Gyerektartás és láthatás

Kedves Derill,
Nagyon köszönöm válaszod (a külföldi láthatásra). Tudom hol iduljak el. Azt hiszem inkább kint a gyerek is kettős állampolgár.
A legjobbakat Neked.
Üvözlet, Dani

Kissember: ennek épp az a lényege, hogy amennyiben van egy jogsértés - anyának átjelentik, neked nem - kérni kell irásban az átjelentést. Erre leirják, hogy két szülő kell hozzá, merthogy irásbeli kérelemre, irásban kell válaszolniuk. Erre Te irásban rákérdezel, hogy akkor ha két szülő kell, jogellenes volt az átjelentés, kéred, hogy töröljék a jogellenesen bejelentett cimet. Na erre mit léphetnek? Vagy leirják, hogy bocs, mégsem volt jogellenes, és akkor nálad sem az, vagy leirják, hogy igen, jogellenes volt, és visszajelentik. Ha bármi mást csinálnak, az pedig médiaügy lehet választások előtt, tehát meggondolandó.

Tudom, hogy probléma, hogy aki jogsértő, annak semmi sem számit, aki meg jogszerü, az kénytelen kerülőutakra, de akkor sem tehetsz mást, legfeljebb utána benyomsz egy kártéritési pert egyrészt az anya ellen, hogy felesleges költségeket okozott neked, másrészt a polgármesteri hivatal ellen, hogy elsőre nem intézkedtek, vagy jogellenesen intézkedtek, és legközelebb meggondolják. Lehet, hogy magadon már nem segitesz (a pénz önmagában nem boldogít, de mondjuk boldogtalanná tesz ha nincs), de másoknak igen, és végül is neked is kikaparta valaki a neked egyébként járó gesztenyét, hiszen korábban, évtizedekkel ezelőtt az apának nem járt kapcsolattartás, most már jár.

Én azt gondolom, hogy ha mindenki végigmegy a törvényes utján, akkor egy-két kártéritési per után már a hivatal sem meri megcsinálni, hogy packázik.

Derill olyan tök egyszerű dolog ez az egész, ahogyan írod, mellesleg az ügyvédem is ezt mondta. A feleség kijelenti, akkor jelentsem vissza. Elviszi a gyereket akkor hozzam vissza. A gyereket ellenem nevelik, neveljem vissza. Csak azt felejti el mindenki, ha én viszem el a gyereket, ha én jelentem ki, ha én nevelem az anyja ellen, azért minimum fejvesztés jár, de ha egy anya teszi ezt, akkor az tök természetes mert hiszen szereti a gyerekét... Csakhogy míg az anya csak úgy megteheti és én bármi módon ellenszegülök, akkor mindenki szemében én vagyok a feketebárány és másnap azt hallom vissza, hogy bejött az APA és kiabált és borogatni akarta az asztalt, meg tiszta dilisnek látszott. Nem mondanám, ha nem éltem volná át ezt a szitut többször is.
Az egyik legemlékezetesebb szitu az volt, amikor a feleség étkezési hozzájárulásért folyamodott az önkormányzathoz, mondván hogy egyedül neveli a gyerekét, mert válófélben van és az apa nem járul hozzá. Megkapta a hozzájárulást, persze én mit sem sejtettem addig, hogy mire megy ki a játék. Én voltam a szemét apa, aki nem ad enni a gyerekének. Erre persze bedurrant az agyam, bementem az önkormányzathoz, betekintést kértem, hogy mire fel kérte a feleségem a hozzájárulást. Tiszta hülének néztek persze, amikor mondtam hogy köszönöm a kedvességüket, de az én gyerekem nem éhezik és így vissza szeretném fizetni. Persze azt már az iskola kasszájába kellett megtennem. Emiatt a 6288 Ft miatt voltam benn az iskolában és az önkormányzatnál összesen 6-szor, mondanom se kell hogy én voltam a hüle mert vissza akartam fizetni ami nem jár. Sértette a búrámat a dolog, hogy a kedves feleség ilyen módszerekkel akarja a talajt kihúzni a lábam alól.
Ez volt az első lecke, ami után megtanultam, hogy a hazugságok ellen csak úgy védekezhetek ha minimum 150 ember ott van és tanúskodik is mellettem, vagy ha papíron van.
Akkor aláírattam a feleséggel, hogy ezt a pénzt átvette tőlem, az önkormányzatnál írásban kérelmeztem az összeg visszafizetését, az iskolából kértem a nyugtát, hogy a visszafizetés megtörtént. Ezentúl ha pénzt adtam a feleségnek, azt csak csekken küldtem el, ha közölnivalóm volt akkor csak írásban tértivevénnyel, hivatalos szervnek csak olyan faxszal ami a visszaigazolásban az is benne van amit elküldtem (nehogy azt mondják hogy üres faxot küldtem megtévesztésből) és még sorolhatnám a védekező mechanizmusokat, hogy mire kényszerül az ember ostoba állítások ellen.
Erről ennyit, hogy milyen könnyű azt mondani, hogy asztalra kell csapni az igazunk miatt és ha kell akkor az atyaúristenig is el kell menni az igazunkkal. Leginkább ezekben a beosztásokban olyanok ülnek akik kinn már ilyenkor nagyon fáznak, nyáron meg tisztes szabadságukat töltik...
Tisztelet persze a kivételeknek, mert tapasztaltam, hogy azért azok is vannak.

