eljárásjogi kérdés...

Fórum → büntetőjog
régebbi elöl     új hozzászólás

ObudaFan # 2006.09.11. 20:08

Az egy dolog, hogy megtagadhatja a vallomást szembesítéskor, ugyanakkor viszont megjelenni ettől még köteles. Ha nem jelenik meg, elővezethetik, és a megjelenés költségeinek megfizetésére kötelezhetik. Az is szabály, hogy ha a tanú vagy a terhelt védelme ezt szükségessé teszi, a tanú, illetôleg a terhelt szembesítését mellôzni kell. Erre fel lehet hívni a nyomozó hatóság figyelmét. De amíg csak az idézés van írásban, addig el kell menni, meg kell jelenni.

willow # 2006.09.11. 17:20

kedves Attika dr, kétszer is tett vallomást, hiszen szükségesnek ítélte hogy tisztázhassa magát,és ezek során mutatta be az okirati bizonyítékait is (számlákat, szerződéseket, felmondó levelet, etc..)
tudom hogy egyymásnak ellentmondó vallomások esetén a szembesítés alkalmazható bizonyítási eszköz, de vajon kötelezhető-e a terhelt rá?

Dr.Attika # 2006.09.11. 17:11

Mivel a szembesítéskor a szembesítettek vallomásukat egymással élőszóban közlik, ezért ha a vallomástételt megtagadja, akkor szembesítésre sem kerülhet sor. Egyébként is szembesítés az ellentétes vallomások tisztázására irányul. Ha nem tett vallomást, akkor szembesítés sem jöhet szóba.

Ügyvéd
http://jogitanacs.info
http://amerikairendszam.com

willow # 2006.09.11. 17:04

köszönöm szépen Löki,
igazán részletes a válaszod, de ezeken már mind túl vagyunk, azaz hugicát már kétszer meghallgatták, -élt ellenvetéssel is, amit annak rendje szerint el is utasítottak-, aztán benyújtotta fénymásolásra az okirati bizonyítékait: a tulajjal kötött bérleti szerzdést + ingóság-adásvételit az új bérlővel, plusz a számlákat az uj bérlőnek eladott tárgyakról (hiszen hugom minden számlát eltett a szavatosság miatt).
végül engem mint tanut is meghallgattak, mert szinte minden lényeges történésnél jelen voltam. mindezek után ígérték a megszűntetést, de ehelyett tegnap jött ez az ominózus idézés a szembesítésre, és hugom azóta ténylegesen totálisan kiborult idegileg, mert annyira fél ezektől az emberektől...

és nekem a fő dilemmám, illetve kérdésem hozzátok még mindig az lenne, hogy
van-e joga a gyanusítottnak (hugicámnak) a szembesítést valami módon elkerülni, például esetleg -a vallomástétel analógiájára- megtagadni..?

ebben kérném a segítségeteket, és előre is nagyon szépen köszike:)

Főlökött # 2006.09.11. 15:51

Tisztelt willow

Semmi gáz, ha rendelkezik a hugod a bérleti szerződéssel, s az felmondásával.

Be kell menni a hatósághoz, gyanúsítotti kihallgatásra, s ezen okmányok fénymásolatát csatolni majd a jegyzőkönyvhöz, a mondandónk után.

Nem kell kilenni idegileg. Szépen el kell mondani a történetet. Jkv. úgy kezdődik, hogy hol-mikor, miért jöttünk össze, stb., ki vannak jelen, adatok. Majd a gyanúsítás, s utána a nyilatkozat. Úgy kell nyilatkozni, hogy ellenvetéssel és panasszal élek, mivel nem követtem el, az általam prezentált okmányok alapján. Érdekes ez a nyilatkozat, mert a hatóság csak az ellenvetést fogadja el, panaszt nem igen.

Úgy nyilatkozunk, hogy vallomást kívánunk tenni.

El kell mondeni, hogy kivettem, visszavette a tulaj. Én bemutattam Neki az újat, Õ szerződést kötött vele tudomásom szerint, majd én elhagytam az ingatlant, átadtam az újnak, hiánytalanul. Erről a tulaj is meggyőződött.

Szóval ezek alapján, s ha ez bizonyítható, nincs olyan hatóság, aki vádemeléssel élne, max megszüntetéssle, hogy nem a gyan. követte el a bcs.-t.

Egy lényeges javaslat, hogy a jegyzőkönyvben az legyen, amit elmondtunk, ne több - ne kevesebb, ezért olvassuk végig, s a jegyzőkönyv felvevőjét kérjuk arra, hogy módosítsa, ha valami nem stimmel. Saját érdekünk.

