Pedig ez esetben (nem kicsit) örültem volna, ha ennyit enged a tv. Hiába volt a jogalkotó szándéka, hogy a gyermek érdekei mindig a legfontosabbak legyenek, vannak bizonyos esetek, amikor pontosan a törvény miatt kerül a gyermek számára hátrányosabb helyzetbe.
Én nem kezelem úgy a dolgokat, hogy gyerektartásért jár a láthatás, de az apuka, nyakamat rá, hogy úgy fogja. Pedig semmi szeretet nem fűzi a lányához, csak egy kötelesség, amit én gonosz mód a nyakába varrtam. És addig még el is viselte volna, amíg - minden ellenkező kijelentésem ellenére - élt a remény, hogy engem visszaszerez. Most hogy ez nincs, és legszívesebben elfelejtene, itt van ez az ártatlan apróság, aki kettőnkből maradt hátra...
Nem akarok, még ha tudnék is annyi mocskot összehordani az apjáról, hogy a láthatást megvonják tőle, de nem fogom rábízni a lányunkat egy percre sem, amíg pszichésen nem érzem stabilnak. Mert nem az.
És akkor most marad nekem az, hogy közös a felügyelet, tehát minden fontos dologban érdemben ki kellene kérnem az apja véleményét. Nem megyünk külföldre, ha lejár az útlevele azután még kb. 9 évig. És még ki tudja, hogy mit nem fogunk csinálni amiatt, mert "Apuci nem tud most hazajönni..." (elég sok minden történt most vele ahhoz, hogy ennél többel ne terheljem a lelkét a lányomnak. Hiányzik neki az apja, de mindig csak addig, amíg rá nem döbben minden találkozásuk másnapján már, hogy apuci nem is az, aki a fejében él...)
vagy...van más választásom? Nem. A kérdés helyesen: Van jobb választásom?
Apai jogokról lemondatni...
scirpaceus
2008.09.28. 05:47
