Elévülés

Bocsánat, de nem kaphat valaki "jogerős" határozatról csekket, mert az attól lesz jogerős, hogy a határozat címzettje nem támadja meg, kvázi elfogadja a kiszabott büntetést.

Másrészről tisztázandó, hogy amikor valaki kap egy csekket szabálysértési bírságról, akkor az már felelősségre vonást jelent. A helyszíni bírság helyszíni intézkedés során történő kiszabása is annak számít, amikor a delikvens jelen van. Amikor távollétében hagyja a közteres a tilosban parkoló járművön a csekket és a delikvens nem fizeti ki határidőben, akkor átkerül az ügy a rendőrséghez, mint szabsértési hatósághoz, aki lefolytatja a szabsértési eljárást, amiben megkeresi az üzembentartót és nyilatkozatra hívja fel, és ennek során van olyan lehetőség, hogy nem sikerül felderíteni az elkövető kilétét és arról hoznak megszüntető határozatot. Ilyenkor van valóban lehetőség arra, hogy a mikuláscsomag megtalálásától 6 hónap eseménytelen eltelte miatt elévüljön a szabsértés (bár lehet elévülést megszakító intézkedés is közben pl. egy át nem vett tértivevényes levél a hatóságtól). De ez kb. egyedül a tilos parkolásnál működik, mert ez kikerült az objektív felelősségre vonás köréből. Minden más esetben az üzembentartó egy kiszabó határozattal karöltve kap csekket, amit megtámadni csak a használó megjelölése mellett vagy akkor lehet, hogy ha bejelentetten kikerült a jármű a birtokából (értsd: ellopták). De ez esetben is van csekk és határozat, ami felelősségre vonást jelent.

A szabsértési tv. szövege pedig, hogy "Nincs helye felelősségre vonásnak, ha a szabálysértés elkövetése óta hat hónap eltelt", ez pedig azokra az esetekre vonatkozik, amikor elkövettél valamit, de eltelik 6 hónap anélkül, hogy bárki ennek kapcsán hozzád szólna (ha van határozat+csekk vagy jelenlétben kiszabott helyszíni bírság, akkor már szóltak hozzád...) Ha pedig már ki van szabva a bírság, akkor a Szabstv. 24. § irányadó és nem a 6. §.

Attól függ, pontosan mi történt. Ha jogerős szabálysértési határozatról kaptál csekket, a végrehajthatóság egy év alatt évül el.

De lehet, hogy nem ez történt. A gépjárművel elkövetett szabálysértés miatt a helyszíni bírságot a gépjárművezető távollétében is ki lehet szabni. Ilyenkor a gépjármű forgalmi rendszáma alapján megállapított üzemben tartó címére kell a kiszabott összeget tartalmazó csekkszelvényt megküldeni. Ha a gépjármű üzemben tartója a helyszíni bírság kiszabását nem veszi tudomásul, a szabálysértési eljárást az egyébként irányadó rendelkezések szerint kell lefolytatni. Így kell eljárni akkor is, ha a gépjármű üzemben tartójának megküldött csekkszelvényen vagy banki átutalással a helyszíni bírságot az e törvényben meghatározott határidőn belül nem fizetik meg.

Ha ez történt, akkor szerintem a hat hónap az irányadó.

De a jogszabályban meg az van, hogy "6. § (1) Nincs helye felelősségre vonásnak, ha a szabálysértés elkövetése óta hat hónap eltelt (elévülés)."
Akkor rám miért az egy év vonatkozik?

Holex:
A csekk annak a jele, hogy már felelősségre vontak az elkövetésért, amit Te át is vettél és a jelek szerint nem is vitattál, csak nem fizettél. Tehát a szabálysértés elkövetését elismerted, és nem fellebbezted. A kiszabó határozatban tájékoztathattak arról, hogy a bírság megváltható-e közérdekű munkával. Egyébként pedig a pénzbírságot meg nem fizetése esetén a bíróság szabálysértési elzárásra változtatja át, és akkor leülheted 5000 ft/nap tarifával.

Az elévülési idő a kiszabó határozat jogerőre emelkedésétől 1 év, amit bármely végrehajtási cselekmény vagy intézkedés (pl. az elzárásra átváltás) megszakít.

Holex:
A csekk annak a jele, hogy már felelősségre vontak az elkövetésért, amit Te át is vettél és a jelek szerint nem is vitattál, csak nem fizettél. Tehát a szabálysértés elkövetését elismerted, és nem fellebbezted. A kiszabó határozatban tájékoztathattak arról, hogy a bírság megváltható-e közérdekű munkával. Egyébként pedig a pénzbírságot meg nem fizetése esetén a bíróság szabálysértési elzárásra változtatja át, és akkor leülheted 5000 ft/nap tarifával.

