Kedves Lewho!
Ez nagyon jó story, nagyon tanulságos.

Sunshine after the rain.

No, azért valóban ritkán fordulnak elő ilyen durva bakik.

Az én kedvencem, velem történt.

Szakvizsga után szerettem volna békerülni az jogtanácsosi névjegyzékbe, előtte telefonáltam, miket vigyek, mikor mehetek, stb. Persze megnéztem a tvr.-t is, látom, hogy feddhetetlenségi igazolás nevű marhaságot is kérnek, majd megörültem, hogy 1990 óta ez a feltétel megszűnt, hál' Isten. Gondoltam, közel a Megyei Bíróság, elsétálok az EREDETI okiratokkal, diploma, szakvizsgabizo­nyítvány......

A lajtromban nagyon kedves ügykezelők dolgoznak, kérték az okiratok közjegyző által hitelesített másolatát. No, mondom, az nincsen, de hoztam az eredetieket! Az nem lesz jó, mert nem fogadjuk el! Sebaj, kivel kell beszélnem, majd a jogászt meggyőzöm, hogy a T. Bíróság is tud hitelesített másolatot készíteni az általam bemutatott EREDETI okiratkról. Megyek a titkárhoz, azzal kezdi, hogy vittem-e feddhetetlenségi igazolást? Mondom, hogy már nem kell ölég régóta. Erre az íróasztal fiókjából kiszed egy szép sárga kinyomtatott jogszabályt, hogy biza az kell. Nem volt az asztalán számítógép, nem jogtárból dolgozik!!!! Elővettem az aznap kinyomatottat, meggyőzöm, h már nincs ilyen feltétel…Csodál­kozás…Haladjun­k, mondom neki, hogy itt van az eredeti okirat másolják mán le. Azt nem lehet, mert csak közjegyző által hitelesítettet fogdnak el. Kérdem, miért, hisz a tvr. végrehajtási rendelete szerint az okiratokat vagy azok hitelesített másolatát kell csatolni, nosza, itt van maga az okirat. Asszongya erre a csajszi, hogy az eredetit nem veszi el, mert neki azt oda kell csatolna a kérelmem mellé! Mondom, másolja le, hitelesítse, oszt tűzze ahová akarja. Asszongya nem lehet, de majd megkérdez egy bírót… Na visszahúztam a lajstromba, lefényeltettem az ügykezelővelm, ráírattam, h ekkor meg ekkor személyesen bemutatott iratról másolva, hazamentem, és vártam a hiánypótló végzést. 2 hét után kaptan a levelet, h bejegyzetek:)

néha valahogy az az érzésem, hogy a mai bírói kar nagy része, olyan mint azok a l'art pour l'art művészek a maguk korában, akik fenn ülnek az elefántcsontto­ronyban, ahonnan üveges szemekkel bámulnak ki( vagy le)felé… :) pedig csak ügyvédjelölt vagyok egyelőre…

Ó, hát onnan a szakma csúcsáról le kell osztani a többieket. A legjobb, hogy telefonon se lehet vele beszélni. Nekem volt olyan, hogy értelmetlen mondatot sikerült a hiánypótlásba írni, de a kezelőben elmondták, hogy a bírónő otthonról dolgozik, nem lehet elérni. Tehát a válaszom úgy nézett ki, hogy „amennyiben a T. Bíróság arra gondolt, hogy…, akkor csatolom ezt meg azt, ha azonban arra gondolt, hogy, akkor csatolom ezt meg azt“. Vicc.

Ja, a legjobbat nem írtam, de ez már inkább a vicc kategóriájába tartozik.

Postai úton, illetékbélyeg csatolásával kértünk egy tárgyalási jegyzőkönyv másolatot, amire ajánlott-tértivevényes levélben kaptunk egy felszólítást, hogy a másolat kiküldéséhez küldjünk egy felbélyegzett borítékot is.....

Gondolom az már nem jutott eszébe senkinek, hogy a felszólítást tartalmazó borítékba (nem is kellett volna jó drágán, ajánlva feladni) magát a kért jegyzőkönyvet tegye bele a csicskáztató felszólítás helyett.....

