Immaculata
2015.07.28. 08:51
.... és egyezségre jutni, nehogy a későbbiekben követelje.
Fejnőtt gyermek tartása
lajcsó
#
2015.07.28. 08:23
"erre az időre van-e mód a gyermektartásdíj csökkentésére?"
A másik szülővel kell erről megállapodni!
evita71
#
2015.07.28. 04:20
Tisztelt Ügyvéd Úr/Nő!
Azzal a kérdéssel fordulok Önökhöz, hogy 17 éves fiam után fizetem a gyermektartásdíjat, de most 2 hétig nálam tartózkodik, mivel nyári munkán van a munkahelyemen, ezért minden költséget én és a férjem állunk, az lenne a kérdésem, hogy erre az időre van-e mód a gyermektartásdíj csökkentésére?
Várom megtisztelő válaszukat!
Köszönettel: Gémesné Győri Éva
Immaculata
#
2015.07.27. 06:55
„Csak ez a válasz nem feltétlenül tetszik a Tisztelt Kérdezőnek és így már egyből azt írja, hogy érdemi segítséget nem kapott.”
Ez mennyire így van 'majd minden kérdező esetében.
MACSKAJANCSI
#
2015.07.26. 16:08
IRGALMAS SZŰZ MÁRIA NE HAGYJ EL!!!
megbocsásson kegyed, de ahhoz, hogy egy szülő-gyermek, pláne anya-fiú kapcsolat ide jusson, ahhoz is két fél kell.
valahogy, valamiben felnőtt az a gyermek, nem az égből pottyant oda ezzel a problémával, valahol, valamikor megbicsaklott ez az egész, amelynek következménye a jelenlegi helyezet.
magánvéleményem szerint a kényszer kilakoltatás, csak további olaj az amúgy is égő tűzre...
ezt a tüzet, amely Önök között lángol, elsősorban NEM jogi eszközökkel kellene megoldani, szerintem erre kizárólag az emberi (szülői) hozzáállás a megfelelő, amely kölcsönös alapon rendeződhet, szülő és gyermek között.
de tegyen belátása szerint
Kelvin (törölt felhasználó)
#
2015.07.26. 15:22
Tisztelettel bátorkodom megjegyezni, hogy azért gondolom a bíróságon is elmondták, hogy mit lehetne csinálni, ugyanúgy ahogy a "Népesség Nyilvántartóban" is elmondták. Csak ez a válasz nem feltétlenül tetszik a Tisztelt Kérdezőnek és így már egyből azt írja, hogy érdemi segítséget nem kapott.
Szóval fel kellene szólítani a tisztelt gyermekét, hogy költözzön ki az ingatlanból, ha nem költözik ki, akkor ki kell onnan lakoltatni. (Persze még pár infó kellene, pl.: haszonélvezeti jog van-e az ingatlanon, az ingatlannak kik a tulajdonosai...)
Nyilván fájó lehet egy anyának ezt olvasni és megtenni, de más érdemi jogi segítség nem igazán van, hacsak nem valaki elássa a gyermekét az erdőben. Ez már eléggé érdemi megoldás, csak nem törvényes :)
Grave7
#
2015.07.26. 14:35
@aranykata: Interneten a tegeződés megszokott és általános, a kommunikáció gyorsítása és egyszerűsítése érdekében. Ezért felesleges megsértődni, ám de legyen:
„Tisztelt Hölgyem, mi a kérdése, mit óhajt elérni? Leírta a helyzetet amiben jelenleg él és azt is, hogy ez problémát okoz Önnek.
Ennek általános megoldása az, hogy a két fél leül és megbeszéli, kinek milyen gondja van a másikkal, mit szeretne, hogy a másik változtasson. Ehhez jogi segítség nem szükséges.
Mivel a jogi fórumra írt, valószínűsíthető, hogy nem csupán beszélgetést akar fiával, hanem jogi lépéseket is tenne a problémája megoldása érdekében.
Azonban anélkül, hogy konkrétan leírná, nem tudjuk kitalálni, milyen megoldás lenne kívánatos Ön számára. Ha megvan a cél, akkor tudunk segíteni, hogy azt milyen jogi lépésekkel lehet megvalósítani.”
Szóval, volt ennek értelme, hogy ilyen hosszan leírtam? Biztos jól esik, mert úgy tűnik mintha sokkal többet foglalkoznék a kérdéseddel, azonban csak az időmet pazaroltam ezzel.
De talán bemutattam, hogy Kovács_Béla_Sándor kérdezési módja időtakarékosság szempontjából sokkal célravezetőbb.
