Árvaellátás ügyben segítség kérése


monalisa1 # 2008.03.22. 23:54

Amíg kiskorú valaki, a t.díjat a gondozó szülő kapja és használja fel legjobb tudása szerint (...), azonban a nagykorú és továbbtanuló gyermek esetében már felnőttartásról beszélünk, tehát a t.díj őt illeti. Éppen így az árvaellátást IS a 18. életévét betöltött bankszámlájára kell hogy utalják már.

Aztán amikor férjhez megy, a továbbiakban már van aki gondoskodjék róla, ennek ellenére továbbra is felvenni az árvajáradékot - hát...

(Kéretik az ifjú férj esetleges "vékony pénzügyiségével" nem félre magyarázni a dolgot.)

monalisa1 # 2008.03.22. 21:52

Szóval egy fiatalasszonyról a férje már gondoskodjon (...) ugyanakkor az árvaellátás továbbra is az állam részéről?!

Hmmm

monalisa1 # 2008.03.22. 21:44

1997. évi LXXXI. törvény
a társadalombiztosítási nyugellátásról

55.§ (5) bekezdésben az olvasható, hogy az árvaellátás nem szünetel ha a tanulmányokat folytató jogosult az oktatási intézmény igazolása szerint betegség vagy szülés miatt ideiglenesen hiányzik az oktatási intézményből.

Azonban azt SEHOL sem írja a jogszabály, hogy mi van akkor ha tanul, de sem nem beteg sem nem szül (...) csak férjhez megy...

Ahogy egy 17. éves lány a házasságkötéssel jogilag nagykorúsithatja magát (...), úgy a nagykorú hajadon státusza is megváltozik a férjhez menéssel - szerintem.

Azt te is leírtad az utolsó mondatodban: "Ha az ávra férjhez megy bizony a férje eltartani köteles."

EZT próbálom kayca-val megértetni az első beírásomtól kezdve - távol álljon tőlem ezen fórum "Mónika" show féle stílust felvenni.

Mit tegyek, ha a kérdező nem érti a szót?!

monalisa1 # 2008.03.22. 21:21

gittus
Semmi kifogásom az ellen hogy valaki tanul, sőt...

Azonban az én erkölcsi megitélésem az, hogy ha egy árvajáradékos férhez megy - legyenek boldogok és szülessen gyermekük -, szerintem megváltozik a státusza: egy férj KELL hogy gondoskodjon a feleségéről - na úgy nagy vonalakban.

És innentől a kérdező szerintem már nem lenne jogosult az állami támogatásra - mégha azt jelen esetben végül is a mama teszi zsebre...

És az itt mindegy, hogy az édesanya hány gyereket nevelt és milyen körülmények közt egymaga - pl. én meg tudnék említteni általam ismert hétgyermekes asszonyt aki sajnálatosan úgyszintén özvegyen maradt...

Valamint teljesen felesleges belekeverni a kérdező részéről a történetbe a TB járadékot, a nyugdíjasokat stb. stb.

Mindezek után, és további szószaporítást elkerülendő, ha tudnád beidézni azt a jogszabályt, mely a felsőfokú tanulmányokat folytató, és közben házasságot kötő félárvák árvajáradékának dolgát érinti, egyrészt megköszönöm, másrészt érdekelne.

gittus # 2008.03.22. 19:23

monalisa
Amellett hogy tiszteleltben tartom a véleményedet azért emlékeztetlek hogy ez egy jogi fórum bár egyes része valóban egy kibeszélő showra emlékeztet. Itt jogi tanácsra vágynak a legtöbben.
Csak megjegyzem...az özvegy ha házasságot köt a családi jogállása megváltozik már nem özvegy hanem másnak a házastársa. Ezért van az hogy az özvegyi nyugdíjat bizonyos esetben - de nem mindig - elveszti.

Az árva ha férjhez megy bizony a férje eltartani köteles. Ez egy. De ettől még a szülő gyermek státusz nem változik meg. Ha pedig még tanul továbbra is nem értem mi a kifogásod.

monalisa1 # 2008.03.22. 13:31

Megértelek, de...

