Három testvér örökölte édesanyjuk lakását.A fiú állandóan az édesanyával lakott,gondozta,ápolta(időközben odaköltözött az élettársa és annak a fia is)
A hagyatéki tárgyaláson az egyik testvér lemondott a részéről a fiú javára.A másik testvér nem akar lemondani,mert szerinte ezzel tud a legjobban "segíteni"a testvérén.
A fiúnak elég sok tartozása van(a lakáshoz kapcsolódó közös ksg) és hitelt szeretne felvenni,de a fentiek alapján jelzálogot nem tud bejegyeztetni.Állandó jövedelme nincs(talán nemsokára lesz nyugdíja).
Milyen megoldást tudnának javasolni az öröklési ügy megoldására(a testvér ne mondon le az öröklési részéről,kérje annak kifizetését,vagy az 1/3 résznek a nevére való bejegyzését és tényleg igy menti meg a lakást a testvérének)illetve a fiú hogy tudna a tartozásból "kimászni".A közös költségtartozás megfizetésére mindkét örökös kötelezhető vagy ráterhelik a lakásra?
Elnézést,hogy két ügyet kapcsoltam össze,a segítő válaszokat ,megoldási javaslatokat előre is köszönöm.
testvérek közötti öröklés
Életvezetési tanácsokat nem szokás itt adni, csak jogiakat.
A lakás közösköltség-tartozása hagyatéki teher, tehát nem csak a fiú tartozása, hanem mindkét örökösé.
Goodwitch
kössz az eligazítást,de az öröklés lerendezéséhez szerintem jogi tanács szükséges a járatlanoknak.
Részben ezt kértem(szerintem)
Az öröklést már "lerendeztétek", ha jól olvastam.
igen,a hagyatéki tárgyalás meg volt.A testvér szóban megigérte,hogy lemond a fiú javára,mert édesanyjuk ezt akarta(sajna,végrendelet nincs).
A fiú szeretné,ha az egész lakás az ő nevére kerülne.Azért kérdeztem,hogy milyen lehetőség lehetne a testvérrel való rendezésre?
Akinek a kölcsönnel tartoznak,az bejegyezheti az ingatlanra a tartozást vagy majd követeli az örökösöktől?
Igaz ez meg már megint nem "igazi"öröklési téma.
Nyilvánvaló, hogy nem lehet az egész ingatlan tulajdonjogát egyoldalú nyilatkozattal megszerezni. Ez csak egyező akarattal lehetséges. Ha a testvér ingyenesen adja át a saját tulajdoni hányadát, az ajándékozás, amely után a megajándékozottnak illetéket kell fizetnie. Ha visszterhesen ruházza át, akkor a szerző illetéket, az eladó jövedelemadót fizet.
A többire a kolléganő már válaszolt.
Tanácsot szeretnék kérni, hogy mit lehet csinálni ez ügyben, ha lehet?
A páromnak van három testvére. Mind a két testvér az apjuknál lakik (az egyik 42, a másik 50 éves). Az egyiknek van felesége és gyereke. Egyik sem csinál semmit az apukájuknál (kert rendezés, ház belső festése stb.). Az egyik a fizetésből ad, a másik (családos) mindig több hónapi késéssel fizeti ki a rezsit. Sajnos néha még isznak is.
A párom minden héten megy az apukájához, hol pénzt ad, hol segít a háztartásba, vesz dolgokat( mosópor, öblitő stb,). A családos testvér még beszélgetni se beszélnek az apukával, még egy tál ételt sem adnak neki. Pedig nagyon megérdemelné, mert egy nagyon jó lelkű, rendes ember, soha nem veszekszik velük (némán tűr). Ha netán meghal az apuka, biztos marakodás lesz. Az öröklésnél lehet valamit tenni vagy ugyan úgy egyformán kell szét osztani?
Marakodás éppen lehet. De jogilag tiszta az ügy: végrendelet hiányában a gyermekek egyenlő arányban örökölnek.
Köszönöm a választ.
Egy kicsit bővebben. Ez a jámbor ember ha még nem is beszélnek vele, ha még egy tál ételt sem kap a vele lakó családtagjaitól, nincs egyedül. Az Ön párja látogatása minden héten még fűszerezi apósa mindennapjait. A jog ebbe a helyzetbe nem "avatkozik bele" úgy, hogy ez a gyermek ennyit, az a gyermek annyit kap. Ha az Apa nem akar végrendelkezni, akkor ebben a helyzetben mindenki egyformán fog örökölni. Az öröklés után annyit lehet tenni, hogy a közöstulajdon megszüntetése iránt pert indít a párja. Ebben a perben a bíróság 3 féle döntést hozhat:
1.) Ha természetben megosztható az ingatlan, akkor megosztja a három testvér között.
2.) Ha nem megosztható, akkor a teljesíteni tudó testvér részére biztosítja, hogy a többiek részét kivásárolja.
3.) Ha ez sem megoldható, akkor úgy határoz, hogy értékesíteni kell az ingatlant és a vételárat kell elosztani.