Sziasztok, olvasgattalak mar benneteket, de még nem szoltam hozza.
Kicsit félve irom le az én problémamat, latva hogy milyen altalanos vélemények vannak egy norol, aki a valasa utan uj "alompasira" talal..
Dehat ilyen is van, hogy az ember kilép egy rossz hazassagbol, és utana -jo esetben- mindketten megtalaljak a maguk "alomparjat".
Az én esetemben az tortént, hogy a parom kulfoldi. A lathatasok bonyolitasat, az utikoltségeket nekem kell allnom. Nem panaszkodas képpen, aki hasonlo cipoben jar, az tudja, hogy ez nem kis teher. Dehat viseljuk is, mert mi vittuk el a gyerekeket, és (nem kell velem egyetérteni) emiatt kicsit ugy is vagyunk kezelve, mint a bunosok..
Olyan is elofordult mar, hogy kozvetlenul utazas elott betegettek le a gyerekek, a repulojegy eluszott, azonnal megvettuk a kovetkezot, mert halistennek megtehettuk.
Most azonban mi vagyunk bajban, nem akarom részletezni (betegség, korhaz, miegymas). Most az egyszer kértem a gyerekek apjat: legyen turelmes velunk. Tudjuk mi a kotelesség, de elofordulhat, hogy valaki épp nem tud eleget tenni. Az idei karacsonyi utra nem futja..Megértés persze nincs, csak fenyegetozés; oldjuk meg ahogy akarjuk..

obsitos: általában nem is a pasik lépnek ki egy ilyen helyzetből, hanem a nők. A nők szeretik a biztonságot. Emiatt ha reménytelennek látják az anyagi helyzetet, és közben felbukkan álmaik gazdag pasija, könnyen begőzölnek. A gyerekről lemondás itt szóba sem kerül, hiszen minden esetben viszik azt is magukkal, mintha csak az övék volna. A pasi meg nézi és hagyja, aztán csodálkozik, hogy a nőnek itélik. Naná, a biróság azt mondja, ha nem tett ez ellen semmit, nyilván egyetértett a helyzettel.

fblade: bármelyik okmányirodában kötelesek átjelenteni a gyereket, tehát én a helyedben elmennék nyiregyházára, ahol anyuka bejelentette, és visszajelenteném. Ha meg reklamálnak, hogy hol az anya aláirása, akkor elkezdeném firtatni, hogy ha mindkét szülő aláirása kell, akkor anyuka hogyan jelentette át. Felmennék akár a jegyzőig is ezzel, sziveskedjen vizsgálni, mert ezek szerint az anyai átjelentés is jogszabálysértő volt. Meglátjuk mit lép. Ugyanezt megcsinálnám az orvosnál, az iskolába stb. Vagy mindig kell mindkét szülő, vagy sosem. Döntsék el. Ha mindig kell, akkor már eleve az átjelentés is jogsértő volt. Ha meg nem kell, most se kelljen.

