Férjem, aki börtönbüntetését tölti és én egy időben adtunk be átszállítási kérelmet amit elutasítottak.
Panaszt nyújtottunk be a határozat ellen, de azt is elutasították.
Férjem majdnem 300 kmre van tőlünk, csecsemővel nem tudom megoldani az utazást a beszélőkre arról nem is beszélve, hogy csak a GYES-ből élünk jelenleg, így a vonatjegyet sem tudnám kifizetni.
Azzal az indokkal utasították el a kérelmünk, hogy a nincs hely a megjelölt közeli BV intézetben és a láthatás tudomásuk szerint meg van oldva.
Ez alatt azt értik, hogy kb. 4-5 havonta elhozzák a férjem egy közeli intézménybe beszélőre.
Szerintem ez a kapcsolattartáshoz való jog durva megsértése, egy kisgyermeknek (és nekem sem) nem elég, hogy csak évi 2-3 alkalommal láthassa az édesapját.
A férjemnek joga van ahhoz, hogy minden hónapban látogathassuk, tudtommal kötelesek lennének a lakóhelyünkhöz legközelebbi BV intézetben elhelyezni.
Kérdésem az lenne, hová érdemes fordulnom a panaszommal?
Bombázzam a BVOP-t havonta újabb kérelemmel, hátha megunják és engedélyezik, vagy írjak az alapvető jogok biztosának?
Kérem tanácsoljanak valamit, mert teljesen kétségbe vagyok esve.