És hogy ne szaporítsuk itt a szót, mindketten maradunk a saját álláspontunk mellett.

Neked további minden jót!

kayca # 2008.03.22. 11:55

Tudod nem nekem van szükségem leginkább arra a pénzre, hanem az anyukának, ami amúgy nem tízenezer forink, hanem közel 40. És ő 2 gyereket nevelt fel egyedül.. ő is ha tehetné nem a pénzt választaná elhiheted, hanem azt, hogy meg ne történté tegye apukám halálát, aki mellesleg orvosi műhiba által hunyt el..
Anyukám is illetve ha majd kereső ember leszek, én is épp eleget ki fogok fizetni az államnak, aminek egy részét ugye különböző segélyekre költik el.
És jó hogy te nem vagy erre rászorulva, de sokan igen, és a te írásaid csak azért nem szimpatikusak, mert ahogy láttam majdnem mindekinek azt próbálod súlykolni, hogy ne az állam pénzéből éljen.. meg hogy jogtalanul kapjuk..
Pedig ha nyugdíjas leszel nyilván el fogsz azon gondolkodni, hogy ez a szemét állam miért csak ennyit ad neked..
Ami jár az jár, és mi ennél lényegesen többet fizetünk nekik az adóból.
Nekem ez a véleményem.

monalisa1 # 2008.03.22. 10:30

Sok olyan nő van aki a "gyermekét egyedül nevelő anya" státuszt élvezve különféle juttatást kap az államtól, miközben lehet, hogy a gyermek apjával régről együtt élnek már - csak éppen nincsenek összeházasodva, éppen az ilyen-olyan kedvezmények okán.

Aki özvegyként újra házasodik, elveszti az addigi jogosultságát az özvegyi nyugdíjra - már amennyiben arra jogosult volt előzőekben.

Tehát az egyik is és a másik is a házasságkötéssel abba a helyzetbe kerül, hogy valami állami támogatásról/juttatásról le kell mondania, helyesen.

Remélve a fentieket tudod értelmezni az árvaellátás és/vagy házasságkötés viszonyában - legalább is ami a dolog erkölcsi része ezzel kapcsolatban.

Egyébként további jó tanulást, valamint boldog házasságot, és azt a többlet tizen valahányezer forintot bizonyára csak el tudjátok költeni közösen majd...

kayca # 2008.03.20. 13:56

Attól, hogy férjhez megyek, attól még félig árva vagyok, és szerencsére az állam másként gondolkodik erről a dologról.. Csak a nem fair emberek gondolkodnak úgy, hogy tartson el más.. amúgy nem csak erre az oldalra gondoltam, hogy megnéztem rá a választ,de azért köszi, és azt is hogyha adózol, akkor amíg tanulok, közvetett módon te fizeted nekem ami jár..

monalisa1 # 2008.03.16. 21:24

Közben egy másik topicban - teleírtad a fél jogi fórumot -, megtaláltam ugyanezen beírásodat, kérdésedet., gittus azt a tájékoztatást adta ott neked, hogy továbbra is fog járni az árvajáradék, ha időközben férjhez mégy.

Ő biztosan a jó választ adta, így én a rosszat...

Ez akkor sem változtatja meg álláspontomat: akiről az elvesztett szülője helyett lesz aki már felelőséggel gondoskodjék, az a továbbaiakban ne az állami forintokat várja...

Amúgy a felsőfokú nappali tagozatos tanulmányok esetén a keresőfoglalkozás nem befolyásolja az árvaellátás jogosultságát.

monalisa1 # 2008.03.16. 21:06

A sajnálatosan elvesztett egyik/másik szülőd helyett az árvaellátás, de ha házasságot kötsz (...) rólad gondoskodni tovább az állam már nem lesz köteles.

monalisa1 # 2008.03.16. 21:03

Szerintem meg te vagy tévedésben: családjogi szempontból függetlenként (= hajadonként) jogosult vagy továbbra is az állam részéről biztosított árvaellátásra, azonban ha "a" státuszod megváltozik, onnantól a járadék helyett tartson el a férjurad - akár.

