Feljelentett a feleségem


annamari8 # 2013.07.11. 08:28

Laikus hozzászóló vagyok.
A feleséged valószínűleg valamilyen pszichiátriai betegségben vagy személyiségzavarban szenved.
Ami tőled telt, megtetted, belefáradtál, kiégtél.
Nagyjából most tartasz ott, hogy te is pszichiátriai beteg leszel előbb-utóbb. (Nem érzem cserbenhagyásnak, ha most itt elhagyod.)
Szerintem menj egy ügyvédhez, és add be a válópert.
Bármi is lesz a végeredménye, ennél csak jobb lehet.
Valószínűleg anyagilag is sokat fogsz veszíteni, valószínűleg a kislány sem nálad lesz elhelyezve, de utána szép lassan talpra állsz, visszanyered az erődet, és valószínűleg később az anyuka sem fogja megakadályozni, hogy sokat legyél a gyerekkel, mert nem lesz rossz az ingyen bébiszitter.
Amúgy sajnálom az anyukát, mert valószínűleg ő is segítségre szorul, de most már nem te vagy az, aki erre képes.
Most már mentsd magadat, és a lelki épségedet, utána még nagyon sok minden történhet. Ha az édesapja lennél a gyereknek, akkor is ha válnál, lehet, hogy csak láthatást kapnál.
Szerintem ezt itt is megkapod, bár erről az ügyvédeket kéne megkérdezni.
És ettől még nem hagytad magára a gyereket, sőt, szerintem később sokkal jobb eséllyel fogsz tudni rajta segíteni.
Most viszont a feljelentés miatt is bajban vagy, mindenképpen minél gyorsabban keress ügyvédet.

turif # 2013.07.11. 08:02

Az a baj, hogy ez tenylegesen a valosag. Nem tudom, hogy tragediat, komediat vagy pszichotrillert kellene forgatni az eletembol. Lehet igy egyben.

pplord # 2013.07.11. 07:55

"gyertyákat gyújtogat a szoba sarkában és hústűvel átszúrt csirkehúsokat éget."

Én a posztoló helyében vigyáznék, nehogy a derék asszony vudu zombiport szórjon a cipőjébe...

lajcsó # 2013.07.11. 06:35

Öreg, te egy igazi luzer vagy. Dobd ki az asszonyt a francba, vond le a tanulságokat, és kezdj új életet!

Sherlock # 2013.07.11. 06:12

Csak ezt nemsokan fogják elolvasni, aki viszont igen, annak nem vagy kíváncsi a válaszára.

turif # 2013.07.11. 05:59

Ahogy írtam is. Kíváncsi vagyok a véleményekre.A fórum szerintem erre (is) való.

Kovács_Béla_Sándor # 2013.07.11. 05:41

Ezt most miért kellett? Mi közünk hozzá? Ne haragudj, de azt kell mondanom, te sem vagy teljesen egyben. Ami tulajdonképpen érthető, de azért mégis.

turif # 2013.07.11. 05:18

Szervusztok,

Az alábbi esettel/esetemmel kapcsolatosan szeretném kikérni a véleményeteket.A történet röviden az, hogy a feleségemnek adtam néhány pofont, amire ő pár nappal később feljelentett,a kiérkező rendőröknek pedig elismertem a történetet. Most lesz majd a bírósági tárgyalás.