Az elévülési idő a kiszabó határozat jogerőre emelkedésétől 1 év, amit bármely végrehajtási cselekmény vagy intézkedés (pl. az elzárásra átváltás) megszakít.

Érdeklődni szeretnek!
Ez egy 2006 ban felvet szabad felhasználású jelzálog hitel közjegyző segítségével.
Ami ez en nevemen van 2008 Franciaországba költöztem
Az ingatlant egy családtagomra bíztam es hagytam hogy használja törleszt részletek fizetése fejében
Most hallottam hogy kb 2009 óta nem fizeti a reszletket .
A bank állítólag nem bontotta fel a szerzödet, nem is árverezi ,csak a szokásos havi levelet küldi ki!
Állítólag .
Elévülés ?
Vagy mik a lehetőségeim?
A válaszát előre is köszönöm .

Július 13.-án kaptam egy szabálysértési csekket. Nem fizettem be. Azóta se kaptam semmilyen értesítést a rendőrségtől. Mikor fog elévülni?

Ne haragudj, kedves Jégember doki, már az előbb is megköszöntem a részletes tájékoztatást, de nekem nincs kapacításom ilyen mélységben belemerülni és főleg leírni (a teljes iratok ismeretének hiánya miatt) egyébként is szükségképpen valamilyen szinten felületes véleményemet.

Amit biztosan tudok:

1. A véleményed tiszteletre méltó és nem lesöpörhetö, de
2. én továbbra is fenntartanám a magamét,
3. meglátjuk, mint mond a másodfok.

Üdv: Ö.T.

Tisztelt Öreg Tölgy!

Eltűntél. Olvastad az előző hozzászólásomat a témában?

Dr. Jégember

Tisztelt Öreg Tölgy!

Most én mondok ellent neked. Kicsit hosszú leszek, de most már kifejtem a témával kapcsolatos teljes álláspontomat:

1./ Amikor a megkeresés született, akkor X. még nem volt terhelt, sőt semmi sem az ügyben.

2./ X. ügyében a nyomozás elrendelésének hiánya miatt nem is folyt nyomozás. (az egyesítés nem pótolta a nyomozás elrendelését)

3./
Éppen azért, mert a megkereséseket Y. ellen folyamatban lévő eljárásra hivatkozva készítették és a válaszok is arra érkeztek, (X meg sincs említve) a konkrét ügyben készült megkeresések tartalmai NEM X. ellen -mint az elévülési kérdést vitatott ügy elkövetője ellen- irányulnak.

Az ügyben kihallgatott gyanúsított Y. volt. Rá hivatkozva, az ő ügyében kérték meg a megkeresés alapján az iratokat. A Be. 178./A.§. (2). bek. alapján „ha meghatározott személy megalapozottan gyanúsítható bűncselekmény elkövetésével, e személyről haladéktalanul be kell szerezni a bűnügyi nyilvántartás és a központi szabálysértési nyilvántartás adatait….” (priuszt és előéleti iratokat)

A hivatkozott nyomozásban a vitatott megkeresések alkalmával a gyanúsítottként már kihallgatott Y. büntetőjogi szerepét vizsgáló korábbi büntetőeljárások –kvázi előéleti iratok- kerültek megkérésre. A megkeresésekben X. terhelt és "A" bcs. meg sincs említve.

Aggályosnak tartom azt, hogy a vitatott megkereséseket X. ellen irányuló intézkedéseknek tekintik, mert erre semmilyen körülmény nem utal. A konkrét megkeresések csupán legfeljebb (jóindulattal) X-el kapcsolatosak lehetnek. Fentiek miatt nem teljesült az elévülést félbeszakító követelményekkel kapcsolatban sem az ítélet által idézett személyi feltétel, sem pedig a bírói gyakorlat által kimunkált követelmények közül az alábbi:

• A tartalma az elkövető ellen irányul, tehát nem csupán vele kapcsolatos. (irányultság követelménye BJD 4696.; 7884.; BH 1998. 162. II.; 2007. 363. I.)

4./A konkrét ügyben az Ügyészség egyik vitatott megkeresését sem X. ellen "A" bcs. miatt folyó nyomozásban készítette el. Az összes megkeresést Y. ellen "B" bcs. miatt folyó nyomozásra hivatkozva küldték el és a válaszok is utóbbi nyomozásra hivatkozva érkeztek. Ezzel azonban nem teljesült az elévülést félbeszakító tárgyi feltétel, melyet az ítélet indokolása is -a Btk. kommentárjára hivatkozva- tartalmaz az eljárási cselekményt NEM abban az ügyben végezték, melynek ténybeli alapja azonos az utóbb vád tárgyává tett cselekmény ténybeli alapjával. /Mindezt megerősíti az ügyek későbbi elkülönítése is./

