A bűncselekmény elkövetői

Fórum → büntetőjog
régebbi elöl     új hozzászólás

ObudaFan # 2007.11.21. 11:49

„ a támadás tevékenységet tételez fel. ”

Nem feltétlenül, a támadás mulasztással is megvalósulhat. Megállapította a jogos védelmi helyzetet az LB, amikor a túszul tartott személy elvágta a torkát annak a fegyveresnek, aki csak az ő őrzésével volt megbízva, de konkrétan nem támadott rá abban az időben, csak éppen enélkül a fogoly nem tudott volna megszökni. Ez tipikusan nem aktív tevékenység, hanem mulasztás (nem bocsátotta szabadon).

ObudaFan # 2007.11.21. 11:47

Ha valakiről csúnyát mondok, attól még a személyi szabadsága nem sérül, arra jár-kel, amerre csak szeretne.

monalisa1 # 2007.11.20. 23:43

Én a helyedben jogásszal nem vitatkoznék (...) alapból ő tudja jobban. No meg hogy kitalált a történeted, ugye...

tadam # 2007.11.20. 21:46

A nyelvtani értelmezés szerint a támadás tevékenységet tételez fel. Pl. Magánlaksértés úgy is megvalósulhat, hogy a tettes a lakásban felszólítás ellenére bennmarad. Ezt rávetítve a korábbi esetünkre ha a haragos szomszéd a sértett elé áll s folyamatosan sértegeti akkor az a személyi szabadság ellen intézett jogtalan támadás és adott a szembeszállási jog! Arányos elhárításnak tekinthető, hogy a sértett elhárító cselekményként lehúz neki egy "nyakast".
De kétlem, hogy meg tudlak győzni. :)

tadam # 2007.11.20. 21:27

Kedves ObudaFan!
Én személyi szabadság ellen intézett jogtalan támadásról írtam és nem testi épség elleni támadásról. :)

ObudaFan # 2007.11.20. 17:46

Én még nem olvastam olyan elméleti munkát, ami szerint ha csúnyát mondok valakire, az már testi épség elleni támadás. :)

tadam # 2007.11.19. 20:34

Elhiszem! Csak rést kerestem a pajzson. :)

Kovács_Béla_Sándor # 2007.11.19. 20:08

Hidd el, ez a gyakorlat elméletileg jól meg van alapozva.

tadam # 2007.11.19. 19:28

Tulajdonképpen ez egy kitalált történeti tényállás volt amit elméleti oldalról közelítettem meg és kiváncsi voltam a véleményetekre. Az is biztos, hogy ezt az elméletet a bírói gyakorlat nagy valószínűséggel "bedarálja". Egyébként a jogtudomány nem tartja elképzelhetetlennek ezt az elméletet de a gyakorlat az gyakorlat. :)

ObudaFan # 2007.11.19. 18:03

Az USA jogában vannak is érdekes kísérletek ebbe az irányba. :)

Kovács_Béla_Sándor # 2007.11.19. 17:55

Tadam szerint elegendő, ha fenyegetve érzi magát ez ember. De sok mindenkit lelőhetnék, ha ezt a bíróság elfogadná...

ObudaFan # 2007.11.19. 17:54

Nem. Támadás nem volt. A közvetlen fenyegetésnek meg felismerhetőnek kell lennie. Ha valakire baltával akarnak rátörni, az támadással való közvetlen fenyegetés. Ha valakire csúnyát mondanak, az nem.

tadam # 2007.11.18. 15:25

Ha valaki kijelölt parkolóhelyre leparkol a gépjárműjével s a lépcsőházban felfelemenet a szomszéd eléugrik és a parkolás miatt durván sértegetni kezdi a sértettbe belefolytja szót, a sértett nem mer elmenni a szomszéd mellett mert fél, hogy akár még meg is ütheti. Akkor szerinted ez nem jogtalan támadás és nem közvetlen fenyegetés igaz?

