Vitafórum a bírói felelősségről


ildikó31 # 2006.03.14. 07:02

Kedves Nick Name!

Elküldtem a másik címedre is.


ildiko31

Nick Name # 2006.03.14. 05:27

Kedves Ildikó,

nem kaptam meg az e-mailed, légy oly kedves, küldd el a lentebb írt címre is.

Köszönöm!


Nick Name

Nick Name # 2006.03.13. 17:22

Itt egy mág autentikusabb:

2.5. A bírák elleni fegyelmi eljárások

A tájékoztató idõszakában a megyei bíróságok elnökei fegyelmi eljárás kezdeményezése nélkül 14 bíróval és 6 bírósági vezetõvel szemben alkalmaztak írásbeli figyelmeztetést. Az intézkedésre általában késedelmes ügyintézés miatt került sor.

Fegyelmi eljárás 12 helyi bírósági és 2 megyei bírósági bíró ellen indult, közülük egy bíró ellen két alkalommal. Egy esetben a fegyelmi eljárást nem a megyei bíróság elnöke, hanem a korábban jogerõs fegyelmi határozat hatálya alatt állt bíró kezdeményezte. Négy bíróval szemben a bírói hivatás tekintélyét sértõ magatartás, 11 esetben pedig a hivatali kötelezettség vétkes megszegése miatt indult fegyelmi eljárás. A korábbi évekhez hasonlóan, általában késedelmes ügyintézés alapozta meg a fegyelmi kezdeményezést. Az érintett bírák a határozatok írásba foglalásának törvényben elõírt határidejét mulasztották el, illetve a fellebbezett határozatok felterjesztésével késlekedtek. Közülük öten korábban már részesültek írásbeli figyelmeztetésben, illetve fegyelmi büntetésben. A fegyelmi bíróságok hat ügyben hoztak jogerõs határozatot. Egy bíróval szemben feddés fegyelmi büntetést szabtak ki, egy ügyben a fegyelmi eljárást megszüntették és a bírót figyelmeztetésben részesítették. Egy eljárás a megyei bíróság elnökének kezdeményezésére megszûnt. Három alkalommal pedig a fegyelmi bíróság mellõzte a fegyelmi eljárás megindítását (16. számú melléklet).

2.6. A bírák elleni büntetõ- és szabálysértési eljárások

A tájékoztató idõszakában két bíró ellen indult büntetõeljárás. Egy esetben a bírót ittas jármûvezetés vétségében marasztalták és jogerõsen pénzbüntetésre, valamint közúti jármûvezetéstõl eltiltásra ítélték. A köztársasági elnök a másik bíró tekintetében jogosulatlan adatkezelés vétségének alapos gyanúja miatt járult hozzá a büntetõeljárás megindításához.

A közlekedés szabályainak megsértése miatt két bíróval szemben szabálysértési eljárás indult. Egyiküket a szabálysértési hatóság figyelmeztetésben részesítette, a másik esetben elévülés miatt az eljárás megszüntetésérõl döntött.

http://www.mkogy.hu/…443/0443.htm


Nick Name

Nick Name # 2006.03.13. 17:20

Nos itt egy adat:

Közlése szerint a mintegy 2600 bíró tavaly összesen 16 írásbeli figyelmeztetést kapott, 11 fegyelmi, 1 szabálysértési és 2 büntetőeljárás indult ellenük. Tavalyelőtt az írásbeli figyelmeztetések száma 20, a fegyelmi eljárásoké 16, a szabálysértési és büntetőeljárásoké pedig 2-2 volt.

Hozzátette: a fegyelmi intézkedések túlnyomó többségét a késedelmes ügyintézés miatt alkalmazták. Ilyen esetek kapcsán már 480 ügy van a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság előtt. - Eddig jól állunk, mert csak 10 elmarasztalás érte a magyar államot, de ha nem figyelünk oda, ez a kedvező helyzet megváltozhat - figyelmeztetett Lomnici Zoltán.

http://ma.hu/…aa/0/32634/1?…


Nick Name

Nick Name # 2006.03.13. 17:15

Tisztelt Kincses Úr!

Örülök, hogy egyre több dologban értünk egyet. Amiben nem, abban - attól tartok - nem is fogunk. önnek igaza van abban, hogy érvelésemben végig jelen van "az és mi van az ügyvédekkel" elem, de higyje el, nem azon az alapon, hogy "ha más túrhatja az orrát, akkor megtehetm én is". Épp ellenkezőleg, ezzel akarok rámutatni arra, hogy bár Ön szavakban és nyilván tiszta szándéka szerint az egyenlőség híve, valójában azonban elképzelése épp az ellenkező irányba mutat (kár, hogy ezek az összehasonlítások rendre válasz nélkül maradtak, de erre írtam, hogy a nem válasz os válasz).

Ami ennek az eljárási kereteit illeti, szintén kérem, higyje el, van némi információm az ügyvédek ellen indított perekről, de Önnek is nyilván van a bíróság ellen indítottakról (és mindenkinek lehet, ha elolvassa a már többször említett, általam belinkelt tanulmányt). Szerintem a gyakorlat most párhuzamos. Ezen túlmenően a bíró ellen is lehet fegyelmi eljárást indítani, más kérdés, hogy az a jogerős határozatig szolgálati titkot képez. Az azonban nyilvános adat, majd megpróbálok utána is nézni, hogy hány bírót marasztalnak el évente fegyelmileg. A szám egyébként viszonylag azért is csekély, mert általában a súlyos ügy miatt fegyelmi alá vont bíró előbb szünteti meg a szolgálati viszonyát, minthogy elmarasztalják. Ami pedig a minősítést illeti, Ön azt írta, hogy mintegy a tábornokok mintájára nyilvános rendfokozatotkat képzel el, ezzel szemben a bíró minősítésének tartalma és végeredménye is jelenleg szintén szolgálati titok.


Nick Name

Nick Name # 2006.03.13. 11:24

Kedves Ildikó!

Ha a megadott e-mail címemről visszajönne a levél, légy oly kedves, küldd el a nickname@chello.hu címre is. Köszönöm!


Nick Name

ildikó31 # 2006.03.13. 08:40

Kedves Nick Name!

Az elemzést elküldtem e-mailben.


ildiko31

Dr. Kincses István (törölt felhasználó) # 2006.03.12. 22:26

Tisztelt Nick Name!