Fblade pont ez volt nálunk is a szitu. A feleség simán kijelentette az iskolából és bejelentette egy másikba. Amikor bezzeg én bementem, akkor azt mondták hogy nem kívánnak beavatkozni és hivatkoztak a bíróságra. Ugyanez történt az önkormányzatnál és az orvosnál.
Olyan ez a dolog, mint amikor a cigány bemegy a dokihoz a viccben, egy kis betegszabadság reményében:

• doktor úr baj van mert nem tudok menni..
  • akkor hogyan jött ide?
  • hát jönni tudok, csak menni nem...

A legszebb az egészben hogy én hiába próbálom magamhoz bejelenteni a kislányom, az okmányirodába megtagadják. Azt mondják mivel még nincs bírósági végzés ezert mind két szülő aláírása kell.
Az anyuka meg simán bejelentette nélkülem Nyíregyházára. Ki érti ezt?

Én nem valószínű, hogy egy másik szoknyáét - vagy éppenséggel nadrágért - képes lennék lemondani arról, hogy a kicsi-pici gyermekemet esténként más ringassam álomba.

Voltunk mi a nejemmel a 90-es évek elején olyan szegények, hogy hozzánk képest a templom egere jólszítuáltnak mondhatta magát: az építtkezés csak nyelte a pénzt, és közben taníttatni kellett a három gyereket. Ez idő alatt egy pissz sem volt köztünk a feleségemmel.

Most, amikor már minden oké, és várjuk az első kisunokát, már "ráérünk" egymást csípkelődni...

kissember: ez is attól függ, hogy milyen a személyisége. És az sem szentirás, hogy válással kevesebből kell élni, ugyanis előfordulhat, hogy épp a házassági kötelék miatt nincs valakinek pénze, mert a házastársa elcseszi. Nem egy ilyen példát láttam, amikor pl. a pasi játékszenvedélye miatt soha semmije nem volt a családnak. Vagy mert pl. a nő zugivó volt, vagy minden pénzét fodrászra költötte. Tehát lehet, hogy épp az, hogy most már ő maga osztja be azt ami van, bár látszólag kevesebb, mégis több lesz. Ráadásul ily módon ha ő sokat gürizik, az mind az övé, látja a hasznát. Persze a legtöbb esetben a házasság felbontása tényleg rosszabb anyagi körülményeket is jelent - közös lakás eladása, vagyon megosztása, egyiké a hütő, másiké a tv stb.

Valahol olvastam, hogy a szülőnek a gyerekét akár a saját terhére is el kell tartania, még akkor is ha Õ maga közben éhezik. Ez így lenne természetes szükség esetén. Szerintem mindenkinek tudomásul kellene vennie, hogy egyszer lenn, egyszer fenn. Nekem is volt bizony olyan időszakom, amikor dunsztom sem volt, hogy holnap mit fogok enni, lehet hogy lesz is még ilyen.
Persze ha valaki hozzászokik a viszonylagos jóléthez, sokkal nehezebb lemondani róla, mint belecsöppenni. Vannak olyanok, akik élni tudnak havi 50-ből, vannak akiknek a havi 200 is kevés. És sajnos ha válásra kerül a sor, mindegy hogy kinek a hibájából, de a rosszabb körülmények is vele fognak járni.
De azért csak megjegyzem hogy az sem mindegy, mennyinek fizetem a 25 százalékát. No meg aztán ha egy anyuka egy jól kereső extől kap magas tartásdíjat, aztán összekerül egy szintén jól kereső új apukával, nem hiszem hogy méltányossági alapon lemondana önként az ex magas tartásdíjáról.... vagy tévedek?

obsitos,
Tenyleg nem irtam a sajat kotelezettsegeimrol, de ez evidens. A kisebbik gyermek kb. 2 eves koraig itthon szeretnek maradni, utana pedig dolgozom, termeszetesen. Amig itthon leszek vele, addig is igyekszem talalni valami itthon vegezheto melot, most epp ket helyen van benn a jelentkezesem. Olyan nagyon nem remenykedem, hogy osszejonnek, mert mar korabban is probalkoztam, eredmenytelenul. De hatha. Egy ev mulva pedig keresek valami olyan allast, ami turhetoen fizet, ertek is hozza, es a gyerekekre is marad idom mellette. Ezt nem azert fuztem hozza, mert csak 4-6 oraban szeretnek dolgoni, hanem mert a szakmam miatt egy "normalis"allas ejszakazassal es a munkaido kiszamithatatlansagaval jarna. Az meg most nem palya.

