Elfogultság


terdom # 2004.02.19. 07:20

Érdeklődnék, hogy a tisztelt, jogban járatosabb hölgyek, urak hogyan értékelik ezt a konkrét esetet?

Legfelsőbb Bíróság Elnöke
1055 Budapest
Markó u. 16.

Tárgy: vizsgálat kezdeményezése

Tisztelt Dr. Lomnici Zoltán Úr!

Vizsgálatot kezdeményezek egy ügyben, mely a jogot mélységesen porba tiporja. Bár az első-, másodfokú határozaton és Ítélőtáblás helybenhagyáson túl vagyok, túl sok kérdés maradt vissza, amelyekre meggyőződésem szerint szándékosan nem válaszoltak meg az eljáró hatóságok. Tudom jól, hogy Ön is azt mondhatja majd, hogy ennek kivizsgálása nem az Ön kompetenciái közé tartozik, mégis bízom abban, hogy nem a sajtóból kíván értesülni erről a konkrét ügyről, mint az utóbbi hónapok nagy port felkavart döntéseiről. Meggyőződésem, hogy az már komoly aggályokat vet fel egy jogállamban, ha egy polgárának a saját védelme érdekében a nyilvánosságot kell segítségül hívni. Kérem, hogy vizsgálata kizárólag arra terjedjen ki, hogy a különböző szintű eljárók körültekintően jártak-e el. Megpróbálok tömören fogalmazni, bár nem lesz egyszerű.

Ismétlődően rosszullét szokott elfogni, amelynek eredményeként hányinger, lefehéredés, verejtékezés, látás elsötétedés, bizonytalan járás fog el, ez kisebb esetekben fizikai megmozdulás, nagyobb részben pszichés behatás eredményeként. Ez év júniusában is egy ilyen jött rám, én ebből kifolyólag bementem a legközelebb eső kórházba. 7.35-kor jelentkeztem, a belgyógyászaton elvégezték a rutin vizsgálatokat, majd vérvételre küldtek el. A kórház ISO-s, így 11.00 órakor vettek fel fekvőbetegnek, a papír kitöltése számított a betegfelvételi időpontnak. Közben nekem egy bírósági tárgyaláson a reggeli órákban meg kellett volna jelennem, a bíróságról be is telefonáltak a kórházba, ahol a diszpécser azt a felvilágosítást adta a bírónak – 9 órakor -, hogy ilyen névvel nincs náluk fekvőbeteg, de laborvizsgálatra váró igen. Ezt a bíró nem fogadta el, megkérdőjelezte az egészet, és egy un. útbaindítási parancsot adott ki ellenem, annak ellenére, hogy a jelenlévő ügyész ezt nem tartotta lényegesnek. Ez egy pénteki napon volt. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy korábban néhányszor hiányoztam a tárgyalásokról, de minden esetben megkérdőjelezhetetlenül kimentettem magam, miattam sosem maradt el tárgyalás, és volt több olyan is, aki többször hiányzott tőlem. Fekvőbetegként feküdtem be a belgyógyászatra ( fényképpel, tanúkkal tudom bizonyítani ), ahol a szükséges vizsgálatok ( röntgen, ultrahang, szemészet, ideggyógyászat ) végén a FOG-n derült ki csütörtöki napon, hogy valószínűleg egy 1995-ös balesetből kifolyólag egyensúly zavarom van, melyet egy egyszerű vestibuláris vizsgálattal ki lehet mutatni. Így csütörtök este hazaengedtek azzal, hogy másnap menjek be a zárójelentésért. Ezt így is tettem, de a zárójelentésen – ismétlem a kórház ISO-s, illetve mivel egyszerre írják meg illetve a főorvos alá a zárójelentéseket – pénteki nap került dokumentálásra. Én természetesen az összes vizsgálati eredményt bemutattam, mégis kizárólag ezen két dolog miatt – a péntek reggeli telefonálás, hogy 9 órakor még nem voltam -

