Kedves Uraim!
Köszönöm a válaszokat!
Talán az írásomból, ill. a történetből leszűrhető az, hogy értelmes megoldásra csak részemről lenne remény.
Nem áll szándékomban senkit sem börtönbe juttatni, csak ez már nem az első dolog részéről, amivel a döntése nyomán jelentős kár ér (konkrét eset: az élettársa házépítésébe szinte az összes rajtam és nővéremen megspórolt pénzzel beszállt, amikor az a ház elkészült, anyám nem pereskedett a házban lévő jussáért (az a ház ma 30-35 milliót ér), elúsztak a milliók, miközben a saját családi ház totál el lett hanyagolva; egy eddig csak vízionált eshetőség: a saját családi házban lévő, özvegyi jogon tulajdonolt fele részéről már rebesgeti, hogy engemet és nővéremet kisemmiz majd, mert nekünk úgyis ott az apai rész, és a volt élettársával közös két gyerekének fogja adni, hogy megerősődjenek...)
Valahogy nyomatékosítani szeretném benne, hogy nem törölheti belénk a lábát, amikor csak szeretné, és ezt vele egy higgadt, négyszemközti beszélgetéssel lehetetlen elérni, sokszor most már úgy vélekedek, hogy nem a másik fél iránti elvakultságból, hanem szándékosan, akár gonoszságból tesz rendre ellenünk...
Még teszek egy-két kört, puhatolózok, és eldöntöm, hogy mit lépek, egy biztos, hogy ezt a dolgot már nem hagyom annyiban, itt talán bele tudok avatkozni, ahogy abba nem tudtam, hogy a másik házban legalább valamekkora tulajdonrészt szerezzen.
Üdv, Zs
