A jelenleg hatályos Munka Törvénykönyve értelmében az MK 57 -ben leírtak érvényesíthetők, napjainkban ? Összhangban van a kettő ?
Az MK 57 hatályos, érvényes még ? (Esetleg módosult, vagy van helyette másik ?)
I. A terhesség miatt ideiglenesen más munkakörbe áthelyezett nőt az előző munkakörben elért átlagkeresete megilleti akkor is, ha áthelyezése:
- rövidebb munkaidejű munkakörbe, vagy ha
- éjszakai beosztással járó munkakörből más munkakörbe, több műszakos munkakörből egy műszakos munkakörbe történt.
II. A terhes nő ideiglenesen más munkakörbe csak hozzájárulása után helyezhető át.
III. A csecsemő örökbefogadása esetén a szülő nőkre vonatkozó kedvezmények az örökbefogadó nőt illetik meg.
I. Az Mt. 85. §-ának bekezdése előírja, hogy „A nőt terhessége megállapításától gyermeke egyéves koráig - munkaköri alkalmasságára vonatkozó orvosi vélemény bemutatása alapján - az állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakörbe kell ideiglenesen áthelyezni, vagy meglévő munkakörében a munkafeltételeket kell megfelelően módosítani”. Ehhez kapcsolódva ugyanezen § (2) bekezdése elrendeli, hogy „az (1) bekezdés alapján ideiglenesen áthelyezett, illetőleg áthelyezés nélkül módosított munkafeltételek mellett foglalkoztatott nő munkabére nem lehet kevesebb e1őző átlagkereseténél”.
E rendelkezés - abból az elvből kiindulva, hogy a nőt a terhessége miatt nem érheti hátrány - biztosítja a terhesség miatt más munkakörbe áthelyezett nőnek az előző átlagkeresetéhez való jogát. Ennek folytán a más munkakörbe áthelyezett terhes nő keresete nem lehet kevesebb, mint előző munkakörében volt.
a) Az Mt. 85. §-ában foglalt, már hivatkozott rendelkezésekből következik, hogy ha a terhes, illetőleg szülő nő áthelyezése állapotának egészségügyi szempontból megfelelő rövidebb munkaidejű munkakörbe történik, mint amilyenben terhessége előtt dolgozott, és keresete nem éri el az előző átlagkeresetét, akkor a korábbi átlagkeresetére a rövidebb munkaidejű foglalkoztatása ellenére is jogosult.
- Az Mt. 121. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a nőt terhessége megállapításától a gyermekének egyéves koráig éjszakai munkára igénybe venni nem lehet. E rendelkezés végrehajtása számos esetben csak azzal biztosítható, hogy a munkáltató a dolgozó nőt ideiglenesen más, olyan munkakörbe helyezi át, ahol mód nyílik a nappali, illetve délelőtti műszakba való beosztásra. Az Mt. 85. §-ának (1)-(2) bekezdéséből következően, ha a nőt terhessége megállapításától a gyermeke egyéves koráig azért helyezik át ideiglenesen más munkakörbe, hogy éjszakai műszakból délelőtti műszakba nyerhessen beosztást, és keresete nem éri el az előző átlagkeresetét, ugyancsak joga van a korábbi átlagkeresetére.
Ugyanilyen megítélés alá esik, ha a nőt terhessége miatt több műszakos munkakörből egy műszakos munkakörbe helyezik át.
Ezektől a rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet [Mt. 85. §-ának (4) bekezdése].
Kivételt képez az ideiglenes áthelyezés és a korábbi átlagkereset térítésének kötelezettsége alól, ha a munkáltató nem tud a nő egészségi állapotának megfelelő munkakört biztosítani, sem ideiglenes áthelyezéssel, sem pedig a munkafeltételek megfelelő módosításával. Ilyenkor a nőt a munkavégzés alól fel kell menteni, és erre az időre részére az állásidőre járó munkabért kell kifizetni [Mt. 85. §-ának (2) bekezdése, 150. §-ának (1) bekezdése]. Ugyanez irányadó abban az esetben, ha az ideiglenes áthelyezés vagy a munkafeltételek módosítása nélkül az eredeti munkakörében foglalkoztatott nőt a törvény értelmében kizárólag a személyi alapbére illeti meg (Mt. 150. §-a).
