Gyerekről való lemondás


monalisa1 # 2009.09.23. 14:06

Kedves Katakomba!

Köszönet a tájékoztatásért, az általános köztudat lemaradt a gyors ügymenetról - egyben magam is.

nandy # 2009.09.23. 07:22

Ez biztos nem volt a google-ben :))

Katakomba # 2009.09.23. 06:31

monalisának arról, hogy hogyan működik az örökbefogadás:
Úgy látom, még mindig nagyon sok tévhit kereng a fejekben a bürokrácia hosszúságáról.
A tényleges gyakorlat az, hogy amikor az anya lemond a gyermekről, tegyük fel a szülés után két nappal, másnap az örökbefogadó szülőkkel már el is készül a jegyzőkönyv, hozzák az iratokat és gyakorlatilag 4-5. napon, amikor egyébként is mehetnének haza a kórházból, már az örökbefogadók viszik haza a gyermeket. Van ugyanis egy kötelező 30 napos gondozás, csak ezután lehet engedélyezni az örökbefogadást. Tekintve, hogy az anya (a titkos öf.-nál) a baba 6 hetes koráig visszavonhatja a lemondó nyilatkozatát, ilyen esetben amint betölti a kicsi ezt a kort, másnap már engedélyezhető is az örökbefogadás.
Szó sincs tehát egy éves procedúráról. Annak az időnek már régesrégen vége.

A másik tévedés: bizony vannak örökbefogadást közvetítő szervek (alapítványok, pl. Mózeskosár, Bölcső stb.), akik ténylegesen megfelelő örökbefogadó szülőket keresnek a baba számára. Ezek természetesen nyílt örökbefogadások, vagyis a vér szerinti szülő és az örökbefogadók megismerik egymást. És mivel a nyílt örökbefogadásnál a lemondó nyilatkozatot nem lehet visszavonni, ez esetben még az előbbinél is gyorsabban megy az eljárás.

A határidőket a szigorú (és október 1-től még szigorúbb) eljárási törvény írja elő.
A legtöbb örökbefogadásnál az újszülött egyetlen percre sem kerül csecsemőotthonba!

monalisa1 # 2009.09.22. 19:08

A Google keresőbe beírva az "örökbefogadás" szót, a témával kapcsolatban van ott olvasnivaló bőven.

escargot # 2009.09.22. 19:02

a nagynénémék nyílt örökbefogadással fogadták az unokahúgomat örökbe...születése óta látogatták a csecsemőotthonban...9 hónap múlva kapták meg, mivel apuka ekkor mondott le róla (anyuka kiskorú volt - és a második gyerekkel 7 hónapos terhes)...nagynénémék ismerték mindkét biológiai szülőt

monalisa1 # 2009.09.22. 18:59

Az örökbeadás nem úgy működik, hogy az anya beviszi a gyermeket egy szimpatikus örökbefogadási alapítványhoz - akik "csúcs" szülőket keresnek majd neki -, nem, hanem az anya lemond a gyermekéről (...) az állam felé, aztán majd ők keresik meg az örökbefogadásra alkalmas szülőket. (Szerencsés esetben a gyermek egy év után már ki is kerül az állami csecsemőotthonból - lassú a bürokrácia.)

Tehát attól a perctől kedve, hogy kiadod a babát a kezedből, a továbbiakat illetően beleszólásod nincs - vagyis a titkos örökbefogadás az anya felé is érvényes.

"Lisa"
laikus hozzászóló

Anita72 # 2009.09.22. 18:30

Hivatalos úton, próbálom megoldani a helyzetet, örökbeadási alapítványon keresztül, akkor miért kellenne börtönben ülnöm? 5 éves kisfiam érdekében csinálom, hogy az apukájával újra együtt lehessünk, anyagilag sem tudom vállalni a babát sajnos. Ha szerető családba kerül, lemondok anyai jogaimról, én úgy tudom nem kell anyagilag hozzájárulnom az ő felneveléséhez

_Wasp_ # 2009.09.22. 09:20

Sajnos arra az elhatározásra kellett jutnom, hogy szeretném örökbeadni születendő gyermekemet.

A titkos örökbefogadás esetét kivéve a tartási, gondozási kötelezettség nem szűnik meg. Más esetben fennmarad, tehát a gyermeket ön lehetőségeihez képest eltartani és gondozni köteles az elkövetkezendő 20-25 évben.

Amíg az apai jogállás nem betöltött, addig sajnos az apa nem élhet a jogaival, így addig van önnek esélye arra, hogy olyan családhoz lepasszolja a nem kívánt gyereket, akiket nem is ismer.

