S:O:S sürgős büntetőjogi kérdés

„A fogházbüntetés az összes közül a legenyhébb büntetési forma,”

Fogalmazzunk inkább úgy, hogy a legszigorúbb büntetési nemnek, a szabadságvesztésnek a legenyhébb végrehajtási fokozata.

Köszönöm szépen az ínfókat.

sopranos

A fogházbüntetés az összes közül a legenyhébb büntetési forma, a többihez képest gyakrabban lehet látogatót fogani és eltávozásra menni. Ha minden rendben lesz akkor a nyár elejére már otthon lehetsz.

1.) A "halasztó hatálya nincs" azt jelenti, ha be is adnál kérelmet halasztásra, kegyelmi kérvényre, akkor is a megadott időpontra be kell vonulnod.
Aztán majd elbírálják.

2.) Feltételes szabadságra bocsátás
47. § (1) A bíróság a határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítéltet feltételes szabadságra bocsátja, ha - különösen a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartására és arra a készségére tekintettel, hogy törvénytisztelő életmódot fog folytatni - alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető.
(2) Feltételes szabadságra bocsátásnak csak akkor van helye, ha az elítélt

• fegyházban végrehajtandó büntetésének legalább négyötöd részét,
• börtönben végrehajtandó büntetésének legalább háromnegyed részét,
• fogházban végrehajtandó büntetésének legalább kétharmad részét kitöltötte.

SOS!!Üdv!Kérdesem az lenne:2011.01.13 09:00 órakor jelentkezzék. A fenti idöpontra a végrehajtás megkezdésére vonatkozó halasztási,kegyelmi kérelemnek halasztó hatálya nincs.Szó szerint igy van le írva. 7hó fogházat kaptam.Nem voltam fogvatartva idáig.Pontosan ez mit jelent,halasztást se kaphatok?,és még annyit,hogy milyen kedvezményben részesülhetek? 3-rom gyermekem van.Válaszokat előre is köszönöm!

igaz.Ez igaz a bírói szakra is.

Csak nem akarsz ilyen dologba belefolyni?Szerintem ne tedd.Ha ők úgyérzik,hogy elég,menjenek el a rendőrségre és valóban tegyék meg a feljelentést.

„Csak igazából nem tudom hogy ebben a szituációban mit tehetnék pontosan?”

Te? Maradj a seggeden és ne ugrálj!

„kimásztak az adósságokból is csak most nem tudják hogy szabadulhatnának meg ettől az úriembertől, már nem is kéne a lánynak kint dolgoznia”

Akkor uzsgyi haza.

Sziasztok!
Lenne egy olyan kérdésem, hogy van egy barátom, szegények elég kilátástalan anyagi helyzetbe kerültek, hogy kiküldte Svájcba az asszonyt luxusprostinak, teljesen legálisan megy a dolog bejelentet munkaviszonynak számít ott, nem utcai kurva, na mindegy nem is ez a lényeg hanem egy közvetítő által jutott ki aki mindig mikor kimegy 1000 frankot kér tőle, a lány havi keresete 5000 és 8000 frank között mozog, de mesélte a barátom, hogy múltkor kicsit késet a pénz az 1000 frank leadó, és az úriember elkezdet nekik fenyegetőzni, hát így konkrétumot nem mondott mondta, de mesélte hogy kissé beparázott, már azóta helyre állt az anyagi helyzetük, kimásztak az adósságokból is csak most nem tudják hogy szabadulhatnának meg ettől az úriembertől, már nem is kéne a lánynak kint dolgoznia. Nagyon sajnálom őket de mivel ők nem mernek feljelentést tenni, majd én megteszem helyettük.Remélem azért tanúskodni mernek majd. :)
Csak igazából nem tudom hogy ebben a szituációban mit tehetnék pontosan?
Milyen bűncselekményben lehetne feljelenteni a közvetítőt?
zsarolás, életveszélyes fenyegetés? emberkereskedelem biztos nem, kissé más a helyzet, egy luxus night clubban, sauna clubokban dolgozott a lány. Micsoda?
Mielőtt lenéznék őket kérem gondolják át a helyzetet, hogy önök mit tennének, hogy ha teljesen kilátástalan helyzetbe kerülne az anyagi helyzetük?
köszönöm üdv

A büntetőügyben a "lopások" bizonyítása lesz a leggyengébb láncszem, így annak kimenetelét megjósolni sem lehet, de nagy valószínűség szerint szinte semmit nem fog számítani a gyermekelhelyezési perben, az viszont biztos, hogy neked pedig tartásdíjat kell majd fizetned.

