Alkoholbeteg kényszerkezeltetése (?)


Kovács_Béla_Sándor # 2018.11.13. 11:52

Legfeljebb ha az egészségügyi önrendelkezés körében gondnokság alá helyezik. Vagy a szenvedélybetegségével összefüggő erőszakos bűncselekményt követ el.

VYuno # 2018.11.13. 11:22

Sziasztok!
Abban kérném a segítségeteket hogy mit tudok tenni az alábbi helyzetben :
Édesanyám alkoholista aki nem látja be ezt a problémáját és folyamatosan romlik a helyzet. Nem valószínű hogy saját belátásából egy elvonóra elmenjen, tagadja hogy sunyiban alkoholt fogyaszt.Édesapám és én egyre kevésbé bírjuk ezt ép ésszel, folyamatos veszekedések vannak, mindig megpróbáljuk jobb belátásra bírni de ezt csak támadásnak veszi.Jelenleg édesanyám betegállományban van és amint kitesszük a lábunkat a házból már megy és megveszi a napi adagját amit otthon bedönt magába. Én itt ebben a helyzetben már tehetetlennek érzem magam, hiába szeretem és nem akarom távolt tartani a családtól. De nem bírom már ezt az egészet mindannyiunknak szenvedés azt látni amikor egy családtag egyre jobban leépíti magát. Szerintetek ha elmegyek a háziorvoshoz és beszélek vele hogy ez a probléma be tudja így utalni valami gyógykezelésre? Vagy van esetleg bármi ötletetek mit lehet tenni ilyenkor? Előre is köszönöm a segítséget.

Consta # 2012.02.06. 15:53

Consta=Nesi45!
Csak mert másik gépen vagyok!

Consta # 2012.02.06. 15:51

ronix!

Nagyon sok család van ilyen helyzetben!
Tudom ez téged nem vigasztal, de mint említettem ma sajnos az alkoholelvonó kezelést nem végzik zárt formában!
Ha sikerül is bekerülnie egy ilyen kezelésre, bármikor hazamehet(kivéve a kötelező kezelést), tabletta van, akár szedős is, a régi beültetős sincs.
Jelzem ez is az "ügyfél" akaratával!
Tehát megint nesze semmi fogd meg jól!
A legtöbb esetben ha ilyen mennyiségekről van szó mint amit írtál, elég egy-két napig nem alkoholhoz jutni és máris jön az elvonási tünet, aminek kezelése már kórházhoz kötött. De ez csak valós napokig nem ivás következménye!

Gondolom ez nem sok segítség, de szívesen válaszolok ha van még kérdésed!

ronix # 2012.02.06. 08:56

Kedves Nesi45!
Köszönöm a hozzászólásod.

Önkéntesen lehet kérni, ha már fejben eldőlt a dolog!
Sajnos a helyzet nem ennyire egyszerű. A fejben eldöntésre gondolok.
Nyilván az lenne a legjobb, ha a "beteg" maga látná be, hogy ez így nem jó, és változtatni szeretne az életén.
De amíg csak ráhatásra tenné, „Jó elmegyek, de hagyjatok már békén!!!” felkiáltással, attól való félelmébe, hogy el kell mennie otthonról, ha nem változtat..., addig nem beszélhetünk sajnos előrelépésről.
Ráadásul minden ilyen elhatározás-alku után néhány napon belül, hirtelen nagy buzgalommal jön az álláskeresési szándék, vagy elesés és kisebb sérülések, esetleg fogadkozások, hogy kezelés nélkül is menni fog a leszokás..., ami egy-egy újabb hivatkozási alap a kezelés elhalasztására.

Nyilván aki valamilyen formában érintett, vagy érintett volt ilyen helyzetben az megérti, hogy nem csupán arról van szó, hogy a családtag munkaidő után , vagy vacsora után megiszik egy-két pohár bort, stb.
Itt a mennyiségek és a minőségek is iszonyatosak.
Ezen a szinte napi több liter flakonos bor, műanyag palackos tömény ital, stb... az állapottal járó igénytelenség, a környezet teljes mértékben történő figyelmen kívül hagyása... mind-mind felőrlik a család energiáit is.