Bevallom kellemes csalódásként lepett meg álláspontja, de sajnos egy sor állításával kénytelen vagyok egyetérteni. Valóban az elképzelt változásokhoz jogalkotás kell méghozzá alkotmányos szintű, tehát a jelenlegi politikai helyzetet szemlélve alig van valami esély ilyen együttműködésre. Sajnos tapasztalatból kell mondanom azt is, hogy a korábban vázolt nemzetbiztonsági kérdéssel kapcsolatos ügyemben ügyfelem érdekében benyújtott megkereséseimmel kapcsolatban a Demeter, Kövér, Czukor féle irányítás függetlenül a három féle politikai háttértől egységesen védték a jogi nonszenszt, így meggyőződésemmé vált, hogy a választások csak szemfényvesztések, és így is kezelem azokat.
Mivel magam is felmértem, hogy politikai akarat nem várható el abban a kérdésben, hogy a hatalom önmaga adjon fel egy elvi és néha gyakorlatban is megjelenő, a törvényesség látszatát keltő befolyásolási lehetőséget, ezért indultam el azon az úton, hogy az Alkotmánybíróságon keresztül próbáljak valamilyen elmozdulást elérni. Lehet, hogy ez is hiábavaló próbálkozás, de legalább magamnak elmondhatom, hogy megpróbáltam. Hogy igény van-e vagy sincs, erre álljon itt egy másik fórum példája, melyben láttam szintén aktívan részt vesz, a bírói szakma nyitottságával kapcsolatos fórum. Ha jól értelmeztem a bekerülés privilegizálásából indultak ki a fórumozók, de a végére a bírói felelősségnél kötöttek ki. Így a két fórumot akár egyesíteni is lehetne.
Van azért néhány kérdés, amelyben szerintem teljesen hibás a megközelítési nézőpontja, ezért a következtetések sem állják meg a helyüket. Érvelésében végig megjelenik az az elem, hogy na és mi van az ügyvédekkel, azoknak hol is van a felelőssége? Bár igaz lenne ez a feltételezés és a bíró az ügyvéddel azonos szintről indulna ebben a kérdésben, de sajnos ez egyáltalán nincs így. A célom az, hogy a bíró az ügyvéd szintjére kerüljön a felelősségi kérdésekben. Az ügyvéd elsődlegesen felel az ügyfelének. Nem tudom tudja-e hány ügyfél indít eljárást volt ügyvédje ellen? El kell mondanom, hogy nem kevés, bár azt is el kell mondani, hogy nem minden alap nélkül. A következő a saját kamarája, amely gyakorlatilag hatóságként kezeli saját tagjait. Egyrészt meg kell nézni az Ügyvédi Lap fegyelmi kérdésekről beszámoló oldalait. ( Mindig van ilyen oldal ). Továbbá érdekes látni hány alkotmánybírósági beadvány készült annak érdekében, hogy alkotmányellenesnek nyilvánítsák a kötelező kamarai tagság kérdését, mindannyiszor eredménytelenül, de a beadványok alapoka ez a kamarai hozzáállás. Aztán ott van a bíróság maga, mint utaltam rá ellenem is a bíróság elnökhelyettese indítványozott eljárást – sikeresen. Ehhez képest én a bíró felelősségének megállapíthatósága kérdésében még megközelítő lehetőségeket sem vélek felfedezni, így a két hivatás összehasonlítása hamis alapokon nyugszik.
A felvetésemmel kapcsolatban leírtam, hogy az alapelveken kívül gyakorlatilag semmihez sem ragaszkodom. Természetesen van saját bejáratú igazság fogalmam, és a részletekről is van kialakult elképzelésem, de a felvetéseken kívül nemsok értelmét látom ma még a részletekkel bíbelődni.
A leginkább arra lennék kíváncsi, hány a szakmában dolgozó kolléga érzi a felvetett kérdést megoldandónak. Ha volna valamilyen felmérési lehetőség, nagyon kíváncsi lennék az eredményre, de szerintem a fórum passzív követőiről, ill. véleményükről nem lehetséges ezt beszerezni.
Egyszóval folytatom, lehet hogy értelmetlen kínlódásomat jelenleg alkalmatlan eszközökkel.

Tisztelettel: K.I.

Nick Name # 2006.03.12. 13:52

Tisztelt Kincses Úr, kedves hozzászólók!

Újra olvasva tegnapi dolgozatát, örömmel tapasztaltam, hogy tegnapi első benyomásaim, úgy érzem, helytállóak voltak. Így ilyen összefüggésben már korántsem érzem azt a késztetést, ami miatt az elmúlt napokban nem létező szabadidőmet is feladva klaviatúrát kellett ragadnom. A most felhozott összefüggésben ugyanis egyértelműen jogalkotási kérdésről van szó, amihez nekem jogalkalmazóként vajmi kevés közöm van. A dolog persze annyiban érint, hogy a jogalkotás eredményének alanya vagyok, azonban az Ön által felvázolt tervekhez nem csupán az eljárási törvények teljes újraírására, de új, a maitól alapvetően eltérő tartalmú (kétharmados) bírósági szervezeti és bírói jogállási törvényre, valamint új alkotmányra lenne szükséges. Ez, az elmúlt 16 évben már némi problémába ütközött, úgyhogy minderre abban a harminc évben, ami az én pályámból még jó esetben hátra lehet, bizonyosan nem fog sor kerülni, főleg, hogy eddig még – az Ön dolgozatán kívül – törekvést sem tapasztaltam e körben.

Úgyhogy mostani hozzászólásomban ugyan, ha már megígértem, jöjjenek a pöckölések e koncepcióval kapcsolatban, azonban nagyobb súlyt szeretnék azonban fektetni néhány gondolatra az eredetileg felvetett kérdésekkel kapcsolatban.

