Új bizonyíték

Lehet, hogy nem pontosan értem az iróniát, de szívesen!

Hát, ha ingyenes, akkor még ma beadom a szükséges iratokat. Bízom benne,hogy nagyon felelősségteljes döntést fognak hozni. Érzésem szerint egy ilyen fontos ügyet csak akkor lehet lelkiismeretesen elbírálni, ha előtte 12 szakértővel 35 féle szempontból véleményeztetik.
Azért még rákeresek, hogy a mélytengeri élőlények önszerveződő közösségeinek a társadalomlélektanát legjobban ismerő tudósoktól milyen tiszteletdíjért lehetne beszerezni egy idevágó szakvéleményt.

Köszönöm türelmeteket!

Hát kedves Naívfi,

ha van valami, ami a perújításnál is esélytelenebb, az a felülvizsgálat. Ahhoz ugyanis (nem akármilyen, hanem a törvényben meghatározott) törvénysértés kell. A törvénysértés pedig nem az, ami az aktuális érdekeinkkel ellentétes, hanem az, ami a törvény rendelkezésével szemben áll. El sem tudom képzelni, a Be. vagy a Btk. melyik konkrét rendelkezését sérthette meg a bíróság, amikor hivatalból bizonyítást rendelt el, vagy amikor egy tanú vallomásának kirekesztése mellett is megalapozottnak találta a tényállást.

A Be. 292. § (1) bekezdése annyit mond, hogy a tanút kihallgatása során a még ki nem hallgatott tanúk nem lehetnek jelen. A személyes meghallgatáson nincsenek tanúk, tanúkihallgatás nem folyik, tehát az, hogy ott valaki jelen volt, nem zárja ki a későbbi tanúkénti meghallgatását. Ez a szabály egyébként nem zárja ki a tárgyalási tanúkihallgatás során jelen volt személy későbbi kihallgatását, csak a mérlegelés során figyelemmel kell lenni erre. Tehát ez sem törvénysértés, e még ha az is lett volna, akkor sem felülvizsgálati ok, mert a Be. 416. § (1) bekezdés a) - g) pontjában nincs feltüntetve.

Viszont, látva eltökéltséged, most már azt mondom, add be, akár mindkettőt: pénzbe nem kerül, nem veszítesz semmit, legfeljebb majd azok a bíróságok is "törvényt sértenek".

Azért nem hivatkoztam, mert meggyőződésem volt, hogy bizonyítékok hiányában fel fognak menteni, „B” tervet pedig nem készítettem. Kezdetben a magánvádló egy ambuláns lapot lobogtatott, de azt, hogy az azon körülírt sérülés akkor, ott, és olyan körülmények között keletkezett mint ahogyan állította, az ő tanúvallomásán kívül semmi nem igazolta. Amikor tudomásomra jutott, hogy beszervezett egy hamistanút, azzal nyugtattam magam, hogy ennek a tanúnak a vallomástételét a Be. 292.§ (1) bekezdésére hivatkozva meg tudom akadályozni. A magánvádló ugyanis elkövette azt a hibát, hogy a hamistanút azon közeli bizalmasai köréből szervezte be, akik őt a békéltető tárgyalásra elkísérték és a békéltetési kísérletet közönségként végighallgatták.
Véleményem szerint az elsőfokú bíróság a hamistanú kizárására tett indítványomat törvénysértő módon utasította el. Úgy gondolom, e nélkül a vallomás nélkül engem bizonyíték hiányában valóban fel kellett volna menteni. Ezen a tárgyaláson sem szembesítés, sem szituációs bemutató nem volt. Azt sem teszteltük le, hogy két azonos testmagasságú ember egyike képes-e olyan magasra emelni a lábát, hogy azzal a másiknak combtőnél sérülést okozzon. Mindösszesen annyi történt, hogy elhangzott kettő, egymással teljesen ellentétes állítás. A másodfokú bíróság a hamistanú vallomását ugyan kizárta a bizonyítékok köréből de az elsőfokú ítéletet mégis helybenhagyta. Ezt rendkívül furcsának tartom, és azt feltételezem, hogy engem törvénysértő módon ítéltek el.
Végül mindenféle kommentár nélkül szeretnék egy érdekes történetsort elmesélni. A másodfokú tárgyaláson azzal a várakozással jelentem meg, hogy ott első körben ítéletet hoznak. A magánvádlót annyira nem izgatta a várható ítélet, hogy ő nem jött el erre a tárgyalásra és a kémeit sem küldte oda. Ezt a tárgyalást a meghallgatásomat követően ítélethozatal nélkül elnapolták. Egy orvos-szakértővel véleményeztették az ambuláns lapon körülírt sérülést, annak kiderítése céljából, hogy az valóban egy 8 napon belül gyógyuló sérülés volt- e. Bár ez az állítás volt az az egyetlen állítás amivel kapcsolatban a magánvádló és az én véleményem teljesen egybeesett , azt én soha egy szóval sem vontam kétségbe, ő sem utalt arra, hogy engem könnyű testi sértésnél súlyosabb bűncselekménnyel vádolna. A második tárgyalási napon, amikorra a szakvélemény csekély 80.000 Ft. tiszteletdíjért cserébe elkészült, ítéletet hirdettek. A magánvádló ezen a második napon sem tette tiszteletét, de a közönség soraiban most az én kísérőm mellett az ő bizalmasai is helyet foglaltak. Szerintem ez a történet semmilyen jelentőséggel nem bír. Csak azért írtam le, mert eddig elfelejtettem megemlíteni, hogy másodfokon kettő tárgyalási nap volt.
Tehát egy-szó mint száz, azért nem hivatkoztam az új bizonyítékra az eljárásban, mert mindent egy lapra tettem fel. Ha ez ellenem szóló bizonyíték lenne, akkor hibás az a feltételezésem, hogy "mindenkinek jogában áll (h) ostobának lenni".
A hétvégén nem jelentkeztem, mert „ unukáztam”. Viszont unokázás közben is folytattam az ötletelgetést. Lehet- e hogy nem is perújítást kellene indítványoznom, hanem felülvizsgálatot? Érzésem szerint nem zárható ki annak a lehetősége, hogy a bíróság túllépte a hatáskörét, amikor az orvos- szakértő kirendelését ő indítványozta.