Nincsenek millioi. Nem tudom, hogy honnan szandekozik penzt szerezni. Szerintem talan csaladon beluli kolcsonbol. Aztan lehet, hogy kimenne kulfoldre dolgozni, hogy vissza tudja fizetni az adossagat. De errol nem beszelt, szoval ez csak az en sejtesem. Korabban is kapott nagyon jo ajanlatokat, amibol rovid ido alatt vissza tudtuk volna fizetni a hitelt. (Tudom, vettem az adast a pumpolas - kulfoldi melo - nem fizetes temajaban.)

Jokivansagaidat nagyon szepen koszonom!

Rintintin: bocsi, eszembe sincs senkit sem rugdosni, én meg nem vagyok sértődős. Amiket irtál, azokból azt látom, hogy "le akartad huzni" a pasit.

Szerintem ugy okoskodj, hogy max. az összes jövedelme 50 százalékát fogják tartásdijként levonni, a többire neki lesz szüksége ahhoz, hogy megéljen és uj életet kezdjen. Ha ezt szemmel tartod, nagy hibát nem követsz el.

Természetesen kérd a részedet a házból - max. tényleg eladja, ha másképp nem tudja kifizetni, emiatt eszemben sincs sajnálni őt, ráadásul a tartásdijat sem miatta, hanem miattad javasoltam igy. Van tapasztalatom a férfiak reakciójában, és az okokat is értem.

Ezért irtam, hogy a tartásdij mértékénél - függetlenül attól, hogy csak gyerektartást, vagy asszonytartást is kérsz - vedd figyelembe, hogy max. a jövedelme 50 százaléka erejéig vonhatnak.

Az, hogy végül a kicsit bölcsibe kell-e adnod vagy sem, ugyis attól fog függni, hogy meg tudsz-e élni majd vagy sem. Én azt gondolom, hogy ha tulzott összegben igényelsz tartásdijat, akkor jóval kevesebbet fogsz kapni, mintha normális összeget kérsz, és cserébe esetleg jó viszony marad, és ha megszorulsz, segit neked. Néha a kevesebb több.

A ház eladásánál egyébként azt javaslom, hogy kérd a neked járó részt, aztán ő meg oldja meg, ahogy tudja. Vagy a szüleitől kér segitséget, vagy eladja, vagy hitelt vesz fel stb.

Talán némi közöd mégis van ahhoz, hogy ő hol lakik, hiszen a gyerekeidet oda fogja vinni gondolom kapcsolattartásra. Szerintem nem mindegy neked sem, hogy a gyerekeid milyen körülmények között vannak, amikor nála vannak.

Mindenkinek vannak rossz napjai, inkább itt éld ki, mint otthon:))

Egy kalappal a keddhez.

Rintintin:
Ha ő ennyit javasolt ez egy gáláns ajánlat, csak aztán tudja- és akarja is fizetni... Egyébként egy gyereknek két szülője van, tehát az eltartásukról nem csak ő köteles gondoskodni., az össz írásodban egy kukk sincs arról, hogy Te is "közreműködsz" majd némi anyagiakkal, hanem végig azt hajtogattad: mennyivel is lehetne a férjedet pumpólni (hiv. derill).

A ház: oké, fizesse ki a részédet.
Zárójelben kérdezem: neked a feleségnek ezek szerint mind ez idáig fogalmad sem volt arról, hogy "príváti" milliói vannak?!
Na hiszen...

A közös megegyezés az szép elhatározás, és maradjon is ekként!

Ott az a két szép kisgyerek, ők mindig mosolyt hoznak arcodra, bárki- és bármi is bántana.

Kívánom, hogy az életed mielőbb rendeződjön, nem csak a vállás, hanem egyébb iránt is.

obsitos,
Az 50e/gyerek/hot a ferjem ajanlotta onszantabol. Azaz megkerdezett, hogy en mennyire gondoltam. Nekem akkor meg foglamam sem volt, hogy mennyit szokas adni, o pedig ennyit javasolt. Feltelezem, azert javasolt ennyit magatol, mert ekkora osszeget meg viszonylag konnyeden ki tud fizetni. Kedden beszelek majd az ugyveddel is errol. Terveim szerint tenyleg nem fogok ragaszkodni ahhoz, hogy tobbet fizessen.

