Vegye vissza nem közeli hozzátartozód árverésen a kocsit. Amikor (ha egyáltalán) beszállítják már nem is biztos, hogy minden alkatrésze hiánytalanul meglesz, lehet, hogy egy jóbarátod átjött és elvitte meggusztálni az akkut, kulcsokat, egy-két kisebb - és ha nincs meg akkor rohadtul zavaró - dolgot. Az árverésen vszleg nem lesz rá más érdeklődő, a hiányosságok miatt alacsony lesz a becsérték, 35%-on elviheti a nem közeli hozzátartozód. Ki tudja, utána talán a haver is visszahozza az elvitt alkatrészeket, te meg boldog üzembentartóként hajthatod tovább... - De ez hülyeség, mert:
Az átírási nyűgöket, vagyonszerzésit, stb ki kell majd fizetni, maga a becsérték egy lepukkadt, üzemképtelen kocsinál néhány tízezer lehet, annak harmada mondjuk 20.000 Ft - mindennel együtt talán 100.000 alatt megvan. De ér e annyit egyáltalán?
Sok régi kocsit még ma is úgy adnak el, hogy az új vevő csak üzembentartóként jegyezteti be magát. Így a kocsival kapcsolatos felelősségek őt terhelik, de a tulajdonjog az eladóé marad. Ha olyan költség jön, amit a tulajnak kell fizetni, és az üzembentartó nem akarja kifizetni (ilyen talán a teljesítményadó), a volt tulaj nyomást gyakorolhat az üzembentartóra (nem lesz többé üzembentartó, forgalomból kivonás) hogy azt fizetésre bírja. A vevő (azaz papíron csak üzembentartó) kockázatot vállal, mert a tulaj eladhatja a kocsit, vagy lefoglalhatják, stb. Ezért szoktak egy adásvételit is írni ami nem feltétlenül véd meg bármitől is, de vitaindító alap, ill büntethetnek az adásvétel bejelentésének elmulasztásáért. Mindkét fél vállal egy kis rizikót.
Esetleg egy ilyen öreg autót is megérheti "megvenni" néhány tízezerért.