Devizahitelszerződés megtámadása PTK 210. (3)

Igen, vannak vele kapcsolatban dogmatikai nehézségek...:)

„Feltéve, hogy a megtámadás sikeres, és a bíróság megváltoztatja az érvénytelen feltételt, akkor ezt ex tunc hatállyal teszi, és a szerződés lejártáig tartóan. Vagyis a részleges hatályossá nyilvánítás logikailag kizárt, ezért nem tartalmazza a Ptk.”

Szerintem nagyjából ugyanazokat a köröket futjuk most már. Eddig is ezt mondtad, én is csak magamat ismételném.

„Ez az elmélet nem túl átgondolt.”

Azt el kell ismerni, hogy vannak vele kapcsolatban dogmatikai nehézségek. Csak más életképes megoldást is nehéz találni, mert ellenkező esetben más tényállás mellett (ahol megállapítható részleges érvénytelenség) szerintem sokszor abszurd eredményre vezethet, ha semmilyen kisegítő elv nem alkalmazható a részleges érvénytelenség esetére.

„De amíg a bank nem bizonyítja, hogy tudta, addig megáll a téves közös feltevés vagy a bíróság eldönti, hogy a bank tudta és kész?”

Banknak nem kell semmit bizonyítania. Neked kellene tudnod bizonyítani, hogy a bank tudta előre, hogy hogyan fog változni az árfolyam, de akkor már megtévesztésre hivatkoznál nem közös téves feltevésre. De nyugodtan hidd el, hiába próbálod ezt. Értelmes ember vagy, ez látszik a kérdéseidből, de annyira szeretnél hinni ennek a megtámadásnak a sikerében, hogy nem vagy képes belátni, hogy itt nincsen közös téves feltevés. Sőt a banknak az volt a feltevése és a kívánsága, hogy te minél többet köhögjél neki vissza.

„Ennek a helyzetnek a megoldására pedig akkor, ha az érvénytelenség a közös téves feltevés miatt megállna, nem lenne más út, mint a hatályossá nyilvánítás. Annak ellenére, hogy a Ptk. 237. § (2) szövegszerűen csak a teljes szerződés hatályossá nyilvánításáról rendelkezik, véleményem szerint hasonló esetben - legalább analógia útján - érvénytelen szerződési feltétel hatályossá nyilvánítására is lehetőség van.”

Ez az elmélet nem túl átgondolt. Hatályossá nyilvánításra akkor lenne lehetőség, ha sem az eredeti állapotot nem lehet visszaállítani (ez itt megvalósul, mert nem lehet olyan helyzetet teremteni, mintha a felek nem is kötöttek volna szerződést), sem pedig az érvénytelenségi okot nem lehet kiküszöbölni. Feltéve, hogy a megtámadás sikeres, és a bíróság megváltoztatja az érvénytelen feltételt, akkor ezt ex tunc hatállyal teszi, és a szerződés lejártáig tartóan. Vagyis a részleges hatályossá nyilvánítás logikailag kizárt, ezért nem tartalmazza a Ptk. Vagy bukik az egész szerződés, és akkor ítélethozatalig hatályossá teszi, vagy megváltoztatja az érvénytelen feltételt és akkor okafogyott a hatályossá tétel.

„Viszont ennek a szerződési rendelkezésnek az érvénytelenségének a jogkövetkezményeit le kell vonni valahogy, és ebből a szempontból egyáltalán nem mindegy, hogy az a forint összeg, amit ebben az esetben az ügyfél visszafizetne, a bank szempontjából nem ér annyit, mint amit ő kölcsönadott, még ha nominálisan annak és a kamatainak is felel meg.”