  • szívesen vennék néhány példát arra, miképp lehet meghatározni a „jogi igazság fogalmát”. Az események megtörténténél ugyanis sem a bíró, sem az ügyész, sem a jogi képviselő nincs jelen, így empirikus úton az igazság nem bizonyítható.
  • némi ellentmondást érzek abban, hogy míg az „alapügyben” a szakbíróságok járnak el, az annak eredményét vizsgáló műhiba-bíróságot viszont választott, laikus esküdtek alkotják. Nehezen tudom elképzelni, hogy ez az esküdtszék képes lenne számon kérni a helyes jogértelmezést bármelyik szakbíróság határozatán (még akkor is, ha csak kasszációs jogköre lenne).
  • Ha elolvasta a bírósági jogkörben okozott kártérítés mai gyakorlatára vonatkozó tanulmányt, láthatta, hogy ma is jelentős részt képeznek az ilyen pereken belül azok az ügyek, amikor az ügyfél a számára kedvező jogerős határozatnak a – nyilvánvalóan az ellenérdekű fél által kezdeményezett – felülvizsgálat során történt megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését sérelmezik. Kérdésem, hogy a műhiba-perben történt hatályon kívül helyezést követő új eljárásban hozott határozat ellen az Ön elképzelése szerint lehetne-e újabb műhibapert indítani. Ha igen, hol a parttalanság határa, ha nem, mit tenne, ha az új határozat lenne az Ön véleménye szerint törvénysértő és Önnek kedvezőtlen?
  • Minden ügyben követendő lenne az Ön által felvázolt eljárási rend és fórumrendszer, vagy az az ügy valamiféle súlyához kötődne? Ha minden ügyre vonatkozna, célszerű lenne mondjuk egy közös költség tartozást vagy lopás vétségét ilyen bonyolultságú eljárásban vizsgálni?

Mindezeket azonban csak az ígéretem betartása végett írtam le, mint mondtam, tisztelem a jobbító szándékát és komoly felkészültségét, azonban az Ön által írtak a politikai törekvések hiánya, a jogrendszer teljes átalakításának megvalósíthatatlansága, és nem utolsó sorban a rendkívüli többletköltség-igényessége miatt nyilvánvalóan nem fognak megvalósulni elemeiben sem.

A probléma azonban valós, én ezért kezdtem el ebbe a topicba írni. Picit bántott az a sok általánosítás is (perkoncepciózusság, felkészületlenség, tisztességtelenség stb), amit Ön a vitaindítójában és azt követően a bírói karral kapcsolatban felvetett, továbbá az a szakmaiatlanság – hiszen Ön a teljesen új eljárási kereteket csupán az utolsó hozzászólásában vezette fel – ami abban nyilvánult meg, hogy Ön a felelősségre vonást a jelenlegi jogi szabályozás mellett, parttalan műhibaperek keretében írt le. Ennek kapcsán aztán odáig jutottunk, hogy Ön és más jogász hozzászóló is le bírta írni, hogy ha „egy bíró ítéletét megváltoztatják vagy hatályon kívül helyezik, azt meg kell büntetni”. Sajnos, az ennek kapcsán felvetett kérdéseimre (pl. büntetőügyben a vádlottal szemben kiszabott büntetés megváltoztatásának szankcionálása, helytelen jogi álláspontot képviselő ügyvéd szankcionálása, megváltozott felsőbírósági iránymutatás esetén az elmarasztalt bírók rehabilitálása)) nem kaptam választ. Mindegy, az is válasz, ha nincs válasz.

Én sem a jogászi pályán belül, sem azon kívül nem vagyok híve sem az általánosításnak, sem azt nem hiszem, hogy bizonyos foglalkozási ágak meghatározott szellemi színvonalon „működő” embereket vonzanának, ennélfogva ezek az ágak a magyar átlagtól eltérően működnének. Tehát nem hiszem, hogy a jogászok közül, aki genetikailag hülye, abból bíró lesz, az okosakból meg például ügyvéd. Ugyanúgy nem hiszem, hogy a magyar orvosok, pedagógusok, mérnökök stb., emberi és szakmai minősége általában eltérne a társadalom színvonalától. Mindent alapvetően meghatároz a társadalmi környezet, azon túl vannak olyan sajátos hatások, amelyek egy-egy foglalkozási ág tekintetében hatnak. A jogászi szakmai színvonal is olyan, amilyen. Kétségtelen, hogy bírónak évtizedeken keresztül az elhivatottak és a másra alkalmatlanok mentek el. A jelenlegi jogász-túltermelés mellett javult a helyzet, viszont a fiataloknak érthető okból a tapasztalat hiánya okoz problémát. Az ügyvédi kar színvonalára ugyanakkor a pálya nyílttá tételével megtörtént felhígulás járt negatív hatással. Mivel a bíró állami alkalmazott, a bürokrácia általános káros hatásai hatnak rá (pl. érdektelenség, teljesítménykényszer hiánya, adminisztráció visszahúzó ereje), az ügyvédi kar morális színvonalát viszont a rendszerbe bekerült mérhetetlen mennyiségű pénz veszélyezteti. No és persze alapvetően meghatározó mindannyiunkra a jogszabályi környezet, amelynek színvonala előbb 12 évig süllyedt, most pedig határozott meggyőződésem szerint – legalábbis büntető ügyszakra vonatkozóan – a béka feneke alá, néhol a teljes abszurditásba zuhant.

Van tehát söprögetni való, valamennyiünk háza táján. Az én ízlésemnek jobban megfelelne egy olyan leosztás, hogy valamelyik tisztelt ügyvéd fórumozó beírna egy ügyvédi hibát, vagy ott megoldandó problémát, én ígérem, írok egy ugyanolyat bírói oldalról. Nem biztos, hogy helyes a más háza táján sepregetnünk, miközben a sajátunk előtt is vannak elhordani való hegyek. De ha már nem így történt, megteszem én a kezdő lépést, ami egyúttal a felelősség kérdésében a jelenlegi feltételrendszerben megalkotott nézetem kifejtésére is alkalmas (ráadásul mindegyik jogalkalmazói terület felelősségét érinti, még ha nem is egyforma mértékben).

A hazánkban kisebb súlyú bűncselekményt elkövető külföldi állampolgárságú vádlottat külön eljárás keretében bíróság elé állítják, ahol a bíróság főbüntetés helyett alkalmazott önálló mellékbüntetésül kiutasításra ítéli a vádlottat. Az ítélet fellebbezések folytán nem emelkedik jogerőre. Mindannyian tudjuk, hogy mind a jelenlegi, mind a korábbi szabályozás szerint az elsőfokú ítélet kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás az eljárás jogerős befejezéséig, de legfeljebb az elsőfokon kiszabott szabadságvesztés tartamáig tarthat. Ebből mindenféle értelmezés vagy értékelés nélkül megállapítható, hogy a másodfokú eljárásra előzetes letartóztatás csak akkor rendelhető el, vagy tartható fenn, ha a nem jogerős ítéletben olyan végrehajtandó szabadságvesztés került kiszabásra, amelyből még van letöltendő rész. Ennek ellenére jelen ügyben az elsőfokú ítélet kihirdetését követően az ügyész – az önállóan alkalmazott kiutasítás mellett - indítványozza a vádlott előzetes letartóztatásának elrendelését, melynek a bölcs bíróság helyt ad. Az ügyész tudomásul veszi, a főügyészség helybenhagyást indítványoz. A másodfokú bíróság aztán észleli a törvénysértést, és azonnal szabadlábra helyez, ennek ellenére a vádlott mintegy 30 napot töltött előzetes letartóztatásban, mindenféle jogi alap nélkül, abszolút törvénysértő módon.