Sziasztok!

Egy kérdésem lenne, hogy az általam alább leírt kis történetből, mi jöhet ki? Esetleg ha büntetőper lenne belőle akkor mit is kaphat az elkövető?

Együtt éltem 1 nővel, akinek előző kapcsolatábol már volt 1 gyermeke. 1,5 éve születtett 1 közös gyermekünk is (akit imádok). 3 éve felköltözött hozzám Bp-re, ahol már jó ideje albérletbe laktam.

Év eleje körűl hírtelen általam nem ismert okok miatt kicsit megromlott a kapcsolatunk. Én sokat fáradoztam ennek a rendbetételére. Főleg anyagi gondjaink voltak.
De akármennyit is kerestem soha nem volt elég. A fizetésemet az exemnek adtam oda.
Augusztus elején együtt mentünk le a boltba. A bolt előtt megbeszéltük az esti vacsorát, majd én elmentem dolgozni, ő meg bement a boltba.
Este üres lakásra értem haza. Elköltözött 260km-rel arrébb az anyjához.
A lakásbol minden értékes dolgot magával vitt. Asztalokat, ágyat, tv stb. Valamint magával vitte az épp előtte kapott fizetésemet is.
A történtekre magyarázatott mai napig sem kaptam.
Azóta kiderűltek még dologok, hogy aranyaimat a lelépése előt zálogba adta, egyébb értékeimet nem adja vissza mondván ez "az én búcsúajándékom neki" .
A zálogpapírt a szemetesbe találtam meg.
A meglepetés csak akkor ért, mikor a főbérlő felhívott, hogy mikor adjuk oda a tartozást neki és mikor költözünk. Az exem felmondta a tudtom nélkűl az albérletet és felhasználta a kaukciót ami 100 000Ft-volt és még erre felhalmozott 187 500Ft lakbértartozást. Plusz ehez még 3 havi közüzemi számlatartozás is van. Édesanyámtol kicsalt 150 000FT-ot mondván a kislányunknak nincs mit ennie.
A T-Mobil számlán ami sajnos az én nevemen van, arra csinált 200 000ft-nyi tartozást. egyébb tulajdonom amit nem ad vissza az kb 150 000 Ft értéket képvisel.

Ezekkel az adatokkal, és amit tudtam bizonyítékokkal megtettem 1 rendörségi bejelentést (vagy nem tudom minek kell pontosan nevezni), erre ő benyújtotta 1 gyermektartásdíjról szóló keresetet ellenem, aminek most lesz a tárgyalása.
A rendörségen a nyomozó segítségével összegszerüsítettük az engem ért károkat,
ami már 700 000Ft nagyságrendbe van, hisz sokat már ki kellet fizetnem. Jelenleg közalkalmazottként dolgozok és ott nem épp a legmagasabbak a keresetek.
Albérletbe lakom mindent én se tudok fizetni.
De a gyermekelhelyezési perbe szeretném, ha nekem itélnék a kislányomat.

Kérdés még mindíg az, hogy amit ő elkövetett azért kaphat-e valamilyen büntetést? Ha kap valamilyen büntetést azt figyelembe veszik-e a gyermekelhelyezési perbe?

A gyermekelhelyezési perünk ebben a hónapban lesz.