A haz eladasaban ugy gondolom, hogy neki kell dontenie. Az o alma volt a csaladi haz, es reszben az o ket keze munkaja is benne van. Ertheto, hogy ragaszkodik hozza. Ha ugy erzi, hogy ki fogja tudni fizetni a reszemet, es a gyerektartas mellett fenn is fogja tudni tartani a hazat, akkor nem hiszem, hogy ebbe nekem bele kellene szolnom. Ha o igy szeretne, es bizik benne, hogy menni fog, akkor inkabb zavarna, hogy befolyasolni szeretnem. Egy nemsokara mar exfelesegnek vegul is mi koze van ahhoz, hogy hol lakik a volt ferje, nem?

Kozos megegyezessel szeretnenk valni, ha ez osszejon, akkor a mi megegyezesunk lesz a donto, a birosag (ha jol tudom) ebbe nem fog beleszolni, ha az esszeruseg hatarain belul maradunk. Az ugyvedhez sem a valas meginditasa celjabol megyek egyelore, hanem csak erdeklodni a tovabbiakrol, a lehetosegeimrol.

Idegosszeroppanastol szerintem meg messze vagyok (egyelore:)), nem kell azert felteni. Tegnap rossz napom volt, szerintem ertheto, hogy most ilyenek is vannak, orlodom is, ez is igaz, de ennyi.:)

Rintintin:
Deril többször is azt a tanácsot adta neked, hogy csak annyi gyerektartást kérj amennyi reálisan teljesíthető, különben előfordulhat, hogy még azt sem fogod kapni.

Ezt írta, ezt ismételgeti: kell hogy értsed már a szót.

Végül is majd a bíróság határozza meg a tartási összeget - meghallgatva kérésédet, de egyúttal mérlegelve az összes körülményt.

A 100 ezer Ft/2 gyerek/hó körüli összeg végül is egy szép járadék, a gyerekek jelen igényeire bizonyára elegendő.

Derill a kezdettől a ház eladását javasolja, és ennek szorgalmazása dolgában NEKED kell a sarkadra állni a férjeddel szemben.

Minél előbb letudjátok a házat stb., annál előbb vége az egymásközti napi viták sorának.

Tartogasd az erődet a pszichésen is megterhelő válóperre.

Egy esetlegesen megroggyant idegrendszerrel a gyerekeket sem lesz könnyű nevelni..., és hát a saját életedet is kell majd valamilyen új irányba helyezni.

Kedden megbeszélésed lesz az ügyvéddel, addig, ha javasolhatom, tedd félre a fenti témákat - ne öröljed már magad állandóan.

derill,
Koszonom szepen az osszes valaszodat, sokat segitettel nekem az elmult napokban. Ezert nem gyozok halas lenni. De...

Most mar tenyleg nem ertelek. Mar leirtam, hogy nem fogok magasabb gyerektartast igenyelni, legfeljebb egy kicsivel, aztan vagy beleegyezik a ferjem, vagy nem; hogy nem kerek asszonytartast, ha nem jar; most mit tegyek meg? Ne kerjem a reszemet a kozos hazbol? Vagy ne kerjem a ferjem altal onszantabol ajanlott gyerektartast sem, es minden meggyozodesem ellenere adjam bolcsibe a kisebbikemet, es menjek el dolgozni akkor is, ha egyebkent megengedhetnenk magunknak, hogy otthon legyek vele, akarmennyire is rossz ez neki? Ugy erzem, ez a beskatulyazas esete, mondhatok en mar barmit...
A "Te el voltál magadban a gyerekkel"-lel elegge belem rugtal, nem kommentalnam inkabb, csak annyit irok, hogy ez azert nem ilyen egyszeru.

Eleg rossz passzban vagyok ma, remelem, azert nem voltam banto. Nem allt szandekomban. Es tenyleg koszi a segitsegedet.

Füsi: akkor nincs értelme elkezdeni a szülői ház elhagyást, mire befejeződne a gyámügyi eljárás, nagykoru lesz. Te viszont inditsd meg a pert, és amint ő nagykoruvá válik, ő is.