Ami az „önkéntesen” kérést és a zárt osztály illeti.
Esetünkben már biztos csak a környezettől való teljes elszeparálás, életkörülmények megváltoztatása és a szigorú orvosi felügyelet jelenthet megoldást.
A heti bejárás, az egykét-hetes bent fekvős-kijárós, pszichiáterrel beszélgetős és pót tabletta felírós megoldások nem vezettek eredményre.

Nesi45 # 2012.01.31. 16:16

ronix!

Az alkoholelvonó kezelés nem történik zárt osztályon!
Önkéntesen lehet kérni, ha már fejben eldőlt a dolog!
Avagy detoxikálóból lehet osztályra felkerülni, esetleges ön és közveszély okozás kivédése miatt.
Ilyenkor az orvos kötelezi a beteget kezelésre.
Jelzem, ilyenkor a megszökött betegeket a rendőrség hozza vissza! (ha megtalálja)
Ha van még kérdésed, szívesen segítek!

ObudaFan # 2012.01.31. 15:21

Ha érezhetően elbutul, akkor egyre inkább lehet korlátozottan cselekvőképessé nyilvánítani.

ronix # 2012.01.31. 14:47

Hazamegyek, kibontok egy bort, s aztán keresek egy kötelet...

Miért érzek némi iróniát (már-már cinizmust) a hozzászólásodban?
A kérdés költői volt.
Kellemes délutánt/estét Neked.
... és vigyázz a kötéllel.

ius latratus # 2012.01.31. 14:15

Én ma azt hittem, hogy sokáig fogok dolgozni. De, nem. Hazamegyek, kibontok egy bort, s aztán keresek egy kötelet...

ronix # 2012.01.31. 13:58

Csak ha előtte cselekvőképességet kizáró gondokság alá helyezteti.

Önök szerint ilyen gondnokság alá helyezhető egy olyan negyvenes éveit taposó személy, aki munkanélküliként magát teljesen elhagyva a nyugdíjas szüleivel tartatja el magát miközben semmilyen formában nincs rájuk tekintettel..., ugyanakkor -az elvonótól való félelmében- ha kell, akkor inkább munkahelyet, bejelentett állást vállal?
Mondván, hogy nincs ideje elvonó kúrára menni, mert pénzt kell keresnie és stb...

Azaz szakmunkásként el tud helyezkedni, felvételt nyer elismert nagyvállalatnál is.

De a család már tudja, hogy ez csak elterelő manőver a részéről. Önerőből, orvosi segítség nélkül nem tud meggyógyulni. Főleg, ha nem is akar.

Én laikusként azt gondolnám, hogy egy ilyen ember nem tekinthető „cselekvőképtelennek”. Azaz mi alapján helyeztethetnénk ezen a címen gondnokság alá?

Ugyanakkor látjuk és érezzük az idő múlásával egyre jobban megmutatkozó folyamatos elbutulását.

guba" # 2012.01.31. 11:59

Cselekvőképességet korlátozó, esetleg, ha a szellemi fogyatkozása olyan fokú, akkor kizáró gondnokság alá helyeztetni kellene először ehhez.

Kovács_Béla_Sándor # 2012.01.31. 11:57

Csak ha előtte cselekvőképességet kizáró gondokság alá helyezteti.

ronix # 2012.01.31. 11:53

Üdvözlök Mindenkit!
Kérdésem talán kissé rendhagyó lesz, de bízom benne, hogy lesz itt a fórumon olyan aki -akár magánszemélyként, akár jogi szakemberként- már találkozott hasonló helyzettel.
Szeretném tudni, hogy milyen lehetőségei vannak egy nagykorú személynek, hogy a szintén nagykorú, alkoholproblémákkal küszködő testvérét -akár annak ellenvetése ellenére is-, több hónapi „bezártságot” jelentő elvonó intézetbe, orvosi segítség igénybevételére „kényszerítse”?
Mindezt segítő szándékkal. (Nem az a lényeg, hogy a családtól távol legyen bezárva, hanem, hogy meggyógyuljon.)
Az elvonó-gyógyító kúra lehetőségét a szenvedélybeteg testvér sajnos „természetesen” nem segítségként éli meg, hanem a személyiségi jogaiba való beavatkozásként.
Sajnos még józan állapotában sem a segítő szándékot látja család szándékaiban, hanem azt, hogy mások akarják neki megmondani, hogy mit tegyen, pedig neki így is nagyon jó, stb.
Mit tehet ilyenkor a család?