Válaszotokat előre is köszönöm!
(Bocsánat, hogy kicsit hosszúra sikerűlt)

A tanúk száma az ügy jellegéből adódhat, de az nincs darabszámhoz kötve.
Gyanúsítotti kihallgatás során szóban vagy teszel vallomástvagy nem, akár tettél akár nem utána még azt írrhatsz amit akarsz.
Tényleg ne bonyolítsd már tovább. :-(

Okt. 4-én, 16.44.es kérdésemre örülnék nagyon a váalszoknak , köszönöm.
Még arra is kíváncsi lennék, hogy ha jó tudom írásban is lehet vallomást tenni gyanusítottként. Most ez mit jelent, szóban kell és utána írásban kiegészíthetem vagy mehet az egész írásban ?

Üdvözlet.Annyi változás van,hogy megtudtuk a gyerek pártfogójának az elérhetőséget.A mai nap munka után a gyerek fel is hívja.

El kell menni a tárgyalásra és ott elmondani az itt leírt körülményeket, megnevezve az azt igazoló tanúkat.

Elírtam elnézést vetető főtanácsos.

A kosdi polgármester nem jogász, így vezető jogtanácsos sem lehetett. A kosdi önkormányzatnak nincs és korábban sem volt vezető jogtanácsosa.

Üdvözlet!
Kérem segítsetek.A fiamról van szó.2010-ben megfogta a rendőr amikor kismotorral jogsi nékül vezetett.El is itélték 100ezer forint büntire.Mivel suliba járt ezt átváltoztatták ledolgozandó közmunkára.Ezzel semmi baj nincs.A büntetés jogos.Ami ezután jött az a gond.Kijelölték a kosdi polgármesteri hivatalt,hogy ott végezze a munkát.Miután vége lett a sulijának fel is vette a kapcsolatot a vezető jogtanácsossal aki kiadta a munkát.A focipálya bozótírtásában vett részt.Néhány napig volt jelenléti amit kivittek,de ez megszünt.9 napot a20-ból így le is ledolgozott,majd felvették egy munkahelyre ahol túlóráznia kell szombatonként.Ezért ismét megkereste a jogtanácsost aki azt ondta neki,hogy jössz amikor jöszz.Eltelt 1 hónap a gyerek többször hivogatta telefonon a hivatalt ahol soha nem érte utol.Ezt megunva lement a hivatalba és útközbe találkozott a jogtanácsossal aki közölte vele,Ő nem tud mit mondani,majd a pártfogója keresni fogja.Ismét eltelt 2 hét nem keresték meg a gyereket aki megint lement a hivtalba ahol ez a jogtanácsos már polgármester lett és közölte a gyerekkel,megint,hogy nem ad neki munkát várja a pártfogója jelentkezését.Másnap felhívta a nagymama az immár polgármestert aki közölte,hogya gyerek 1 napot sem dolgozott le,hónapok óta nem is jelentkzett ezért visszaadta az ügyet és a gyereket leültetik mert nem dolgozta le a közmunkát.Itt tartunk most.Kétségbeesésünkben írtunk annak a bírónőnek aki itéletet hozott az ügyben,hogy ilyenkor mit tehetünk.Válasz még nem jött.Tegnap ráadásul kiderült,hogy nem a gyerekem az egyetlen akivel ezt megtette,van más is aki feljelentette és a héten pénteken lesz a tárgyalás.
Segítséget kérek ilyenkor mit tehetünk.Tartottam attól,hogy a gyerek és a mi szavunk áll a polgármesterével szemben,de így hogy van más is akivel hsonlóan járt el,így van esély arra,hogy hisznek nekünk.
Viszont a gyerek feje felett lóg 75 nap börtön.Sagítsetek.
Köszönettel

Kovacsz! Akár hiszed, akár nem, ez úgy történt, ahogy leírtam. Különben az előadó ismertetését olvastad? Végül is ott is csak ennyi van a feljelentő részéről. Csak annyiban különbözik az enyémtől, hogy kihagyott részleteket. Magam is szinte hihetetlennek tartom az egészet, hisz nem borogattam, randalíroztam, csak azt tettem, amit leírtam. Gondold el, milyen megalázó és megrázó dolog, -annak ellenére, hogy Eu-s előírás-, hogy fényképfelvételek készülnek, ujjlenyomat, tenyérlenyomat, mint egy rablógyilkost úgy kezelik, mégha udvariasan is, az embert.