----------------------
  • Löki
willow # 2006.09.11. 11:48

ahha...télleg hosszú lett:)
bocsi érte, és ha valakinek mégis van lelkiereje átrágni magát rajta, annak előre is nagyon megköszönném a segítséget...

willow # 2006.09.11. 11:45

kedves jogban jártas fórumozók,

segítségeteket szeretném kérni, -illetve a véleményetekre volnék kíváncsi- a következő ügyben, és előre is elnézésteket kérem, ha esetleg túl hosszadalmasra sikeredik a történetem...

valójában szeretett unokahugom a föszereplő, aki tavaly decemberi esküvőjét megelőzően másfél évig lakott egy bérelt lakásban, melyet üresen bérelt ki annak tulajdonosától, -bár volt néhány alapvető felszerelési tárgy az ingatlanban-, úgy mint elektromos tűzhely, álmennyezetbe süllyesztett halogénlámpák, és két db beépített gardróbszekrény.
ezekről sem leltár, sem átadás-átvételi jkv nem készült, a szerződésben pedig csak annyi szerepel, hogy a lakást "megtekintett állapotban" veszi birtokba a bérlő x naptól kezdődően... a szerződés egyik pontában sincs semmilyen kitétel berendezési tárgyak vonatkozásában, -sem felelős őrzés, sem állagmegóvás, sem semmilyen formában-, a tulaj talán nem tartotta fontosnak, unokahugom meg életében először kötött bérleti szerződést, így teljesen tapasztalatlan volt e területen.
nem is volt semmilyen probléma, tulaj havonta jelentkezett a bérleti díjért és a rezsidíjakért, hugom pedig pontosan fizetett. az amúgy színvonalasan felújított lakást a saját -szintén színvonalas- bútoraival rendezte be, a tulaj pedig nem győzött ottjártakor álmélkodni, hogy mit lehet némi anyagi ráfordítással és mégtöbb fantáziával egy kétszobás panellakásból kihozni...
aztán közeledett hugom esküvője, és annak rendje-módja szerint, a szerződésben meghatározott módon felmondta a szerződést, de hozott maga helyett egy új bérlőt, a kolleganőjét, aki éppen válófélben, és lakáskeresőben volt. tulaj nagyon örült mikor hugi bemutatta őket egymásnak, lévén hogy megspórolta a hirdetgetéses-bérlőválogatásos hajcihőt, és szimpi is volt neki az új bérlő-jelölt, aki csinos fiatal, megnyerő jelenség volt összességében. persze hugi is csak három hónapja ismerte, mert a cégnél is új volt a hölgy, de őrá is rendkívül jó benyomást tett, így szívesen vette ajánlkozását bérlő-utódként, annál is inkább, mert hugi feleslegessé vált berendezési tárgyait is hajlandó volt átvenni egy méltányos összegért, lévén, hogy ő nem rendelkezett ezekkel...

aztán novemberben rendben le is zajlott a költözködés-bérlőcsere olymódon, hogy a tulaj és az új bérlő "randiztak" a még hugi által lakott lakásban, ahol megkötötték az új bérleti szerződést, ami semmiben sem különbözött a hugi által kötött, előző szerződéstől, szal mindenki hepi volt és elégedett...
majd hugi kiköltözött, uj bérlő meg be, a bent hagyott berendezési tárgyakról pedig kötöttek egy "ingóság adás-vételi szerződést", melyben nagy vonalakban rögzítették hogy milyen lakberendezési tárgyakról is van szó, -ágy, asztal, szekrény, komód, stb, stb, hugi pedig férjével együtt költözött a frissen vásárolt házukba, és mindenki élt (volna) boldogan...nade.
a történet innen bonyolódni kezdett, azaz nemvárt fordulatot vett:
hugi először is nászútra ment, majd visszatérvén konstatálta, hogy az új kolleganő már csak múltidő, mert időközben a cég megvált tőle, és innen kezdve már csak elmondásból tudta összerakni az eseményeket, de haladjunk időrendben:

volt kolleganő (új bérlő) a jólfizető munkahely elvesztése miatt egy idő után fizetésképtelenné vált, és innen kezdve különféle fantáziadús mesékkel próbált kibújni fizetési kötelezettségei és a felmondás elől, melyeket a tulaj eleinte gyanutlanul fogadott, -hiszen az én közismerten megbízható hugom protezsáltja volt vagy mi a szösz-, de később már kevésbé volt toleráns a hölggyel szemben, mert hónapok teltek el fizetés nélkül, a tartozás pedig csak egyre halmozódott...
aztán megkísérelte személyesen megkeresni új lakóját, de az ajtót egy szekrény méretű pasi (bérlő "barátja") nyitotta ki, aki nem volt hajlandó beengedni a tulajt, sőt meg is fenyegette, hogy ne merje mégegyszer háborgatni a hölgyet, mert bajok leszenek (többit nem részletezném).
ezek után még huzakodtak egy darabig, pl. tulaj felkereste hugomat, hogy hátha tehetne az ügyben valamit, de annak is fenyegetés lett a vége, így hugom kérte hogy a továbbiakban őt szíveskedjenek békénhagyni, majd a tulaj rendőrségi intézkedést kért, -szintén eredménytelenül, hiszen a bérlőnek volt érvényes jogcíme a lakásban tartózkodásra-, végül egy jogilag megkérdőjelezhető cselhez folyamodott:
a szomszédokat kikérdezve megtudta hogy mikor üres a lakás, és lakatossal felnyittatta azt, majd zárat cseréltetett, és a lakásban található ingóságokat zálogként lefoglalta. ezek után irtózatos botrány keletkezett: veszélyes fenyegetések mind a lakó, mind a már említett "barát" részéről, aztán rendőri intézkedés, miegymás megint, végül büntetőeljárás indult az ügyben...

az tény, hogy hugom innen már nem volt képben a történteket illetően, és hogy aztán a lakás felnyitásakor a bérlő által bent hagyott értékek miben merültek ki, értékük mennyi, és mik azok amik mindezekből esetlegesen a tulaj eleve bent hagyott tárgyai...arra a se a hugomnak, sem a nyomozóhatóságnak így utólag már nincs és nem is igazán lehet rálátása, hiszen mindenki azt mond amit akar (vagy nem szégyell)...
azt már a szomszédoktól tudtuk meg, hogy a bérlő ottlakása alatt tőlük is többször kért kisebb-nagyobb kölcsönöket a rezsikre és egyéb megélhetési kiadásaira, amiket csak úgy tudott visszadani, hogy sorra adogatta el a lakásból az értékesebb tárgyait, de ez persze nem jelent semmit, tudom én...

nos...hugomnak ennyit sikerült megtudnia a körülményekről, és ezeket is a jegyzőkönyvekből és a szomszédok elmondásából raktuk össze, miután idén augusztusban őt is megidézte a nyomozó hatóság, mégpedig "gyanusítotti" minőségben!!!
hogy miért? szerintük egyszerü a képlet:
bérlő feljelentést tett, hogy tulaj betört a lakásába és eltulajdonította az ingóságait, tulaj álláspontja szerint viszont ő teljesen jogosan foglalta le az ott talált ingóságokat, mert azok egyébként is az övéi, azaz ő hagyta őket eleve a lakásban, még hugom beköltözése előtt...

az igazság pedig (mármint annak a számunkra látható része) az, hogy fogalmunk sincs a bérlő mit adott el, mit tartott meg az eredeti, hugom által hátrahagyott berendezési tárgyakból, hogy amik valójában bent voltak, azok kiéi voltak, ha egyáltalán voltak, mert nincsenek tanuk egyik oldalon sem, csak az egymással ellentétes állítások: tulaj szerint csak az ő tárgyai voltal már bent, bérlő szerint viszont minden ott volt, amit a hugomtól megvett (szomszédok pedig nem óhajtanak tanuskodni, a fent említett "barát" fenyegető fellépése miatt).

és hogy hogy került a hugom a képbe? hát jó kérdés, mi sem értjük, csak azt látom, hogy az én becsületes, lelkiismeretes hugocskám teljesen összeroppant idegileg, mert a vége az lett a dolgoknak, hogy a hatóság megalapozottnak találta a gyanut, hogy hugom a tulaj által hátrahagyott berendezési tárgyakat adta el anno a "szegény szerecsétlen, ártatlanul rászedett" új bérlőnek, mely tárgyakat végül a tulajdonos jogosan foglalt le a lakás önkényes felnyitása után...
most ne térjünk ki arra, hogy a lakás felnyitása mennyire volt jogszerű eljárás, ez az ő dolguk. és arra sem, hogy a notorikus nemfizetőt, a mások bizalmával folytatólagosan visszaálő bérlőt mennyire védik a jogszabályok, mert ez sem releváns az ügyben, ahogyan az sem, hogy hugom hogyan kerülhetett a képbe az ő kettejük fizetési-nemfizetési vitájuk során, mert valójában ez már mindegy is...de a tények a következők (és a kérdéseim is majd ezekből adódnának legvégül):

