Megtaláltam a kérdéses faxot, íme a szövege:
Zsámbéki Rozália r.hadnagy részére
BRFK Ifjúságvédelmi Alosztály
Fax: 457-5713
Tisztelt Rózsika,
terhelti kötelezettségemnek eleget téve ezúton értesítem, hogy áprilisban végre sikerült eljutnom az okmányirodába és bejelentenem állandó lakhelyként a békásmegyeri lakásomat, így az idézéseket (ezentúl) a következő címre várom, amennyiben célszerűbbnek tartja a postai utat választani a telefonon történő értesítés helyett:
Jurkovics Károly
1039 Budapest, XX u. XX. XX. em. XX. ajtó
Bizonyítékként mellékelem a Hatósági igazolvány másolatát, bízva abban, hogy a faxon frankón átmegy. Ha frankón átment, könnyen észreveheti rajta, hogy holnap lesz a születésnapom (egyébként az aktámból is megbizonyosodhat róla). Örömmel fogadnám, igazi ajándéknak tekinteném, ha az ünnepre való tekintettel tájékoztatna a nyomozás állásáról, szakértői jelentések megérkezéséről, elkobzott értéktárgyaim visszaszolgáltatásáról (megfelelő rész aláhúzandó). ;-) Nem kívánom rabolni a drága idejét, tudom, hogy sok valódi ifjúságvédelmi ügye is van, nem csak ilyen "kirakatperek", így biztosíthatom, hogy csak a legszükségesebb esetben fogok élni a jogaimmal és a továbbiakban is csak akkor kívánom véleményezni a jelentéseket, amennyiben pontatlanságot tartalmaznak, illetve a laikusok félreértelmezhetik azokat. Elhiheti, nekem sem öröm, hogy öt hónapja azon tökölünk, hogy fennált-e alapos gyanú arra, hogy bárkit is rávettem-e bármire, vagy kihasználtam-e bárkit/bármit is, ahogy ezt egyesek tudni vélték, mindemellett látva, hogy a valódi tetteimért az első perctől kezdve vállalatam a felelősséget.
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánva maradok tisztelettel:
Budapest (mi más), 2003. április 16.
Jurkovics Károly
telcsi: XXX-XXXX (munkahely), (XX) XXX-XXXX
+++++++++++++++
Az oldal aljára a "Lakcímet igazoló hatósági igazolvány" beszkennelt képét tettem és elfaxoltam. Aztán másfél hónappal később az ügyem sértettje idézte nekem a levelem tartalmát, mondván, hogy az anyukájának elmondta egy rendőrnő, csak úgy, barátságból.
És akiben esetleg kétely merülne fel azzal kapcsolatban, hogy a rendőr "barát" valóban Szandi érdekeit tartotta szem előtt, amikor egy családapát lábbal taposott, csak hogy Szandiról elterelje a hatóság figyelmét, hát megláthatja három év elteltével, hogy igyekezete nem volt hiábavaló, sikerült Szandinak azt az életet adnia, amit neki szánt (szintén pénteken, az otthoni beszélgetésünk után, immár telefonon, ha akarjátok hallani is szóljatok, felteszem ezt is mp3-ban):
"Kimaradt egy csomó idő, amíg nem barátkoztunk: abortuszom volt, elköltöztem otthonról, összeköltöztem egy kancigány(?) palival, mindenen átmentem, agyonvert a barátom, mi kell még, 17 évesen többet megéltem, mint más... Én basztam el, én is szeretném helyrehozni, próbálom, de senki nem segít. [...] Megint mély depresszióba esünk, elmegyünk lopni-csalni-hazudni, hogy elmehessünk négy napra Bécsbe. [...] Noéminak bezzeg adtál pénzt. Odahívtad az anyukáját? Nem hívtad oda. Õneki mindenki nyalja a picsáját. Én, aki immár próbálok jó útra térni, nem szívom a füvet, nem drogozok, úgy mint ő, nem züllök, nem iszok állandóan... Már meg lettünk fenyegetve Anyuval, hogy kurvának kitesznek."