Nem az volt a kérdés, hogy miért most perújítasz, hanem az, hogy miért nem hivatkoztál az új bizonyítékra már az eljárásban.

(Mert bíztam abban, hogy az egészen előbb utóbb túlteszem magam. De ez az ami a mai napig sem sikerült)

Nem a magánvádló hamis tanúzásáról, hanem az Általad a kezdő posztban "hamistanú"-nak megnevezett személyéről, hiszen állítólag ő ismeri el, hogy korábban nem mondott igazat. Arra viszont szükséged lenne (a törvény kötelezően írja elő), ha olyan tanú megváltoztatott vallomására akarod alapítani a perújítást, akit már az alapügyben is meghallgattak. Ha új tanú lenne (a cselekményre és nem a magánvádló jellemére), akkor nem kellene bírósági ítélet (de tudod, akkor ott a megkerülhetetlen kérdés: miért most?).

Vagyis perújítási okként (1 évvel a jogerőre emelkedés után) minimum egy bírósági ítéletre lenne szükség arról, hogy a magánvádló hamistanúzott az ambuláns lapon leírt sérülés keletkezésének a módjáról? Mármint arról, hogy az tőlem származik.

Kedves naívfi,

még biztos, hogy nem kell orvoshoz menned, de az tényleg nyilvánvaló, hogy fogalmad nincs az eljárás működéséről. Azok, amiket nagy ötletként tálalsz, szakember részéről egy-egy mondattal intézhetők el. A jogerős ítélet után már el sem juthatsz addig, hogy bármit is bizonyíthass, hiszen ahhoz a Be. 408. § (1) bekezdése szerinti perújítási okot kellene produkálnod. Az eddigiek egyike sem az. Az nem perújítási ok, hogy "fussunk neki még egyszer, most majd bebizonyítom, hogy nekem van igazam"! Emellett ráadásul, akár beírod a kérelembe, hogy "most jutott eszembe", akár nem, azt csak meg kell valahogy magyaráznod, miért évekkel a jogerős ítélet után teszed meg a bizonyítási indítványod.

Arról nem is szólva, hogy amit most írtál, arra még az alapeljárásban sem kerülhetett volna sor, mert a magyar jog az ún. jellem-tanú fogalmát nem ismeri (BH 2002.218.). Komolyan azt hiszed, hogy ha felvonultatsz X számú tanút, akik ugyan nem látták az esetet, de elmondják, hogy a magánvádló (és nem felperes) csúnya, gonosz ember, aki késsel eszi a halat, és nem adja át a helyét a buszon az öregeknek, akkor lesz olyan bíró, aki a fejéhez kap, és azt mondja, hogy "nahát, ilyen rongy ember biztosan nem mond igazat most sem, gyorsan mentsük fel a vádlottat"???

Nem értesz te ehhez, és a "tapasztalataid" sem éppen helyt állóak.

A pert megnyerni nem ezzel a 2 bizonyítékkal gondolnám, de mivel tapasztalatom szerint az ítélkezés kizárólag szubjektív benyomások alapján történik, egy esetlegesen kiírt új perben felvonultatnék még másik 10 tanút. 10 olyan tanút akik el tudnák mondani a felperesről az elmúlt 40 évben kialakult véleményüket és akkor a bíróság talán nem az 5 perc alatt kialakult szimpátia / unszimpátia index alapján döntene. Vagy netán ténylegesen olyan naív vagyok, hogy inkább orvoshoz kéne fordulnom? (a most jutott eszembe kifejezést kihagynám az indítványból)

Ötödszörre sem más a véleményem.