Mégsem csak annyi, hogy átugrottál egy kerítést, mert az önnmagában csak magánlaksértés lett volna.

Az lenne a kérdésem - a tanúk számára vonatkozóan ebben a témában felmerült válaszokhoz kapcsolódóan - hogy ha
nálunk szabad bizonyítási rendszer van, miért írták korábban az "egy tanú elég" témához, hogy kettő kell egy állítás/beszélgetés .stb. bizonyításához ? ( ott a legelső kérdező írta, hogy úgy tudja, kettő kell, aztán Önök írták, hogy egy is lehet - meg száz is , pl. okirathamisításnál. De ilyen régi beszélgetés /történés ..stb. igazolásánál valóban kettő kéne és a hozzátartozó is lehet az. Ebben a mostani témában meg az lett a konklúzió, hogy szabad bizonyítási rendszerben egy is elég és kész. Most akkor mi van ?)

Ezek után mindig vigyél magaddal tanut ha a gyerekért mész.

Kedves "kovacsz"! A szüleim arra tanítottak, hogy hazudni, valótlanságot állítani nem szabad. Ha valamit vétünk, vállaljuk, azonnal mondjuk el nekik, lehet, hogy abban a pillanatban dühösek lesznek, de megbeszéljük és akkor még tudnak segíteni.Nem beszélve a 10 parancsolat betartásáról. Nem tudom ismered-e?

Előzmények:

Már túl vagyok a váláson, teljesen kiszipolyozva és még nincs vége a hitelre vásárolt 2 szobás amerikai konyhás lakással járó tortúrának. Ugyanis, nem ebben laktunk, mert 1 gyermekkel a feleségemnek ez kicsi volt, annak ellenére, hogy a gyermek mindig köztük aludt.

Az anya 2009 januárjában kijelentette, hogy ő még élni akar. Ekkor 39 éves volt, az apa 35 és fél, az anyának 2-ik házassága. Első házasságából rövid időn belül kiszállt a férj. Ez az együttlét és házasság 10-ik évében tartott.

Most, azaz ez év márciusában az immár volt feleségem feljelentett a rendőrségen, ahol is egyből gyanúsított (bűnöző) lett belőle. A válásunk ekkor volt a gyermekelhelyezés fázisában.

Arról volt szó, hogy kapcsolatunk megromlott volt feleségemmel, ( aki akkor még hivatalosan a feleségem volt, még a válási kérelem sem volt beadva) mivel állandóan teljesíthetetlen igényekkel élt anyagi vonatkozásban. Bejelentette, hogy 2009. augusztusában el fog költözni, ami ellen nem tiltakoztam. Ennek ellenére július végén, amíg dolgozni voltam, (előtte 2 hétig én voltam otthon a kislányunkkal, mivel nyári szünet volt az óvodában és nem akarta, hogy összevont csoportba kerüljön) elköltözött a kislányommal együtt, ismeretlen helyre. Magával vitte mindazt, amire neki szüksége volt. (Előző este még én fürdettem, vacsoráztattam és altattam el, mert a feleségem már 6 órakor lefeküdt. Ez általában a szokása volt.)

(Van egy másik előzménye is, amit szeretnék elmondani. Az évek alatt megspórolt megtakarításainkat már 2009. márciusától eltette magának. Ez akkor mintegy 3 és fél millió Ft. volt.)

Mivel nem tudtam, hogy hol tartózkodik a feleségem és kislányom, ezért a rendőrségen bejelentést tettem a lányom eltűnése miatt. Néhány napra rá a kerületi Gyámhivataltól is kértem segítséget abban, hogy segítsék a lányommal való kapcsolattartást. Mivel egy munkahelyen vagyunk, ezért többször rákérdeztem feleségemtől, hogy hol van a kislányunk, Ő erre nem mondta meg, hogy hol vannak, de néhányszor engedte, (természetesen Ő mondott időpontot, a jelenlétében) hogy találkozzak a kislányommal, el is hozta őt hozzám. (Volt, hogy telefonáltam, hogy szeretném a kislányomat látni, de Ő nemet mondott, majd neki álltam csillárt szereltem és telefonált, hogy ott vannak a bérleményem előtt, mire mondtam, hogy kimosakszom, és megyek. Közölte, akkor már nem jó.)