Szeretném elmesélni a történetemet, azt hiszem tanúságos lesz sokak számára.
Feleségemet egy internetes oldalon ismertem meg. Később 2006 őszén, majdnem 7 éve személyesen is találkoztunk.
Akkor neki már egy pár hónapos lánya volt, aki már a kezdetektől fogva a szívembe lopta magát.
Talán a Gréta miatt is lett szorosabb a kapcsolatunk és sodort később egymáshoz a sors.
Feleségem akkor meglehetősen rossz anyagi körülmények közt élt az anyjával egy önkormányzati lakásában.
Nem volt túl jó lelkiállapotban sem. Úgy érezte a gyerek apja, aki azóta sem érdeklődött a lánya iránt becsapta.
Feleségem nagy mennyiségű antidepresszánst szedett már akkor is és pszichiáterhez járt.
Emlékszem, amikor egyszer betértünk egy boltba...pelenkát akart venni a Grétának, de nem volt rá pénze.
Sírva fakadt. Természetesen kifizettem, örültem, hogy segíthettem.
Pár héttel később összeveszett az anyjával (Az esetből rendőrségi ügy is lett.) és hirtelen felindulásból elhatározta, hogy elköltözik.
Én persze mellette voltam és támogattam mindenben.
Előbb anyaotthonba akart menni, majd az ottani állapotokat látva nálunk, az én albérletemben kötöttek ki a pár hónapos Grétával.
Onnantól fogva lényegében már együtt is éltünk mindenféle komolyabb elhatározás nélkül.
Én mindenben segítettem, amiben csak tudtam és fizettem mindent, mivel a feleségem nem dolgozott és pénze sem volt semmire.
De ebből nem csináltam gondot, reménykedtem, hogy előbb-utóbb talpra áll és ehhez azt hiszem minden segítséget megadtam.
A munka mellett az otthoni teendőkből is kivettem a részemet, éjjel néha háromszor is felkeltem a Grétához, hogy tápszert csináljak és megetessem, a feleségem erről a kegyről örömmel lemondott. Nappal pedig eljártam dolgozni. (szoftverfejlesztő mérnök vagyok.) Igyekeztem Gréta apja helyett apja lenni. Azt hiszem sikerült is.
Az első idők még jók voltak, a feleségem se úgy viselkedett, ahogy mostanság. Olyan segítségre szoruló, magára hagyott volt és gyámoltalan.
Hittem benne, magunkban. Talán ezért gondoltam úgy, hogy házasodjunk meg, szerettem volna biztonságot és szeretetet nyújtani.
Az első együtt töltött év után a feleségem nagyon szeretett volna saját lakásba költözni, habár én az anyagi alapját
nem láttam ennek az egésznek, szerettem volna teljesíteni az álmait, vágyait.
Ő rendületlenül intézkedett, aminek folyamányaként 2007-ben vettünk egy lakást a XV. kerületben Svájci Frank alapú hitelre...
(Nem a témába vág, de én már akkor szóltam neki arról, hogy ez nagyon kockázatos, de nem tudtam szándékától eltéríteni. Makacs volt és tántoríthatatlan. Én pedig túlságosan gyenge és befolyásolható.)
Gréta már a XV-ben járt bölcsödébe és óvodába. Teltek az évek és a kezdeti idill elmúltával valami megváltozott.
Miközben én 2 fronton is harcoltam, otthon a gyereknevelésben, munkában. A feleségem csak otthon ült és egész nap internetezett és telefonálgatott a jós barátaival/barátnőjeivel. Elvakultan hívogatta az emeltdíjas jósvonalakat is.
Bár azt ígérte, hogy ha 1 éves lesz a Gréta dolgozni kezd, ez mind máig nem történt meg. Hiába kértem meg többször is, veszekedtünk ezerszer.
Nem történt változás, mindig csak ígérgetett. Annak idején is azt ígérte, hogy a lakás költségeinek a felét fogja fizetni. Valójában soha nem járult hozzá semmilyen anyagi eszközzel a család gyarapodásához. Sőt, inkább anyagilag terhelt. Hidegzuhanyként ért, amikor az első 100.000 Ft feletti telefonszámla megérkezett.
Aztán később általánossá vált, hogy legalább 30.000 Ft volt mindig a telefonszámlája. De ez amúgy sohasem érdekelte. Úgy gondolta ez neki jár. Én pedig igyekeztem ezt neki megteremteni.