Nekem nem tűnik túl combosnak. Pont ugyanaz a húzás, amelyet egyszer már nem fogadott el a bíróság: "csak most jut eszembe..."

Valóban. Nem tudom. Ha tudnám, akkor talán nem ítéltek volna el kétszer is egymás után. Ezért azt kérném, hogy véleményezzétek az alábbi konkrét elképzeléseimet i s.
Az incidens lényege a következő: Észrevettem, hogy a negyed- részben a tulajdonomat képező ingatlanon egy kőműves átépítési munkákat folytat. Először felszólítottam őt a munkálatok leállítására, majd amikor ennek nem tett eleget, a nyitott kapun besétáltam egy videó kamerával a kezemben. Ekkor az egyik tulajdonos társam hadonászva elkezdett rohanni felém. A kamerát akarta kiverni a kezemből. Ez nem sikerült, mert én hátra hőköltem, de fél perc múlva, amikor épp a kamera kapcsoló gombját babráltam, egy söprűvel próbált meg fejbe vágni. Ez sem sikerült, mert elkaptam a söprű nyelét és kirántottam a kezéből. Ezután kimenekültem az utcára, a söprűt pedig visszadobtam a telekre. Amikor a történteket elmeséltem, akkor az egyik ismerősöm azt tanácsolta, hogy menjek be a földhivatalba, és nézzek rá a tulajdoni lapra. Ő tudná tanúsítani, hogy a földhivatali látogatásom a konfliktus után történt. A magánvádló látleletét pedig, egy teljesen friss sérülésről, az általam beszerzett igazoláson szereplő dátum után egy nappal állították ki.
Vajon az ismerősöm vallomását és a fölhivatali igazolást egymás mellé rakva elfogadnák- e mint új bizonyítékot?
A dolgoknak talán lehetne egy másik megközelítése is. A másodfokú tárgyaláson benyújtottam egy orvosi papírt a reumatikus állapotomról. A bíróság ezt is ellenem fordította,a következő indoklással: „a vádlott az eljárás alatt egyszer sem hivatkozott arra, hogy ő bármely egészségügyi oknál fogva alkalmatlan lett volna a vádbéli cselekmény elkövetésére, ….. ….. ami már önmagában megkérdőjelezi védekezése megalapozottságát.” Mi lenne, ha benyújtanék egy orvos- szakértői véleményt arról, hogy én egy lassú felfogású lény vagyok? Olyan, akinek hosszú ideig eszébe sem jutott, hogy 10- ezer forintért bárkit rá lehet kényszeríteni az egyéni szociális problémáinak a világgá kürtölésére. Egyébként a tárgyalás során az orvosi papírral kapcsolatban egyetlen kérdést sem tettek fel, így lehetőséget sem kaptam arra, hogy a fenti érveléssel szemben védekezni tudjak.

Ez alapján bizonyosan nem.

Úgy tűnik, nem tudod, mi az a bizonyítás illetve bizonyíték.

Kedves fórumozók!
Egy olyan magánvádas könnyű testi sértésről szóló ügyben benyújtani tervezett perújítási indítvány esélyeiről kérnék tanácsokat, amiről nemrégen a HAMISTANÚZÁS című bejegyzésemben már részletesen írtam. http://www.jogiforum.hu/forum/21/42798
A tényállásban a dulakodás időpontját kizárólag a magánvádló és egy hamistanú egybecsengő vallomására, valamint az általuk lobogtatott ambuláns lap és a feljelentés dátumozására alapozva állapították meg. Erről én elmondani csak annyit tudtam, hogy „egy nyári napon, amikor meggyszedéssel foglalkoztam”. A hamistanú vallomását a másodfokú bíróság kizárta a bizonyítékok közül, de az ítéletet mégis helybenhagyta. A magánvádló verziója szerint 14.- én, egy-napon történt minden. Emlékeim szerint azonban én a konfliktust követően néhány nappal a földhivatalban betekintettem egy tulajdoni lapba.( Ez csak az ítélet jogerőre emelkedése után jutott eszembe.) Kértem a földhivataltól egy igazolást. Az ő nyilvántartásuk szerint én ott 13. –án jártam. Vagyis a magánvádló jó néhány nappal az eseményt követően állíttatott ki látleletet egy ki tudja hol és mikor keletkezett sérülésről.
Bízhatok- e egy perújítási indítvány pozitív elbírálásában ha a vallomásomat a fent leírtakkal kiegészítem, és csatolom a földhivatali igazolás másolatát? Próbáljak meg tanúkat felkutatni, akik emlékeznek arra, hogy nekik mikor beszéltem először erről az incidensről? (3 év távlatából ez nem egyszerű feladat) Egy esetlegesen újra lefolytatott perben milyen ítéletre számíthatnék?
A segítséget előre is köszönöm. Naívfi