Az érvénytelenség megállapításánál ugyanúgy nem lehet szempont, hogy a bank mennyit kap vissza, mint ahogy egyetértettünk abban, hogy az ügyfél sem hivatkozhat arra, hogy mennyivel többet kell visszafizetnie. A közös téves feltevést kell vizsgálni, ha az megállna, akkor lenne érvénytelen a kamatkikötésre vonatkozó feltétel. Tehát nem az egész szerződés. Az viszont nem áll meg, mert eleve vállalta ennek kockázatát az ügyfél. Ha erre lehetne apellálni, akkor sikerrel támadhatná meg a szerződését mindenki aki svájci holmi vásárlására kötelezte el magát. "Már nem éri meg."

De térjünk inkább vissza az eredeti témához.

"A közös téves feltevés azért nem áll meg, mert a bank is és a hitelfelvevő is tisztában kellett, hogy legyen azzal a ténnyel, hogy árfolyamkockázat van."

Én állítom, hogy akkori feltevésem szerint nem tudtam elképzelni ilyen nagy arányú erősödést.(Ez ugye szubjektív)

De amíg a bank nem bizonyítja, hogy tudta, addig megáll a téves közös feltevés vagy a bíróság eldönti, hogy a bank tudta és kész?

A carry trade üzlet alapfeltétele, hogy a hitelt devizában tartsák nyilván és mindkét deviza alapkamata és az árfolyam ismert legyen, hiszen a két kamat különbségére épül az
üzlet. A kockázati elemek, amiket
a hitelfelvevőnek ismerni kell

• a forrásdeviza jegybanki alapkamatát,

svájci frankhitel esetén a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatát

• a célország jegybanki alapkamatát, amely a Magyar Nemzeti Bank honlapján megtekinthető-

a két deviza közötti árfolyamot
, amely az MNB honlapján megtekinthető
A Svájci Nemzeti Bank referencia kamatnak nevezi az alapkamatát
. A PSZÁF kiadványa egyértelműen megfogalmazza, hogy a „törlesztő részletnek a külföldi valuta kamatváltozása miatti változásával” lehet számolni, és ezt számszaki példával be is mutatja. Hasonló a helyzet az átváltási árfolyammal is, amit a pénzügyi szolgáltatók szabályosan alkalmaztak. Ha nőtt az árfolyam, akkor az árfolyam változás mértékével emelték a forint törlesztő részletet. Ha csökkent az árfolyam, szintén a változás mértékével csökkentették a forint törlesztő részletet.Mindkét kiadvány egyértelműen megfogalmazza, hogy a

• THM mutató értéke nem tartalmazza a hitel árfolyamkockázatát, és nem tartalmazza a hitel kamatkockázatát,
• THM mutató számításba veszi a szerződés megkötésekor érvényes Svájci Nemzeti Bank referenciakamatát, mint kamatszintet, a kezelés költségeket, a deviza-vételi és deviza-eladási árfolyam közötti különbséget (árfolyamrés), és a konverziós díjat. A PSZÁF, mint a pénzügyi szolgáltató felügyeleti szerve kiadványaiban a megfogalmazás teljesen egyértelmű:

  A hitel felvevőket csak a Svájci Nemzeti Bank alapkamatának változása és svájci frank árfolyamának változása érinti

„Nem vitatható, hogy a Svájci Nemzeti Bank referencia kamata több millió embert érint, emiatt közérdekű adatnak minősül, amit közzé kell tenni.
A Svájci Nemzeti Bank referencia kamatát se egyetlen pénzügyi szolgáltató, se a PSZÁF nem tette közzé, sőt írásbeli megkeresésre sem hajlandó megadni. A hitelfelvevő csak abban az esetben tudja ellenőrizni a pénzügyi szolgáltató részére fizetendő törlesztő részlet összegét, ha a forrásdeviza, jelen esetben a Svájci Nemzeti Bank referenciakamatának szintjét ismeri. A forrásdeviza alapkamatának elhallgatása jogellenes.
Ez teremtette meg a pénzügyi szolgáltatóknak azt a lehetőséget, hogy a szerződések elszámolásánál a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatváltozásától eltérően az új kamatszintet szubjektív alapon állapítsák meg, ami lényegesen nagyobb, mint a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatszint változása.
A Svájci Nemzeti Bank referencia kamata, mint közérdekű adat elhallgatása, a pénzügyi szolgáltatók részére az elszámolás ellenőrizhetetlensége révén
megteremtette a lehetőséget a törlesztő részletek kotlátlan emelésére, amellyel a pénzügyi szolgáltatók

• ugyan eltérő mértékben – de

egységesen éltek is!”