Igen, jó az, ha van egy rendőr barátja egy 14 éves lánynak az Ifjúságvédelemnél, segít abban, hogy a kamasz jó úton járjon, vigyáz rá, egyengeti a lépteit. Gratulálok! Valahogy azokkal a gyerekekkel, akiket nem hangoltak ellenem a rendőrök, nem történik semmi ilyesmi, és nem is akarnak "négy napra" megszökni Bécsbe. Az is érdekes, hogy én a leveleimben éppen erre hívtam fel az Ifjúságvédelem figyelmét, de persze az is lehet, hogy csak a magam védelmében hazudoztam (szintén a 2003. május 29-i vallomásomból):
"[Nagylánnyal] a napokban összefutottam, mondtam neki, hogy sajnálom, de meg fogom említeni a vallomásomban a nevét, mert őt is hozta a Szandi és hallotta a [a három lány aktuális férfiismerőse, egy 51 éves playboy] fenyegetéseit. [Mindenki azt mesélte nekem, hogy a lányok rendszeresen a faszi kocsijában az ölében ülnek, úgyhogy mondtam nekik, hogy azért vigyázzanak vele, erre Szandi meg Noémi az említett nagylánnyal együtt felhozta a fickót a lakásomra, aki - békási szokás szerint - előjött a rendőr haverjaival, meg a "másfajta" haverjaival, akik majd jól elintéznek, ha még egyszer beleszólok, hogy ültethet-e 13 éves lányokat a kocsijában az ölébe vagy sem; másnap a fickó fel is pofozott Noémi előtt a lépcsőházban úgy, hogy leesett a szemüvegem - minderről szintén hosszasan írtam ebben a vallomásomban, csak hogy lássa az Ifjúságvédelem, eddig milyen jó hatásai vannak, hogy a lányok nem járhatnak velem kirándulni. Visszatérve: a nagylány tehát] Azt mondta, hogy ő nem mer a Szandiék ellen vallani, mert akkor megveretik. Megkértem, ha esetleg sor kerül rá, senki ellen és senki mellett ne valljon, hanem az igazat mondja, mert az igazság úgyis kiderül. Ezt javasoltam egyébként Szandinak és Noéminek is, amikor április első felében feljöttek, hogy beidézték őket és tőlem kérdezték, mit mondjanak. [Nagylány] azt is mondta, hogy néhányszor látta a Szandit is és a Noémit is füvezni. Mondtam neki, hogy ezt nem hiszem, de ekkor megerősítette, hogy márpedig látta őket. Én ezt nem gondolom, talán átverték a [nagylányt], "rájátszottak", de elképzelhetőnek tartom, hogy igaz, így kötelességemnek érzem a lányok védelmében jelen formában közölni a hatósággal, hogy [nagylány] azt állítja, hogy látta füvet szívni a S[.] Szandit és a N[.] Noémit.
Szandi és Noémi különben április folyamán, illetve Szandi május elején többször megfordult nálunk [még mielőtt összeszedék a playboy faszit], képeket válogattak maguknak a régi képeink közül, beszélgettünk, Szandi egyszer internetezni is akart. Minden alkalommal megkértem őt, hogy hagyjon fel a hazudozós életmódjával (nekünk a feleségemmel például feltűnik, ha egy mondatában kétszer kerül ellentmondásba magával, másnak úgy látszik, nem), mert olyannyira a személyisége részévé válhat, hogy már nem tudja majd megkülönböztetni a valóságot a képzelgéseitől, ismerek több ilyen fiatal felnőttet, és ennek jelei már sajnos mutatkoznak rajta. Úgy gondolom, mindkét lánynak, de elsősorban a Szandinak nagyon sürgős segítségre van szüksége, mert egy közelgő tragédia jelei kezdenek kirajzolódni. Sajnos az édesanyjával nem tudunk beszélni, mert Szandi még mindig azt a látszatot tartja fenn otthon, hogy én leitattam és meg akartam erőszakolni, holott többször mondta nekem közös ismerőseink előtt is, hogy tisztában van vele, hogy a piát ő kérte és hogy ő vetkőzött le elsőként és magától. Ha becsöngetek hozzájuk, a nagymama egyből rendőrt kiált és büdös zsidózik, az anyuka meg pedofilozik."
JuK