Nos ez egy példa arra, amikor a jelenleg hatályos törvények és a tanulmányban olvasható gyakorlat szerint is biztos sikerrel perelhetett volna kártérítésért a vádlott. Természetesen, mivel egy nincstelen külföldiről volt szó, akinek csak kirendelt védője volt – ami, tisztelet a kivételnek, azonosan egyenlő azzal, mintha nem lett volna védője – nem történt ilyen. Azonban az ilyen és ehhez hasonló esetekben, amikor a jogszabály egyértelmű megsértése történik, az ügyfél kártérítésének lehetősége most is adott (ld. tanulmány). Én azt hiszem, hogy ennyi, ami az ügyfélre és jogi képviselőjére tartozik, hiszen az neki mindegy, hogy a kárát a bíró vagy a bíróság téríti-e meg, sőt a teljesítésre utóbbi nyújt nagyobb biztosítékot.

A tisztességes bírónak azonban már nem mindegy, hogy a dolog lezáródik-e azzal, hogy az állam kártérítést fizet, vagy pedig jár-e valamilyen szankcióval az ilyesfajta tévedés az azt elkövető személyre is. Ilyen és ehhez hasonló, mérlegelést nem tűrő esetekben azonban tökéletesen osztom, hogy a bíróval szemben is fegyelmi eljárásnak lenne helye, azonban erre szinte soha nem kerül sor. Pedig a feltételei meglennének: példánknál maradva az adott esetben nyilvánvalóan nem hivatkozhatna arra a bíró, hogy nem tudta, hogy az előzetes letartóztatás a nem jogerős ítélet után csak végrehajtandó szabadságvesztés mellett rendelhető el. Ezért azonban erről a témáról az OIT tagjaival vitatkoznék szívesen, nem pedig egy ügyvéddel, akinek a bírák fegyelmi ügyeihez épp annyira nincs közük, mint a bírónak az ügyvédek fegyelmi ügyeihez.

Összegzésül tehát ebben és csak ebben az esetben látom összekapcsolhatónak a bírói ítélet tartalmát a bíró személyes felelősségre vonásával, azaz amikor kártérítésnek a mai szabályok szerint is helye van. Fel sem merülhet a fegyelmi eljárás sem jogorvoslati fórumként, sem pedig az alsóbb fokú bíróságok megváltoztatott határozatainak szankciójaként akkor, ha tényállás megállapításról, mérlegelésről vagy nem egyértelmű jogértelmezésről van szó.

Üdvözelettel:


Nick Name

Nick Name # 2006.03.11. 10:55

Tisztelt Kincses Úr!

Először is le a kalappal Ön előtt, gratulálok! Ön sokáig kóstolgatott, aztán csak előállt az adu ásszal. :) Természetesen a pöcköléseket meg fogja kapni, de itt már nálam is alapvetően jelentkezik az időfaktor.

Azt mindenesetre nagy megnyugvással nyugtázom, hogy ezek szerint a bírói felelősségre vonást - ellentétben azal, amit a keresete tartalmaz - alapvetően más, jelenleg elemeiben sem létező rendszerben képzeli el. Így már valóban vitaalap lehet, bár elsősorban a jogalkotó és nem a jogalkalmazó számára.

Tisztelettel:


Nick Name

Dr. Kincses István (törölt felhasználó) # 2006.03.11. 09:05

Tisztelt Nick Name és Fórumozók!

Örülök a pro és kontra érdeklődésnek, és mivel mindenki értelmezni próbálja mit is képzeltem el, Megpróbálom kizárólag általános elvek szintjén összefoglalni, hogy egy elképzelt variációban hogy is nézne ki a felvetés szerint az, amikor a LB áll a helyi bíróság előtt, ami igazán abszurdnak hangzik. Viszont meg kell lepjek mindenkit, a csatolt kereset alapján folyó perben az alperesnek az volt a nyitó álláspontja, hogy a megyei bíróság elleni perben helyi bíróságnak van hatásköre. Szóval nem is olyan abszurd a dolog.

Nick Name 03.08-i megjegyzésével kapcsolatban azt kell mondjam nem lepett meg a kérdése, mivel az előzményekből várható volt. A dologban semmilyen újdonság nincs, mivel a nyitó anyagban is ugyanezt írtam. Remélem egyéb ügyekben nincs ilyen szórtság.
„Sürgősen pótolni kellene azt az alkotmányos űrt, amely a bírói műhibaperek tárgyalására specializálódott, elkülönült ítélkezési szervezet hiányából fakad. Igazán demokratikus, és célszerű megoldásnak csak választott bírósági megoldás jöhet szóba, mivel ez egyben alávetést is eredményez, így az eljárás egy fokon véget érhet.”

Hogy kerek legyen a labda röviden összefoglalom a teljes rendszeremet, felkészülve a totális pöckölésekre.

Alapelvek

  • Elsődlegesen pótolnám a legnagyobb hiányosságot, meghatároznám a jogi igazság fogalmát, amelynek megkeresését várnám el a bírósági eljárások eredményeként, amit indításként deklarálnék is.

Ha ma megkérdeznénk ma 10 bírót, hogy végül is mi a munkája célja, szerintem 10 félét válaszolnának. Szóval alapozással kellene indítani, így aki bíróságra megy előre tisztában lenne azzal az elvárással, amelyet támaszthat.

Fórumrendszer

  • Másodikként a fórumrendszert alakítanám át, amely nálam úgy nézne ki, hogy egyik oldalon áll a mai rendszer – helyi, megyei bíróságok, ítélőtáblák, speciális bíróságok, továbbá újdonságként a bírósági közvetítők – a másikon független szervezetként egy csak műhiba ügyeket tárgyaló választott bíróság és mindkettő felett a Legfelsőbb, csakhát eltérő tartalommal.