ObudaFan # 2007.11.18. 10:59

EBH1999. 85
A becsületsértő kifejezések használata élet, testi épség vagy vagyon ellen intézett jogtalan támadást nem valósit meg, és az ilyen jogtárgyak elleni támadás veszélyét sem rejti magában.
A vádlott kifogásolható magatartásával szemben becsületsértő hangnemben történő tiltakozás ezért a jogos védelmi helyzetet nem alapozza meg (Btk. 29. §).
Az elsőfokú bíróság az 1997. május 22. napján meghozott ítéletével R. T. vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt 2 évi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
A tényállás szerint:
1996. június 9-én du. 15 óra körül a vádlott és K. B. nevű barátnője a vádlott tulajdonát képező és általa vezetett gépkocsival közlekedett, és az egyik utcasarkon észrevett egy cseresznyefát, és cseresznyét akart szedni. Ezen a helyen a betonjárda és az úttest között húzódó kb. 1 m széles füves sávon több cseresznyefa állott, tehát a ház kerítésén kívül, közterületen. Az utca sarkán lévő kertes, családi házban lakott a 27 éves ifj. M. T. sértett a szüleivel.
K. B. tanú kiszállt a kocsiból, és a sarkon álló fáról cseresznyét kezdett szedni. Ezt észrevette a szemközt lakó P. J. tanú, és elkezdett kiabálni, hogy ne szedjék a cseresznyét, mert az a szomszédé. A vádlott és K. B. visszakiabáltak, kölcsönös szidalmak hangzottak el.
A hangoskodásra felfigyelt ifj. M. T. sértett, és kinézett. Meglátta, hogy szedik a cseresznyét, ezért kikiabált, hogy hagyják abba, mert a cseresznyefa az övék. A vádlott kiszállt a kocsiból és visszakiabált, hogy a fa az utcán van, mindenki szedheti, ők is, amikor akarnak. Hasonlóképpen szólt vissza K. B. is.
Erre a sértett kiment az utcára, röviddel utána apja, id. M. T. tanú is követte. Odamentek a kocsihoz. A vádlott rászólt a sértettre, hogy mit akarsz te csóró?, a sértett és apja cigányoknak nevezték a vádlottat és barátnőjét, közölték, hogy ne lopjon cseresznyét az, aki vastag aranyláncot hord és Mercedes gépkocsival jár. Ismételten közölték, hogy a fa az övék, a vádlott pedig azt hajtogatta, hogy a fa az utcán áll, tehát mindenki szedhet róla.
A kölcsönös vita során a vádlott és a sértett egymásnak mentek, és kézzel ütlegelték egymást.
Ennek következtében a vádlott a bal szeme alatt, bal karján és környékén kisebb zúzódásokat szenvedett. A sértett apja eközben megragadta a vádlott nyakláncát, de az nem nyert bizonyítást, hogy azzal fojtogatta, illetve, hogy azt letépte és eltulajdonította volna.
A dulakodás során a sértett és apja a vádlottat belökték, illetve beszorították a kocsi első ülésére. Ekkor a vádlott kiszabadította magát, hátranyúlt a hátsó ülésre és magához vette a tulajdonát képező 53 cm pengehosszúságú, tokban elhelyezett, éles díszkardot. Kiugrott a kocsiból, kirántotta a kardot, fejmagasságba emelte, és lesújtott a vele szemben álló sértett nyakára, illetve fejére, felülről lefelé. A sértett - aki balkezes volt - ösztönösen maga elé kapta bal kezét, tenyérrel kifelé - felfelé fordítva. Így a kardpenge a sértett bal tenyerét találta el és azt megsebezte. Ennek következtében a sértett a bal kéz tenyéri lebenyes-metszett sebzését, az V. ujj 1-es ujjpercének nyílt darabos törését, a mélyhajlítóin és az egyik ujj idegsérülését szenvedte el.
A sérülések tényleges gyógytartama kb. 6 hónapra tehető. Az V. ujj jelentős fokú mozgáskorlátozottsága és érzészavara folytán a balkezes sértettnél maradandó fogyatékosság alakult ki, és ez az állapot 40%-os munkaképesség-csökkenéssel jár.
A sértett megsérülése után a vádlott és a barátnője beszálltak a kocsiba és a helyszínt elhagyták, visszahagyva a kiesett kardtokot. Később a vádlott eldobta a kardot is, így a bűncselekmény eszköze nem kerülhetett lefoglalásra.
Az ítélet ellen az ügyész, valamint a vádlott és védője jelentett be fellebbezést.
Az ügyész a büntetés kiszabását nem érintve, kizárólag amiatt fellebbezett, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a vádlott jogos védelmi helyzetét és azt, hogy a támadás-elhárítás szükséges mértékének a túllépése menthető felindulásból történt.
A vádlott jogos védelem címén történő felmentése érdekében, a védője a tényállás téves megállapítása és a bizonyítási indítványának az elutasítása miatt, felmentés érdekében fellebbezett.
A legfőbb ügyész - átiratában és a másodfokú tárgyaláson is - az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az ítéletben megállapított tényállás megalapozott. A helyesen megállapított tények szerint a kölcsönös vita során a vádlott és a sértett kölcsönösen ütlegelték egymást, ennélfogva mindketten a jogtalanság talaján álltak. Ebben a helyzetben a vádlottat akkor sem illette meg a jogos védelem, ha a sértett - az apjának a segítségével - a dulakodás során időlegesen felülkerekedett.