2009 augusztusát követően, feleségem közel 8 hónapig nem engedte, hogy a kapcsolatot tartsam a lányommal, nem találkozhattam vele. (Közben beadta a feleségem a válópert és a bíróság határozott a gyermekláthatásról. Ez már 2010 áprilisában volt.) Ez is érthetetlen számomra, hogy feljelentését miért csak 2010 márciusában adta be. Ebben az időben javában folytak a válási tárgyalások.

Meg szeretném említeni, hogy a Feljelentő elköltözése után az anyósom a lányával egyáltalán nem beszélt, velem viszont napi kapcsolatban volt. („Ő tartotta bennem a lelket.”) Rendszeresen én kértem Anyósomtól bocsánatot, amiért a lánya megbántotta. A szeretettel küldött csomagokat a feleségem meg sem köszönte, az volt az első, hogy pénzt keresett a csomagban és ha nem talált, felhívta Anyósomat és számon kérte, hogy hol a pénz, mert nem találja. Anyósom mondta, hogy most ezért, vagy azért nem tudott küldeni, mire a feleségem köszönés nélkül rátette a telefont. Miután elköltözött, mint már fent írtam nem beszélt a lányával, viszont a feleségem, Anyósom testvérével szó szerint azt üzente neki, hogy „dögöljön meg”. Nem sokkal ez után derült ki, hogy anyósom halálos beteg. Egyetlen jó szava nem volt az Édesanyjához, elment ugyan hozzá, de csak azért, hogy újfent megbántsa és elvegye Tőle a mobil telefont, gondolom látta, hogy kikkel tart kapcsolatot Anyósom, és ez nem tetszett Neki.

Megismerkedésünktől kezdve szép lassan minden olyan barátomat leépített, akit nem tudott kihasználni, ezért Ő szerzett másik barátokat és aki az én barátom is lett, azokat is rövidesen leépítette.

Ott tartottam, hogy átugrottam a kerítést...