A korábban egyesített ügyeknek más-más volt a tárgya, eltérő ténybeli alapú ügyeknek minősültek. Az Y. ellen "B" bcs. miatt folyó ügyben hiába végeztek érdemi nyomozási cselekményt, ez az X. ellen "A" bcs. miatt folyó ügynek az elévülését nem befolyásolta, hiszen „a következetes jogértelmezés szerint az elévülést a nyomozó hatóság, ügyész és a bíróság olyan –az ügy előbbre vitelét célzó, érdemi- büntetőeljárási cselekményei szakítják félbe, amelyek meghatározott személy –az anyagi jogi értelemben vett elkövető- ellen irányulnak, és azonos ténybeli alapú bűncselekménnyel kapcsolatosak. Az elkövető ellen más ténybeli alapú bűncselekmény miatt foganatosított eljárási cselekmény nem szakítja félbe az adott bűncselekmény büntethetőségének elévülését. (23/D/2007. AB. határozat indokolás III/2.2. pont).

A büntethetőség elévülését félbeszakító eljárási cselekményekre a bírói gyakorlat több követelményt állított fel, ezek közül az egyik:

• ténybeli alapja azonos az elévülés kérdésének vizsgálatakor az eljárás tárgyát képező cselekmény ténybeli alapjával, tehát azonos ténybeli alapú bűncselekmény miatt és nem más, olyan eljárásban foganatosították, melynek az nem tárgya. (tényazonosság követelménye BJD. 3640.; 4696.; 7884.; Bh. 2007. 363.)

4./
Az eljárási cselekmény érdemiségére vonatkozóan utalnék az előző hozzászólásomban kifejtett ellentmondó ítéleti indokolásra:

Az elsőfokon eljáró bíróság –mint szükségtelent- elutasította az annak beszerzésére vonatkozó vádlotti és védői indítványt, hogy a vádlott a számítógépes rendszeren keresztül milyen iratokba tekinthetett be. Az indokolás szerint –a célzatra tekintettel- annak semmilyen jelentősége nem volt, hogy a vádlott milyen adatokat tudhatott meg a jogosulatlan lekérdezései során.

A fentiek alapján azonban annak sem volt semmilyen jelentősége, hogy az ügyészség az iratokat bekérte, ugyanis –éppen a hivatkozott célzatra tekintettel- nincs jelentősége annak, hogy a vádlott mit ismerhetett meg azokból. A feljelentés tartalmazta azt, hogy az érintett ügyek a „Y-nal összefüggésbe hozható büntetőeljárások, melyekbe több alkalommal jogosulatlanul betekintett”, ez az információ az ügyészség rendelkezésére állt a nyomozás kezdete óta, vagyis az ügyészség nem kaphatott teljesebb képet a vádlott esetleges cselekményéről az iratok bekérésével sem, legfeljebb inndifferens adatokhoz juthatott, amelyek a nyomozást érdemben nem vitték és nem vihették előrébb.

Az ítéletben szereplő indokolás a fentiek miatt is és már csak azért is aggályos, mert a nyomozati iratokban semmilyen utalás nincs arra, hogy az iratok megérkezését követően az ügyészség bármilyen igazolható, dokumentált, érdemi munkát végzett volna azokkal kapcsolatban. Arra sincs semmilyen adat a nyomozás iratai között, hogy az iratok bekérésére azért került volna sor, hogy az ügyészség az X. elleni feljelentésben foglalt cselekményekkel kapcsolatban X. szerepét tisztázza, ezáltal azt a nyomozást előrébb vigye. (ld. ezzel kapcsolatban az előzőekben kifejtetteket az előéleti iratok beszerzéséről)

Még ha elfogadnám is azt, hogy az iratbekérések X. ellen irányultak, pusztán az, hogy -az egyébként a fenti okfejtés alapján szükségtelenül- bekért iratok megérkeztek semmilyen módon nem lendítették előrébb a nyomozást, nem vitték előrébb az ügyet, tehát az iratbekérések és az iratok megérkezése önmagukban nem tekinhetőek érdemi nyomozási cselekménynek. (Az, hogy az iratok megérkezését követően 5 hónapig iratokkal alá nem támasztva „gondolkodtak” az ügyiratok fölött semmiképpen nem nevezhető érdemi nyomozási cselekménynek.)

Az is említést érdemel, hogy érdemi nyomozási cselekményként az ügyészségnek nem a papír alapú iratokat kellett volna vizsgálni, hiszen X. azokat –földrajzi elhelyezkedésükre tekintettel- eleve nem láthatta. Az lett volna érdemi cselekmény és vitathatatlanul X. ellen –mint "A" bcs. elkövetője ellen- irányuló nyomozási cselekmény, ha az elektronikus tartalmat és annak is azt az állapotát vizsgálják amikor a lekérdezések történtek, hiszen a papír alapú és elektronikus nyilvántartás a gyakorlatban sosem analóg egymással, éppen ezért a papír alapú iratok vizsgálatával nem lehet nyomozást előbbre vivő adatokhoz jutni.