Csak az ügyészi fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárás szabályainak mindenben megfelelő eljárása során az ügy helyes ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges körben hiánytalanul felderítette a tényállást. A bizonyítékokat értékelő tevékenysége eredményeként a sértettnek és a sértett apjának a vallomását fogadta el a tényállás megállapításának az alapjául, mert az ő előadásukat tette elfogadhatóvá az igazságügyi orvosszakértő véleménye, továbbá azoknak a tanúknak a vallomása, akik az eset közvetlen előzményeiről, illetőleg a cselekmény után történtekről számoltak be.
Ugyanakkor - bár az ítélet kifejezetten nem tartalmazza, de a bizonyíték értékelő tevékenységéről számot adó fejtegetésből ez egészen nyilvánvaló - az elsőfokú bíróság a vádlottnak (és K. B.-nak) a vallomását csak annyiban fogadta el, amennyiben azt más bizonyíték is alátámasztotta. Erre alapot adott az, hogy a sértett megsebzésére vonatkozó előadását (előadásukat) az igazságügyi orvosszakértő a sérülés helyét, jellegét elemezve rendkívül valószínűtlennek tartotta.
A bizonyítékok értékelésének - az ítéletben egyébként részletesen megindokolt - ez a módja megfelel a törvénynek [Be. 5. § (3) bek.], a tényállás megalapozatlanságát nem eredményezi, ennélfogva a másodfokú eljárásban sem volt eredményesen támadható [Be. 239. (1) bek.].
Mindemellett az elsőfokú bíróság némely vonatkozásban az elfogadott bizonyítékoktól - a sértett, illetőleg a sértett apjának a vallomásától - eltérően állapította meg a lényeges tényeket, és ez a tényállás hiányos voltát illetőleg részbeni iratellenességét eredményezte.
A tényállásnak ezeket a hibáit a Legfelsőbb Bíróság az iratok tartalma - az elsőfokú bíróság által elfogadott vallomások - alapján kiküszöbölhetőnek látta [a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja], és a tényállást azzal egészítette ki, hogy a vádlott és a sértett között kialakult vita során először a vádlott ütötte meg a sértettet; továbbá azzal helyesbítette, hogy - miután a kölcsönös tettlegesség folyamatában - a sértett és a sértett apja a vádlottat belökte a gépkocsijába, a sértett megfordult és a kertje felé indult. Ezzel a tényállás minden tekintetben megalapozottá vált, további kiegészítésre vagy helyesbítésre nem szorul.
Az irányadó tényállást alapul véve helyesnek bizonyult az elsőfokú bíróság következtetése R. T. vádlott bűnösségére. A tényállásból egyértelműen következik: a vádlott nem volt jogos védelmi helyzetben, amikor a kardjával a sértett feje-nyaka irányába sújtott.
Jogos védelemnek a jogtalan támadás vagy ennek a közvetlen veszélye esetén van helye. A tényállás elemzésével az állapítható meg, hogy a vádlott és a sértett között kölcsönös tettlegesség folyt. Töretlen az ítélkezési gyakorlat abban, hogy kölcsönös tettlegesség esetén az abban résztvevő mindegyik fél a jogtalanság talaján áll, ezért - a vele szemben tettlegességet tanúsító személlyel szemben - egyik fél fellépése sem jogos védekezés. A kölcsönös tettlegesség folyamatában akkor sem állapítható meg a védekezés jogossága, ha a szemben álló személy erőfölénybe kerül.
A kiegészített - és ezáltal a másodfokú felülbírálat során irányadó - tényállásnak az egész eseménysor szemügyre vételével történő elemzése is arra enged következtetést, hogy a vádlott részéről jogos védelem szóba sem jöhet.
Nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság a védelemnek azzal az álláspontjával, hogy - mivel a tettlegességbe torkolló vita kezdeményezője a jogtalanul fellépő (a cseresznye leszedése ellen jogtalanul tiltakozó) sértett volt - a vádlott jogos védelmi helyzetbe került. Erkölcsi sérelem érte őt (a cigány megkülönböztető jelzővel illették) és - a dolog természeténél fogva - az ilyen jellegű sérelem elkerülésére (kitérési) lehetősége nem volt. Ez a védelmi hivatkozás egyébként ténybelileg sem mindenben helytálló.
Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy a becsületsértő kijelentés a kijelentéssel érintett személy részére jogos védelmi helyzetet nem eredményez. Az nem vitás, hogy a közterületen levő fa gyümölcseit bárki leszedheti, ezért a sértettnek a gyümölcs leszedése ellen történt verbális tiltakozása nem volt jogszerű magatartás. Ámde ez a vitatkozás, még ha a sértett részéről becsületsértő hangnemben is történt, nem élet, testi épség, vagy vagyon ellen intézett jogtalan támadás, ilyen jogtárgyak elleni támadás veszélyét sem rejtette magában, következésképpen jogos védekezést sem alapozott meg.
Másfelől a sértő kijelentések használata is kölcsönös volt, sőt a verbális sértegetést (mind P. J. tanúval, mind a sértettel szemben) a vádlott kezdeményezte, amint a vádlott folyamodott elsőként a sértettel szemben tettlegességhez. Ez a kezdeményező magatartás az események egész folyamatát szemlélve, de az események bármely (a kard elvételét megelőző) mozzanatát szemügyre véve is kizárja, hogy a vádlott a kialakult vita, tettlegesség során bármikor jogos védelmi helyzetben cselekedett volna.