2009. szeptember 23-án volt a kislányunk 5. születésnapja és jeleztem, hogy szeretném felköszönteni, legalább azt engedje meg. Hozzám nem engedte el, hiába kértem többször is. Végül telefonon azt ajánlotta, hogy menjek el hozzájuk a születésnapra. (A nálam tartózkodó Házaspár, kislányunk keresztszülei ezt hallották és tanúsítani tudják) Biztattak, hogy menjek el, ha már meghívott.Felhívtam, hogy már is indulok. (2 utca választja el bérleményeinket.) Én elmentem, de olyan helyen laktak, hogy a kerítésen kívül volt a kaputelefon és nem volt kiírva a nevük, ezért telefonon hívtam, de nem vette fel.
Gondoltam, hogy nem hallotta a telefonhívást, ezért a nagykapu felé mentem, de ők messze voltak, nem hallott senki semmit, ezért, hogy ne kelljen megint körbe menni, átugrottam és odasétáltam. Én ott csak a kislányomat kerestem, az ott lévőket ismertem, de nem az én társaságom volt. Két személy is beszólt nekem, hogy mit keresek én ott. Én erre mondtam, hogy semmi közük nincs hozzá, mert a lányomhoz jöttem, hogy felköszöntsem. Úgy emlékszem, hogy nem emeltem fel a hangom, viszont az ott lévő egyik férfi (volt barátom) elkezdett velem ordibálni, hogy takarodjak onnan és támadólag jött felém. Előtte még a kislányom megfogta a kezemet és húzott be a lakásba, mert valamit meg akart mutatni. (Földszinten laknak) Miután az előbb említett férfi kiabált, az ott lévő gyerekek megrémültek, néhányan sírtak is. Nem is foglalkoztam a volt barátommal. A kislányommal próbáltam beszélni. Közben az anyja az ölébe vette, kétszer-háromszor mondtam a lányomnak, hogy hadd adjak két puszit, de ő is meg volt már akkor ijedve és nem jött hozzám. Megsimogattam a kezét és aztán el is mentem, ugyanott, ahol bejöttem, mivel más lehetőségem nem volt. Ott volt a kislányom volt óvó nénije is, illetve a feleségem barátnője, annak férje és gyermekeik. Elmondtam nekik, hogy több hete nem engedi a feleségem, hogy találkozzam a kislányommal, amit nem tartok elfogadhatónak. (Megjegyezni kívánom, hogy úgy tudom, akkor még ugyanolyan jogok illettek meg, mint a feleségemet.) Ma már azt is el tudom képzelni, hogy ez a meghívás egy megrendezett színjáték volt, hogy ő meghívott, de nem mentem el, (esetleg látta is a hívásomat, talán engem is láttak) gondolták jót szórakoznak rajtam. De mivel elmentem és ily módon mentem be, akaratlanul is az ő malmára hajtottam a vizet és azt is gondolom, hogy a volt barátom nem magától lépett fel támadólag, hanem a feleségem biztatására, kérésére, hisz addig ellenem nem tett semmi rosszat, legalábbis nem tudok róla, lehet, hogy csak jóhiszeműen segített a feleségemnek kivenni abból a bankból az összes megtakarításunkat is, ahová a feleségem már jóval előtte átcsoportosította. Szinte mindent az én fizetésemből fizettünk, csak mikor már egyáltalán nem volt a kártyámon, sem pedig amit a szüleimtől kaptam, sőt minuszba ment az egyenlegem, akkor kegyesen mondta, hogy vegyek le a kártyájáról pénzt, de én azzal is elszámoltam felé. Ez után az incidens után 3 nappal még küldött egy SMS-t, ami szerencsére szintén megvan, hogy hiszen ő meghívott.

Mivel továbbra sem engedte, hogy lássam, ezért nem tudtam mást kitalálni, csak azt, hogy az óvodában keressem fel a lányomat. Úgy gondolom, hogy semmi alapja nem volt arra a feleségemnek, hogy távol tartsa tőlem a lányomat. Mivel általában is én foglalkoztam vele többet, ( ő plázázni járt a barátnőivel, színházba, tornázni, masszázs szalonba, stb., ha odahaza volt akkor meg mindig fájt valamije és lefeküdt, a kislányunk körüli teendők rám maradtak) ezért nagyon nehezemre esett, hogy nem láthatom, hisz semmilyen tiltó végzés nem volt és most sincs ellenem.

Soha nem zavartam az óvodás készülődésben lányomékat, többször előfordult, hogy vártam, hogy mikor indulnak az óvodába, hogy kislányom testi, szellemi és lelki fejlődése érdekében találkozhasson velem. Én a feleségemmel egyáltalán nem foglalkoztam, egy-két percnél többet sosem voltam ott az óvodánál és egy célom volt, hogy a kislányom találkozhasson az édesapjával és ő mindig örült is amikor láthatott, sosem volt elutasító, annak ellenére, hogy az anyja sokszor nem hagyta, hogy hozzám jöjjön.

Előadó:

Kérem nyilatkozzon arra, hogy 2009. szeptember 23-ai születésnapon szidalmazta-e volt feleségét, olyan módon, hogy „Mocskos, szemét hazug”, valamint a munkahelyén előfordult-e, hogy hasonló szavakkal szidalmazta mások előtt!