  • 2 –

fekvőbeteg, csak vizsgálatra vártam, illetve a pénteki kitöltésű zárójelentés miatt – megkérdőjelezhetőnek tartotta az immár másodfokon eljáró bírói tanács. Mindezt úgy, hogy a
Megyei Főügyészség nem tartotta megalapozottnak a határozatot ( !!! ), valamint úgy, hogy a kórházat vagy az orvosokat meg se keresték, az Orvosi Kamaránál, ÁNTSZ-nél a betegfelvételi illetve elbocsátási szokásokról általánosságban se érdeklődtek. Ennek a momentumnak a figyelmen kívül hagyása már csak azért is fölöttébb törvénytelen, mivel minden átlagember számára köztudomású, hogy a fekvőbeteg felvétel nem úgy és akkor kezdődik, amikor a beteg jelentkezett, hanem akkor és amikor a szükséges vizsgálatok után a szakorvos annak szükségességét látja.

Nekem időközben sikerült beszereznem az országos tisztifőorvos általánosságban kiadott tájékoztatóját, amelyből egyértelműen kiolvasható, hogy a beteg-elbocsátási szokások terápiától, kezeléstől függően az általánosan bevett szokásoktól eltérőek lehetnek. Sajnos az eljáró bíróságok nem vették a fáradságot, hogy mielőtt határozatot hoznak informálódjanak.

Lényeges momentum és jól jellemzi az esetet, hogy az elsőfokon eljáró bíró igazságügyi orvos szakértőt rendelt ki. A másodfokú tanács ezt a jelentést be sem várta, a már említett időpontbeli eltérések, és csakis azok miatt a határozatot helybenhagyta. Az orvos szakértő sem engem, sem ügyvédemet sosem kereste meg, jelentését sosem készítette el! A szakértő kirendeléséről csakis utólag, teljesen véletlenül szereztünk tudomást augusztus elején.

Ezek után elfogultságot nyújtottunk be. Így az ügy az Itélőtábla elé került. Õk a büntető eljárás betűit követve megnyilatkoztatták a bírót, aki mivel nem érezte magát elfogultnak, ezért azt a határozatot hozták, hogy a bíró nem elfogult. Külön érdekessége a helybenhagyó végzésnek, hogy az utolsó mondatában szó szerint ezt írja: „A bűnügyi iratokból az is megállapítható, hogy az igazságügyi orvos szakértő kirendelése is megalapozott volt.” Ez jól példázza az ügyben eljárók hozzáállását: a kifogási beadványban 3 bekezdésen át taglalja ügyvédem, hogy orvos szakértőt rendeltek ki, de erről senkit sem értesítettek, a szakértő jelentését sosem készítette el, a bíróság döntését ennek hiányában hozta meg. Vagyis mulasztott! Rejtély, hogy az Ítélőtáblánál ezt hogy tudták úgy értelmezni, hogy az orvos szakértő kirendelését ügyvédem kifogásolta, nem hiszem azt, hogy ezt a bírák „el olvasták” volna, ez csakis szándékos lehet. Sőt! Kifejezetten az lenne az érdekünk a mai napig, hogy az igazságügyi orvos szakértő készítse el jelentését, mert ebben az esetben tudom a nekem tulajdonított vádak alól mentesíteni. Az Ítélőtábla végzése ellen fellebbezésnek, kifogásnak helye nincs. Nem furcsa, hogy egy ügy azon áll vagy bukik, hogy a bírák nem olvassák el rendesen a beadványokat? Az pedig igen cinikus következtetése a végzésnek, hogy mivel nem tudták foganatosítani az elfogást, ez is azt bizonyítja, hogy fennáll a szökés, elrejtőzés veszélye. Ez azon az estén volt, amikor 1 hét után kijöttem a kórházból, és ügyeimet intézendő nem tartózkodtam otthon.

Vagyis: nem számítanak a leletek, nem számít a Megyei Főügyészség határozata, nem számít az orvos szakértő ki nem rendelése, nem számít ezek teljesen figyelmen kívül hagyása, egy számít: a bíró önmagát nem érzi elfogultnak.