A hitel – devizahitel – forrása forintban állt rendelkezésre. A hitel folyósítása forintban történt, és a törlesztő részleteket is forintban fizetik. Ezt a forrást nem kellett svájci frankra átváltani, hiszen forintban lévő forrást forintban fizették ki, ill. forintban fizették vissza. A devizahitel kifejezés csak egy elszámolási mód,
amelynél maga az elszámolás sem a devizahitel szabályai szerint történik, hanem a forint hitel körülményeit veszik figyelembe. Az alábbiakban felsorolt tények bizonyítják a svájci frank alapú hitelek forinthitelként történő kezelését.
A hitelfelvevő svájci frank alapú hitelt vett fel. A szerződés alapján a tartozását svájci frankban tartják nyilván. A hitelt svájci frankról átváltással folyósították forintban. A forintban fizetett törlesztő részletet svájci frankra váltják át. Az átváltásért minden alkalommal – pénzintézettől függően 1-2 % - átváltási jutalékot számítanak fel.
Az ügyfél az alacsonyabb kamat miatt vállalta ezeket a mellékköltségeket, a kamat, valamint az árfolyam kockázatát. Teljesen természetes,hogy a kamat is a Svájci Nemzeti Bank referencia kamat változásának mértékével módosulhat. A PSZÁF mind 2006. novemberi, mind 2006. szeptemberi kiadványa ezt erősíti meg.
A PSZÁF és a pénzügyi szolgáltatók ezzel szemben nem hozták nyilvánosságra a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatát, ezzel lehetetlenné téve, hogy a hitelfelvevő a referenciakamat módosulását ellenőrizhesse. A pénzügyi szolgáltatók lényegesen magasabb, szubjektív alapon árazott kamatszinteket közöltek a hitelfelvevőkkel.”
A Svájci Nemzeti Bank referencia kamata, a LIBOR (
nemzetközi viszonylatban a bankközi kama
2008.Októberében bezuhant. Az MNB alapkamata és a BUBOR ( magyar bankok bankközi hitelének kamatlába)2008. októberi egy hónapos csúcs után folyamatosan esik.
Minden kamatszint esik,csak a pénzügyi szolgáltatók által alkalmazott svájci frank hitelek kamatai emelkednek, és csak 2009. novemberében kezd el szolid mértékben csökkenni. A csökkenés mértéke messze elmarad még a magyar kamatok csökkenésétől is.
Ez bizonyítja, hogy a pénzügyi szolgáltatók