Rintintin: azért nem értünk egyet, mert én kivülállóként nézem a Te ügyedet, és tudom, hogy én nem igy csinálnám, mint Te. Te viszont nem tudsz a helyzetedtől elvonatkoztatni, ami érthető, ez az oka annak, hogy már régesrégen az őskorban kitalálták, hogy a felek helyzetét mindig valaki más (törzsfőnök, sámán, biró stb.) oldotta meg. Természetesen mehetsz a saját fejed után is, majd meséld el az eredményt.

vzoli: a gyerek érdekei akkor fognak csorbát szenvedni, ha rintintin tul sokat kér, ennek kapcsán meg mondjuk semmit sem kap, vagy jóval kevesebbet, mint igy kapna, mert egyetlen pasi sem szereti, ha a gatyájából is kirázzák. Tehát ő is be fog keményiteni. Próbálkozni persze lehet, de ez tul vékony jég, én pedig nem vagyok jegesmaci, tehát másokat sem csalok a jégre.
Ráadásul ha lenullázza a pasit, ezzel keresztbevágja a kapcsolattartást is, hiszen akkor a pasinak kell a gyereket eltartania, de miből?

„Ebben a reszeben en mar nemigen erzem magam felelosnek.” az egészben felelős vagy Te is, legalább annyira, mint a férjed. A felmelegitett kapcsolatok ritkán müködnek. Te el voltál magadban a gyerekkel, de a férfiak egészen másképp müködnek.

RDani: szerintem kizárt, hogy ilyen kapcsolattartást állapitanak meg. Nézz utána, hogy Canada csatlakozott-e a gyermekek jogellenes elviteléről szóló hágai egyezményhez, ha nem, akkor az is kizárt, hogy egyáltalán engedélyezik, hogy kividd a gyereket az országból, ugyanis akkor nincs garancia arra, hogy ha nem hozod vissza, akkor vissza tudják hozatni. Egyébként az ujraszabályozást itt kell kérni, függetlenül attól, hogy Te hol laksz és hova költözöl, mivel a gyermek itteni állampolgár és lakos ha jól sejtem. Próbálj inkább az anyával valahogy megegyezni ebben. Ha Canada aláirta a hágai egyezményt, akkor van esélyed arra, hogy kiviheted, de szinte biztos, hogy egy hónapnál hosszabb időre nem. A három hónapot nem is igazán értem, hogyan találtad ki, hiszen belenyulik az iskolai időbe még akkor is, ha nyáron lenne.

fblade: elvileg az anyának nem lett volna joga átjelenteni, mivel a gyermek közös szülői felügyelet alatt áll, de a lakcimtörvény viszont azt irja, hogy elég az egyik szülő aláirása. Tehát én a helyedben azonnal visszajelenteném magamhoz, és igazolnám a biróság felé, hogy hozzám van bejelentve.

Rintintin: változó az ügyvédek munkadija, van olyan, aki konzultációs dijat szab meg, ez azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy mennyi időt vesz ez igénybe, egy fix összeget mond.

Vannak olyanok, akik óradijban dolgoznak, megkezdett óránként x forint, 10 ezertől fölfelé, az általam ismert legmagasabb óradij 65 ezer forint.

Ez egyébként az én ismereteim szerint egy átlagos összeg volt, amit Tőled kért.

Kedden megyek egy ugyvedhez, aki tanacsot ad abban, hogy mit hogyan, stb. A tanacsadas tarifaja idotartamtol fuggetlenul 20.000 ft, es az lenne a kerdesem, hogy ez milyen arnak szamit? Kozepkategoria, vagy extrem magas?

Az anyuka ideiglenes lakcíme Budapest XI kerületben van állandó lakása nincs. Mi az ügyvédemmel ennek alapján a Budai Kerületi Bírósághoz adtuk be a gyermekelhelyezési pert. Most az anyuka önhatalmúlag bejelentette magát és a gyermeket Nyíregyházára állandó lakásaként a nővéréhez. Ezt jogilag megteheti az aláírásom nélkül? Most lehet hogy át teszik az ügyet Nyíregyre? Ennyi erővel én is bejelenthetném a saját otthonomba a gyermeket állandó lakásaként.