Ezzel egyidőben akár elmehetsz dolgozni (...) mint oly sok főiskolás és/vagy egyetemista teszi ezt szerte az országban, mert egy 18. életévét betöltött fiataltól jogos lehet azon elvárás, hogy részben-egészben már gondoskodj magadról.

Nekem ez az igazságérzetem.

A fentiektől függetlenül, a nyárig még van idő: írj levelet a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak és kérjed a tájékoztatásukat - a felvetett problémádra a leghivatalosabb választ onnan kaphatod meg.

Vagy legfeljebb nem mész férjhez még...

kayca # 2008.03.16. 18:10

ez hülyeség.. ugyanezen az oldalon válaszolt más is, aki azt mondta jár... megnéztem ezért máshol is és azt írják jár.. én nem tudom te magadtól találod ki a jogi szabályokat, vagy tanították neked?
Nem először írsz rosszat, és mivel nekem ez fontos volt ezért bosszant fel..

monalisa1 # 2008.03.16. 15:17

Onnantól akkor már nem, mondván onnantól tarson el akár a férjed...

kayca # 2008.03.15. 21:03

Sziasztok!
Én nappali tagozaton tanulok, 20 éves vagyok, kapom az árvaellátást, de én nyáron férjhez megyek és szeretném megkérdezni, hogy jogosult leszek e továbbra is rá?
Köszönöm a választ, fontos lenne.
kayca

gittus # 2005.06.20. 14:23

Summum ius summa iniuria.

A TnyR 64§. (2) bekezdése szerintem az ügyben nem felejthető el, ugyanis a valamiért csak kiegészítették vele a megállapítási szabályokat, szerintem ez nem véletlen.
A változott gyakorlat megerősítésére szolgál. (szerintem)
Ezt megelőzően még az 1975.évi II.tv hatálya alatt majd az 1997.évi LXXXI. tv hatályba lépését követően is történt árvaellátás megállapítása azon a címen, hogy az igénylő rokkantságát 16.ill 25 éves kora előtt vélelmezte az illetékes szakértő.
A most "előrángatott" (bocs) ügyben is azzal a szakkérdéssel ment el az idő, hogy Csiga rokkant-e 16 éves kora előtti időtől vagy nem. Ez kiderül az esetleírásból.
A 2002 előtti igények esetében tehát személyes véleményem továbbra is változatlan. Az hogy utólag mit lehet belemagyarázni a tv. szövegébe már mindegy, mivel a végrehajtási rendelet egyértelművé tette 2002. től, most már 2005.-t írunk.
Sajnos a dolog (a konkrét ügy) ott már eldőlt hogy ezt az ügy a bíróság által jogerősen felülvizsgált. Igy aztán nincs mit tenni.
Szerintem. Ha valaki máshogy gondolja a véleményét szívesen meghallgatnám.
Üdv

Jolly # 2005.06.19. 09:45

1975. évi II. törvény 71. § (1)
Az árvaellátás az árva tizenhatodik életévének a betöltéséig jár. Ha az árva oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, az árvaellátás a tanulmányok tartamára, de legfeljebb a huszonötödik életév betöltéséig jár. Ha az árva jogosultságának a megszűnése előtt megrokkan, a rokkantság tartamára az árvaellátás életkorra tekintet nélkül megilleti.

1997. évi Tny 55. § (1)
Az árvaellátás az árva tizenhatodik életévének a betöltéséig jár. Ha az árva oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, az árvaellátás a tanulmányok tartamára, de legfeljebb a huszonötödik életév betöltéséig jár. Ha az árva jogosultságának a megszűnése előtt megrokkan, a rokkantság tartamára az árvaellátás életkorra tekintet nélkül megilleti.

Én nem látok különbséget.