• kihasználva a hitelfelvevők szorult helyzetét –

szubjektíven állapítják meg a törlesztő részletek kamatát. A lengyel hitelfelvevők adatait mutató diagram bizonyítja, hogy Lengyelországban a hitelfelvevők időnként mintegy negyedét fizetik a magyar kamatszintnek.
Ez is bizonyítja, hogy a magyar pénzügyi szolgáltatók kamat meghatározása az ügyfél megzsarolásának elvére épül, és semminemű számítási alapja nincsen.
(Figyelemre méltó, hogy az újonnan kötött lengyel devizahitelek kamatlába szigorúan követi a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatszintjét. A magyar újonnan kötött hiteleknél ez sem igaz) A diagramokból az is megállapítható, hogy a magyar deviza hitelállomány kamatának semmi köze nincs a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatához és nem hasonlít a magyar BUBOR kamatszintjének alakulásához sem.
A magyar devizahitel állomány kamata a minél nagyobb haszon elve alapján alakult.
Egyes pénzügyi szolgáltatók esetében már 10,5 %-os deviza kamatszinttel is lehet találkozni, amit természetesen az árfolyam további mintegy 30 %-kal is emelhet. Így a reálértéken kifizetett kamatszint 13,5 %-os nagyságrend körül is mozoghat, amelynél a kamatemelés mértéke 85 %.
A pénzügyi szolgáltatók a magas kamatszintet a devizaforrás megemelkedett költségével magyarázzák. Ez teljesen egyértelműen nem igaz!
A pénzügyi szolgáltató ugyanis maga határozza meg, milyen forrásból biztosítja az általa nyújtott hitel fedezetét. Nem hiszem, hogy egy cseppet is józanul gondolkodó pénzügyi szolgáltató 7-9 %-ot fizetne a deviza forrásáért, miközben a magyar bankközi piacon 5,8-6,1 %-os szinten tudja biztosítani a fedezetet.
A szerződéseknél a kezelési költség szintén CHF-ben került meghatározásra.
A kezelési költség árfolyam miatti mintegy 30 %-os emelkedése a pénzügyi szolgáltatók nyereségét tovább növeli. Bár a pénzügyi szolgáltatók magyarországi költségszintje a forintfinanszírozás miatt minimálisan emelkedett, ugyanakkor
a kezelési költség az árfolyam emelkedése révén 25-35 %-kal nőtt, ami a pénzügyi szolgáltatóknak 25-35 %-kal magasabb extraprofitot jelent.

Akkor itt egy GKI elemzés 2008-2009-re.
Mondjuk, hogy ebből tájékozódtam.

Az euróhoz vezető út fontos állomása az un. ERM-2 árfolyamrendszerbe való belépés, ami a végbement konvergencia folyamatok alapján rövidesen napirendre kerül. Az ERM-2 árfolyamrendszerbe való belépés a magyar kormány és a jegybank kezdeményezésére valószínűleg 2009-ben történik meg. A feltételezett ütemezés esélyt ad az euró 2012-2013-as bevezetésére (ahol a pontos időzítés különösen az államadósság csökkenésének folyamatától, illetve az ennek megítélésével kapcsolatos esetleges értelmezési viták kimenetelétől függhet.) A 2012-es dátum versenyképességi szempontból előnyös lenne a magyar gazdaság számára,

http://www.profitcsapat.hu/…2008-2009-re

A forint árfolyama a nemzetközi pénzpiaci bizonytalanság miatt jelenleg nagyon ingadozó, s jellemzően gyengülő. Az idei év végére azonban erősödő, 260 forint körüli, 2008. átlagában 250 forintos euró-árfolyam valószínű.

Ha a nemzetközi pénzpiac stabilizálódik, s a magyar államháztartási hiány idei 3,4% alá csökkentésével 2009 tavaszán megszűnik a Magyarország ellen folyó túlzottdeficit-eljárás, miközben az infláció is 4% körülire – már nem sokkal az akkori maastricti kritérium fölé – csökken, lényegesen közelebb kerül az ország az euró-zónához történő csatlakozás feltételeinek teljesítéséhez. Ezért a közeljövőben napirendre kerülhet az ERM-2 rendszerbe való belépés. Akár már a fiskális szabályok és a 2009-es költségvetés elfogadása után sor kerülhet az euró bevezetése céldátumának – célszerűen 2012-nek – a bejelentésére. Ez növelheti a magyar gazdaság, s a forint iránti bizalmat. Mindez 2009-re éves átlagban 255 forintos, de az év végén ennél akár lényegesen erősebb árfolyamot eredményezhet.

http://gazdasag.lepeselony.hu/…ek/2183.html

Ezek szerint nekem 2008-ban racionálisan egy stabil forintra kell számítanom, ha már a szakértő 2012-re Euro-t jósol.

„Tegyük fel, hogy kérek a banktól egy hitelfelvételkor hatályos elemzést az árfolyamkockázatról tutira kell, hogy legyen ilyen elemzésük.(vagy ez banktitok?)”