A kérdés még mindig áll: Mi a kérdés? Mit akarsz elérni? . (Noha ki lehet következtetni a leírásból, de mondd ki magadnak és írd is le, hogy meglegyen a komoly elhatározás.)
Kovács_Béla_Sándor
#
2015.07.26. 14:31
Talán ha előbb válaszolna a kérdésemre. Mert higgye el, az számít, amit kérdeztem.
(A világhálón általános a tegeződés, ez a főszabály, semmi sértő nincs benne.)
aranykata
#
2015.07.26. 13:41
Tisztelt Ügyvéd úr Helyesbíteni szeretnék, levelem átolvasása után vettem észre, fiam korának hibás közlését. Nem 26, hanem harminchat éves. Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy nem hiszem azt, hogy én tiszteletlenül beszéltem volna Önnel, ezért kérem ne tegezzen le, hiszen én komoly szándékkal ill. problémával fordultam Ön felé.Azt hiszem állapotom elég elkeserítő, és így olyan, mintha bagatell kérdéssel fordultam volna Önhöz. Szeretném ha Ön mint komoly hozzáértő segítene problémám megoldásához, így pl. a rákom említése sem mint sajnálati tényező szerepelt, hanem mint egy állandó stresszes állapot, még nagyobb írritálója, és így igenis számít a probléma jelenlétekor. Elnézést új fenti levelemért, és kérem jóindulatát tanácsadásakor.Szeretném megtudni, mit tehetek,merre fordulhatok ügyemben!? Tisztelettel üdvözlöm Arany Katalin, Cossuta Györgyné
T jogi fórum édesapám halálakor ketten a húgommal örököltünk egy panel lakást, amit el is adtunk. Ugye adózni nem kellettt, miután jóval a becsült
Kovács_Béla_Sándor
#
2015.07.26. 10:15
Mi a kérdés? Mit akarsz elérni? (A sajnálat faktort szerintem hagyjuk ki, aligha számít egy jogi kérdésben, hogy melyik félnek milyen betegsége van.)
aranykata
#
2015.07.26. 10:07
Jó napot kívánok, Arany kata vagyok. Megpróbálom problémám röviden ecsetelni. Fiam 26 éves, 7 éve kapcsolatban él, ami annyiból áll, hogy gyakran van a barátnőjénél, ill,állandóan ott alszik , és igen gyakran tartózkodik ott. Egy szekrénynyi ruháját itthon tartja mondván nem fér a barátnőjénél, és joga van a mi címünkön is tartózkodni , hiszen ide van bejelentve. Itthon főleg az én saját számítógépem használata miatt tartózkodik, ill, fürdés és egyéb pl. evés céljából. Januárban gyerekük született, megkérdezésemre miért van itthon is, a válasz: vegyek neki lakást ahová mehet, és így nem a barátnője javait használja.Hozzá kell tennem, hogy csak alkalmi munkája van, ez viszonylag állandó heti egy két nap, néha több hetes kihagyással. Részünkről kötelezőnek tartja az életvitelükhöz való hozzájárulást, mivel arra hívatkozik, hogy a mi gyerekünk, és kötelesek vagyunk számára a megélhetést biztosítani. Erőszakossága már már, az anyagi biztonságunkat veszélyezteti. Férjem elég elnéző vele, de engem, az édesanyját, szinte terrorizálja, követeli ha valamire szüksége van. Próbáltam kijelenteni a lakásból,de mivel annyi ruhát itthon tart, hogy azt mondhassa itthon lakik,bár ez elenyésző, ám a Népesség Nyilvántartóban azt a választ kaptam, hogy a kényszer kilakoltatást kell kezdeményezni, ez az egyetlen lehetőségem van. A bíróságon is voltam ahol szintén nem tudtak érdemlegeset mondani ügyemben.Végül is, a saját családjának az élettársát, és fiát tekinti mi csak arra vagyunk jók, hogy egyre, másra, anyagilag támogassuk. Már úgy érzem, a végletekig ki vagyunk használva, ő igen erőszakos, a tettlegességtől, a mi lakásunk rombolásától sem riad vissza. Kérem segítsenek amennyiben tehetik, ugyanis ráadásul még rákos is vagyok, ésegyre nejezebben bírom az önkényuralmát. Válaszukat előre köszönöm, jeligém, "A végső határon!" Köszönettel Arany Kata Cossuta Györgyné
T jogi fórum édesapám halálakor ketten a húgommal örököltünk egy panel lakást, amit el is adtunk. Ugye adózni nem kellettt, miután jóval a becsült