Eljárási szabályok pontosítása

  • Harmadik lépés az eljárási szabályok újragondolása, ezen belül címszavakban: független és szó szerinti jegyzőkönyvvezetés, bizonyítékok bevezetése a perbe külön pervezető végzésekkel megjelölve a bizonyíték tartalmát, a tanúmeghallgatások során keresztkérdezési módszerek jogának elismerése, és a kérdezés jogának zavartalan, közvetlen gyakorlási jogának biztosítása. A szavahihetőség kérdésének bizonyítási teherrel azonos súlyú figyelembe vétele, ami azt jelenti, hogy azon kérdésben, melyben megdőlt a fél szavahihetősége a bizonyítás lehetőségét kizárnám, ugyanígy a tanúk esetében egy figyelmeztetés után kötelező bírságolást vezetnék be valótlan tartalmú nyilatkozat tételekor. Ma nincs becsülete az igazmondásnak, holott az egyszerű népeknél az egyik legnagyobb érték, jó volna ennek jogi nyomatékot adni. Az ítéletekben minden bevezetett bizonyítékkal el kellene számolni, mit miért és mit miért nem. Az ítéletnek hosszában és keresztben is meg kellene állnia a logika szabályai szerint is.

Eljárási rendszer

  • Az eljárás kötelező bírósági közvetítéssel kezdődne, melyben a felperes joga lenne a közvetítő választása illetékességi kötöttségek nélkül. Ez előemésztené a jogvitát olyannyira, hogy az igényeket pontosítanák, a rendelkezésre álló bizonyítékokat áttekintenék, közösen értékelnék és a közvetítő folyamatosan prejudikálva igyekezne egyezséget létrehozni. Az eljárásról minden esetben azonnali és mindhárom fél által aláírt jegyzőkönyv születne. Az egyezséget kötelező lenne bíróval jóvá hagyatni, ami a közvetítő szakmai felügyeletét jelentené. A jóváhagyásért a bíró felel. Szerintem ezzel a tényleges bírósági eljárások jelentős része megelőzhető lenne, ill. sokkal gyorsabbá tehető maga a peres rész is.

Bírói felelősség megállapítása

  • Mivel konkrétabb eljárási szabályok alapján járna el a bíró, így kevesebb tere maradna a műhibáknak. De ha mégis felmerülne a kérdés, akkor a vitató fél kérhetné esküdtbíróság felállítását elbírálásra, melynek összetételét a két fél az indítványozó és a bíró-bíróság képviselője közösen választanák ki, ez egyben alávetést is eredményezne. Az esküdtszék nem venné át az ítélőbíróság funkcióját, döntése hatályon kívül helyezésre, új eljárás lefolytatására kötelezhet, annyi eltéréssel, hogy a hibázó bírók nem járhatnának el ismételten az ügyben. A mai LB-i felülvizsgálat, tartalmát tekintve gyakorlatilag műhiba esetére engedi a felülbírálatot. Így aztán az esküdtszék ezt a funkciót váltaná ki, tehát ebben a rendszerben a Legfelsőbb nem lenne tárgyaló bíróság, így ellene műhiba per sem lenne indítható. Tehát ebben a rendszerben a műhibaper, mint felülvizsgálat alanyi joggá és nem megengedhetőségi kérdéssé válna, természetesen kötött perindítási határidővel, kötelező jogi képviselettel. Ezzel kerülne helyére a bírósági működés ellenőrzése, az adófizetők, az igénybe vevők felügyelete. Az anyagi jogerő csak ezt követően fixálódna.

Bírói felelősség formája

  • Eljutottunk a bírói felelősségig. A költségvetés terhére kötelező felelősségbiztosítást kötnék minden bíróra. Hasonlóan az USA tábornokokhoz itt is lenne megkülönböztetés, - 1 csillagos – 5 csillagos tábornokok -, a felelősségbiztosítás mértéke alapján. A biztosítási érték a bíró szakmai értékét is jelentené és a bírók díjazása is ezt a besorolást követné. A perérték határozná meg, hogy mely ügyet milyen bíró tárgyalhatna. A biztosítás jelentős összegű kifizetések esetén felmondható lenne, ill. alacsonyabb értékre is levihető, amely kötelezően kihatna a bíró besorolására, jogviszonyára.

Költségviselés

  • A költségek az alábbiak szerint alakulnának. A közvetítés egy olcsó eljárási rész lenne, a peres rész pedig egy magasabb, de abba beszámítana a közvetítés költsége. A közvetítés során nem történne kötelezés a viselésre, azt a kezdeményező viselné eredménytől függetlenül, peres eljárás során viszont kiterhelésre kerülne ez is. Hatályon kívül helyezés esetén az első kör ingyenes volt ezek szerint, de a II. fok vagy az esküdtszék kötelezően döntene a felek perköltségéről, melyet a biztosító fizetne, ill. a pervesztes fél terhébe a saját része beszámítható lenne.

Precedensek

  • A jogi igazság elérése érdekében megengedném a precedensképzés lehetőségét, annak pontos szabályozásával. Ahhoz le kellene vezetni az aktuális szabályok és gyakorlat alapján a hozandó döntést, meg kellene határozni azt is, miért nem vezetne az a jogi igazsághoz, és az alkotmányig le kell vezetni a precedens jogi lapját, továbbá a ratio decidendit is megjelöltetném a döntés hozójával. Minden precedens kötelezendően felterjesztendő lenne a Legfelsőbbhöz, amelynek jogában állna azt megengedni és így bevezetni a joggyakorlatba, vagy elutasítani és visszaadni a meglévő szabályok szerinti döntés meghozatala céljából. A precedens semmilyen körülmények között sem minősülhetne műhibának, azért felelősségre nem lehetne vonni a bírót. A legfelsőbb szerepe a jogegység felügyelete, annak fejlesztése, jogalkotók irányába történő kezdeményezés lenne a rendszerben.

Kb. ennyi a vázlatosság vázlataként. Egyébként a vázolt rendszerhez nem, csak az alapelvekhez ragaszkodok, így bármit, ami a célt szolgálja üdvözölnék.

Tisztelettel: K.I.

Nick Name # 2006.03.10. 15:31

Kedves Ildikó,

elnézést a félreérthető fogalmazásért, talán pontosabb lett volna így írni: elvesztettem a pert/bűnösnek mondtak ki. Ennek ellenére azért kérlek, annyit nézz ki belőlem, hogy tudom, mi a különbség a polgári és a büntetőügy között, továbbá a pervesztés és a bűnösség megállapításának fogalmával is tisztában vagyok. Ettől kezdve első mondatoddal nem tudok mit kezdeni.