A fentiek alapján azt gondolom, hogy az ügyben végzett konkrét megkeresések tartalma NEM érdemi jelentőségű, a megkeresések az eljárás előbbre vitelére nem alkalamasak, erre tekintettel pedig nem felelnek meg sem az ítéletben már hivatkozott tárgyi feltételeknek, sem a bírói gyakorlat által kimunkált követelmények közül az alábbinak:

• jelentősége érdemi, tehát az eljárás előbbre vitelére alkalmas, nem kizárólag az elévülés félbeszakítását célozza, nem csupán adminisztratív, illetve korábbi megismétlésében kimerülő. (érdemiség követelménye BJD. 206.; 2486.; 2493.; 4696.; 5692.; 5693.; 7087.; 7884., BH. 1996. 567. I.; 1998. 162. II.; 2003. 99. II.; 2005. 163.; 2007. 363. I. )

A bírói gyakorlat álal kimunkált követelmények konjuktívak, vagyis ha a feltételek egyike nem teljesül nem beszélheünk az elévülés félbeszakadásáról.

„Az ítélkezési gyakorlat kimunkálta, hogy melyek azok a releváns eljárási cselekmények, amelyek az eljárás előbbre vitelét szolgálják és az elévülés félbeszakadását eredményezhetik Büntetőügyben eljáró hatóság általi büntetőeljárási cselekmény egyrészt az, melynek megtételéhez már önmagában –tartalmától függetlenül- joghatást fűz a Be. (nyomozás elrendelése, vádemelés, ítélet meghozatala, stb…) Másrészt olyan cselekmény, amely valamely konkrét reálcselekmény foganatosítása (házkutatás, lefoglalás, elfogatóparancs, elfogás, idézés, kiadatás, stb….)”

A fentiekből is kitűnik, hogy önmagában a megkeresés ezeknek a feltételeknek sem felel meg. (joghatás nem fűződik hozzá és nem reálaktus)

A 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet (NYER) 110.§. alapján a nyomozási cselekmények megkeresés útján is teljesíthetők. Ez azt jelenti, hogy „A” nyomozóhatóság megkeresi „B” nyomozóhatóságot egyes nyomozási cselekmények elvégzésére, de akármire is irányul a megkeresés, -még ha az elkövető ellen kérik is bizonyos nyomozási cselekmény elvégzését- a megkeresés önmagában NEM az elkövető ellen irányul, az legfeljebb vele kapcsolatos intézkedés. A konkrét, elkövető ellen irányuló intézkedés pedig a megkeresés alapján végrehajtott nyomozási cselekmény.

Ha a megkeresett szerv valamilyen oknál fogva nem tudta végrehajtani a megkeresést (nem találta a személyt, stb….) akkor az adott nyomozási cselekmény a személlyel szemben NEM került végrehajtásra. Maga a megkeresés tehát legfeljebb egy felhívás/kérés/igény lehet az érdemi nyomozási cselekmény végrehajtására, de önmagában semmiképpen sem tekinthető annak. Nem a megkeresés az tehát amely megszakítja az elévülést, hanem az annak alapján a terhelt ellen végrehajtott eljárási cselekmény. Erre figyelemmel sem tekinthető a megkeresés olyan intézkedésnek, amely alkalmas lenne az elévülési idő félbeszakítására. (ld: a megkeresés önmagában joghatás kiváltására nem alkalmas és nem is reálaktus)

A fenti példával kvázi analóg a 3/2010. BJE. (nem az ügyész által rendkívüli jogorvoslat keretében a terhelt terhére előterjesztett indítvány, hanem a bíróságnak a terhelt ellen végrehajtott eljárási cselekménye szakítja meg az elévülést)

Erre az ügyre vonatkoztatva: nem a megkeresés, hanem az annak alapján foganatosított eljárási cselekmény szakítja félbe az elévülést.

Az ezzel ellenkező álláspont ahhoz az elfogadhatatlan helyzethez vezetne, hogy a terhelt terhére az ügyészség „látszatintézkedésekkel” többször meg tudná szakítani és újra tudná kezdeni az elévülési időt.

Fentiek alapján tehát a bírósági indokolás általánosságban vitathatatlanul igaz, de a konkrét esetben -a fent leírtak alapján- nem helytálló.

Így kerek a történet, nem tudom hogy így változik-e az álláspontod.