Leginkább üzleti titok, de egy esetleges perben esetleg előkerülne.

„mi a
carry trade üzlet, milyen kockázatai vannak?
Hol tudja megtekinteni a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatát!
Mi a CDS és mi az FX swap ügylet, és mi köze a banki finanszírozáshoz? ”

Ezt valóban nyilván nem tudta a hitelfelvevők tulnyomó többsége. De ezt nem is feltétlenül kellett.

„Sőt a hitelfelvevők többsége még azt sem tudta, hogy ha az árfolyam módosul , nem csak a törlesztő részlet, hanem a tőketartozás összege is módosul,amely alapján a szerződés akár fel is mondható!”

Ezt viszont véleményem szerint aki egy ilyen hitelt felvesz és előtte az ésszerűen elvárható mértékben tájékozódik, az tudhatja.

Obudafan!

A pénzügyi kérdésekben a hitelfelvevők többsége nincs tisztában az alapfogalmakkal sem. Nem valószínű, hogy egyetlen hitelfelvevőnek is elmondták volna a szerződés megkötése előtt, mi a
carry trade üzlet, milyen kockázatai vannak?
Hol tudja megtekinteni a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatát!
Mi a CDS és mi az FX swap ügylet, és mi köze a banki finanszírozáshoz? Sőt a hitelfelvevők többsége még azt sem tudta, hogy ha az árfolyam módosul , nem csak a törlesztő részlet, hanem a tőketartozás összege is módosul,amely alapján a szerződés akár fel is mondható! Ennek ellenére aláíratták vele a nyilatkozatot, hogy a devizahitelről a tájékoztatást megértette. Minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy nem értette meg, nem érthette meg,hiszen egy tizenoldalas szerződés egy óra alatti aláírása idején nem lehetett olyan közgazdasági fogalmakat elmagyarázni és megértetni, amelyre legfeljebb csak a közgazdasági egyetem pénzügy szakán keríthettek sort.

Arra is kíváncsi lennék, hogy a közjegyzők mennyire vannak tisztába fent említett fogalmakkal, azon kívül, hogy felolvassák.

Ezek szerint , ha neked van 2 gyereked , akarsz egy harmadikat, de 14-es (tizennégy) es ikreid születnek, akkor felelőtlen vagy , hogy 16 gyereked van , mert ésszerűen nem lehett kizárni, hogy 14-es ikreid fognak születni?

De nézzünk egy kicsit mögé annak amit mondtál.
Ha nekem ésszerűen gondolnom kellet rá , akkor a banknak is.
Tegyük fel, hogy kérek a banktól egy hitelfelvételkor hatályos elemzést az árfolyamkockázatról tutira kell, hogy legyen ilyen elemzésük.(vagy ez banktitok?)
De abban nem találok erre való utalást, akkor mivan?(210.(3))
Ha találok, akkor velem miért nem közölték? (210.(1))

A közös téves feltevés azért nem áll meg, mert a bank is és a hitelfelvevő is tisztában kellett, hogy legyen azzal a ténnyel, hogy árfolyamkockázat van. Innentől fogva az árfolyam változásának elmaradására alapozni nem lehetett. Véleményem szerint ésszerűen nem lehetett kizárni 2008. előtt sem azt, hogy akár extrém ingadozások lesznek az árfolyamban.

Eugénia1:

Én csak azt vártam volna a banktól, hogy tartsa magát az álltaluk összeállított kódex-hez.
De még ez sem megy nekik.