A legjobb megoldás rávenni apukát, hogy egy tartási , vagy egy öröklési szerződést kössön a gyermekével, aki gondozza. Ebben le lehet írni, hogy ő az a testvér, aki tényleg foglalkozik vele, ő azt vállalja, hogy ez így is lesz, gondozza, ápolja, gyógyíttatja, temetteti, ennek fejében övé a ház.
Ez az ember ( a leírás szerint) soha nem fog különbséget tenni gyermekei között. Te egyedüli gyermek vagy? A tanácsod alapján annak gondollak.
Én a magam részéről nem igazán értem, mi furcsa van abban, ha az ember a saját gyerekével köt eltartási szerződést, miközben más testvérek is vannak. És azt sem értem, hogy miért csak egyedüli gyerek gondolkodhatna az Obuda által leírt tanácsban foglaltaknak megfelelően.
Mondok egy példát. A nagyszüleim 5 gyereket neveltek fel, és soha egyik között sem tettek különbséget. (4 fiú és 1 lány: az édesanyám.) Nagyapám 1985-ben, 72 éves korában halt meg. Nagyanyám ezután még 9 évig egyedül élt, majd 1994-ben, 79 éves korában a szüleimhez költözött. Már nehezen mozgott, gondot okozott neki a bevásárlástól kezdve az élet különböző ügyeinek intézése. Mindig is szeretett önálló lenni, de be kellett látnia, hogy ilyen idősen már jobb, ha mindig van körülötte valaki. Meg hát nagyon aggódtunk érte. Természetes volt, hogy a lányához, édesanyámhoz költözik, mert itt volt a legjobb helye. Nagyanyám maga ragaszkodott az eltartási szerződéshez. Feltételezem, hogy enélkül kiszolgáltatottnak érezte volna magát. A nagyszüleim házának eladásából befolyt összegen túl elvileg az ingóságok (pl. értékes bútorok) is a szüleimet illették volna a tartási szerződésben foglaltak ellenértékeként, de azokat édesanyám felosztotta a testvérek között; pontosabban ki mit akart, azt vihetett. Nem is volt soha semmi probléma a testvérek között a tartási szerződéssel kapcsolatban. Mindenki pontosan tudta, hogy nagymamámnak édesanyámnál van a legjobb helye. A nagymamám meg nemcsak tartást, hanem valódi gondoskodást, törődést, szeretetet kapott a családomban; és meggyőződésem, hogy ez is közrejátszott abban, hogy még 11 évig, egészen 90 éves koráig élt, halála napjáig megőrizve a szellemi frissességét. És egy erős összetartó kapocsként működött a családunkban. Több mint 2 év után is sokszor annyira hiányzik, hogy fáj. És biztos, hogy nemcsak nekem.
Mindezt csak azért mondtam el, mert szerintem a családtaggal (gyerekkel) kötött tartási szerződés az nem feltétlenül arról szól, hogy akkor most a többi gyereket kisemmizik, kiforgatják a jogos örökségből, stb.
Hanem arról szól, hogy előbb-utóbb szinte kivétel nélkül mindenki eljut egy olyan életszakaszba, mikor bizony mások gondoskodására, törődésére, felügyeletére, ápolására, esetleg tartására szorul. És ha az ember tiszta helyzetet akar maga körül, akkor bizony ez az anyagi viszonyok rendezését is jelenti, mert pláne az idős emberek nem szeretik kiszolgáltatva érezni magukat.
És nem azzal tesz az ember különbséget a gyerekei között, hogy annak juttat, aki neki juttat. Hanem éppen ellenkezőleg.
Persze, a pesti31 által leírt esethez képest abban más édesanyám és nagymamám példája, hogy ott mind az 5 testvér már évtizedek óta önálló, családos ember volt a tartási szerződés megkötésekor, míg pesti 31 párjának két testvére is az édesapjuknál él; annak ellenére, hogy már 42, illetve 50 évesek. Valószínűleg azért, mert nincs hova menniük. Ez nyilván befolyásolhatja az embert (pláne a gyerekeinek élő embert), de én a magam részéről azt vallom, hogy a legnagyobb butaságok egyikét akkor követheti el valaki, ha a már régen felnőtt gyerekei érdekeinek oltárán áldozza fel magát; pláne, ha a gyerekek ezt közel sem érdemlik meg. Meg korántsem biztos, hogy éppen az az érdekük, hogy az ember feláldozza magát értük. Lehet, hogy inkább az, hogy az önállósulás irányába tegyenek lépéseket. Pláne, ha így esetleg kevesebb jut alkoholra is.
Köszönöm a kedves megnyilvánulásotokat!
A párom helyett irok. Igaz, hogy az apukám nincs egyedül,de nagyon sajnálom őt. Idős ember, de nagyon okos, békés, jó humorú, kedves ember. Mindenki szereti őt. Õ azt mondja, neki akkor is 3 gyereke van. Csak én nem tudom megemészteni, nagyon fáj. Soha nem hittem volna, hogy ilyet hoz az élet.