Üdv:
Dr. Jégember

Sziasztok,

Szakembertől szeretnék segítséget kérni:
16 évvel ezelőtt édesapám felvett egy lakáscélú jelzáloghitelt, a célingatlan tulajdonjoga már akkor a testvérem nevére került. A hitelt még 6 évig kell fizetni.
Kérdés: édesapám esetleges halála esetén a célingatlan bevonható az örökségbe? Gondolok itt az osztályrabocsátás lehetőségére. (Édesapám háza és a célingatlan egyetemlegesen lett terhelve.)

Tisztelt Jégember!

Tényleg nem azért, hogy mindenáron ellent mondjak, de ettől tartottam:

Abban azt hiszem, egyetértünk: teljesen mindegy, ki volt megjelölve a megkeresésen terheltként (és mi volt feltüntetve az ügy tárgyaként). A lényeg, hogy abban az ügyben született, amelyben terhelt volt a kérdéses üggyel érintett illető (is).

A legfontosabb pedig, hogy melyik cselekményre vonatkozott. A Te leírásod szerint a megkereséssel azokat az adatokat szerezték be papíralapon, melyeket a feljelentés szerint a nyilvántartásba való betekintéssel terhelt illetéktelenül szerzett meg. A megkeresés tehát e terhelt ezen cselekményével állt összefüggésben, és megszakította az elévülést. Az teljesen más kérdés, hogy az így beszerzett, a cselekményre vonatkozó adat végül a bizonyítás szempontjából szükséges vagy mellőzhető volt.

Köszönöm a részletes és korrekt leírást, kíváncsi leszek a jogerős döntésre.

Tisztelt Öreg Tölgy!

Az elévüléssel vitatott ügy terheltje legyen X. Ebben az ügyben nem rendeltek el külön nyomozást, hanem egyesítették Y. terhelt ügyéhez (ami egyébként homlokegyenest más bűncselekmény miatt folyt -későb el is különítették)

X. terhelt ellen semmit nem végeztek az egyesítést követően. A vitatott megkeresések Y. terhelt nevével és az általa elkövetett bcs-vel kapcsolatban készültek.

Az ügyészség azt állítja, hogy ezt egyébként X. terhelt ellen folyó nyomozáshoz kérték.
(DE 1./ a papírokban nem ez van!!!!
2./ a bekért iratok Y terheltet érintő korábbi
nyomozások, kvázi előéleti iratok)

X. terhelt ellen az a vád, hogy beletekintett az Y. terheltet érintő iratokba számítógépes rendszeren keresztül.

Indítványoztuk, hogy a bíróság vizsgálja meg, hogy X. vádlott mit láthatott a bekért (papír) alapú iratoknak elektronikus rendszeren keresztül történő megtekintésével. Ezt utasította el a bíróság, arra tekintettel, hogy nincs jelentősége a célzat miatt.

Szóval erre tekintettel írtam korábban, hogy egyrészt indifferens (nem X. elleni) volt a megkeresés, másrészt a bíróság szerint nem volt jelentősége, hogy X. egyébként megtudott-e belőle bármit.

Éppen ezt a bírósági álláspontot tartom ellentétesnek önmagával az elévülésnél kifejtettekkel kapcsolatban, ugyanis nem vette figyelembe a bíróság, hogy nem X. hanem Y. terhelt ellen hivatkozva kérték, illetve ha nem fontos a vizsgálata, akkor mitől lehet érdemi eljárási cselekmény maga a bekérése?

Hogy a másik álláspont is ismert legyen itt a ítéleti indokolás:

"Az iratokból megállapítható, hogy QWE ügyészség ekkor kérte be ZTH hatóságoktól áttekintésre a 88899666 sorszám alatt folyamatban lévő ügy iratait.
Ezek az iratok azok voltak, amibe a vádlott (X) a vádirat szerint KIUZGHTZI rendszeren keresztül betekintett. Az iratokból az is megállapítható, hogy az iratok beérkezése után tudta a QWE ügyészség összevetni a betekintések időpontjait azokkal az időpontokkal amikor Y. a bekért iratokban idézőt kapott. Ezek összevetéséből juthatott a QWE ügyészség arra a következtetésre, hogy X. vádlott azon esetleges információkat, amelyeket láthatott a KIUZGHTZI rendszeren megosztotta-e Y-al.

"....mindenféleképpen megállapítható, hogy a fenti iratkérés érdemi intézkedésnek tekinthető, hiszen előmozdította X. vonakotzásában a nyomozást...."

"....azt nem találta megállapíthatónak, amit a vádirat tartalmazott, hogy X. vádlott Y. vádlott részére is próbált szerezni jogtalan előnyt, erre vonatkozóan az eljárás során semmilyen adat nem merült fel. Y. kihallgatásai és X. adatlekérési időpontjai nem függtek össze......."