II. A Munka Törvénykönyve az általános szabályozáson túlmenően számos különös rendelkezést tartalmaz a dolgozó nők védelmében, mert érdekeik fokozott gondoskodást igényelnek.
Gyakori eset, hogy a dolgozó nő a terhessége, illetve a szoptatás ideje alatt állapotára figyelemmel nem foglalkoztatható az általa addig betöltött munkakörben. Ilyenkor felmerül az a kérdés, áthelyezhető-e olyan más munkakörbe, amely állapotának egészségügyi szempontból megfelel ugyan, de amelyben történő foglalkoztatásához a nő nem járul hozzá.
Az a körülmény, hogy az Mt. 85. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés az ideiglenes áthelyezést a munkáltató számára kötelezővé teszi, nem szünteti meg a nő jogát arra, hogy áthelyezése az új munkakörébe csak a munkáltatónak vele való megegyezése alapján történhet. A törvény kifejezett rendelkezése értelmében ugyanis az új munkakör kijelöléséhez a munkavállaló hozzájárulása szükséges [Mt. 85. §-ának (1) bekezdése].
Tekintettel arra, hogy az Mt. 85. §-ának (1) bekezdése alapján teljesítendő áthelyezés esetén a dolgozó nőt korábbi munkakörében akkor sem lehet tovább foglalkoztatni, ha a felajánlott új munkakört nem fogadja el, nagy súlyt kell helyezni a felek kölcsönös együttműködési kötelezettségére [Mt. 3. §-ának (1) bekezdése].
Ennek alapján a munkáltató köteles adott esetben több munkakör felajánlásával, illetve a munkakörülmények egyéb vonatkozású módosításával s a dolgozó nő terhességével, illetve anyaságával összefüggő és az egészségügyi követelményeken túlmenő körülmények figyelembevételével is messzemenő erőfeszítéseket tenni a dolgozó nő számára elfogadható új munkakör biztosítására. A nőtől pedig együttműködési kötelezettsége alapján elvárható, hogy a neki a fentiek szerint felajánlott, állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakört elfogadja, ha ez körülményeire figyelemmel neki aránytalan sérelmet nem okoz.
III. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 51. §-ának (1) bekezdése szerint „Az örökbefogadott mind az örökbefogadóval, mind annak rokonaival szemben az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép”. Ebből következik, hogy a csecsemőkorban örökbe fogadott gyermek eltartása és gondozása céljára nyújtott kedvezmények és szolgáltatások az örökbe fogadó anyát illetik meg. Ezért a munkaviszonyban álló és csecsemőt örökbefogadó nőt az örökbe fogadás napját követően megilletik ugyanazon jogok, mint a szülő nőt, illetőleg ugyanolyan védettséget élvez (szoptatási időkedvezmény, szülési, illetőleg fizetés nélküli szabadság, felmondási tilalom stb.), mint a vér szerinti anya. Az Mt. 138. §-ának (1) bekezdése szerint a terhes, illetőleg szülő nőt huszonnégy hét szülési szabadság illeti meg, és ezt úgy kell kiadni, hogy négy hét a szülés várható időpontja elé essék.
Ebből következik, hogy az örökbe fogadó anyának járó szabadság kiszámításánál ezt a négyheti - tehát 28 napi szabadságot a szülés előtt kiadottnak kell tekinteni. Erre az időre az örökbe fogadó anyának terhességi-gyermekágyi segély nem jár.
Megilleti azonban a szülési szabadság még hátralevő tartamára a terhességi-gyermekágyi segély az örökbe fogadó nőt, ha örökbefogadás céljából gondozásba veszi a csecsemőt, és az örökbefogadási eljárás megindítását kéri már az örökbefogadási határozat jogerőre emelkedése előtt, a gondozásba vétel napjától kezdődően - épp úgy, mint a vér szerinti anyát.
A vér szerinti anyát a szülést követően hat heti - 42 napi - szülési szabadság illeti meg, ezt követő időre a gyermekének örökbe fogadása esetén a szülési szabadság tartalmából még hátralevő időre vonatkozó jogát elveszti.