„A bíróságnak ahhoz is 7 (hét) hónap kellett, hogy egy APEH adatközlést (amelyet én nem kérhetek meg közvetlenül az APEH-től valamiért, csak a bíróság), amelyet az APEH már 2009. júliusában megküldött nekik, berakják egy borítékba és továbbítsák nekünk…“

Na igen. Azt még megérti(?) az ember, hogy dönteni nehéz, de hogy ilyesmit se tud elintézni hónapok alatt, az nonszensz. Újabban azt látom, a fellebbezések felterjesztése is nagy kihívás lett, a 8 nap helyett 3–4 hónap. Ugyanilyen lassan jut le másodfokról az anyag elsőfokra a döntést követően. Nemperesben dönt 8 hónap múlva, még egy hónap, mire leírja valaki, aztán laza 2–3 hónap, mire visszajut az elsőfokhoz és akkor még 2 hónap mire ott valaki kegyeskedik elpostázni. Isten hozott a jogállamban.

Csak három eset a közelmúltból:

Egy 2007 októberében beadott fmh. került most, 2010-ben többszöri sürgetésre kibocsátásra (a törvényi határidő 30 nap), valami olyasmit írt a bíróság, hogy bocsika, az ügy aktája összekeveredett egy másik ügy aktájával, mostanra sikerült észrevenni…(de ilyen aktaösszekeve­redésekről már több kollégától is hallottam).

A bíróságnak ahhoz is 7 (hét) hónap kellett, hogy egy APEH adatközlést (amelyet én nem kérhetek meg közvetlenül az APEH-től valamiért, csak a bíróság), amelyet az APEH már 2009. júliusában megküldött nekik, berakják egy borítékba és továbbítsák nekünk…

Egy 2005. évi feljelentésem ügyében pedig, amelyben az ügyészség 2007-ben benyújtotta a vádiratot, a bíróságnak, az én, mint magánfél, és az ügyészség sürgetésére (!) sem történt semmi a mai napig. (Még csak nem is válaszolt a bíróság, hogy miért nem sikerült kitűzni legalább az első tárgyalást 2007 óta.)

A gond csak az, hogy így a polgári jogi igényként bejelentett kárigányünk sem kerül elbírálásra, de polgári peres úton sem tudom érvényesíteni, mert bűncselekménnyel okozott kárnál a polgári eljárást szinte automatikusan felfüggesztik a büntetőeljárás lezárultáig…

Az értelmetlen felszólításokról inkább nem is írok, mert azok nem bakik, hanem egyes fogik, titkárok figyelmetlensége, túlbuzgósága.

Pl. az fmh-ba beírjuk a munkadíjat, mint a kötelezettel szemben érvényesítendő követelést, erre felszólít, hogy nyilatkozzunk, az fmh-ba beírt munkadíjat a kötelezett-től követeljük?
Nem fogikám, a Jóistentől…

Vagy az fmh.-ban jegybanki kétszerese mértékű kamatot követelünk, a hátoldalon ott van, hogy a kamat mértéke a csatolt szerződésben foglaltakon alapul.
Erre jön a végzés, hogy nyilatkozzunk, milyen alapon követelünk jegybanki kétszeres mértékű kamatot.
Kedvem lett volna annyit válaszolni, hogy fogikám, mielőtt végzést írsz, fordíts!

Borka.

a perek soxor tartanak 2 évig, sőt, az a ritka, amelyik hamarabb véget ér.

Az iratok megkapását soxor mondtam már, hogy nem nagyon érdekes, a másiknak nem lesz attól előnye, hogy 2 héttel több ideig tudja nézegetni. Neked legyen meg minden borítékod, minden bírósági küldeményed, amit kaptál, ezzel később, akár a fellebbezésnúél is tudod igazolni, ha olyat vennének bele az ítéletbe, amit nem kaptál meg.

Ha egy iratot csak egy tárgyalás után kapsz meg, akkor vedd a fáradságot, és tárgyaqlástól függetlenül érvelj és cáfold meg az iratot írásban, és amikor kész vagy a cáéfolattal, akkor add be írásban a bíróságnak, és az iratban jelezzed, hogy később kaptad meg, csak most, és ezért most reagálsz. Abból nem lehet bajod, ha később kapod meg, de abból igen, ha nem cáfolod, amikor végre hozzád eljut.

