközlésekre vonatkozzon, és a sajtó képviselőit ne lehessen kötelezni arra, hogy az Alkotmányban és a sajtótörvényben is rögzített szabad véleménynyilvánítás jogát azoknak is biztosítsa, akiknek a közölt vélemény vagy értékelés a személyhez fűződő jogát megsértette. Az ilyen sérelemért ugyanis éppen a széleskörű sajtónyilvánosság miatti hatás következtében nem elégséges az általános polgári jogi védelem, például annak lehetősége, hogy a bíróság elégtétel adására kötelezze a jogsértőt.

Azon sajtóorgánumok számára, amelyek a fentebb hivatkozott törvényeket és a sajtóetika írott és íratlan szabályait betartva, a vélemények széles skálájával ismertetik meg olvasóikat, nézőiket, illetve gondosan ügyelnek arra, hogy egy-egy markáns vélemény közlését követően az ellenvéleménynek is helyt adjanak, természetesen feleslegesnek tűnhet a válaszadás jogának törvényi deklarálása, de sajnálatos módon még mindig túl nagy számban találkozhatunk az ezzel ellentétes gyakorlattal ahhoz, hogy ne biztosítsuk a lehető legnagyobb védelmet a fentebb idézett alkotmányos alapjogok minden fajta megsértése ellen.

Annak érdekében, hogy a válaszadást kérő ne élhessen vissza a fenti törvénymódosítás adta lehetőséggel, megfelelő garanciát biztosít annak rögzítése, hogy a válaszadás közzétételét kizárólag személyhez fűződő jog megsértése esetén lehetne kérni, annak eldöntésére pedig, hogy a jogsértés ténylegesen megtörtént-e, végső soron kizárólag a bíróság lenne jogosult.

a 2. §-hoz:

A Polgári Törvénykönyvbe 1978-ban iktatták be a közérdekű célra fordítható bírságot, mint a személyhez fűződő jog megsértésének súlyosabb eseteire alkalmazható szankciót. Tekintettel arra, hogy a széleskörű nyilvánosság előtt, a sajtón keresztül megvalósult jogsértés tekinthető a fentebb már idézett Ptk. Kommentár szerint is legsúlyosabbnak, ezért ha a bíróság a személyhez fűződő jog sajtó útján történt megsértésének megállapításán túlmenően kártérítést is megítél, akkor minden esetben indokolt a közérdekű bírság kiszabása is, amelynek olyan mértékűnek kell lennie, hogy megfelelő visszatartó erőt jelentsen a további jogsértések elkövetésétől. A bírság összegének konkrét megállapítása tehát kizárólag a bírói mérlegelés körébe tartozó kérdés. Azt ugyanis az eset összes körülményének figyelembevételével csak a bíróság tudja megállapítani, hogy egy sajtón keresztül megvalósult jogsértés ténylegesen milyen súlyos volt, illetve az adott jogsértőre nézve milyen összegű bírság jelenthet visszatartó erőt.

a 3. §-hoz:

A törvényjavaslat 1. §-a szerinti törvénymódosítás indokolja a Polgári perrendtartás megfelelő módosítását.

Budapest, 2000. február 12.

Dr. Répássy Róbert
Fidesz

Dr. Rubovszky György
Fidesz

Dr. Vitányi István
Fidesz

Dr. Szabó Erika
Fidesz

Dr. Fazekas Sándor
Fidesz

Dr. Gyimesi József
Fidesz