Ha már a büntetőnél döntöttél (amit egyáltalán nem sajnálok) legyen szabad figyelmeztetnem arra, hogy a védő fellebbezési joga önálló, akár védence akaratával szemben is élhet vagy nem élhet vele. Ezzel együtt természetesen tisztában vagyok vele, hogy ha meghatalmazottként jársz el, és nem követed a védenced akaratát, másodperceken belül meg fogja vonni a meghatalmazást. Azt azonban, remélem nem akarod mondani, hogy az alaptalan indítványokat, fellebbezéseket kizárólag az ügyfél akarata motiválja.

Azt viszont rendkívüli megnyugvással olvastam, hogy Te is úgy gondolod, hogy az esetek többségében nem egyetlen helyes megoldás létezik. Én talán még úgy is pontosítanám, hogy helyes megoldás talán csak egy van, de védhető több is. Innentől kezdve viszont nem értem azt a szigorúságot, amit a "nem helyesnek bizonyult" álláspontok vallóival szemben képviselsz. Gondoljunk csak arra, hogy például hány esetben vált (és hány esetben válna) szükségessé jogegységi eljárás a megosztott joggyakorlat miatt! Pl. a 2/2000. BJE előtt megosztott volt a gyakorlat abban, hogy csoportosnak minősül-e a bűncselekmény elkövetése, ha a harmadik elkövető úgy vesz részt a cselekményben, hogy azt a sértett nem is észleli. A LB úgy döntött, hogy a sértetti észlelés nem feltétele a csoportosság megállapításának. Most akkor felelősségre kell vonni, aki a másik álláspontot képviselte?

Mondok egy még jobb példát. A BH 2004/8. Fórum rovatában egy LB állásfoglalás szerepel a poligráf bíróság előtti felhasználásáról. Az LB Büntető Kollégiuma a 2005. évi 7. BH-ban közzétettek szerint megváltoztatta a véleményét, rögzítette, hogy poligráf a bírói szakban nem használható, és kifejezetten leírta, hogy a korábbi véleményét nem tartja fenn (CD Jogtárban benne van).

2004. augusztusa után fegyelmit kellett volna indítani azt ellen, aki szerint bírói szakban nem lehet poligráfot alkalamazni? 2005. július után előbbieket rehabilitálni kellett volna, a másik tábort meg megbüntetni?

Ezért javallom én meggondolni az olyan kategórikus kijelentéseket, minthogy "akinek az ítéletét megváltoztatták, az fegyelmi vétséget követett el".

Várom az elemzést, kellemes hétvégét!


Nick Name

ildikó31 # 2006.03.10. 13:39

Kedves Nick Name!

Le fogom neked vezetni, jogszabályi hivatkozásokkal, hogy miben tévedett a II. fok.

Két dologra azonban már most válaszolok:

  1. Azt Te jellemző ügyféli magatartásnak találod, hogy elvesztettem ugyan a pert (bűnösnek mondtak ki), de tényleg nem is volt igazam, ezért nem fellebbezek?

A pert nemcsak akkor lehet elveszteni, amikor bűnösnek mondanak ki valakit, mert vannak polgári perek is ahol szintén lehetsz pervesztes fél.
Ha már így a bűnösség mellett döntöttél, akkor maradjunk a büntető eljárásnál.
Mint védőnek a büntetőeljárásban feladatom, hogy:

  1. a terhelttel a kapcsolatot késedelem nélkül felvengyem
  2. a terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt és módot kellő időben felhasználjam
  3. a terheltet a védekezés törvényes eszközeiről felvilágosítani, a jogairól tájékoztassam
  4. a terheltet mentő, illetőleg a felelősségét enyhítő tények felderítését szorgalmazzam.

Amennyiben az ügyfél a fellebbezés mellett dönt, akkor fellebbezünk.

2.) Ezt pedig úgy kell érteni, hogy az ügyvéd, miután megismeri a jogesetet és jó jogászként azonnal felismeri az egyetlen helyes megoldást, tájékoztatja az ügyfelet, hogy "uram/hölgyem, Önnek nincs igaza, és el fogja veszíteni a pert", ezt követően tudatosan képviseli a helytelen jogi álláspontot?

Jogászként azt mondanám, hogy az esetek túlnyomó részében nem egyetlen helyes megoldás létezik.
Amennyiben már egy ügyet elvállaltunk és menet közben bukkanak fel olyan kérdések, amiben dönteni kell, nekünk az ügyfelünk állápontját kell képviselni. Amennyiben az ügysfél álláspontja olyannyira eltér a saját álláspontunktól, akkor a megbízást vissza kell adni, és megmondani az ügyfélnek, hogy nem vállaljuk tovább a megbízást.
Előfordul, hogy már a legelső megbeszélés alkalmával nem vállaljuk a megbízást.
Nem vagyunk bírók, nem jelenthetjük ki azt, hogy uram/hölgyem el fogja veszíteni a pert.
azt mondhatjuk, hogy nagy a valószínűsége, hogy a perben nem a mi álláspontunkat fogadják el.

Köszönöm a névnapi jókívánságot!


ildiko31

Nick Name # 2006.03.10. 08:48

Kedves Ildikó!

Talán kellene mondanod, hogy elrettentő példádban milyen hibákat követett el a másodfok, mert én magam - nyilván alacsony jogi tudásomnál fogva - nem látom. Az ügy érdemében nem tudok nyilatkozni, mert a konkrét tényeket kissé elfedi az írásodat uraló irónia, a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés viszont szvsz tökéletes. Az ügyben másodfokú eljárásra került sor. A másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség a Be 381.§ /1/ bekezdése szerint osztja a korábbi költség sorsát. Ez alól egy kivételt enged a /2/ bekezdés: ha a vádlott vagy a védő fellebbezése részben vagy egészben eredményes volt, akkor is csak lehetőségként. Értelemszerű tehát, hogy a másodfokú eljárás költségeit a bűnösnek kimondott vádlott viseli. Az, hogy ő nem fellebbezett, semmilyen jogi relevanciával nem bír, erre vonatkozó jogszabályi rendelkezés hiányában. Szerinted ki viseli mondjuk a másodfokú kirendelt védői díjat, ha az ítélet ellen súlyosításért csak az ügyész fellebbez, de annak nem adnak helyt? És ha most mi ketten egy perben ténylegesen képviselnénk ezt a két álláspontot, akkor valamelyikünknek fizetni kellene?