Obudafan:

De mond már el nekem pontosan, hogy miért nem áll meg a közös téves feltevés 210(3), de ne úgy, hogy szerintem ezért meg azért.Valami jogi dolog kellene.
(pl: ez és ez a törvény ezen és ezen pontja szerint, nemáll meg, hibás, stb)
Hogy mit lehet elérni vele azt hanyagoljuk egy kicsit.
(Ha mindenképp kell hozzá ,hogy milyen következményt akarok elérni, akkor "pert akarok nyerni a bank ellen" )

Ha nem volt téves közös feltevés és a bank tudott a 70%-os emelkedésről akkor 210.(1)

Ha HUF alapon vetted volna fel, akkor a referencia kamatlábad magasabb lett volna, mint a CHF kamatláb. Tehát most "árfolyamveszteség" néven fizeted azt, amit kamatként egy forint hitel esetében eddig is fizettél volna. Sokan brutál alacsony tölresztőrészleteket és HUF alapú szerződést szeretnének, de a kettő nem megy együtt. Egyébként nekem is CHF alapú lakáshitelem van, 143 körül vettem fel...

„A bank nem vett CHF-et, hogy az eladja X HUF-ért és az X HUF-ot odaadja neked ”

Venni nem vett, még leegyszerűsítve sem, csakhogy a te hiteled, meg még sokaké abból lett finanszírozva. Ugyanis nem hazai megtakarításból lett finanszírozva ez a hatalmas tömegű hitel ebben az országban. Ez az alapprobléma, ezért ezt az árfolyamkockázatot viselnie kell valakinek. Ezt pedig te vállaltad, annak fejében, hogy kevesebb kamatot fizess. Véleményem szerint nincs olyan jogi érv, ami alapján a továbbiakban ennek a kockázatválallásnak a következményeit mégsem neked, hanem a banknak kellene viselnie. Tekintettel arra, hogy ezek a hitelek finanszírozva devizában lettek, így a dolog lényegét tekintve nem különbözik attól a helyzet, mintha a bank eleve CHF-et folyósított volna neked, csak azt a folyósítás előtt a te megbízásodból forintra váltotta volna.

Tehát, most nézzük az esetet.

Én kérek a banktól x HUF-ot , a bank azt mondja, hogy adok neked X HUF-ot, de ha azt úgy veszem , mintha Y CHF-et adtam volna, akkor az neked jobb lesz.

Na most a banknak van papíron Y kölcsön adott CHF-e.
Ami a valóságban X HUF ezt le is írja a szerződésben.
(Miután megkaptad a X HUF-ot , onnantól én azt Y CHF-nek veszem)
Tehát: virtuális Y=X

A bank nem vett CHF-et, hogy az eladja X HUF-ért és az X HUF-ot odaadja neked , mert az ugye macera lett volna sokkal egyszerübb csak a papírra leírni ez az X HUF már Y CHF. (virtuális Y=X)

Na most beüt a válság ezért Y CHF már 2X HUF-ot ér.
Tehát : virtuális Y=2X

De vissza kell állítani az eredeti állapotot.
(virtuális Y=X)
Mi az eredeti állapot: A bank X -HUF-t adott de azt Y CHF nek vette.
Visszaállítás kezdjük a végéről.
A Bank a virtuális Y CHF számolását X HUF-nak veszi , te visszafizeted a kapott X HUF-ot.

Ellenkező esetben a bank a szerződéskötéskor elvégzett
virtuális műveletért dupla profitra tesz szert.
Te a felvett és megkapott pénzed, helyett duplán fizetsz.

Szerinted ez a megfelel ennek az állásfoglalásnak?

"A bíróságnak arra kell törekednie, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek rendezése során egyik fél se kerüljön a másikkal szemben aránytalanul kedvezőbb, illetve méltánytalanul súlyosabb vagyoni helyzetbe"

Tehát, ha te buksz az OK , csak a bank nyerjen.
Akkor ez miért van leírva?
"Ebből következően az eredeti állapot helyreállítása nem azt jelenti, hogy a teljesített szolgáltatások egy az egyben kerülnek visszatérítésre, hanem azt, hogy az eredeti állapot helyreállítása során érvényesülnie kell annak az elvnek, hogy az eredetileg fennállt értékegyensúly fennmaradjon"

Én ezt úgy értelmezem, hogy az eredeti értékegyensúly fenntartása (virtuális Y =X), előnyt élvez az egy az egyben visszatérítéssel szemben(virtuális Y= 2X)

„de ebben az esetben én sem járhatok aránytalanul rosszabbul.
Vagyis ha X milliót kaptam, akkor nem fizethetek vissza 2x-et.”