  1. hugom bérleti szerződése nem tartalmaz semmilyen kitételt "berendezési tárgyakra" vonatkozóan,
  2. a lakás birtokba vételekor sem leltár, sem átadás-átvételi jkv nem készült hátrahagyott ingóságokról,
  3. a lakás új bérlő részére történt átadásakor sem készült semmilyen leltár, vagy átadás-átvételi jkv, mármint a tulajdonos és új bérlő között,
  4. ezzel szemben hugom az új bérlővel szabályos adásvételi szerződést kötött saját otthagyott ingóságainak eladásáról
  5. hugom otthagyott ingóságainak egy-másfél évvel azelőtti megvásárlását bizonyító számlákat, bizonylatokat a nyomozóhatóság rendelkezésére bocsájtotta,
  6. szemben a tulajjal, aki semmivel sem támasztotta alá hogy valójában mit is hagyott hátra eredetileg az üresen kiadott lakásban, és mit is mond magáénak, csupán hasraütés szerüen állítja hogy minden az ővé, amit lefoglalt...
  7. meghallgattak engem, mint tanut, aki anno a vásárlásoknál és a lakás berendezésénél segédkeztem huginak, valamint a kiköltözéskor is jelen voltam...

hát...ezek után szeretném megkérdezni:

a./ a lakás tulajdonosa mire alapozza saját ingóságbeli követelését hugommal szemben?
b./ a nyomozóhatóság miért érzi még szükségnek további bizonyítási eljárás lefolytatását, ahelyett hogy sürgősen megszüntetné hugommal szemben az egész méltatlan procedúrát??

és most jönne az, amiért -a panaszkodáson túllépve- valójában nyitottam ezt a topicot, szeretném a jogban jártas t. fórumozókat megkérdezni arra vonatkozóan, hogy a bü.eljárásban a gyanusítottnak tulajdonképpen mire is terjenek ki a jogai és kötelezettségei..? gondolok itt arra, hogy ha a vallomástételt megtagadhatja, akkor vajon a szembesítéssel is megteheti-e mindezt..?

hogy miért kérdezem? nos hugomat először is rabosították az eljárás során, miután sírógörcsökkel kűzdve vittem haza (férje sajnos külföldön dolgozik, és vidélki lévén senkije nincs a városban, és nem is jártas sem jogi sem rendőrségi ügyekben)... szóval kihallgatták, összeszedte a számlákat és garancialeveleket, ujra meghallgatták, engem is meghallgattak, majd közölték, hogy több tanura nincs is szükség, várhatóan meg fogják szüntetni az ügyet, nyugodjunk meg, ehhez képest hugom tegnap megkapta az idézést a szembesítésre!
és ez az amire semmiképpen nem szeretne jelen lenni, tekintettel arra, hogy még a herce-hurca során őt is megfenyegette az a bizonyos "szekrényajtónyi barát", hogy ha a volt kolleganője elleére tenne bármit, akkor baj lesz, stb, stb.., és ő okkal retteg most, hiszen a vallomásával kénytelen volt tenni a bérlő és társa ellenében, hiszen mi mást tehetett volna?
másrészt viszont idegileg is teljesen kikészíti a gondolat hogy ilyen jellemtelen emberekkel kelljen szembesülnie, akik méltatlanul és ártatlanul hozták ilyen helyzetbe, és ha neadjisten még huzakodásra, cigánykodásra is kerülne a sor a szembesítés során...na az ilyesmitől irtózik, amit én teljes mértékig megértek...

hát...mindenkitől elnézést, hogy ilyen bő lére eresztettem a sztorit, de egyrészt szerettem volna átfogó képet adni a történetről, másrészt pedig bevallom, jól is esett kicsit kiirni magamból az egész ügy iránt érzett elkeseredett dühömet és feláborodásomat...
szóval akkor a kérésem következő eljárásjogi kérdés megválaszolására irányulna hozzátok:
van-e a gyanusítottnak bármijen jogalapja arra, hogy a számára elviselhetetlen terhet rovó szembesítési procedúrát elkerülje, vagy mindenképpen türnie kell..?
várom mielőbbi válaszotokat,
köszönettel és üdvözlettel:

willow