Nézzük át mégegyszer ezt a pár egyforma rendelkezést, az R.64.(2)-t pedig felejtsd el.
Igaz, hogy Csiga már gyermekkora óta rokkant, de hogy a rokkantság tartamára legyen jogosult az árvaellátásra, meg kell szereznie előbb a jogosultságot. De nem volt jogosult rá, hiszen Csiga az édesapja halálakor 46 éves volt, de ha ekkor nappali tagozaton tanult volna, akkor sem járt volna neki az árvaellátás, mert betöltötte a 16. illetve a 25. évet.

Az R.64.§(2) azt is jelentheti, hogy ha a rokkant árva az iskola befejeztét követően tovább igényli az árvaellátást rokkantság címén, mert ezidáig tanulmányok címén kérte.
Én úgy gondolom, hogy az R.64.§ (2) nem új valami, mint ahogy a Legfelsőbb Bíróság is megmondta, nem szűkíti az árvaellátásra jogosultak körét, összhangban van az 55.§-val, ezért ez az új rendelkezés nem befolyásolhatja a hatályba lépését megelőző - csiga által előterjesztett igényt sem.

gittus # 2005.06.18. 21:12

Az idézett BH-t ismerem.

Az alperes a felperes 2002.szeptember 9. napján előterjesztett igényét elutasította....
Az igény előterjesztése az idézet BH-ban a TnyR.64.§ (2) bekezdés hatályba lépését követően történt.
De mi van a rendelkezés hatályba lépését megelőző - csiga által előterjesztett igénnyel.
Biztos Ön is tudja hogy a 2001.január 1- előtt előterjesztett igények már a 1975.évi II. törvény óta egészen 2000.decemberéig megnyílt igény esetén megállapításre kerültek.
Szubjektív véleményem, hogy az előbbi gyakorlat közelebb állt a valósághoz és ahhoz hogy azok a rokkant árvák akikről a szülő életében gondoskodott, a biztosítási elv szerint jogosultak ellátásra. Most az állam "gondoskodhat" a szociális háló keretében, már ha teszi.
Ja! Utánna néztem már az 1928. évi XL.tv is úgy szabályozta a kérdést ahogy 2001.előtt volt, valószínűleg nem véletlenül.
Hogy most már nem jár árvaellátás a 16.illetőleg 25.életévét követően árvává vált személy részére az biztos, de Csiga esetében nem vagyok biztos hogy nem áll fenn a jogosultság. Nincs valami megoldás Szerintetek?

Jolly # 2005.06.18. 10:50

www.lb.hu/
Elvi határozatok 979.sorszám
Keresendő szó: árvaellátás

979
Az árvaellátás tekintetében az a kedvezmény, hogy életkorra tekintet nélkül jár az ellátás, ha a jogosultság megszűnése előtt megrokkan a gyermek, csak azt a személyt illeti meg, akinek az árvaellátásra való jogosultsága - a szülő halála folytán - a 16., illetve nappali tagozatos tanulmányok esetén 25. életéve betöltése előtt megnyílt [1997. évi LXXXI. törvény 55. § (1) bekezdés, 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 64. § (2) bekezdés].

A felperes keresetében az árvaellátás iránti igényét elutasító alperesi határozat felülvizsgálatát és az árvaellátásra való jogosultságának megállapítását kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott, az alperes 2002. október hó 22. napján hozott másodfokú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes árvaellátásra jogosult.

Az alperes a felperes 2002. szeptember 9. napján előterjesztett igényét azzal az indokolással utasította el, hogy a szülő halála nem a felperes 16. életévének betöltése előtt következett be [168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 64. § (2) bekezdése].

Ezzel szemben a munkaügyi bíróság az ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 54. § (1) bekezdése, valamint 55. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes jogosult az árvaellátásra, mert 16 éves kora előtt megrokkant és a szülője elhalálozásakor öregségi nyugdíjas volt. A Tny. végrehajtására alkotott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (R.) a törvény rendelkezéseivel szemben az árvaellátásra jogosultak körét szűkíti, ezért az abban meghatározott feltételek meglétét nem vizsgálta.