Feltéve, ha forintban való elszámolásban gondolkodunk. Csak annak nincs alapja szerintem, hogy abban gondolkodjunk.

„de igazad van pontatlanul fogalmaztam.”

Csak azért gonoszkodtam vele, mert hasonló helyzetben ezt - valljuk be - te sem hagytad volna ki.

Obudafan:

Ezt az állásfoglalást én is olvastam, de ebben az esetben én sem járhatok aránytalanul rosszabbul.
Vagyis ha X milliót kaptam, akkor nem fizethetek vissza 2x-et.

"A bíróságnak arra kell törekednie, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek rendezése során egyik fél se kerüljön a másikkal szemben aránytalanul kedvezőbb, illetve méltánytalanul súlyosabb vagyoni helyzetbe"

"Ebből következően az eredeti állapot helyreállítása nem azt jelenti, hogy a teljesített szolgáltatások egy az egyben kerülnek visszatérítésre, hanem azt, hogy az eredeti állapot helyreállítása során érvényesülnie kell annak az elvnek, hogy az eredetileg fennállt értékegyensúly fennmaradjon"

„Milyen más érvénytelenség létezik még szerinted?”

A jövőre nézve szóló, ami tartalmilag az ítélethozatalig történő hatályossá nyilvánítás, de igazad van pontatlanul fogalmaztam.
A hozzászólásod többi részére este válaszolok.

Pedig az alapprobléma ez, akárhogy minősíted. Kétségtelen, hogy a teljes szerződés érvénytelensége a Ptk. 239. § (2) alapján vitatható lenne (ha más tényállás mellett az (1) alapján nem is) ennek a szerződéses kikötésnek az érvénytelensége esetére is, ebben egyetértünk. Viszont ennek a szerződési rendelkezésnek az érvénytelenségének a jogkövetkezményeit le kell vonni valahogy, és ebből a szempontból egyáltalán nem mindegy, hogy az a forint összeg, amit ebben az esetben az ügyfél visszafizetne, a bank szempontjából nem ér annyit, mint amit ő kölcsönadott, még ha nominálisan annak és a kamatainak is felel meg. A banknak ugyanis devizában kell elszámolnia (és ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy technikailag ez hogyan történik). Ennek a helyzetnek a megoldására pedig akkor, ha az érvénytelenség a közös téves feltevés miatt megállna, nem lenne más út, mint a hatályossá nyilvánítás. Annak ellenére, hogy a Ptk. 237. § (2) szövegszerűen csak a teljes szerződés hatályossá nyilvánításáról rendelkezik, véleményem szerint hasonló esetben - legalább analógia útján - érvénytelen szerződési feltétel hatályossá nyilvánítására is lehetőség van.

Ebben az esetben a kizárólag a szerződési feltétel érvénytelensége esetén annak puszta mellőzése nem adekvát jogkövetkezmény, és nem alkalmazható, ez jogkövetkezmény ugyanis a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányosságát alapvetően változtatná meg. Ez pedig az LB gyakorlatával is ellentétes:

"1/2010. (VI. 28.) PK vélemény
8. A Ptk. eredetileg az eredeti állapot helyreállítását tekintette alapvető érvénytelenségi jogkövetkezménynek, ami egy dologi jogias szemléletű felfogás, hiszen a restitúciós igények alapvetően tulajdoni természetűek abból kiindulva, hogy a felek között nincs érvényes kötelmi jogi jogviszony, az érvénytelen szerződés nem eredményez tulajdonváltozást a teljesített szolgáltatásokban. Ezzel szembe állítható az érvénytelenség jogkövetkezményei rendezésének egy olyan felfogása, amely a jogalap nélküli gazdagodás elvét veszi alapul, hiszen érvényes szerződéses jogcím hiányában a jogalap nélküli gazdagodás az a szubszidiárius kötelmi jogi jogcím, amely alapján az érvénytelenség jogkövetkezményei rendezhetőek, mindazokban az esetekben, ahol dologi jogi rendezésre (restitúcióra) nincs lehetőség. Az alapgondolat az, hogy a felek jogviszonyát a bíróság a végigható szinallagma követelménye alapján rendezze. Az érvénytelenség jogkövetkezményei levonásánál a bíróságnak ismételten meg kell teremtenie a felek szolgáltatásainak és ellenszolgáltatásainak azt az egyensúlyát, amely a szerződéskötéskor is fennállt. A bíróságnak arra kell törekednie, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek rendezése során egyik fél se kerüljön a másikkal szemben aránytalanul kedvezőbb, illetve méltánytalanul súlyosabb vagyoni helyzetbe, más szóval meg kell akadályozni bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását.
A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának álláspontja szerint a Ptk. tételes jogi szabályai nem képezik akadályát annak, hogy a bírói gyakorlat a jövőben a jogalap nélküli gazdagodás elvére támaszkodva ítélje meg az érvénytelenség jogkövetkezményeit. Ebből következően az eredeti állapot helyreállítása nem azt jelenti, hogy a teljesített szolgáltatások egy az egyben kerülnek visszatérítésre, hanem azt, hogy az eredeti állapot helyreállítása során érvényesülnie kell annak az elvnek, hogy az eredetileg fennállt értékegyensúly fennmaradjon, hogy egyik fél részéről se következhessen be jogalap nélküli gazdagodás. Ezt az elvet kell érvényesíteni az érvényessé nyilvánítás, illetve a hatályossá nyilvánítás során is az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének a pénzbeli megtérítésekor. A bíróságnak a jogviszony rendezése során tehát arra kell törekednie, hogy a már teljesített szolgáltatással egyenértékű ellenszolgáltatást rendeljen el. Az elszámolás során a bíróságnak figyelemmel kell lennie arra, hogy egyik fél se kerüljön kedvezőbb helyzetbe annál, mintha eleve érvényes szerződést kötött volna."

„a szerződéskötés idejére visszamenő hatályú érvénytelenség”

Milyen más érvénytelenség létezik még szerinted?

Ha már egyszer belemész annak a fejtegetésébe, hogy milyen eséllyel gondold az eredeti állapotot helyreállítani, akkor nem árt dogmatikailag tisztáznod előbb magadban, hogy egyáltalán van-e mód és lehetőség ilyen esetben az eredeti állapot helyreállítására. Ha meg úgy gondolod te is, hogy nincsen, akkor szóba hozni is felesleges, és nyilvánvaló csacsiság azzal indokolni, hogy azért ne lenne, mert a bank Forintban ad kölcsön, de CHF-ban kell megadnia.

„El kellene döntened, hogy az eredeti állapotot szeretnéd-e visszaállítani,”

Azért annak örülök, hogy el sem olvasod azt, amire reagálsz.

„A bankok működéséről alkotott hibás elképzelésedből vontál egy okszerűtlen következtetést, ami nyilván alkalmatlan bárminek az indoklására.”

A bankok működéséről alkotott hibás elképzelésedből vontál egy okszerűtlen következtetést, ami nyilván alkalmatlan bárminek az indoklására.

„Ismét sikerült teljesen feleslegesen fontoskodnod egy kicsit, ismét nem bírtad ki személyeskedés nélkül és még igazad sincs. Ahogy azt megszokhattuk.”

Nem hiszem, hogy én személyeskedtem volna, de ha már megütötted ezt a hangot, akkor az a véleményem, hogy amit itt tegnap sok ellentmondással fejtegettél az egyébként kitartó kérdezőnek, az egy inkoherens jogi katyvasz.