Az országos fegyelmi bíróság csak egy picit tompítja az ObudaFan és általam felvetett abszurdítást, ugyanis az akkor nem országos fegyelmi bíróság, hanem a Legfelsőbbnél is Felsőbb Bíróság lenne, mivel ténylegesen ő dönte végsőfokon bármilyen ügyben.

Két dolog viszont megint nagyon meglepett. Kérlek, segíts:

"A következő fokra természetes azért kerül sor mert valaki fellebbez, méghozzá az, aki úgy érzi, hogy az I. fok nem a jogszabályoknak megfelelő, vagy nem megalapozott dontést hozott."

Azt Te jellemző ügyféli magatartásnak találod, hogy elvesztettem ugyan a pert (bűnösnek mondtak ki), de tényleg nem is volt igazam, ezért nem fellebbezek?

"A feladatunk, hogy kioktassuk az ügyfelet a jogi lehetőségekről, és amennyiben a kioktatás ellenére is úgy dönt az ügyfél, hogy a csacsi indítványt terjesszük elő, irjuk meg a fellebbezést, akkor nekünk ezt meg kell írni."

Ezt pedig úgy kell érteni, hogy az ügyvéd, miután megismeri a jogesetet és jó jogászként azonnal felismeri az egyetlen helyes megoldást, tájékoztatja az ügyfelet, hogy "uram/hölgyem, Önnek nincs igaza, és el fogja veszíteni a pert", ezt követően tudatosan képviseli a helytelen jogi álláspontot?

Egyébként boldog névnapot!


Nick Name

pappa # 2006.03.10. 08:39

Laikusként és csak családjogi ügyben érintettként azt gondolom, hogy feltétlenül kell valami változásnak, előrelépésnek történnie, mert az ember még ügyvéddel megtámogatva is rettentően kiszolgáltatott a bíróság előtt. A gyerekelhelyezési perekben, mint tudjuk, szinte kizárólag az anyának ítélik a gyerekeket azonos nevelési képesség esetén is. Az ítéletek, határozatok pontatlanok, sokféleképpen értelmezhetők például a kapcsolattartás rendjének meghatározásánál és ezzel maga a bíróság adja meg az anyáknak a lehetőséget sok-sok visszaélésre, aminek kisgyermekek isszák meg a levét.

ildikó31 # 2006.03.10. 08:15

mihelyst fegyelmileg felelősségre vonják a téves jogi álláspontot képviselő, alaptalan keresetet indító vagy fellebbezést előterjesztő, csacsi indítványt tevő jogi képviselőt is.

Kedves Nick Name! Azzal azért ugye tisztában vagy, hogy az alaptalan keresetet indító, fellebbezést előterjesztő, csacsi indítványt tevő jogi képviselő nem a saját nevében jár el. Nem a saját ügyében tevékenykedik, hanem mint a nevében benne van: képviselő. A feladatunk, hogy kioktassuk az ügyfelet a jogi lehetőségekről, és amennyiben a kioktatás ellenére is úgy dönt az ügyfél, hogy a csacsi indítványt terjesszük elő, irjuk meg a fellebbezést, akkor nekünk ezt meg kell írni.

El fogom olvasni a március 5-i hozzászólásodat is (mégegyszer) és megpróbálok válaszolni az ottani felvetéseidre.


ildiko31

ildikó31 # 2006.03.10. 08:09

Egyébként ha jól értettem, Kincses úr úgy gondolta, hogy lenne egy országos hatáskörrel rendelkező fegyelmi bíróság, ami csak ilyen ügyekkel foglalkozna, és nem a helyi bíróságok állapítanák meg, hogy az LB nem ért semmihez.

Álláspontom azonban, hogy amennyiben valemilyen érdekük fűződne a bíróknak ahhoz, hogy jogszabályok szerint járjanak el, és a jogszabályoknak megfelelően hozzanak ítéletek, úgy körültekintőbben járnának el.

A következő fokra természetes azért kerül sor mert valaki fellebbez, méghozzá az, aki úgy érzi, hogy az I. fok nem a jogszabályoknak megfelelő, vagy nem megalapozott dontést hozott. Ezekben az esetekben amikor a II. fok megállapítja, hogy az I. fok tényleg hibázott (mert azért van ilyen ezt ismerd el) ezekben az esetekben miért nem a hibát elkövető viseli a felmerült költségeket???

Az, hogy a jelen jogszabályi keretek között mi lesz a Kincses Úr által előterjesztett kereset kimenetel szerintem sem kétséges.
Viszont vagyunk itt a fórumon többen is, akik úgy gondoljuk, hogy azért a bírói felelősséget valamilyen formában érvényesíteni kellene. ( Ha nem is úgy, ahogy Kincses úr jelenlegi keresete alapján gondolta)


ildiko31

ildikó31 # 2006.03.10. 07:55

Kedves Nick Name!

Hát mondjuk azért mert az egész büntetőeljárás alatt sz...rtak az ez ügyben írt kérelmeinkre, valamint addigra az ügy már eljutott az ítélethozatalig és a bírónő elrendelte az elkobzást olyan szöveggel, hogy:

A Btk. 77. § (1) bekezdés a./ pontja alapján nincs helye az elkobzásnak, ezért elkobzom a Btk. 77. § (1) bekezdés b./ pontja alapján. (ezt pontosan így fogalmazta meg. Tehát nem ezért kobozza el a b/ pont alapján mert veszélyes a közbiztonságra, hanem mert az a./ pont alapján nem lehet és más lehetőség nem marad)

Ezen kívül megállapította még a T. Bírónő az eljárás folyamán, hogy az autó tulajdonosa nem tudott a büncselekmény elkövetéséről.
Na mi ezt a b./ pontot fellebbezteztük meg, ugyanis azt mondtuk, hogy a T. Bíróság nem rendelkezik kompetenciával ahhoz, hogy megállapítsa, hogy közveszélyes-e az autó vagy nem, ehhez szakértő kirendelésére van szükség, ezt az I. fokú eljárásban nem tette meg, így erre vonatkozóan megállapítást sem tehet. Így a b./ pont vonatkozásában megfellebbeztük az ítéletet.
Nos erre kedves II. fok kirendelte a szakértőt, szakértő megállapított, hogy az autó abszolútte nem közveszélyes, sőt.... így sokkal boztonságosabb, mint új korában.
Kedves II. ezen szakértői vélemény birtokában azt mondta: az I. fok helyesen állapította meg a tényállást, csak helytelen következtetést vont le, ugyanis a II. fok számára egyértelmű ( mondom, hogy erre vonatkozóan bizonyítási eljárást le sem folytatta az I. fok), hogy a mi ügyfelünk tudott a bcs. elkövetéséről így mégis a 77 §. (1) a./ pontja alapján van helye a jármű elkobzásának, és mint írtam a II. eljárás során felmerült bűnügyi költséget a vádlottra hárította, aki már az I. fokú ítéletet tudomásul vette.
Nem kell ugye leírnom, hogy a II. fok milyen hibákat követett el??


ildiko31

Nick Name # 2006.03.10. 07:51

Ja, és még egy apróság:

"Ha kellő körültekintéssel járt volna el a bíró akkor nem lett volna szükség a következő fokra".