Nem akarok abba a vitába belemenni, hogy szándékosan juttatják előnyhöz a másik oldalt vagy nem, szerintem nem, de annál inkább, ha így érzed, akkor annál inkább kellene neked egy ügyvéd, mert őt nehezebb bepaizni, ismeri a trükköket és az azok elhárítását.

Ha nyersz, és úgy látszik magabiztos vagy, akkor a végén a másik oldal fizeti a te ügyvédedet is. Ne sajnáld rá a pénzt, megtérül.

Iniuria non excusat iniuriam

Én úgy vélem erős túlzás volt KBS részéről, hogy 5–6 esetről van szó, ráadásul nem úriemberhez méltó módon megkérdőjelezi vitapartnerei szavait!
Kíváncsi lennék KBS arcára, hogy akkor is így vélekednék, ha az ő ügyében vagy egy közeli hozzátartozója ügyében tartanák vissza, vagy nem küldenék meg az iratokat. Ugyanis manapság mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy pereskedjen. Én sem jószámtamból pereltem be azt a céget, aki tartozik nekem pénzzel és felháborítónak tartom, hogy a megélhetésemhez bankkölcsönt kellett felvennem és a perem már lassan 2 éve tart. Alperes semmit nem tudott eddig bizonyítani (hiába szólította fel erre a bíróság többször is), szakértői véleményt kért ellenem, de a szakértői vélemény mindenben engem igazolt. Én többször bizonyítottam minden állításomat, alperes többször saját állításával ellentmondásba került (ezt a jegyzőkönyvek tanúsítják), mégsincs vége még a pernek. „Érdekes módon“ alperes az összes iratot megkapta, míg én a szakértői véleményt is csak a tárgyalás után 2 héttel, míg alperes már a tárgyalás előtt.
Végezetül pedig kiváncsi lennék arra, hogy mit szólna az az ember, ha megtudná, hogy a peres anyagait nekem küldték el az összes személyes adatával együtt.

Sajnos én pont azt tapasztalom, hogy nem ez a kivétel. Egyre inkább nem az.

Én azt várnám, hogy a bíróság legyen „okosabb“, mint én. Másképpen, egy határozat legalább azt a színvonalat üsse már meg, amit a felek beadványai. És akkor nem az lenne, hogy betartva a határidőt görcsölök egy csomót az érvelésemen és visszajön egy kétmondatos elutasítás vagy helybenhagyás 9 hónap múlva. Itt kezdődne a dolog.
Nem kétlem egyébként, hogy megvan ennek a maga oka, de őszintén szólva az ügy szempontjából ez nem érdekel engem. Nekem teljesítenem kell, mégpedig időre. Ehhez képest megkérdezik, hogy mennyi idő alatt kell valamit elbírálni, mire teljesen komolyan kell azt mondani, hogy elvben 30 nap, a gyakorlatban 6–8 hónap. Vagy megkérdezik, hogy valamit hogy fog elbírálni a bíróság és csak nagyon durva becslést tudok adni. De nem azért, mert nem ismerem a bírósági gyakorlatot, hanem pont azért, mert ismerem. Azaz mutatok olyan szerződést, amit 3 különböző bíróságra adtam be záradékolásra. Egy elutasította (másodfok helybenhagyta az elutasítást), egy csont nélkül záradékolta és végül a harmadik hiánypótlás után záradékolta. Ismétlem, ugyanaz a kérelem ment el a 3 különböző helyi bíróságra, és az alapján 3 igen különböző döntés született. És egyre több ilyen van, nem bonyolult bizonyítási eljárás után, hanem egy beadott okirat mellett.
Vagy mondok mást. 2009-ben még nem kevés bíróság tartott ott, hogy forinttól eltérő devizanembeli követelésre standard hiánypótlás jött, hogy magyarázzam meg, miért annyi az illeték, amennyi. Mindig azt hittem, elszámoltunk valamit, de nem. Csak annyira nem ismeri a kartárs a hatályos jogot, hogy képtelen megítélni. Könyörgöm, ne lassítsa már a hiánypótlás az eljárást (nemperes, aminek a lényege lenne a gyorsaság), csak mert lusta utánanézni, hogy hogyan kell kiszámolni.
Ilyenekről beszélek. És nálam ez általános. Már egy záradékolási kérelmet alapból kísérőlevéllel nyújtok be, hogy elkerüljem „miért annyi az illeték“ és „a kamatkövetelés kezdő időpontját mire alapozza“ hiánypótlásokat. És akkor jön a best: küldjem el a jogtanácsosi igazolványom egyszerű másolatát :-D

