„munka után 5–6 óra felé elkezdik a műsorukat, ami abból áll, hogy kimennek a terasz előtti fűre, és olyan hangosan beszélnek, telefonálnak, -saját magánügyeiket, belügyeiket stb. – (nem hiszem, hogy a szomszédokra tartozik, hány dollárt küld a lányának Amerikába, mennyiért vette a ruháját a márkaboltba, és ugyanazt az ár töredékéért látta butikba, stb. ), hogy a lakásban be kell csukni az ablakot, hogy lehessen rádiót hallgatni, vagy tv-t.
Ez jobbik esetben eltart 22-ig, de van mikor tovább.”
Ez a társasház hátránya. De ez még nem csendháborítás, hanem életvitelszerű használat.
Ha meg buli lesz, akkor a jövőben tisztázni kell, hogy meddig. És ön sem követ el csendháborítást, ha elvégzi szükséges tevékenységeit.
Sajnos ésszerű megoldás nincs, Önök utálni fogják egymást, addig míg egyikőjük el nem költözik. Bármilyen hatósági eljárás, rontani fog a helyzeten. Ha még nem utálják egymást zsigerből, próbáljanak meg együtt élni, esetleg közös programot kitalálni. Lehet, hogy most meglepődik, de higgye el, hatóság csak rontani fog a helyzeten.