Szerintem következő fokra azért került sor, mert valaki fellebbez.


Nick Name

Nick Name # 2006.03.10. 07:12

Kedves Ildikó,

tegnap már rohantam, ezért nem tudtam az Általad felhozott "elrettentő példára" visszatérni. Miért is csak úgy tudtátok visszakérni a járművet, hogy fellebbeztetek?


Nick Name

Nick Name # 2006.03.10. 07:09

Az sem semmi, de képzeld el, majd amikor a Lenti Városi Bíróság polgári bírája azt vizsgálja, hogy a vádlott követte-e el a büntetőbíróság által terhére rótt emberölést Miskolcon. :))


Nick Name

ObudaFan # 2006.03.09. 20:40

A keresettel kapcsolatban pikáns kérdés, hogy mi értelme van a bírói fórumok többszintűségének, ha mondjuk az LB által hozott jogerős ítéletet egy műhibaperben jogi megalapozatlanság miatt megtámadhatok mondjuk a Lenti Városi Bíróság előtt. Ez utóbbi meg kimondja, mekkora hülye volt ebben a jogkérdésben az LB.
Egyébként azért van közzétett BH arra, hogy az anyagi jogerő ilyen esetben is anyagi jogerő, ezért - úriemberként - nem is ajánlok fogadást a per végeredményére.

Nick Name # 2006.03.09. 16:03

Kedves Ildikó!

Először is rosszul értetted Kincses urat - mondjuk, ez nem a Te hibád, mert tényleg néha nehezen követhető. Perdöntő lehet azonban, ha elolvasod a lenti linken szereplő, bírósághoz benyújtott, valódi keresetét, ahol a jogerős ítélt tartalma miatt kéri a jogsértés megállapítását.

"Szerinted az nem vétkes kötelezettség szegés, hogy olyan határozatot hozott, amit hatályon kívül helyzenek vagy esetleg megváltoztatnak??"

Bár, mint az előzőekben láthattad, a vita nem erről folyik, de - ahogy korábban írtam -készséggel elfogadom ezt az álláspontot, mihelyst fegyelmileg felelősségre vonják a téves jogi álláspontot képviselő, alaptalan keresetet indító vagy fellebbezést előterjesztő, csacsi indítványt tevő jogi képviselőt is. Bár tudom, hogy nagyon hosszú, d eha megtisztelsz a figyelmeddel, elolvashatnád a március 5.-i hozzászólásom. Abban írtam ezzel kapcsolatban egy-két dolgot, megtisztelnél, ha azokra válaszolnál.

Az Általad írtakhoz hasonló, sőt annál sokkal nagyobb egyéni bakikat pedig - mind bírói, mind ügyvédi részről - én magam is annyit tudnék írni, hogy nem bírná a szerver. (gondoljunk csak minden bántási szándék nélkül Kincses úr jelen eljárásban megvalósított csinos kis csokrára) . Az azonban előre nem visz.

Üdvözlettel:


Nick Name

ildikó31 # 2006.03.09. 13:55

Kedves Nick Name!

Először is ha jól értettem Kincses úr elképzelése szerint a műhibaper nem korlátlan számú, és a műhiba per azért indulna, mert megváltoztatták a bíró határozatát.
Szerinted az nem vétkes kötelezettség szegés, hogy olyan határozatot hozott, amit hatályon kívül helyzenek vagy esetleg megváltoztatnak??
Ha kellő körültekintéssel járt volna el a bíró akkor nem lett volna szükség a következő fokra, aminek ugye költségei is vannak. És miért fizesse bármelyik fél is, ezeket a költségeket. Pedig ugye a pervesztes félre hárítják a többedik eljárás költségeit is!
A büntető ügyekről meg már nem is beszélek!

A múltkor volt egy büntető ügyünk, ahol egyéb érdekelti képviselők voltunk. Itt egy elkobzott jármű visszaadását kértük a mi ügyfelünknek, aki hangsúlyozom nem volt vádlott az ügyben.
Mivel ezt csak úgy tudtuk megtenni, hogy az I. fokon meghozott ítéletet megfellebbeztük ezt meg is tettük, a vádlot viszont tudomásul vette az I. fokú határozatot.
A kedves II. fok pedig a fellebbezésről mit sem tudó vádlottra terhelte a mi fellebbezésünk folytán indult eljárás összes költségét. Ez nem vétkes kötelezettségszegés szerinted?? Nagyon jól tudta a kedves másod fok is, hogy ennek a költésgeinek az állam terhén kell maradnia.
Ez csak egy a sok közül.

Az ügyvéd pl. ha nem a jogszabályoknak megfelelő szerződést szerkeszt, és jegyez ellen, és ezzel az ügyfélnek kárt okoz, akkor köteles ezt megtéríteni.
A bíró, vagy az ügyész miért nem tériti meg, ha indokulatlanul többköltséget ró az eljárás akármelyik résztvevőjére???


ildiko31

Nick Name # 2006.03.09. 13:23

Kedves Ildikó!

Azért voltam bátor utalni az említett felsorolás hiányosságára, mert abban nincs vita köztem és szerintem senki között, hogy a bírónak felelőssége van. A vita ott van, hogy az milyen körre terjed ki. Szerintem a (röviden fogalmazva) a vétkes kötelezettségszegésre. Kincses úr szerint - a jól tudtam kibogoarászni - például minden esetben, ha a határozatát akár az alapügyben, akár az azt követő korlátlan számú műhibaper valamelyikében megváltoztatják vagy hatályon kívül helyezik. Ilyen fokban sem az ügyvédek és sem a végrehajtók felelőssége nem meröült fel.


Nick Name