Az alperes a jogerős ítélet ellen a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontjára hivatkozással felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint az ítélet jogszabálysértő. Az egységes joggyakorlat érdekében abban az elvi jelentőségű jogkérdésben kérte a Legfelsőbb Bíróság határozatát, hogy az árvaellátás a törvény rendelkezései helyes értelmezése alapján is csak akkor illeti meg a gyermeket, ha a jogszerző szülő halála a gyermek 16, illetőleg továbbtanulása esetén a 25. életéve betöltéséig bekövetkezett.

A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pont, ba) alpontjában meghatározott feltételek alapján a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte.

A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el és megállapította, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.

Az irányadó tényállás szerint az 1955. január 28-án született felperes rokkantsága már 16 éves kora előtt is fennállt. Szülője rokkantsági nyugdíjasként 2001. október 8-án hunyt el, ekkor a felperes 46 éves volt.

A Tny. 54. § (1) bekezdése alapján árvaellátásra az a gyermek jogosult, akinek a szülője haláláig az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg.

A Tny. 55. § (1) bekezdése szerint az árvaellátás legkorábban a jogszerző szülő halála napjától a gyermek 16. életévének betöltése napjáig, nappali tagozatos tanulmányok folytatása esetén a tanulmányok befejezéséig, de legfeljebb 25. életév betöltéséig jár. Ha a jogosultság megszűnése előtt a gyermek megrokkan, ennek tartamára az árvaellátás életkorra tekintet nélkül jár.

A törvény előbbi rendelkezései értelmében a gyermek árvaellátásra való jogosultsága - a jogosultsági feltételek megléte esetén - a szülő halálával nyílik meg és 16., illetve 25. életév betöltéséig tart. Ebből az következik, hogy ha a szülő a gyermek említett életkora betöltése után hal meg, az árvaellátásra való jogosultság be sem következik. Ennélfogva az a további szabály, miszerint az árvaellátás életkorra tekintet nélkül jár, ha a jogosultság megszűnése előtt megrokkan a gyermek, csak akkor alkalmazható, ha az árvaellátásra való jogosultság bekövetkezik, azaz a gyermek említett életkora előtt hal meg a szülő.

A törvény előbbi rendelkezéseivel tehát az R. 64. § (2) bekezdése összhangban áll, nem szűkíti a jogosultsági feltételt, amikor megállapítja, hogy a 16., illetve 25. életév betöltése előtt megrokkant gyermek a rokkantsága tartamára akkor jogosult árvaellátásra, ha az említett életkora előtt következik be a szülő halála.

A munkaügyi bíróság előbbiektől eltérő álláspontja a jogszabály téves értelmezésén alapult. Az alperes határozata nem sértett jogszabályt, ezért a munkaügyi bíróság a Pp. 339. §-ába ütközően változtatta meg és állapította meg a szülő halála időpontjában 46 éves felperes árvaellátásra való jogosultságát.

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.

(Legf. Bír. Mfv. II. 10.832/2003/2. sz.)

Jolly # 2005.06.18. 10:24

Igaz, gittus, de a Tny.55.§ (1) bekezdésében ugyanaz maradt: "Ha a jogosultság megszűnése előtt a gyermek megrokkant, ennek időtartamára az árvaellátás életkorra tekintet nélkül megilleti".
2000-től bevezetett R.64.§(2) bekezdés nem szűkíti az árvaellátásra való jogosultak körét, ugyanazt mondja ki, mint az 55.§.
Ha nem hiszed el ezt, nézz utána a Legfelsőbb Bíróság határozatai iránt, köztük ilyen perről lehet nézni. Ha megtaláltam, közzéteszem ide a honlap címét.

gittus # 2005.06.18. 07:54

Én úgy tudom, hogy 2000-ben még nem mondta ki a tnyR. 64§ (2) - mivel csak később egészítették ki vele - hogy a jogosultság megszűnése előtt kell a szülőnek elhaláloznia. Folyamatban lévő ügyben is van visszaható hatály?