"Vádlott és védője indítványozta annak beszerzését, hogy a KIUZGHTZI rendszeren keresztül milyen iratokba tekinthetett be. Bíróság a fenti bizonyítási indítványt -mint szükségtelent- elutasította."

Szóval szerintem van némi ellentmondás ebben, ezért verem a vasat, hogy X. ellen nem tettek semmit és ezért elévült a történet.

Üdv:
Dr. Jégember

Remélem érthetően írtam a sztorit.

ÜdV:
Dr. Jégember

Tisztelt Jégemeber,

olvastam már a nyitó hozzászólásban is, amit a megkeresésekről írtál. Aszerint, amit írsz, úgy tűnik, igazad van. Kiváncsi lennék azonban a másik érvelésre is, mert azt nem hiszem, hogy a bíróság azt mondta volna, hogy szerinte a más cselekménnyel kapocsolatban végrehajtott nem érdemi nyomozati cselekmény is megszakítja az elévülést.

Némi ellentmondást látok abban is, hogy egyik állításod szerint nem is az adott terhelt cselekményéhez kapcsolódott a megkeresés, másutt azt írod, hogy csak irreleváns volt, megtudott-e valamit a terhelt azokból az iratokból. Akkor mégis?

Ha látom az összes iratot, akkor van véleményem (ami vagy jó, vagy nem). Ha látom mindkét álláspontot, akkor tudom mindkettőt értékelni. Egy álláspont alapján - minden tiszteletem mellett - csak annyit mondhatok, hogy az önmagában igaz, de azt nem tudhatom, hogy az adott ügyben helyes-e.

Tisztelt Öreg Tölgy! (és többi jogász kollega)

Jól látod a problémát, a megkeresésnek nyomozást előbbre vivő szerepén megy a vita.

Való igaz, hogy a megkeresés eljárási cselekmény, de lejjebb kifejtettem, hogy véleményem szerint miért nem érdemi, ebből adódóan pedig miért nem alkalmas az elévülés megszakítására. (ld.: ha az lenne a feljelentés kiegészítés során történő alkalmazhatóság)

A Btk. kommentárja szerint az elévülést félbeszakító nyomozási cselekménynek 4 együttes, konjuktív feltételnek kell megfelelnie:

1./ hatóság végezze - ez vitathatatlanul teljesült

2.-3./ az elkövető ellen kell irányulnia. AZ NEM ELÉG, HA A NYOMOZÁSI CSELEKMÉNY CSAK VELE KAPCSOLATOS.

(tényazonosság követelménye - BJD. 3640.; 4696.; 7884.; Bh. 2007. 363.)
irányultság követelménye (BJD 4696.; 7884.; BH 1998. 162. II.; 2007. 363. I.)

Jelen esetben a nyomozás "A" terhelt ellen folyt "X" bűncselekmény miatt, a megkeresés az ügyhöz egyesített (egyébként oda nem tartozó és később el is különített) "B" terhelt ellen "Y" bűncselekmény tárgyában készült. "A" terhelt meg sincs említve a megkeresésben sem.

Az ügyek tehát más-más ténybeli alapú ügyeknek minősültek, és az egyesített ügyben végeztek érdemi nyomozási cselekményt, ez az kérdéses ügynek az elévülését nem befolyásolta, hiszen az elkövető ellen más ténybeli alapú bűncselekmény miatt foganatosított eljárási cselekmény nem szakítja félbe az adott bűncselekmény büntethetőségének elévülését. (23/D/2007. AB. határozat). Újabb bűncselekmény elkövetése, illetve az elkövető ellen más bűncselekmény miatt foganatosított eljárási cselekmény ugyancsak nem szakítja félbe az elévülést. (BJD. 3640.)

4./ Érdemiség követelménye - az elévülést csak a büntetőeljárás előbbre vitelére alkalmas eljárási cselekmények szakítják félbe (BJD. 206.; 2486.; 2493.; 4696.; 5692.; 5693.; 7087.; 7884., BH. 1996. 567. I.; 1998. 162. II.; 2003. 99. II.; 2005. 163.; 2007. 363. I. )

Bekértek 2 ügyiratot (aktát) majd nem csináltak semmi igazolhatót azokkal kapcsolatban. A bíróság ítéletében kimondta, hogy nem szükséges annak vizsgálata, hogy az adott iratok mit tartalmaznak, mert célzatos bűncselekményről van szó, tehát teljesen mindegy, hogy a terhelt az iratokból megismert-e valamit vagy sem. Ehhez képest mondja azt az ítélet, hogy érdemi nyomozási cselekmény volt az iratok bekérése, mert vizsgálta az ügyészség az iratok tartalmát.