Én nem emlékszem arra, hogy „Mocskos, szemét hazug”-nak neveztem volna, Ő viszont rendszeresen a gyerek előtt mocskolt. Jó „viccnek” gondolta talán, hogy mindig mást mondott, hogy hol vannak. - ez még válásunk előtt volt – Később megkérdeztem a kislányomat, hogy miért mondott anya mindig más helyet, ha megkérdeztem, hogy hol vagytok. Mire a kislányom azt válaszolta: „Mert anyu hazudott.” Most már a kislányunk kérdezés nélkül elmondja, hogy „Anyu azt mondta, hogy te az utcára akarsz tenni bennünket”, „Anyu azt mondta, látni sem bír téged.” „Anya dühös volt és kiabált, ahogy „nagyapával is kiabál a telefonba”, hogy bejöttél hozzám az oviba. De ugye azért bejössz? Nem akarom, hogy anya bántson téged.” Nem tudok az óvodai programokról sem, csak utólag értesülök, most legutóbb is véletlenül szólta el magát, immár a volt feleségem, (mivel péntek délután 4-kor vehettem volna át a kislányomat hétvégére) hogy óvodai program lesz, 4-től, 6-ig. Miután nem tájékoztatott, hogy milyen program, előző nap volt a kislányunk születésnapja, amikor is 4-től 7-ig nálam lehet, (ugyan a névnapján is, de akkor a feleségem a gyermek betegségére hivatkozva nem engedte el hozzám, de 2 nap múlva már felajánlotta, hogy most elvihetem. Nem tudom, erről mit gondoljak, ugyanis a névnapi találkozás megtagadása után jeleztem a Gyámügynek.) akkor a kislányom elmondta, hogy szüreti program lesz, olyan, amilyen tavaly is volt. Bár azt mondta, hogy nem fontos neki, én úgy gondoltam, ha az óvónők és a szervezők fáradoztak, természetes, hogy ott legyen a kislányom is. Így inkább megígértem neki, hogy én is elmegyek megnézni. Gondolom nem nagyon hitte és mikor meglátott, állandóan engem figyelt, integetett, ami lehet, hogy nem éppen a legjobb volt. Ha minden programjáról értesülök, és ott vagyok, bizonyára természetes lett volna számára a jelenlétem.

A munkahelyünkön tőlem még azt sem hallották, hogy válófélben vagyunk, a feleségem viszont úton-útfélen közölte mindenkivel. Aki rákérdezett, annak pár szóban elmondtam. Úgy gondoltam, munkahelyen magánéleti problémák kiteregetésének nincs helye.

A bíróság döntését tiszteletben tartom, miszerint kéthetente hétvégén vihetem el kapcsolattartásra lányomat. Az óvodában reggelente mostanában is meglátogatom, ezt általában ő kéri, hogy menjek hozzá. Az édesanyjával nem is találkozom, az óvodába ilyenkor rajta kívül általában csak egy gyermek van benn a csoportban, nem hiszem, hogy bárkit ezzel zavarnék. Ma is kaptam tőle egy rajzot (rendszeresen kapok általa készített rajzokat), hogy ezt nekem készítette, tegnap kérte, hogy vigyem be a kutyusát.

A volt feleségem mindent elkövet, hogy ellehetetlenítsen, megalázzon. Hogy miért van benne ennyi gyűlölet irántam és családom iránt, soha nem tudtam meg. Ezt azért említem, mert kijelentette, hogy tönkre fog tenni engem is, a szüleimet is és a testvéreimet is. Pedig a szüleim és testvéreim mindig ott voltak ha segíteni kellett és nem vártak érte cserébe semmit, csak azt szerették volna, hogy Ő is családtagnak érezze magát."

Tovább! Nemrég az óvodából hívtak telefonon, hogy szeretnék, ha bemennék az óvodába a gyerekkel kapcsolatban. Kérdezte, hogy miért, valami baj van a gyerekkel? Újfent csak annyit válaszolt a hívó óvónő, hogy majd megtudja, a gyerekkel kapcsolatos. Természetesen mondtam, hogy mikor megyek korábban haza a munkahelyemről, ha ez megfelel. Természetesen elmentem. De minek? Az összesített tagóvodák vezetője, az óvoda vezetője és egy óvónő várt, mintegy bíróság, vagy inkvizítorok estek nekem. Valamelyikük véletlenül elszólta magát, hogy a rendőrség érdeklődött. Állítólag nem szabadna látogatnom a gyermeket az óvodába, mert a bíróság nem engedélyezte. Tehát halvány fogalmuk nincs az óvoda vezetőknek, óvónőknek, hogy mit jelentenek az olyan szavak, hogy gyermekelhelyezés, gyermekláthatás, kapcsolattartás, stb. Amit az anyuka bead nekik az a szentírás. Nincs semmiféle tiltó határozat, ezt két jogász is megerősítette, bármikor látogathatom, ha a gyermek igényli és ezzel az óvoda rendjét, foglalkozásokat nem zavarom.