Jolly # 2005.06.17. 20:30

Tisztelt Csiga!

Hosszú idő telt el azóta. Gondolom, közben történt valami az árvaellátása ügyében.
Én nagyon jól ismerem ezt a helyzetet. Árvaellátásra csak az jogosult, aki 16. év előtt - vagy 25. év előtt nappali tagozaton folytat tanulmányait- közben meghal az egyik (vagy mindkettő) szülője és öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjban részesült, vagy a szükséges szolgálati időt szerezte meg.

Nem változott sokat az a törvény, amit Ön említett, akkoriban azt is kimondta, hogy ha valaki az árvaellátásra való jogosultság megszűnése előtt megrokkant, rokkantsága tartamára megkaphatja továbbra is. Mivel Ön 35 éves korában vesztette el édesapját, ezért a fentiek alapján nem jogosult árvaellátásra, mivel még az árvaellátásra való jogosultsága sem merül fel, hogy aztán azt rokkantság címén igényelje.

Üdvözlettel: Jolly

csiga13 # 2003.11.14. 15:13

Még mindig segítséget kérek árvaellátás ügyben.
2000. szeptember hóban árvaellátás igényt terjesztettem elő a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál. Az akkor hatályban levő jogszabály értelmében az ellátásra jogosultságot szerezhetek az egyéb jogosultsági feltételek fennállása esetén, ha 16 éves korom előtti időtől rokkant (és árva) vagyok. 67 éves vagyok, és sajnos a NYUFIG I. és II. fokon elutasította az igényemet, mert nem áll rendelkezésemre orvosi papír, hogy 16 éves korom előtti időtől rokkant vagyok és ezt egyik orvosszakértő sem merte véleményezni. Az ügy bíróságra került ahol ugyanezen indok alapján elvesztettem I. fokon a pert. Azután következett a másodfokú per, mert hát nem hagytam annyiban, hiszen tudom, hogy rokkant vagyok 3 éves korom óta. Végre II. fokon már volt egy orvos aki merte vállalni azt, hogy rokkantságom már 16 éves korom előtt fennállt. Nagy megdöbbenésemre a Munkaügyi Bíróság II. fokú ítéletével elutasította az igényemet (fellebbezési lehetőségemet is kizárta), arra hivatkozással, hogy 2002. január 1-től módosult a Társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény vonatkozó szakasza, mely szerint már nem elegendő az, hogy 16 éves korom előtt rokkant legyek, hanem 16 éves korom előtt kell, hogy meghaljon a jogszerző (esetemben az édesapám). Én pedig már 35 éves voltam amikor meghalt.
Kérdésem a következő: 1. Ha én még 2000-ben benyújtottam az igényemet lehet-e alkalmazni a jogszabály módosítását az esetemben, vagy a bíróság jogszerűtlen ítéletet hozott? (Megjegyzem, hogy ha az igénybejelentéstől számított 1 éven belül lefolytatódik az eljárás ma már javában élvezhetném az árvaellátás összegét.) 2. Jogszerű volt-e az, hogy a bíróság nem engedett fellebbezést az ítélet ellen? 3. Mivel az ítélet így jogerős hova fordulhatok jogorvoslatért? 4. Egy ismerősöm ugyanilyen indokkal - hogy nem rokkant - szintén bírósági szakaszban van az ügye, de neki 16 éves kora előtt halt meg az édesanyja, tehát jogosult lehet az árvaellátásra. Nincs-e arra lehetőség - ha már az orvosszakértő az ő esetében sem meri kimondani, hogy rokkant volt 16 éves kora előtt - hogy ezen tényt tanúkkal igazolja? A jogszabály erre nem ad lehetőséget?

Elnézést a hosszú tényállás levezetéséért, de azt hiszem így lehet igazán megérteni amit kérdezni szerettem volna.
Válaszukat tisztelettel megköszönöm
T.I.