Még valami: az ilyen cinikus, „még igaz is lenne“ beszólások téged minősítenek és nem a vitapartnereid, nagyon elszaladt az a bőmellényes szekér ügyvédúr az elmúlt években, nem gondolod?

KBS, nagyon ügyfélcentrikus a hozzállásod, mit mondjak. Tudod, aki fizeti a kajád, azt marhára nem érdekli, hogy ez évi tízezerből 5 eset, minden sors egyedi, de szerencsére, Te, egy nagyon higgadt jogász vagy, aki az általánosság magaslatából lesajnál bennünket.

Évi több tízezer eljárás. Ebből citáltok ötöt-hatot. Ennyi erővel kijelenthetitek, hogy a magyar nép lop és embert öl. Mert körülbelül akkora százalékára jellemző ez a két magatartás, mint ahány százalékban a bírósági ügyekre az általak mesélt példák.
(Én is tudnék példát mondani, még igaz is lenne. Csak én tudom, mi a különbség az egyedi és a különös, az általános és a konkrét között.)

kbs

Látom, hogy akkor nem egyedi az esetem, persze ez nem nyugtat meg. Ahogy látom elég „egyszerű“ módon elintézi a bíróság a tévedését, illetve el sem ismeri a hibáját. Akkor hát igy kell bíznia az embernek az igazságszolgáltatás tisztaságában? És mi van akkor, ha ez a késlekedés, vagy iratok meg nem küldése, vagy ahogy itt valaki írta, egy már elküldött anyag „átmódosítása“ miatt az egyik peres fél érdeke sérül. Akkor kinn lehet számon kérni a be nem hajtható követelést, ha az a bíró szerencsétlen­kedéséből (ami vagy direkt vagy nem) nem hajtható be az alperesen, mert addigra csődbe megy?

Nem, szerintem nem te nyersz.

Beadtam egy kérelmet, T. Bíróság elutasította. Fellebbezést nyújtottam be, mire kaptam egy helyes kis levelet a T. Bíró Úrtól, amiben az állt, hogy most észlelte, hogy a leíró egy komplett bekezdést kihagyott a végzésből, amit megfellebbeztem, úgyhogy az alábbiakkal kiegészítené – és ott láthattam a fellebbezésem tételes cáfolatát. És akkor kérdezné, hogy így is fenntartom-e a fellebbezésemet.

Mindenki gondoljon, amit akar, nekem csúnya gondolataim voltak erről…

Szerintem én nyerek.

„Mondja meg becsszóra, van hová hazavinni a gyereket, tényleg a maga nevén van a ház“?

Gyermekelhelyezési perben ez volt a bíró kérdése apukához, tény, hogy rém egyszerű párocska voltak, de attól még a Magyar Köztársaság Bírósága ne süllyedjen idáig, hogy egy rohadt tulajdoni lapot nem kér le…

Baki téma még: Alperes perújítást kezdeményezett lakáskiürítés tárgyában. Megjött az idéző végzés. Én kis lelkes, örültem, mint majom a farkának, hogy a bíró el…ta, mivel lakáskiürítésnél nem lehet perújítani. Felkészültem, Pp. xy §
Bíró reakciója: „mi…? ..... ja…? hol is van a Pp-ben? – válasz után elő a pad alól a novissimás törvény – igen,igen… akkor el kell utasítanom ezt a keresetet…“
Olyan 50es fickóról van szó.

Sziasztok!
Márciusban volt I. fokú ítélet, alperes fellebbezett, elvileg ment II. fokra.
Én ott tartok, hogy a tárgyaláson megnyertük a pert.
Az ítélet nem érkezett meg, a fellebbezés sem érkezett meg, a II. fokról meg pláne semmi… (erről a fellebb.ről is telefonon kaptunk tájék.) Ilyenkor mi van? :-)))) (veszett fejsze, úgyse lehet behajtani a pénzt, csak úgy érdekességnek)

Ja, és erre a velős indoklásra vártam 8(!) hónapot egy nemperes eljárásban. Tudniillik, hogy összeüljön a 3 fős tanács, aki ezt a színvonalas indoklást alkotta.

