Akkor kicsit részletesebben :)
Adott egy összefoglaló jelentés, mint nyomozást lezáró irat. Ebben több állítás is szerepel, amely nem felel meg a nyomozás során begyűjtött adatoknak.
Pl. tényként állítják, hogy az egész ügyet elindító hatóság megállapította, hogy én vagyok (nevesítve) az elkövető. Valójában az adott hatóság ismeretlen tettes ellen nyomozott, náluk semmilyen adat fel nem merült a személyemmel kapcsolatban (személyemet már a helyi rendőrség hozta kapcsolatba az üggyel).
Pl. van benne a nyomozás egyes eredményeivel ellentmondó állítás is (mely nem került feloldásra, ugyanakkor alátámasztja a vádat, tehát nem jelentéktelen dolog).
Pl. van benne olyan állítás, mely fel sem merül máshol a nyomozati anyagban...
Pl. a benne (több helyen is) szereplő elkövetési időpont nem egyezik a nyomozás során egyébként megállapítottal,...
Attól tartok, hogy ezeket az egyértelműen hamis (az irat többi részével alátámaszthatóan) állításokat egyszerűen fogalmi zavarként vagy némelyet tárgyi tévedésként fogja kezelni a bíróság. Már csak azért is, mert a vádirat egyértelműen ez alapján a jelentés alapján készült, egyéb okirati bizonyítékok figyelmen kívül hagyásával (ugyanis ezen jelentés és a vádirat nélkül nem lenne miről beszélni, legalábbis velem legfeljebb tanúként)...
A fent említett (és nagyon általánosított) példák némelyike többször is előfordul az összefoglaló jelentésben, éppen ezért is érdekelne, hogy hol húzódik az a bizonyos határ...
A kérdésemre nem részletes fejtegetést, vagy egy ügy elemzését várnám. Csak egy egyszerűen, általánosságban elfogadott elvet, vagy bármi egyebet, ami alapján el tudom dönteni, hogy egy bizonyíthatóan valótlan állítás meddig tévedés (vagy zavar), mikortól okirat hamisítás. Akár egyszerű, néhány szava példával bemutatva is megfelelne.