Üdv!
Végigolvastam az alábbiakat és sajnos az a véleményem, hogy jónéhányan nincsenek tisztában a mediációs eljárás jogkövetkezményeivel.
Nemcsak hasznos konflikuskezelő technikákról van szó, hanem azon perelkerülő-megelőző hasznokról, hogy a felek mindenféle jogkövetkezmény nélkül beszélhessenek a problémáról, elismerhessenek jogokat, engedményeket tehessenek, aztán pl. ha a másik fél megegyezés nélkül feláll, később azt ne használhassa fel a bíróság előtti eljárásban. És persze, hogy a mediációs eljárás megindítása az elévülést megszakítja stb-stb. Sokkal kifizetődőbb mediációs eljárásban egyezséget kötni, mint beülni a másik fél ügyvédjéhez egyezkedni. Később mindenki kétszer meggondolja, hogy a megállapodás ellenére pereljen-e.
Hosszú távon angolszász mintára a Pp. gyökeres átalakaítása várható, nemcsak a mostani puha perköltségviselés kérdése esetén, hanem a kötelező mediáció bevezetésével. Nemcsak a kötelezővé tétel, hanem az is várható 10 éven belül, hogy, ha az egyik fél mediációs eljárást kezdeményez és a másik fél nem megy bele, hanem inkább perel, akkor pernyertessége esetén is viseli majd a perköltséget. Stb-stb. Hála a jó égnek, hogy konfliktusszerető nép vagyunk. Nincs azzal semmi baj, csak legyenek konfliktuskezelő megoldások.
Nincs min csodálkozni, a mediáció alig múlt 3 éves jogintézmény, egy pici-puha törvény néhány Pp-s bekezdés megtámogatásával.
Pici, mert elnagyolva alig szól valamiről, puha, mert bárkiből mediátort csinálhat mindenféle tapasztalat és előképzettség nélkül. Azért jogászként néha elgondolkodom, amikor egy tanítói diplomával valaki kereskedelmi jogi jogvitában vállal mediálást, hogy a sikeres megállapodást vajon hogyan öntik a jogi képviselő nélküli felek formába. De mondjuk a mediálásnak éppen ez a szépséges lelke, az a megállapodás is kötni fogja a feleket, hiába lesz jogi nonszensz a tartalma.
Nem tudok róla, hogy a mediátorok marketingjét valami is korlátozná a szabad piac farkastörvényein túl. A névjegyzék elérhető az IM honlapján és passz, a mediátor ott és úgy hírdeti magát, ahol és ahogy akarja. Még az OME etikai kódexe sem korlátozza... ehhez képest én sem sok mediálásra felhívó hírdetést láttam...
Egyébként jut eszembe, ez az új szakma is megoldást jelenthetne a levelezőn végzett jogászoknak, hogy azonnal komoly munkát végezhessenek, elvégre a többségük már rendelkezik 5 éves szakmai gyakorlattal az előzőleg megszerzett diplomájuk alapján. Azért az mégis más lenne, fenntartva azt is, hogy azért vannak olyan területek, amelyen jogászként sosem végeznék mediálást pl. válópert megelőző helyzetben, mert azt talán jobban tudja egy pszichológus, oda nem kell családjogban járatos és nagy empátiával rendelkező jogász. (Pszichológus-jogászok előnyben) Fenntartva azt is, hogy a legtöbb vitás élethelyzet megoldásához jogász helyett az adott területhez értő szakmabelire nagyobb szükség lehet...., de ha még jogász is, talán nagyobb lesz a siker lehetősége. Ez a válasz arra, hogy miért is indegenkednek úgy általában a mezei ügyvédek (az ügyvéd-mediátorok kivételével) a mediálástól.
A továbbiakban akkor foglalkozhatnánk az ügyvédek legújabb törvénybe iktatott tevékenységi lehetőségével a lobbizással is....