Nem vagyok jogász, de beleolvastam a büntetőeljárásba. Én ott azt olvastam, hogy az előzetes letartóztatás az utolsó kényszerítő eszköz, más eszközök is rendelkezésre állnak. Hozzáteszem: ellenem még „más kényszerítő eszköz” sem alkalmazható, mivel önnön hibámon kívülien hiányoztam, ez megkérdőjelezhetetlen. Azt is olvastam a be.-ben, hogy az

  • 3 –

előzetes letartóztatást komolyan indokolni kell, a körülményeket alaposan meg kell vizsgálni. Az én esetemben az indokolást annyival elvégezték, hogy „fennáll a szökés, elrejtőzés” veszélye. Mindezt a korábbiakban ismertettek ( leletek, ügyészségi határozat ) ellenére. A körülmények vizsgálatára a bíróságnak már nem volt ideje, de furcsán is hatott volna a határozatban, hogy mindannak ellenére, hogy feleségem, családom van, hogy kiskorú gyermekemet nevelem, hogy a munkám ideköt, hogy egy általam 30 millió forintért létrehozott komoly kulturális intézményt vezetek, mégis „fennáll a szökés veszélye”. Furcsamód soha, egyetlen ügyészi indítvány sem született ez irányba, vagyis az ügyészség még soha nem tartotta fontosnak egyetlen ügyemmel kapcsolatban sem ennek elrendelését. Azt még külön megemlítem, hogy az ügy vizsgálata 1999-ben kezdődött, így épp elég időm lett volna korábban szöknöm, elrejtőznöm, ha így akartam volna tenni, de ezt sosem akartam. Nem mellékesen a többi ügyből kifolyólag se vontam ki magam sosem az eljárásokból.

Felteheti azt a kérdést, hogy mi érdeke fűződött a bírónak ehhez. A válasz a 2003. május 23-i tárgyaláson keresendő. ( Természetesen ott voltam. ) Ekkor tettem ugyanis írásbeli vallomást, melyben rámutattam, hogy még az én cégemnek tulajdonított számlákat se én töltöttem ki, ezért kértem a bírót, hogy ebben a kérdésben írásszakértőt rendeljen ki, mivel így tudom magamat a nekem tulajdonított vádak alól mentesíteni. A bíró ekkor félórás szünetet rendelt el, majd mondván, hogy „magánokirat-hamisítást az követ el, aki a hamis okiratot felhasználja”, az indítványt elutasította. Hozzáteszem, hogy az ügyész az én indítványomat nem kifogásolta. Ez persze prejudikáció, mely szerintem jogellenes, sőt alkotmányellenes. Nem mellékesen diszkriminatív is, mivel korábban egy másik vádlottnak ezt engedélyezte. Tehát innen eredeztethető ez a magatartás. És van egy másik tény is, amit nem hallgatok el: több eljárás is folyik ellenem.

Tisztelt Elnök Úr!

Kérem ezért, hogy vizsgáltassa meg, hogy az eljárók körültekintően jártak-e el, mindent elkövettek-e az esetleges félreérthetőségek tisztázására. Kérem egyúttal azt is, hogy ne önös nyilatkozatok alapján vizsgálódjanak, a rendelkezésre álló dokumentumokat kérjék. Mindezt mögkönnyítésül megküldöm a tárgyban keletkezett dokumentumok fénymásolatát. Egyúttal kérem, hogy a vizsgálata adjon választ az alábbi kérdésekre.

  1. Diszkriminatív eljárás-e, ha a bíró ugyanazon bizonyítást csak az egyik vádlottnak engedélyezi?
  2. Egy tárgyalási sorozat közben a bíró prejudikálhat-e, eldöntheti-e előre a tárgyalás végkimenetelét?
  3. Figyelmen kívül hagyhat-e és megkérdőjelezhet-e a bíróság egy olyan orvosi zárójelentést, amelyet 8 orvos jegyzett?
  4. Hogyan lehetséges az, hogy a bíró által kirendelt orvos szakértő véleményét el nem készítette, azt be nem várták, mégis ez alapján orvosi kérdésben döntöttek?
  • 4 –

5. Hogyan lehetséges az, hogy a határozatok indoklásaként semmilyen törvényi helyet meg nem említenek, kizárólag általánosságban ( „szökés, elrejtőzés veszélye” ) beszélnek és csak erre hivatkozva említenek törvényeket?