Arról szeretnék információt kapni a kedves Forum látogatóktól, hogy mi az eljárás abban az esetben, ha gyermekláthatást meg szeretném változtatni. Pontosabban én kettős állampolgár vagyok, jelenleg itt élek és így a gyermekláthatás az itteni jogszabályok szerint 2 hetente, a hétvége illetve az ünnepek fele. A bírósági döntés itt született a láthatás és a gyermektartás mértékére. Ha visszaköltözöm, akkor hol kell kérvényeznem a láthatás változtatását olyan módon, hogy például minden évben 2 v. 3 hónapra kiutazzon hozzám Canadába a fiam, aki most 11 éves. Van-e valamilyen szabály, ami az ilyen esetekben szabályozza a láthatás tartamát, módját. Válaszokat előre is nagyon köszönöm.

haniel,
Csak ismetelni tudom, hogy a ferjnek nem kotelezo fizetni a hitelt. Ha eladnank a hazat, vehetne egy kis lakast, es maris konnyebb helyzetben lenne.

Azt is csak ismetelni tudom, hogy ha nem jar az asszonytartas, akkor nem fogom kerni, ennek meg utana fogok azert erdeklodni. Ha a ferjem partner abban, hogy tamogassa azt, hogy a kozos gyerekunkkel otthon maradjak, akkor az tok jo, ha meg nem, akkor megoldom nelkule.

Abban igazad van, hogy duhos vagyok ra, de mar azert kezdek lehiggadni. Biztos, hogy en is hibas vagyok, egy percig sem mondtam, hogy nem. De egeszen odaig, hogy kozosen elszurtunk valamit a kapcsolatunkban, meg viszonylag konnyen visszafordithato lett volna a dolog. De a fel even at tarto hazudozas tonkrevagott mindent. En ezt valahogy ugy tudnam leirni, hogy kepzelj el egy lapjara allitott haromszoget. Kozepen egy vizszintes vonal. Az also felet egy fuggolegessel felezd meg. Az also feleben a ket fel mutatja, hogy a ferjem es en egyarant kovettunk el hibakat. Aztan igaz ugyan, hogy ennek kovetkezteben jott a haromszog fent levo csucsa, a ferjem felrelepesei formajaban, de ezt mar az o gyengesegenek tartom. Nem a hazassagon belul probalta megoldani a problemainkat. Nem erezte magat felelosnek a gyerekiert annyira, hogy ellenalljon, es a nehezebb utat, a kapcsolat rendbetetelet valassza. Ebben a reszeben en mar nemigen erzem magam felelosnek. Ekkorra mar valamivel kisebb suly nehezedett ram otthon (az ujszulott baba erkezesere gondolok), es igyekeztem teljes erombol a ferjemre koncentralni, kijavitani azokat, amiket elszurtunk, "megjavulni", de ekkor mar keso volt, o mar reg mashol jart. En ugy erzem, meggondolta magat, megsem akar meg csaladot, vagyis gyerekeket igen, de a veluk jaro kotottsegeket nem viseli el.

Na ennyit rolam, tudom, hogy jogi szempontbol nem igazan szamit, hogy ki mit szurt el. Bocs a sok off-ert egy jogi forumon.

A hozzászólás a felhasználó kérésére törölve

vzoli,
Szivembol szoltal.

Bár úgy máshol általában Derill-nek szoktam igazat adni, de itt és most Rintintin álláspontja mellett teszem le a voksot. Tudom, hogy ez nem szavazás kérdése, de úgy gondolom, hogy a gyerekeket a férjével ketten együtt vállalták, és amikor ezt elhatározták: a leendő gyerekek érdekei szempontjából optimális körülményeket terveztek. S ami itt releváns az az, hogy a tervekben még az szerepelt, hogy Rintintin addig marad a kicsikkel, amíg az szükséges.

Közben Rintintin és férje kapcsolata felborult, de ez nem ok arra, hogy a gyerekek érdekei csorbát szenvedjenek. Egy 0-3 éves gyereknek elsősorban az édesanyjára van szüksége, másodsorban az édesanyjára van szüksége, és harmadsorban is az édesanyjára van szüksége.

A bölcsőde kényszermegoldás, ne keverjük össze az óvodával, amely - főleg a középső csoporttól kezdve - már a közösségbe beilleszkedés tanulását, az iskolára felkészülést szolgálja. Bölcsődébe azért rakják a gyereket, mert muszáj. Mint a csomagmegőrzőbe a csomagot. A különbség az, hogy a csomagnak nem válik kárára a megőrzés; egy pici gyereknek annál inkább. Vagy ha kárára nem is válik: az az egy biztos, hogy a testi-lelki-szellemi-érzelmi fejlődése szempontjából minden édesanyjával eltöltött perc legalább annyit ér, mint egy bölcsődében eltöltött óra.