Továbbra sem akart elmenni dolgozni, sőt többször kinyilvánította, hogy "Ez (már a munka) a férfiak dolga" és hogy én a rabszolgája vagyok.
Az idő múlásával egyre inkább befelé fordult. Volt úgy, hogy az egyetemi vizsgámra kellett volna készüljek, amiről ő is tudott, de valahová eltűnt és egyedül maradtam a Grétával. Hiába hívogattam, nem vette fel.
A vizsgára pedig úgy készültem, hogy a fél kézzel a Grétát fogtam, fél kézzel a könyvet olvastam. De kitartottam, mert valahogy elég volt Gréta egy mosolyára nézni, hogy rájöjjek, hogy talán ezért érdemes vállalni mindent.
Sajnos a feleségem instabil idegrendszerű és depressziós, életében periodikusan vannak időszakok, amikor rengeteget iszik. Nem állítom, hogy folyamatosan iszik, inkább vannak időszakok, amikor 1-2 hétig szinte minden nap részeg. Utána időszakok, amikor hetekig, hónapokig nem iszik.
Az ivás nála azt jelenti, hogy van, hogy egy este 50 kilósan 6-7 doboz sört megiszik és elszív 2-3 doboz cigarettát.
Az ital és gyógyszerek hatására (évek óta szed antidepresszánsokat, korábban járt pszichiáterhez is) pedig rendkívül ingerlékennyé és agresszívvé válik ilyenkor. Ellentmondást nem tűrő, autokratikus, fenyeget, támadóan lép fel.
Az ital kihozza a személyisége mélyén lévő dolgokat.
Nem egyszer támadott már meg ilyen alkoholos befolyásoltság alatt. Szétkarmolta a kezemet, üvöltözött, köpdösött, rugdosott, kocsis módjára beszélt, szidta a családomat, engem pedig pedofilnak mondott, aki molesztálja a gyermekét. Sokszor csodálkoztam is, hogy keveredtem én ilyen helyzetbe. Mindig csak adtam és adtam, engem meg semmibe vettek. De ő ilyen és attól tartok, hogy már változtatni nem lehet rajta.
Mindezen negatív dolgok mellett nagyon káros, hogy elvakultan hisz az ezoterikában. Ő maga jósnőnek/boszorkánynak mondja magát, aki hisz abban, amit a kártyákban lát. Rendszeresen szokott mágiázni, szertartásokat végezni, ilyenkor gyertyákat gyújtogat a szoba sarkában és hústűvel átszúrt csirkehúsokat éget. Cselekedetét nagy mértékben a kártyákból nyert információkra alapozza.
Volt hogy hazamentem és azzal fogadott, hogy elkezdett pofozni, mert azt látta a kártyákból, hogy megcsalom. Valójában sohasem csaltam meg.
Ami miatt mindeddig kitartottam mellette az a Gréta volt. Ő már hozzám kötődik és a saját anyjától inkább fél, mint szereti. Nem nagyon tudja ugyanis, hogy az anyja miért viselkedik úgy vele néha, ahogy viselkedik.
Tőlem természetesen minden gondoskodást és törődést megkap. Én viszem óvodába, sokszor én hozom, munka után pedig amikor hazamegyek én foglalkozom/játszok vele. Sokszor megyünk le a játszótérre is, amit a feleségem sohasem tett meg.
Délutánonként együtt játszunk, mesét olvasunk, míg a feleségem saját magával és az internettel van elfoglalva.
Este pedig én fektetem le aludni.
A házimunkát a feleségem ritkán látja el, többnyire a saját anyját kéri meg, hogy végezze el helyette. Többnyire csak 1 dolgot csinál. Körülbelül heti 1-2 alkalommal főz és néha rendet rak a lakásban. De ez nem rendszeres és sokszor itallal kell bátorítsa magát, hogy nekiveselkedjen a rendrakásnak. A Grétának soha 1 mesét nem olvasott el és még csak játszótérre se vitte le soha.
És most térjünk rá ezen ügyet kiváltó esetre.
Én a munkából este érkeztem meg. A feleségem az ágyon ült és a laptopja képenyőjére meredve bal kézben sörös dobozzal, jobb kezében cigarettával ült az ágyon. A hamutartó tőle jobbra a padlón volt, abba hamuzott néha, ahogy szokta.
Nem nézett rám, amikor átmentem a szobámba, nem is érdekelte, hogy megérkeztem. Átmentem a szobába ahol a Gréta egyedül játszott.
Tudtam, hogy nehéz, üvöltözős este lesz, mint mindig, amikor kezébe sört és cigit vesz. Nem is szóltam hozzá, amikor átmentem a szobámba.
