Látom átment kötöködésbe a dolog. És igen fontos sarkalatos kérdésben, mint hogy 20 év elmúltával nem jól emlékszem, hová ment elnöknek az eljáró bíró.
Tévedés nem tudom miben lehet a részemről? A kártérítést megkaptam jogerősen.
Ami miatt ide írtam az két dolog.
- Az 500 000-Ft nem méltányos kártérítés egy 20 éves eljárásban, akármi is bonyolította. Bonyilította ez bizony eufémizmus. Elküldtem az ítélet azon oldalát, ahol a bíróság megállapítja, hogy a Bicskei Városi Bíróság 26 (!) hónapig semmit nem csinált. Bele lehet kötni ebbe is, mert lehet, a bíró áttette az íróasztal másik oldalára.
- MIvel egy képviselő képviselt egyszerre 3 alperest, ezért csupán egyetlen képviseleti díj járhatott volna és nem 3 ! Ugyanakkor, mivel hivatalból volt képviselő, csak költségtérítés járt volna, de semmi ehhez szükséges elszámolást nem nyújtott be, a bíró hasraütéses módszert alkalmazott.
Ez a jogállamiság magyar módra?
És még nevetségesebbé teszi az uniós joggyakorlatot, jogátvételt, jogalkalmazás közelítését, hogy a végeredmény 20 évi eljárás kompenzációjaként 275 000-Ft.
Aki nem akarja érteni, az nem is fogja. Aki megragadja a lényeget, hogy "járt-e Malvin a Török utcában" az nem érti . És egy jogerősen lezárt pernél arra akarja kihegyezni magát, hogy bemutassa miért téved a nyertes fél, azt meg nem értem.
Más? ha valaki beszállk egy vitába vitatni valamit, az ne legyen felháborodva, ha ellenbizonyítékként megkapja valamelyik iratot. Joga van arra használni, amire akarja. Persze meggondolandó, mert keménypapír.
Az, hogy a városi bíróságok nem lehettek alperesek azt tudom és azt hiszem világos is a történetből. Az eljáró bíróságok az elsőben városi ( jogerősben a megyei ) bíróságok, az ezzel összefüggő második ügyben a városi bíróságok sarát a megyei bíróság ,vagy törvényszék kente magára. Azért egy kicsit odafigyelve és értelmezve el lehet osztani a megnevezésekt a két ügyben.
Tisztelettel:
Havrilla István