Nagyon köszönöm, hogy meghallgattatok és válaszoltatok.
Köszönöm.
Sziasztok!
Egy ismerősöm (idősebb), egyik testvére elhunyt. Többen vannak testvérek, és a hagyatékozó mindre egyformán hagyott. A testvérek közül kettő lemond a harmadik javára az örökségről. Viszont: az elhunyt az egyik testvérétől kölcsön kért (és kapott) másfél millió forintot. Mi a teendő, ha ezt az összeget attól a testvértől igényli vissza,akinek a javára lemond az örökségről?
Értem ezalatt, hogy milyen nyilatkozatot kell írni, és benyújtani, hogy ha erről a tényről ők ketten saját maguk megállapodtak, nem szeretnék, ha közjegyző, vagy bárki belefolyna ebbe. (pl. idő, visszafizetési határidő)?
Elég egy nyilatkozat, miszerint bejelenti, hogy a néha hagyatékával szemben x összegű hagyatéki hitelezői igényt támaszt?
Illetve jelzi, hogy erről külön megállapodás születik az öröklő testvérrel?
Köszönöm a segítségeteket.
Ha hagyatéki tartozást jelent be, azt a hagyatékkal szemben teheti, nem egyik vagy másik örökössel szemben.
Az osztályos egyezségben azonban az örökösök nem csak az aktívákat oszthatják el egymás között, hanem a passzívákat is. Magyarán, valamelyik magára vállalhatja egy bizonyos tartozás megfizetését.
Az lenne a kérdésem,ha hárman voltunk testvérek abból már csak egyedül vagyok, nemrég halt meg a testvérem és neki nincs családja.Csak én vagyok meg a régebben elhunyt testvérnek a lánya, akkor ki örökölhet?
Először is örökölhet bárki, aki az örökhagyó végrendeletben öröksnek nevez Ha nincs végrendelkezés, akkor a leszármazók nélkül elhunyt örökhyagó törvényes örököse a házastársa. Ha az sincs, akkor a szülei, ha egyikük sem éln már, akkor a testvérei, az esetleg kiesett testvér helyén annak leszármazói.
Tehát ebben az esetben, ha ninc végrendelet, és az örökhagyó szülei sem élnek, 50-50%-ban te és a másik testvér gyermeke.
Üdvözlök Mindenkit!
A következő kérdésem lenne: nagybátyám a múlt hónapban halt meg. Gyermeke nincs, szülei már nem élnek. Egyetlen hozzátartozója, testvére, az én édesanyám.
Azt szeretném megtudni, hogy ebben az esetben édesanyámnak kell-e örökösödési illetéket fizetnie a megörökölt ház, illetve ingóságok után?
Ha igen, akkor van-e lehetőség illetékmentességet kérnie? Sajnos anyagi helyzete nem teszi lehetővé az illeték fizetését, ugyanis még egy CHF kölcsön fizetése is így a nyakába szakadt.
Előre is köszönöm a választ!
Kell. Nincs. (Majd kifizeti az örökségből.)
Korrekt ügyvédi hozzászólás. Adja el a feje felől a házat (a fele ugyanis az övé), hogy kifizethesse... Gratulálok!
Illetmentességet nem kérhet. Méltányosságból kérheti az elengedést, ennek elutasítása esetére mérséklést, részletfizetést.
De vissza is lehet utasítani az öröklést, ha nem szeretne illetéket fizetni.
Ha valaki egyébként tök ingyen helyesen tájékoztat téged a fennálló jogi helyzetről, azzal mi a problémád?
Köszönöm a segítséget!
Ezt lehet így is, ahogy Ön tette, nem csak olyan stílusban, ahogyan az előző ügyvéd úr.
Tisztelt Jogi fórum,
A kérdésem eléggé összetett. Van egy testvérem aki alkoholbeteg és meglehet,lassan kicsúszik alóla teljesen a talaj. Szüleink már nem élnek és el is vált; tehát én vagyok az egyedüli hozzátartozója. Jelenleg albérletben lakik és ha elveszti a munkahelyét is akkor "utcára" kerül mivel semmiféle megtakarítása nincs csak egy olcsó személgépkocsi és egy örökölt ház fele. Kérdéseim azok lennének: ha a legrosszabb forgatókönyv érvényesül, akkor a felhalmozott adósságait rám és a családomra terhelhetik-e? ( banki hátralék, rezsi számlák; albérleti díj; kocsi biztosítás stb. ) Vagy a közösen örökölt (50%-50%) ingatlan lesz a fedezete a felélt javaknak? Magyarán ha nem tudom rábeszélni, hogy mondjon le az ingatlan őt illető részéről még most, akkor később tulajdonostárs leszek bankkal, önkormányzattal és ki tudja még kivel? Illetve ha lemondásra tudom bírni akkor mi vagy ki lesz akin megpróbálnak mindent behajtani?
Megtisztelő válaszaikat előre is köszönöm!
agnusdei