6. Hogyan lehetséges az, hogy a bíróság nem vizsgálta a „szökés, elrejtőzés” feltételeit, holott ez a büntetőeljárás szerint kötelessége?

7. Hogyan lehetséges az, hogy a Megyei Főügyészség sem látja megalapozottnak a bíróság határozatát, a bíró mégis arroganciát gyakorol?

8. Hogyan lehetséges az a Magyar Köztársaságban, hogy egy cselekménysorozat ( ügyészségi határozat, orvosi leletek, orvos szakértő ) kisebb súllyal nyom a latban, mint egy önös nyilatkozat?

9. Hogyan lehetséges az, hogy az Ítélőtáblán a beadványokat nem olvassák el, de legalábbis egy egyszerűen, magyarul megfogalmazott szöveget nem tudnak értelmezni?

10. Ha a vádhatóság és a védelem egy álláspontot képvisel egy ügyben, kell-e a bíróságnak ekkor döntést hoznia?

11. Hogyan lehetséges az a Magyar Köztársaságban, hogy feltételezések, következtetések alapján hoznak súlyos döntést úgy, hogy nem veszik figyelembe az ennek ellentmondó konkrét bizonyítékokat?

Egyébként ez az önös nyilatkozat is aggályos, mivel álláspontom szerint ha a bíró önmagát elfogultnak tüntette volna fel, akkor önmagát a tudatos cselekménysorozatért hivatali visszaéléssel vádolta volna,- önmagát viszont az alkotmány szerint nem vádolhatja- , tehát ebben az esetben ennek a nyilatkozatnak a beszerzése szakmaiatlan, és alkotmányos kérdéseket is felvet. Ezt a nyilatkozatot álláspontom szerint akkor kellett volna csak bekérni és figyelembe venni, ha az elfogultsági indítványban kizárólag magatartásbeli, hozzáállásbeli kifogásaink lettek volna, de nekünk konkrét, kézzelfogható, dokumentált bizonyítékaink voltak, vannak, nem feltételezések, következtetések.

Idézni csak pontosan szabad, elnézést kérek, hogy nem lesz teljesen pontos, az elmúlt hetekben egy nagy port kavaró ügyben a H-B Megyei Bíróság Elnöke a következőket mondta: „Rossz döntéseket hozunk, de a rossz döntéseket ki kell javítani, nem pedig a mundér becsületét védeni.” Jó lenne, ha ez az én konkrét esetemben is így lehetne.

Egyértelműen kijelenthető, ami még a laikus számára is egyértelmű a dokumentumok rendes átvizsgálása után, hogy az ügyben az eljárók minden szinten mulasztottak, az eljárási jogot mélyen megsértették. Mivel a konkrét törvénytelenségeket, alkotmánysértéseket végzésben megváltoztatni már nincs mód és lehetőség, így kizárólag az eljárásbeli szabályok durva megsértését (beadvány el nem olvasása, orvos szakértő ki nem rendelése stb.) lehet kiemelni. Álláspontom szerint elfogadhatatlan egy jogállamban, hogy ilyen jogsértések előfordulhatnak.

  • 5 –

Az előbbiekben ismertettek miatt kérem T. Elnök Urat, hogy az elkészített határozatok elkészítésének körülményeit vizsgáltassa ki.

Kérem, hogy a vizsgálatról értesíteni szíveskedjenek.

Nyíregyháza, 2004. január 07.

Tisztelettel

Melléklet:
Zárójelentés
Megyei Főügyészségi határozat
Bírósági határozat helybenhagyásról
Elfogultság bejelentése
Ítélőtábla végzése
Országos tisztiorvos általánossági tájékoztatója