Már más topicok is pedzegetik ezt a problémakört, hogy bizonyíték-e a pszichológusi vélemény "nem életszerűen adta elő a történetet", avagy a hazugságvizsgálat. Én ezt a tendenciát roppant veszélyesnek tartom. Nemzetközi alapvető emberi jog, hogy az ítéletnek tényeken és törvényeken kell alapulnia. Mennyiben bizonyíték, hogy egy pszichológus hiszi, avagy nem hiszi, amit akár a sértett, akár a terhelt/vádlott ad elő? A jövő az, hogy számháború lesz, melyik oldal hány olyan embert tud felvonultatni, aki tudományosan "hisz" avagy tudományosan "nem hisz" akármelyik oldalnak? Mi szükség akkor bíróra, bíróságra, ezt a papok is el tudják végezni a templomban, hogy "hisz" avagy "nem hisz".
Mit jelent az akár pro, akár kontra, hogy egy grafológus kijelenti, hogy nem hiszem, hogy ő a gyilkos, avagy azt hiszem, hogy ő a gyilkos, mert a "k" betűi hurka az univerzum keletkezésének irányszögében állnak? És, uram bocsá, mi van, ha teszem azt, még igaza is van, és tényleg egy gyilkos hajlamú emberről van szó, de speciel azt és akkor nem ő gyilkolta meg, rabolta ki, ütötte le, bármi behelyettesíthető ide.
Miért fogadják el a bíróságok a hivatásos jósokat, hivatásos gondolatolvasókat? Ha ez tudomány lenne valóban, akkor nem törne ki többé háború, mindent előre lehetne látni. De nem lehet előre látni, úgyhogy ez nem tudomány. A hócipőm kivan ezekkel a látnokokkal, de persze tudományos látnokok, sőt, bírósági látnokszakértők.
Már azt is károsnak tartom, ha ilyen hiszem nem hiszem alapon egyáltalán csak felkeltik a bíró hangulatát BÁRMELYIK irányba is, mert ez már a bíróság befolyásolása hiszékenység alapján.
A pszichológus mennyivel tudja jobban megítélni az igazmondást, mint a bíró? A bíró (meg a rendőr, ügyész) adja vissza a beosztását, ha ő nem képes kideríteni, ki mond igazat. Erre segítségül hívnak valaikt, és majd lobogtatják a papírt, hogy én azért hiszek a sértettnek, mert valójában annak a szakértőnek hiszek, aki hisz a sértettnek? Azért hiszek, mert más hisz?
Még egy dolog. A legnagyobb jóindulattal is (bár ezt is megkérdőjelezem) csak bizonyos százalékban találják el ezek a gondolatolvasó, jövőlátó, látnok szakértők az igazmondást, a történéseket. (szerintem 50% körül van az, vagy eltalálja, vagy nem, mindegy) Mi van azokkal a szerencsétlenekkel, akik pont abba a részbe esnek, amit rosszul tippel meg a látnok szakértő? Viszont a bíró 100%-ra hiszi el a 60%-os tippelésből kijött eredményet?
Ráadásul a valószínűség nem elég valaki elítéléséhez, a bizonyítékok olyan zárt láncolata szükséges, ami kizárja más elkövető lehetőségét.
És amikor a jövőt tippelik meg? Ez veszélyt jelent, ez veszélyes ember, mert úgy néz, mint aki gyilkolni fog? Belépnek az el nem követett jövőbeli lehetséges bűncselekmények büntetései?
Mi a meglátásotok ezekről a tendenciákról?
Iniuria non excusat iniuriam
