Vélt orvosi mulasztás

Mindenképpen utánajárok az egésznek minden papírral és lelettel együtt a felépülésem után mert ez a legfontosabb!
A munkáltatónál az éves kötelező vizsgálatok voltak

"Es most mar ugye tudja nem cipekedhet?" ha ez a kérdés arra irányul hogy az orvos mondta e akkor nem mert az orvos még ilyet nem mondott én gondolom úgy hogy a cipekedés kilőve a részemről nehogy nagyobb baj legyen

szerintem az utólagos gyógykezelés is és az is hogy utána hogy tartom karban a testem nagymértékben befolyásolja majd az életvitelemet ami nem lesz egyszerű

a törés eredménye volt az 1/3 ra való összeroppanás tehát január 24 én kicsúszott a lábam magam alól és akkor roppant össze a csigolya

az egész átvétel úgy történt, hogy 15 én szerdán anyu elvitte a kecskemétről kiadott idegsebészeti papírt a háziorvosnak amin szerepel a műtét akkor a háziorvos felhívta a szegedi idegsebészeten az ismerősét és már másnap reggel 8 órakor jelenésünk is volt nála
A Doki megvizsgált részletesen, majd azon a napon megcsináltattam a ct vizsgálatot ezen látszik, hogy milyen állapotban volt a csigolyám, közben kikértem kecskemétről az összes röntgen felvételemet cd n és ezen látszik minden, a 3 hónap alatti folyamat

egészségileg mondjuk jól vagyok a törött csigolyánál agyenlőre nem érzek fájdalmat máshol van néha fájdalom de ez a fűző viselésének tudható be a doki szerint is
ami igazán megviselt az a 3 hónapi bezártság lelkileg vagyok kikészülve

üzletvezetőként dolgozom ami üléssel járkálással cipekedéssel jár hetente hozzák az árut ami annyit jelent, hogy vannak több 10 kilós csomagok is amit akár 2x 3x is arrébb kell tenni és lehet hogy ezt ezután már nem tehetem meg :-(

DE POZITÍV GONDOLKODÁSRA VAGYOK RÁHANGOLÓDVA!

igen a műtét nélküli terápiát választom, amennyiben a professzori konzultáció is megerősíti, hogy lehet
Nem mondták ki hogy hibáztak a kecskemétiek igaz konkrétan nem is kérdeztem, de rá fogok kérdezni
Nem ültem sokat inkább pihentem mindig úgy csináltam ahogy az orvos mondta

Tegnap megvolt a kontroll vizsgálat!
A Ct orvosi véleménye a következő:
L I csigolya kompresszió,mely a kérőlapon levő leírás alapján progressziót mutat, a durán jelentős benyomatot okoz,komprimálja a myelont is. A myelon pontosabb megitélésére (esetleges myelopathia kimutatására) - a klinikum függvényében - MR vizsgálat jön szóba.
A CT azt is irta, hogy a csigolyatest magassága jelentősen csökkent ventralisan kb. az eredeti 1/3-ára

Az orvos azt mondta, hogy jelen vizsgálat alapján Ö szerinte még mindig nem indokolt a műtét, hétfőn Professzori megbeszélésen bemutatja a felvételeimet és ott döntenek a további gyógykezelésemmel kapcsolatban.

Továbbá kikértem a kórházból az összes felvételemet, melyen látható, hogy ez a gyógyulási folyamat nem az igazi. Eleinte még jól álltak a csigolyák, majd folyamatosan csúszott lefelé (szerintem) az alatta lévőre és ezért nem tudta kiforrni magát.