Most kénytelen vagyok ügyvédet fogadni, s ha nem segítenének a szüleim anyagilag, szó szerint éhen halnék, vagy a híd alatt aludnék. Ha elítélnének, priuszom lesz, (a bebőrtönzésre nem is akarok gondolni) a 3 diplomámat a kukába dobhatom, végképp elszakítva gyermekemtől, de az anyuka meg fogja kapni a tartásdíjat és eléri célját. És miért?

A következő a feljelentés:

"Az Előadó, a Feljelentetthez. (Gyanúsítotthoz)

Közlöm Önnel, hogy a Be. 179. § (1) bekezdése alapján gyanúsítottként hallgatom ki, mert a rendelkezésre álló adatok szerint 2009. szeptember 23-án délután a Feljelentő bérleményében, gyermekének megtartott születésnapjára a kerítésen átugorva bement, ott a kertben is és a lakásban is hangosan kiabált, szitkozódott, próbálta gyermekét kihúzni édesanyja karjából. Magatartásával olyan kihívóan közösség ellenes, erőszakos magatartást tanúsított, hogy az ott lévő felnőtt és gyermek vendégekben megbotránkozást, riadalmat keltett. Továbbá Ön mind telefonon keresztül, mind személyesen a Feljelentőt szidalmazza, trágár szavakkal illeti mind munka társai, mind barátai előtt, rendszeresen követi a gépjárművével az óvodába induló gyermekét és édesanyját, az óvodába bemegy, ott akadályozza az édesanyát az időben való készülődéstől, majd az óvodai ajtón kilépve is trágár szavakkal illeti a feljelentőt. Ezen magatartásával Ön a Feljelentő magánéletébe, mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozik, őt rendszeresen háborgatja.
A fentiek alapján Ön megalapozottan gyanúsítható a Btk. 176/A. § (1) bekezdésébe ütköző és a szerint minősülő zaklatás vétség, valamint a Btk. 271. §. (1) bekezdésbe ütköző és a szerint minősülő garázdaság vétség elkövetésével."

A történtekből a neki tetszőket, kedvezőket ragadta ki, és hozzátett olyat, ami szintén nem fedi a valóságot. Ha a kislányommal voltam elfoglalva, hogyan foglalkozhattam vele és mással. Nem tudok osztódni.
Kedves "kovacsz"! A feleségem elköltözése előtti másfél év, az is egy rémálom volt már. A kislányom szeretete tette elviselhetővé, amitől tulajdonképp a volt feleségem elvakult gyűlöletében irántam és mindenki iránt, akit nem tud kihasználni, mindent megtesz, hogy tönkre tegyen. Önös érdek vezérli, nem törődve, hogy kislányunk a legnagyobb vesztes, amit ki tudja hogy fel tud-e dolgozni. Ha nálam van, és megkérdezem, hogy van anya? vagy megkérdezem akarsz-e anyával beszélni? elkomorodik, magába fordul. Legutóbb már nem kérdeztem semmit tőle, csak ha maga kezd beszélni. Nem kívánom senkinek, hogy így járjon, mint én.

Ez nem garázdaság és nem is zaklatás.
Szerintem valami többet csinálhattál, mert ennyire nem gyanúsítanának meg, és ráadásul még a gyanúsítás minősítése sem jó.
Ha valóban érdemi vélaszt akarsz akkor legalább itt nem hazudj.