De miért???? Ha nem kell vizsgálni a tartalmat, mert elég a célzat, akkor az hogy az ügyészség bekérte az aktákat és gondolkodott fölöttük 5 hónapig (semmit nem tett) az mivel vitte előrébb a nyomozást??????????????? A feljelentésben szerepelt, hogy a terhelt az iratokba belenézett, -ez az ügyészség rendelkezésére állt- innentől kezdve semmivel nem lendítette előrébb a nyomozást, az hogy bekérték a kérdéses aktákat.

Arról nem beszélve, hogy kiemelt jelentőségű ügyről van szó, ahol a be SORON KÍVÜLI eljárást ír elő. Ehhez képest az, hogy 13 hónapig semmit nem csinálnak az ügyben erősen kifogásolható............

Remélem a fentiek alapján érthetőbbé vált, hogy miért nem tudjuk elfogadni az ügyben született döntést.

Ennek fényében vélemény?

Üdv:
Dr. Jégember

Egyértelmű, hogy az elévülést csak az ügy előbbre vitelét szolgáló eljárási cselekmény szakítja meg. A megkeresés kiadása mindenképpen eljárási cselekmény, kérdés, hogy előbbre vivőnek tekinthető-e. Feltehetően a bíróság és a topicnyitó álláspontja közötti érdemi különbség is ennek eltérő megítélésére vezethető vissza. Ez viszont csak a teljes iratanyag ismeretében ítélhető meg. Különösen a két "nem szükségesnek" jelzett megkeresés esélyes arra, hogy előbbre vivő jellegű legyen, különös tekintettel a BH 2005. évi 163. számú jogesetre is (akkor is figyelembe kell venni az elévülést megszakító nyomozási cselekményt, ha az ügydöntő határozatban megállapított tényállás nem utal rá).

Tisztelt Agent Cooper!

Sajnos azt látom én is, hogy a bíróság nem gondolkodik, hanem a sztereotip, begyepesedett, jól bevált, szokásjogi úton megkövesedett sémát követi, pedig ha jól vettem ki a szavaidat, azért van "némi" igazság abban amit állítok......

Na majd a másodfok :S

Üdv:
Dr. Jégember

Tisztelt Dr. Jégember!

Engem simán meg lehetne győzni, ha látnék olyan egyedi határozatokat, amelyek ezt az érvelést támasztják alá. A gyakorlat azonban az, hogy a bíróság a megkeresést általában érdemi nyomozati cselekményként értékeli.

Üdvözlettel: Agent Cooper

Nah, szóval erre az elévüléses témára gondoltam.

A saját véleményem és szakmai álláspontom az, hogy az a megkeresés ami iratok beszerzésére és adtok értelmezésére vonatkozik NEM ALKALMAS az elévülés félbeszakítására, mert nem az elkövető ellen irányul legfeljebb vele kapcsolatos.

Ehhez a témához kérném a fórumot olvasó jogász kollegák hozzászólását.

Üdv:
Dr. Jégember

Tisztelt Juhász András!

Először is ha ismeretlen helyen tartózkodik a belföldi elfogatóparancsot adja ki először a rendőrség. Ilyenkor az eljárást felfüggesztik és csak arra fókuszálnak, hogy megtalálják. Ehhez MINDEN ESZKÖZT igénybe vehetnek, titkosszolgálati módszereket IS!!!! (hogy ez pontosan mit jelent a saját érdekemben nem írnám ide, de ha néz filmeket sejtheti mik ezek .) (FONTOS, hogy nem csak a terhelttel szemben alkalmazza ezeket a hatóság (értsd: szülők, testvér, házastárs, bűntárs, stb....!!!!!)

Ha adat merül fel arra, hogy az illető külföldön van, akkor -ennél a büntetési tételű cselekménynél- kiadatják ellene az európai elfogatóparancsot. (bujkálásnál érdemes erre figyelni, mert az elévülési idő ilyenkor félbeszakad, tehát jó sok ideig kell "tiplizni"!!!)

Az európai és a nemzetközi elfogatóparancs két külön dolog. Lehet hogy van EU, de nincs nemzetközi, így pl. Thaiföldön nem fogják el. Ahhoz ki kell adni a nemzetközit is.

Gyakorlatból tudom, hogy van pár olyan ország, akik nagy ívben tesznek a magyar társszervek EU elfogatós megkeresésére. Vannak azonban olyan országok is akik korrekten eljárnak és el is fogják az embert.

Remélem tudtam segíteni.

Üdv:

Dr. Jégember

Tisztelt Jegember!

Kerdesem az volna, bar jobb lett volna telefonon konzultalni, hogy nemzetkozi elfogato vagy korozest adhatnak ki ellenem, ha 2-3 feljelentes alapjan 5 millio ft osszeg hatar alatt csaltam?
Felfuggesztettem mar van, de ez a csalas a jogeros felfuggesztett 3ev elott lett elkovetve!