Rendben

A röntgen felvételek a Kecskeméti kórházban meg vannak nekem nem adták oda igaz nem is kértem, mert nem tudtam hogy szükség lehet majd rá. A traumatológiai szakrendeléses papíron rajta van : " idegsebésszel (orvos neve) történt consultatio alapján műtéti ellátás indokolt". A háziorvos azt mondta (írásba nem foglalta) hogy ne műttessem meg magam (30 éves vagyok) és már automatikusan írta a beutalót szegedre az idegsebészetre és fel is hívta az idegsebészt akivel vagy 15 percen át beszélt. A szegedi leletek még folyamatban vannak, de minden papírt amit fontosnak tartok (többnyire leletek vélemények), mielőtt kiadom a kezemből lefénymásolom, hogy legyen belőle egy példányom. A ct eredmény már meg van szegeden de én csak csütörtökön megyek vizsgálatra, mert az az ideggyógyász amelyikhez a háziorvosom küldött akkor rendel.

Első nekifutásra azt mondta, hogy Ő nem javasolja a műtétet -részletes vizsgálás után, amit Kecskeméten el se végeztek (minimális panaszok, jó mozgásfunkciók), de a CT és utána ha szükséges az MRI mondja meg!
Kecskeméten a röntgenfelvételek alapján már műtöttek volna is minden további kivizsgálás nélkül sehova nem küldtek tovább csak annyit mondtak műtét javasolt, ha 70 éves lennék akkor nem javasolják a műtétet, de mivel 30 éves vagyok ezért kell, mert púpos leszek. Ekkor lépett közbe a háziorvos (nincs műtét addig még komolyabb helyen nem láttak SZEGED!!!)

Nekem is a legfontosabb a mielőbbi gyógyulás!
Eleinte rengeteget pihentem, csak akkor keltem fel amikor már nagyon szükséges volt, mindig betartottam az orvos utasítását.
Nem küldtek sehová mindent itthon kellet csinálnom naponta 5-ször tornásztam (erre azt mondták, hogy nagyon jó) úszni sem küldtek a gyógytornász is csak a kórházban látott akkor megmondta hogy mit csináljak és hogyan. Most Szegedre járok a klinikára le, hogy elkerüljem a műtétet mert ha lehet akkor nem műttetem meg magam, mert pont az ágyéki 1-es csigolyáról van szó ami a mozgást befolyásolja. Amikor kontrollra mentem mindig mondtam, hogy mit érzek.

Nem éreztem semmi problémát, ha valamit éreztem volna akkor visszamentem volna, mert az egészségem mindennél többet ér a túlterhelésről meg annyit, hogy csak azt csináltam amit az orvos illetve a gyógytornász mondott. Az orvos azt mondta, hogy fájdalomig fent lenni, a gyógytornász meg megmutatta, hogy mit és hogyan tornázzak. Volt amikor azt mondta a traumatológus, hogy ahelyzet változatlan , és nem vagyunk rá büszkék!

Tisztelt Ügyvéd Úr!

Január 24-én csigolyatest összeroppanással járó törésem lett. Akkor az ideggyógyász azt mondta, hogy nem kell műteni. Január 28-án fűző segítségével mobilizáltak és hazaengedtek. Eleinte 2 hetente hívtak kontrollra, majd március 5-e után csak április 14-én. Ekkor kiderült, hogy rosszul forrt össze a csontom és már azt mondták, hogy meg kell műteni. Én úgy gondolom, hogy hibáztak az Orvosok akkor, amikor 6 hétre hívtak vissza kontrollra, mert az utolsó vizsgálatkor azt mondta a traumatológus, hogy ez az állapot az utolsó 1 hónapban alakult ki. Ha az utolsó 6 hónapot megfelezi, vagy ugyanúgy 2 hetente visszahívnak kontrollra akkor lehet, hogy nem itt tartok, mert esetleg felírnak valamilyen kezelést amire járhattam volna és rendesen összeforr a csont és nem csúszik el. Ön szerint van-e értelme pert indítani a kórház ellen, vagy peren kívül egyezkedni velük?
Segítségét és válaszát előre is köszönöm.

