Az alábbiakban kérnénk jogi segítséget, tanácsot a lehető legjobb megoldásra:
Édesanyánk lakásán jelzálog, elidegenítési és terhelési tilalom van a vele egy háztartásban élő egyik unokája hitelszerződése miatt. A hitelfelvevő és a jelzálogköteles tehát nem ugyanaz a személy. A hitelt egy másik, időközben eladásra került lakás miatt vette fel az unoka. Eedeti elképzelés szerint jelzálogcsere lett volna, ha időközben feljavítja a rossz állapotú megvett lakást az unoka, és erre lett volna átvíve az édesanyánk lakásán lévő jelzálog, ennek ígéretében egyeztünk bele a leterhelésbe. A megvett lakás nem lett felújítva, a hitelt nehezen fizeti az unoka, a megvásárolt lakás eladás alatt van, de a vételárból nem lehet teljesen kifizetni a banki tartozást, és egyébként se ez a célja az unokának, hanem privát hitelei rendezése.
A következő merült fel bennünk testvéremmel, akik ketten lennénk örökösek: ha édesanyánk elhalálozik, mi örököljük meg a lakást, de vele együtt a jelzálogtartozást is úgy, hogy közben semmiből nem részesültünk, csak adósságot kaptunk a házra.
Ezen felül saját, fogyasztási hitelei is vannak édesanyánknak, hitelkártya, A hitel stb.
Úgy gondoljuk, ezt is megörökölnénk.
Szeretnénk kikerülni azt a helyzetet, hogy csak adósságot örökölünk meg. A kérdés az, hogyan tehetjük meg ezt? Szeretnénk, hogy az legyen a lakás örököse, tulajdonosa, aki a hitelt is felvette rá, így ösztönözve lesz rá, hogy fizesse tovább rendben. Ezen felül nem szeretnénk felelni olyan hitelkártya stb. tartozásokért, amiket nem értünk, hanem az egy háztartásban élő unokáért halmozott fel édesanyánk.
Kérdésünk az, mit tegyünk, hogy ezt elkerüljük?
Úgy tudom - erről a fórumról származó és más infók alapján -, hogy még vagy édesanyánk életében lemondhatunk az örökségről, vagy halála után visszautasíthatjuk azt. Ez esetben viszont gyermekeinknek is ugyanezt kéne tenni, mert ők lépnek a helyünkbe, ám kiskorúaknál ez macerás - a gyámhivatal miatt.
Arra gondoltunk, készítsen édesanyánk inkább végrendeletet, és abban hagyja a lakását az unokára. Mi nem tartunk a lakásra igényt, de a tartozásokra sem. Legyen ő a jelzáloghiteltartozásért teljes mértékben felelős, és egyben a lakás tulajdonosa majd.
Igen ám, de mi van a köteles résszel? Nem tiszta így a helyzet, az örökösnek ki kell adni a köteles részt? Ha viszont még az örökhagyó életében lemondunk a mi örökségünkről, akkor köteles rész se kell hogy járjon?
Az alábbi kérdésekre kérnénk választ:
- Mondjunk le még édesanyánk életében a köteles részről és minden, minket megillető örökségről?
- Érdemesebb inkább várni és csak a remélhetőleg sokára bekövetkező halála után visszautasítani a hagyatékot? Lehet, hogy akkor pozitívnak tűnik majd a hagyaték, de ki tudja, milyen hitel kerül elő még évek múlva... vannak furcsa esetek.
- Az 1. ponttal egyidejűleg készítsen édesanyánk végrendeletet?
- Nem kell az 1. pont (lemondás), csak készítsen végrendeletet?
- Valóban csak az örökség mértékéig felel bármely örökös? Akkor hogy lehet, hogy évekig fizet valaki még hitelt szülei jelzáloga vagy személyi hitele miatt? Pont ebben a fórumban is vannak ilyen esetek.
Mi a legjobb megoldás? Édesanyánk nem akarja, hogy az ő terheit mi viseljük, ebben egyet értünk. A család egyet ért abban, hogy a lakása kerüljön az unoka nevére. Az unoka is egyetért ezzel és a jelzáloghitel fizetésével - legalábbis most...
Mivel a lakáson jelzálog, elidegenítési és terhelési tilalom van, úgy tudom, se öröklési szerződés, de ajándékozás, se tartási szerződés nem jöhet szóba, mert az kétoldalú szerződés és be kell jegyeztetni a földhivatalnál, amihez a bank nem fog hozzájárulni.
De elég-e csupán a végrendelet - ebből a közvégrendeletet választanánk inkább, ez tűnik a legbiztosabbnak, vagy tegyünk lemondó nyilatkozatot is?
Esetleg tehetünk közvetlen lemondást az unoka javára?
Kicsit hosszú lett, de igyekeztem mindent leírni. A választ előre is köszönjük.