Aztán innen üdvözlöm a T. Bíróságot, akinek 4 oldalt regéltem arról, hogy adott határidő szerintem miért eljárásjogi és miért nem anyagi, erre annyit sikerült visszaírni, hogy: „A fellebbezés alaptalan. A bírói gyakorlat szerint az adott határidő anyagi határidő (BH. XXXXX/XXX).“
A bibi csak az, hogy az idézett BH nem arról a jogszabályhelyről értekezik, amiről az adott eljárásban szó volt…

Júniusban próbáltam visszavonni egy egyoldalú kérelmemet. Erre az eljáró bíró gyorsan áttette egy másik bíróságra az egészet és megírta, hogy majd az dönt. Ott hetekig nem találták az iratot, majd amikor meglett, beszéltem személyesen a bíróval, aki azt mondta, hogy igen, semmi akadálya, megszünteti az eljárást (nemperes egyébként). 2 hónap elteltével nem történt semmi, tehát újra beszéltem személyesen a bíróval, aki azt mondta, persze-persze, megnézte, nincs akadálya, majd megszünteti. Erre decemberben áttette egy másik csoporthoz, hogy döntsön az. Ez utóbbi felhívott telefonon, hogy másnak minősítette az eredeti kérelmemet, mint ami szerintem volt, úgyhogy írjak új visszavonásra irányuló kérelmet ennek megfelelően. Hát, nem annyira voltam kedves, mikor elmondtam, hogy nem szeretnék és jó lenne, ha végre valaki így 6 hónap után megszüntetné már azt a szerencsétlen eljárást. (Az utolsó teljesen korrekt volt és végre megszüntette, gyorsan és rendben.)
Az az irat megjárt 3 bírósági épületet, mire valaki meghozta az egy mondatos végzést, miszerint megszünteti az eljárást. Így persze, hogy leterhelt. Nem is csodálom, hogy 11 hónap egy végrehajtási záradék kiállítása és 4 hónap egy igazságügyi szakértő kirendelése, ha nettó több órát fordítanak arra, hogy hogyan is lehetne valaki másnak átpasszolni az iratot.

Mi is kaptunk egy idézés kibocsátása nélküli elutasítást, mert a T. Bíróság szerint nem teljesítettük a hiánypótlást. Mint kiderült elkeveredett a beadványunk a bíróság épületén belül… Benyújtottuk a bíróság érkeztetett bélyegzőjével ellátott példány másolatát… a végzést nem vonták vissza… fellebbeztünk.

Mi is kaptunk egy idézés kibocsátása nélküli elutasítást, mert a T. Bíróság szerint nem teljesítettük a hiánypótlást. Mint kiderült elkeveredett a beadványunk a bíróság épületén belül… Benyújtottuk a bíróság érkeztetett bélyegzőjével ellátott példány másolatát… a végzést nem vonták vissza… fellebbeztünk.

mi kaptunk egy idézés kibocsátása nélküli elutasítást mert a bíróság szerint nem a megfelelő illetéket róttuk le, pedig a kereset direkt még dec. 31-én beadtuk..ergo: régi illeték szabály szerint jól..ezekután a bírónak elküldtük faxon az ajánlottat és a tértivt..válasz: inkább fellebbezzük meg a megyei bíróságon, mert ő nem fogja visszavonni! nagy a sötétség!

„Nem értek egyet. Ha minden csak azon a színvonalon működne ebben az országban, mint a bíróságok, már egész jól lennénk.“

Mivel felteszem, hogy azt a szerencsétlen­kedést, amit én látok, te sem neveznéd nívónak, valószínűnek tartom, hogy más bíróságokkal kapcsolatosak az eltérő tapasztalataink.
Amit én látok, annál még a posta, a telefon-, internet- meg a közműszolgáltatók is jobban működnek, pedig az már nagy szó, mert azoktól is mentsen meg az úristen.