Ez bele esik ha jol tudom a jelentost meg nem halado de nagy osszegre el kovetett csalasba.
Ami 3-5 evig letoltendo.

5- ev es buntetesi tetel felett lehet kiadni az elfogato parancsot nemzetkozileg?

vagy akkor is ha a nyomozohatosag erdemi informacioval rendelkezik a hol letemmel kapcsolatban, ami jelen esetben europa?

Varom mielobbi valaszat!

Udvozlettel,

Juhasz Andras

Még egy dologban pontosítanám magam:

Ha pl. "A" nyomozóhatóság megkeresi "B" nyomozóhatóságot, hogy végezzetek házkutatást az illetékességi területeteken lakó terheltnél, majd utána hallgassák ki az ügyben és ezt a megkeresést a megkeresett szerv nem tudja teljesíteni valamilyen ok miatt (pl. nem találják a terheltet, nem ott lakik, stb....)

akkor hiába van megkeresés -az kvázi csak "felhívás keringőre"- mert a tényleges A MEGKERESÉSBEN KÉRT ÉRDEMI NYOMOZÁSI CSELEKMÉNY nem került végrehajtásra.

A megkeresés tehát CSAK AZ ELKÖVETŐVEL KAPCSOLATOS eljárási cselekmény, NEM PEDIG AZ ELKÖVETŐ ELLENI.

Nagyon nagy különbség van a kettő között, mert az előbbi nem eredményezhet elévülés félbeszakadást, míg utóbbi igen.

Ez a határozott jogi álláspontom.

Üdv:

Dr. Jégember

Kedves Agent Cooper!

Vitatkoznék veled, ahogyan a bírósággal is a megkeresés érdemiségéről.

1./
Ha érdemi nyomozási cselekmény lenne, akkor nem lehetne a feljelentés kiegészítése során alkalmazni, mert alkalmazásával a nyomozást el kellene rendelni.

2./
Ha pl. a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik és az eljárást ezért felfüggesztik, akkor az utolsó érdemi, ELKÖVETŐ ELLEN irányuló nyomozási cselekmény (ami ugye az elévülés félbeszakítására alkalmas) az a körözés kiadása. Később lehet az európai v. nemzetközi elfogatóparancs is. De a felfüggesztés alatt a hatóság kb. 80000000000 db. megkeresést ír (munkaügy, TB, távközlési cégek, nyilvántartások.......) amik azért nem érdemi nyomozás cselekmények, MERT NEM AZ ELKÖVETŐ ELLEN IRÁNYULNAK, CSUPÁN VELE KAPCSOLATOSAK.

Márpedig az elévülést félbeszakító eljárási cselekménynek az elkövető ELLEN kell irányulnia, mert CSAK abban az esetben válthatja ki a kívánt joghatást. (jelen esetben az elévülés félbeszakadását)

Jelen ügyben a megkeresések iratok beszerzésére és értelmezésre vonatkoztak, tehát közelről sem az elkövető ellen irányultak, legfeljebb vele kapcsolatosak lehettek.

3./
Jelen ügyben azért sem lehet az elkövető elleni, mert a megkeresést annak az ügynek a terheltjére hivatkozva kérték, akire az egyesített ügy vonatkozott. Neki pedig abban az ügyben amelyhez a megkeresés kapcsolódik semmi köze nincs, az ügyeket később el is különítették. Tehát ha a jós szándék vezérel, akkor legfeljebb az elkövetővel kapcsolatosnak tudom elfogadni, de mondom mivel nem róla szól így még az is aggályos.

4./
Azért necces az elrendelés hiánya, mert azt az egyesítés nem pótolta. Mivel összesen az alibi megkeresések készültek el 13 HÓNAP alatt, így az ügyben nem folyt nyomozás, nem történ ÉRDEMI nyomozási cselekmény ami a büntethetőség elévülését félbeszakította volna, ezért a cselekmény álláspontom szerint vitathatatlanul elévült.

Üdv:

Dr. JÉgember

Kedves Dr. Jégember!

A megkeresés is érdemi nyomozati cselekmény, így nem egyszerű bizonyítani az elévülést. Egyébként pedig elképzelhető, hogy a feljelentés egy másik ügyhöz történő egyesítése nem volt szakszerű, de ez nem olyan eljárási hiba, ami meg kellene szüntetni az eljárást.

Üdvözlettel: Agent Cooper

Aki válaszolt viszont nem a kérdésre válaszolt, mert jó pár dolog elkerülte a figyelmét abból.....

Azért kérdezek tovább, hátha valakinek van ötlete az eredeti kérdéssel kapcsolatban.