A cselekmény jogi megítélése szemszögéből azonban mindettől függetlenül az is jelentős, hogy a vádlott - a tényállásban leírt módon - olyan időpontban alkalmazta a sértettel szemben a kardot, amikor a sértett és az apja a maga részéről már mindennemű tettlegességgel felhagyott, és ezt a vádlott számára egyértelműen jelezte azzal, hogy a vádlottnak hátat fordítva, tőle távolodni kezdett.
A sértett megsebzésének az időpontjában tehát a vádlott időben még akkor is túlterjeszkedett volna a megengedett (jogos) védekezés keretein, ha előzőleg jogos védelmi helyzetben lett volna. A jogos védekezés kereteinek az időbeli túllépése pedig a Btk. 29. §-ának az alkalmazására nem ad alapot. Ennélfogva az elhárító tevékenység arányosságának a vizsgálata szóba sem jöhetett.
A kifejtettek alapján büntethetőséget kizáró okból (jogos védelem címén) a vádlott felmentésére; de ugyanezen a címen a büntetés korlátlan enyhítésére nem kerülhet sor.
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 236. §-a (1) bekezdésének a rendelkezése folytán hivatalból vizsgálta a cselekmény jogi minősítésének a helyességét, és azt állapította meg, hogy a vádlott cselekményének - az eshetőleges szándékkal elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérleteként történt minősítése téves.
Kétségtelen, az élet és testi épség elleni bűncselekmények jogi megítélésénél a ténylegesen bekövetkezett eredménynek jelentősége van, ám a tényleges sérelem önmagában nem igazít el a cselekmény helyes jogi minősítése kérdésében. Ehhez annak vizsgálata szükséges, hogy az elkövető szándéka pusztán a bekövetkezett eredmény - a testi sérülés - okozására vagy azon túl az élet kioltására irányult-e. Az elkövető szándékára pedig a cselekmény összes alanyi és tárgyi tényezőjének az együttes vizsgálatával lehet következtetést vonni.
Az elbírálandó esetben a sértett maradandó fogyatékosságot eredményező, nem életveszélyes kézsérülést szenvedett el. Ezt a sérülést azonban a vádlottnak egy fél méter pengehosszúságú szamurájkarddal véghezvitt, a fej-nyaki testtájékra irányzott olyan erejű sújtása hozta létre, amely a vágott sérülésen túl, a sértett védekezésül felemelt kezén darabos csont-törést is előidézett.
Azt az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a vádlott a cselekvőségével életfontosságú testtájékot támadott, és a bekövetkezettnél súlyosabb eredmény létrejöttét a sértett védekezése (kezének a felemelése) akadályozta meg.
Ennek alapján nem kétséges: ha a vádlott a célba vett testtájékot eltalálja, ez a sértett halálához vezethetett volna. A használt eszköz ölésre alkalmasságát, a célba vett testtájék életfontos szerveket rejtő voltát - minthogy az köztudomású - a vádlott nyilvánvalóan felismerte, továbbá az alkalmazott lendületes, sújtó mozdulat erejénél fogva azt is kétségtelenül felismerte, hogy akár a sértett halálos kimenetelű sérülését okozhatja, amely következménnyel kapcsolatban közömbös maradt.
Mindez a cselekménynek - eshetőleges szándékkal véghezvitt emberölés bűntette kísérleteként történő minősítését teszi szükségessé [Btk. 166. § (1) bek.].
A tényállás helyesbítése és a cselekmény jogi értékelésének a fentiekben kifejtett változtatása a büntetéskiszabás tényezőinek a módosítását is szükségessé teszi. Mellőzni kellett az enyhítő körülmények sorából a jogos védelem túllépését. A tényállás helyesbítése folytán kisebb nyomatéka van a sértett közrehatásának. A kísérlet enyhítő nyomatékát növeli, hogy az - az emberölés viszonylatában - bár befejezett, ám meglehetősen távoli. További enyhítő körülmény az ölési cselekmény eshetőleges szándékkal való elkövetése.
A jogos védelmi helyzet megállapításának a mellőzése, valamint a cselekmény súlyosabb jogi minősítése folytán - figyelemmel a büntetéskiszabási tényezők és azok nyomatékának a változására is - a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság által a vádlottal szemben kiszabott fő- és mellékbüntetés aránytalanul enyhe, nem alkalmas a büntetés céljának az elérésére. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított jogi minősítés mellett is elégtelennek tartja a kiszabott (és a büntetési tételkeret legkisebb mértékének megfelelő) büntetést, elsősorban amiatt, mert a Btk. 29. §-ának a (3) bekezdését a bíróság alaptalanul alkalmazta.
Ugyanakkor az ügyész súlyosításra irányuló fellebbezést nem jelentett be. A súlyosítási tilalom (Be. 241. §) kizárta, hogy a Legfelsőbb Bíróság álláspontjának a jogi következményeit a büntetés kiszabása tekintetében is levonja, és a vádlott fő- és mellékbüntetését megfelelően súlyosítsa. (Legf. Bír. Bf. III. 1500/1977/3. sz.)
(Megjelent: A Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 1999/2)