Kedves Nikolett!
Megfogalmazott kérdéseire a válasz igen. Persze, hogy lehet bizonyítani, ha egy orvos mulaszt, még ha a legtöbbször nehéz is. Ha azonban az a kérdés, hogy a leírt adatok ezt meg is teszik-e, akkor nem. Önmagában az a tény, hogy valaki, aki rendszeresen jár nőgyógyászati szűrésre mégis inoperábilis méhnyakrákot kap, nem alapozza meg az orvosi mulasztást. Ha ui. a szakmai szabályoknak megfelelően járt el, nem mulasztott. Ez esetben szigorúan betartandó szakmai előírások mondják meg, mit kell tenni. Ezek a méhnyakról vett kenet citológiai vizsgálatán alapulnak. Ha nem a citológiai eredmény alapján járt el mulasztott. Ha igen, nem mulasztott. Ilyen egyszerű.

Tiszteletem!

Olyan kérdéssel és problémával fordulok Önökhöz, amely sajnos jelenleg is aktuális nálunk és nem tudjuk kihez fordulhatnánk.

Keresztanyámnál (45 éves) méhnyakrákot diagnosztizáltam 2012 novemberében. Ez önmagában is egy szörnyű és lesújtó hír, de nem ez miatt írok Önöknek.
Keresztanyám évente kétszer eljárt szűrővizsgálatokra, pont abból az orvosi javaslatból kiindulva, hogy ha időben észreveszik és ez csak a szűréseken lehetséges, akkor kezelhető, gyógyítható. Legutóbbi szűrése augusztus hónapban esett meg, amely az orvos szerint teljesen tiszta azaz negatív lett. A családban nincs orvos, így nem értünk az eredmények kiértékeléséhez, hittünk neki.
3 hónappal később a Keresztanyám szűnni nem akaró, egyre erősödő alhasi fájdalom miatt ismét elment orvoshoz (háziorvoshoz), aki egyből a legközelebbi megyei kórházba küldte ismeretlen daganat gyanújával. Ott a leletek egyértelműen bizonyították a méhnyakrák jelenlétét, sőt nem csak a jelenlétét, hanem az előrehaladt állapotát is. Abban minden eddig meg kérdezett orvos egyet ért, hogy a méhnyakrák nagyon lassan olykor évtizedek alatt alakul ki. És ez a stádiumú rák 3 hónap alatt semmiképpen sem. Jelenleg sajnos ott tartunk, hogy a késői diagnosztizálás miatt inoperábilis lett a rosszindulatú daganat, mert a sejtek abnormális növekedése épp egy főartériát szőtt be, amely a láb felé tart. Most kezdjük a kemo- és sugárterápiás kezelést, hátha sikerül zsugorítani vagy a sejt szerkezetet megváltoztatni olyan mértékben hogy operálható legyen.

Kérdésem: Orvosi szakvélemények tükrében (melyek azt mondják, hogy régen észre kellett volna venni az elváltozást egy egy szűrővizsgálat alkalmával) bizonyítható e a szakorvos mulasztása és hanyagsága? Bizonyítható e, hogy a nemtörődömsége miatt nem küldte további vizsgálatokra? Ha igen kihez fordulhatunk? Mik szükségesek hozzá és mit érhetünk el vele? Gyakorlatilag ha tényleg mulasztott akkor veszélyeztette (veszélyezteti) az életét és fájdalmas, akár halálos kimenetelű betegségnek engedte kitenni, amely önmagában is szemben áll az orvosi esküjével.

Keresztanyám, aki anyám helyett anyám volt most élet halál között lebeg. Túl van már egy teljes feltáró 4 órás műtéten, ahol kiderült maga a műthetetlenség. Most egy onkológiai team foglalkozik az esetével. Nem biztatnak. Egyöntetűen azt mondják nagyon nagy a baj és nagyon rossz a helyzet. Későn vittük be.

Válaszukat előre is köszönöm!

Tisztelettel:

Magyar Nikolett