Ha a kicsi mindkét szülője olyan siralmas vagyoni-jövedelmi helyzetben van, hogy a kicsi születését követően nem sokkal mindkettőjüknek dolgozniuk kell és a gyereket bölcsődébe kell tenni: akkor muszáj, mert nincs más megoldás. De meggyőződésem szerint ekkor is ezerszer többet ér egy fiatalos energiákkal bíró, a gyereket gondozni tudó nagymama, mint a bölcsőde. Hiába bánnak jól a gyerekkel, hiába szeretik, ajnározzák a bölcsődében is: az együvétartozáson keresztül felerősödve feléje áramló szeretetet soha nem kapja meg ott.

Rintintin férje remek jövedelemmel rendelkezik. Ha Rintintin "asszonytartást" is akar - nyilván nem a gyerek 18 éves koráig, hanem amíg mondjuk 2-3 éves nem lesz - : Ezért nemhogy nem ítélem el, hanem kifejezetten arra biztatom, hogy (azért persze figyelembe véve a Derill által említett ésszerűségi korlátokat) próbálja a férjét meggyőzni arról, hogy amíg a gyerek nagyon kicsi: ha őt, Rintintint hajlandó legalább részben finanszírozni, akkor ezzel tulajdonképpen teljes egészében a gyereket finanszírozza. Mert a nap túlnyomó részében hozzájut ahhoz az anyai szeretethez, amit idejekorán munkába állva édesanyja nem tudna biztosítani neki.

Nem azt mondom, hogy - akár ezen viszonylag rövid időszakot tekintve is - a férj kötelessége lenne az ex-felesége eltartása (mert lehet pl. néhány órás részmunkaidőben is dolgozni ha van nagymama, stb.); de abban biztos vagyok, hogy egy magas jövedelemmel bíró férj esetében figyelembe kell venni azt, hogy jövedelméből a gyerek érdekeit fokozott mértékben képes finanszírozni. És mivel gyerekről van szó: ha képes, akkor köteles is. Lehet, hogy jogilag nem, de erkölcsileg biztos. És ezt egy igazi férfi be is tudja látni; mégha néha - a felfokozott érzelmek tükrében - nehéz is.

Kiabrandult,
Pillanatnyilag nem latok mas megoldast, elkerulhetetlen a valas. A ferjem nem igazan hajlando lemondani az uj kapcsolatarol, bar volt egy komolytalan kiserlete az ujrakezdesre. De nekem ez abban a formaban nem felelt meg.

derill,
Hogy mennyi a GyEDem osszege, azt meg nem tudom. (Kesve adtam be az igenylest, es meg nem utaltak az elso havit sem.) De nagyon alacsony. Minimalberre voltam bejelentve, aztan jott a nagyobbik gyerekemmel a TGyAS, majd a GyED, aztan ujbol TGyAS a kicsivel. Szoval semmi jora nem szamitok.
Az szinte biztos, hogy asszonytartassal vagy anelkul, de nem fogom egyelore bolcsibe adni a kicsit. Ha nem jar asszonytartas, akkor nem jar, megoldom maskepp, a ferjem segitsegevel, vagy anelkul. Tovabbra is azt mondom, hogy a gyerek erdeke az, hogy otthon legyek vele meg kb. egy evig, es ezt szerintem az apja is elismeri (egy hete meg igy volt legalabbis). Ha ezt hajlando anyagilag is tamogatni (nevezzuk akar asszonytartasnak, akar magasabb gyerektartasnak, akar csak idonkent onszantabol adott penznek), az jo, de ha nem, akkor majd megoldom valahogy nelkule. Ha pumpolas az, hogy en a gyerek erdeket figyelembe veve nem megyek vissza dolgozni meg egy ideig, akkor nevezzuk annak. Szerintem nem az. Amikor vallaltuk ot, ugy terveztuk, hogy mindent megadunk neki, ami tolunk telik. Beleertve azt is, hogy mellette leszunk, en apolom, nevelem, figyelemmel kiserem, ahogy nyilik az ertelme, kialakul a szemelyisege, es persze segitem is mindebben. Nem ertem meg mindig teljesen, hogy no es anya letedre hogy lehet, hogy ebben nem ertunk egyet.:)