tadam # 2007.11.17. 19:35

Van benne valami. :)

Kovács_Béla_Sándor # 2007.11.17. 19:31

Szájkarate elleni védekezés nem jogosít fel fizikai erőszakra.

tadam # 2007.11.17. 19:27

Kovács_Béla_Sándor!
Nem értek egyet a válaszoddal! Amikor a történeti tényállást leírtam zárójelbe raktam, hogy az elkövető ontja magából a rágalmakat. Ha átgondoljuk ez arra utal, hogy e stádiumban a bűncselekmény (becsületsértés) igaz befejezett de nem bevégzett! Abban van igazság ha a befejezetti és bevégzetti szak egybeesik akkor az érintett személy javára jogos védelmi helyzet nem állapítható meg. Az általam felírt történeti tényállásban elkülönül a befejezetti és bevévzetti szak ebből következik hogy az érintett személy védekezési lehetőségét nem lehet kizárni és a tettleges becsületsértés arányos elhárításnak tekinthető. Úgy gondolom, hogy a mi esetünkben a sértettet megilleti a szembeszállási jog mivel itt a személyi szabadság ellen intézett azt közvetlen fenyegető jogtalan támadásról volt szó.

Kovács_Béla_Sándor # 2007.11.17. 14:20

Nem.

tadam # 2007.11.17. 12:40

Szeretném ha megírnátok a véleményeteket!
A történeti tényállás a következő: Egy társasházban az egyik lakóhoz jön egy vendég.
A szomszéd (elkövető) sérelmezi, hogy a vendég (sértett) rossz helyre parkolt s felfelejövet megállítja és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal sértegeti (ontja magából a rágalmakat) erre a sértett egy hatalmas pofont ad neki. Eredmény az elkövető arcán bőrpír azaz vérbőség lett s nyomban feljelentette a rendőrségen a sértettet.
Kérdés; szerintetek a sértett hivatkozhat jogos védelemre?