Az este java része eseménytelenül zajlott. Mi Grétával játszottunk a szobámban, a feleségem meg internetezett a másikban.
Egészen nyugodt estének mutatkozott, amíg el nem érkezett a lefekvés ideje.
Már egy ideje feküdtünk az ágyban, de Gréta nem tudott elaludni, ezért mocorogni kezdett. A feleségem ezt meghallotta és az ajtót szinte kitépve ordított valami ilyesmit, hogy: "Pedofil! Molesztálod a lányomat? Hagyd békén a lányomat!" Én megkértem többször nyomatékosan, hogy menjen ki a szobából, mert szeretném elaltatni a Grétát. Igy is sok az idő és Gréta fáradtan és nyűgösen fog ébredni holnap. Ennek nem tett eleget és magából kikelve ordibált a szobában.
Kituszkoltam a szobából és az ajtót közben behúzva tartottam.(Nem volt nálam kulcs.) Ő azonban tovább rángatta az ajtót és ordibált, szidott mindenkit, majd telefonálgatott, felhívta ismerőseit, rágalmazott és mindenkinek elmondta, hogy Grétát fogva tartom és molesztálom. (valami hasonlót).
A szobájában lévő pár napja vett új/nem használt varrógépet teljes erővel a földhöz vágta, amire én kinyitottam az ajtót és mondtam neki, hogy Gréta nincs fogva tartva és senkise bántja.
Kérdeztem a Grétát is. Fogva vagy tartva? Kértem Grétát, hogy oldja meg a helyzetet és menjen át akkor az anyjához.
Nem akart átmenni az anyjához, mert félt tőle, tudja, hogy milyen amikor részeg.
Ideges voltam ekkor már én is. Mondtam a feleségemnek, hogy ezt a történetet akkor én most felveszem a nemrég vásárolt (digitális) kamerámmal,
amire megtámadott és próbált lökdösni, elvenni a kamerát. Ekkor azonban még nem sikerült. Később azt hittem megnyugodott, letettem a kamerát az asztalra. Ekkor azonban, amikor nem voltam az asztal közelében a varrógéphez hasonlóan földhöz vágta ezt is, úgy, hogy széttört. Az együttesen okozott kár azon az éjszakán megközelítőleg 60.000 Ft volt.
Ekkor már én elvesztettem a fejemet, az ágyra rántottam és jó néhány ütést adtam neki tenyérrel (nem számoltam hányat) és meg is ráncigáltam, ahol értem. Üvöltöttem, hogy TÉRJ ÉSZHEZ!!
Ezután átment a szobájába és lefeküdt aludni. Én is lenyugodtam és lefektettem Grétát aludni.
Pár nappal később meglepetésként ért, hogy a feleségem feljelentett. A háttérben valószínű az állhat, hogy az eset utáni napon azt mondtam a feleségemnek, hogy innentől fogva nem vagyok hajlandó pénzt adni neki. Végre álljon a saját lábára és menjen el dolgozni, váljon olyan anyává, akire Gréta büszkén tekinthet. Példamutató élettel lehet egy gyerkőcöt igazán nevelni.
Jelen körülmények közt egyelőre nem látom a megoldást. A feleségemnek továbbra sincs szándékában elmenni dolgozni és az eset óta már többször ismételten italozott a megszokott stílusban.
Igaz ehhez az esethez hasonló atrocitás nem történt köztünk. DE a változást és a megoldást továbbra sem látom.
Jelen eset ékes példája annak, hogyan lehet egy nőnek a család melegével és a férfi jóindulatával visszaélni. Hogyan lehet a családot kihasználni.

Gréta nevelt lányomat félek a feleségemre hagyni, mert attól tartok, hogy el fog kanászodni. A feleségemből úgy érzem hiányzik a gondoskodási ösztön, ami kiemelkedő fontosságú, hogy egy gyerkőcből az váljon, akinek lennie kell.
Grétával egy ponton összekapcsolódott az életünk és úgy érzem felelős vagyok érte.
Ha saját magamra gondolok, akkor talán még lehetek valahol valakivel boldog egy normális kapcsolatban.
Viszont ekkor kockáztatom a Gréta tanulmányait, jövőjét, azzal, hogy a jelen helyzetben és körülmények közt az anyjára hagyom.
A fizikai bántalmazást és cselekedetemet elismerem és vállalom, habár büszke nem vagyok rá.

Bár tudom, hogy egyoldalú a történet, de csak a sajátomat tudom elmesélni. Kíváncsi vagyok a véleményekre.

Köszi