Ha az apai jogállás betöltésre kerül (pl sikeres per folytán) akkor már az apa hozzájárulása is szükséges lesz a gyermekhez kapcsolatos fontosabb döntések meghozatalához. Ha mégis "meg tudná szervezni", hogy enélkül működjön a dolog, akkor bűncsekemény(eke)t követne el, aminek a következménye letöltendő szabadságvesztés is lehetne.


_Wasp_

póker és jogi problémák ingyenes
és felesleges megoldása

Anita72 # 2009.09.22. 08:52

Örökbeadás

Tisztelt Illetékes !

Sajnos arra az elhatározásra kellett jutnom, hogy szeretném örökbeadni születendő gyermekemet. Élettársi kapcsolatban élek, de nem a jelenlegi párom a gyermek apja. A gyermek apja igényt tartana a babára, de nem tudná felnevelni, ellátni rendesen, segítség hiányában, és lakása sincs. Így tőle vennék el a gyermeket. Én természetesen nem szeretném ha állami gondozásba kerülne, inkább szerető családhoz, akik feltudják tisztességesen nevelni. Kérdésem az lenne, ha nem mondom meg az apának, hogy örökbeadtam a babát, lehetnek-e jogi következményei, illetve rendőrségi elzárás? Beszéltem egy örökbadással foglalkozó alapítvánnyal, örökbeadhatom ha nem nevezem meg az apát, nem kell a beleegyezése, tőlük még azt a tanácsot kaptam, hogy azt kell mondani az apának, hogy komplikációk merültek fel a szülésnél, sajnos a baba nem maradt életben, természetesen ez is a születendő baba érdekében történne. Tud-e a biológiai apa ebben az esetben bármit is tenni, ellenem eljárást indítani, lecsukhatnak-e esetleg? 2 gyermekem van 5 és 16 éves. Apai elismerő nyilatkozat nincs, ha esetleg tudomást is szerez róla, nélkülem nem tudja aláírni. Ha megtudja esetleg, hogy létezik apai elismerő nyilatkozat, és én nem vagyok hajlandó bemenni vele a gyámügyre, számíthatok ebben az eseteben negatívumra? kérem segítsen nekem a születendő baba érdekében!!! Nem az a célom, hogy úgymond „kiszúrjak“ a baba apjával, ezzel csakis a babának szeretnék jót!! A babát elvennék tőle mert nem olyanok a körülményei. Előre is köszönöm a válaszát, segítségét!

derill # 2005.09.27. 17:43

Van megállapitott tartási kötelezettség? Ha igen, akkor a biróságnak küldd meg a jogerős gyámhivatali határozatot, és kérd a tartásdij fizetési kötelezettség megszüntetését.

Ha viszont nincs megállapitva a tartásdij, akkor semmit sem kell tenned, ha meg akarja majdan állapittatni az anya, csak akkor kell bemutatni a határozatot, hogy megszünt a szülői felügyeleti jog, tehát ezzel minden jog és kötelezettség.

Nem egyértelmü, hogy a gyámhivatalnak meg kellene küldenie a biróságra is a határozatot, ugyanis lehet, hogy pl. a gyámhivatal nem is tud arról, hogy volt tartásdij megállapitva. Ha meg nem volt, akkor tuti nem küldi, mert a biróság semmit nem is tudna kezdeni vele. Amit még nem állapitott meg, azt ugyanis megszüntetni sem tudja, és nem tud mit kezdeni egy olyan kérelemmel, hogy majdan egyszer ha esetlegesen érkezik ilyen kérelem, akkor ne állapitsa meg a kötelezettséget.


dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

F. Krisztina # 2005.09.27. 13:10

Kedves Derill!

Felmerült bennem egy kérdés, nálunk létrejött a titkos örökbefogadás, ha még emlékszel. Illetve a határozat jött meg. Ezt bíróság előtt is meg kellene tenni, hogy ne kelljen tartásdíjat fizetni, mi ugyanis nem fizetünk és sehol nem jelentettük be. A gyámhivatal megküldi a bíróságnak a határozatot és így megszűnik a kötelezettség, nem?

Köszi Kriszta

halacska # 2005.09.13. 11:06

derill: köszi

derill # 2005.09.13. 09:18

halacska: az eset egyszerü, elmész a biróságra, jegyzőkönyvbe mondod mindezt, és kéred, hogy a gyereket nálad helyezzék el. Behivják majd az apát is, meghallgatják, ő nyilván ez esetben ugy fog nyilatkozni, hogy nem ellenzi és kész. A per elvileg ingyenes, ha nem fogadsz ügyvédet és magad csinálod.


dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

halacska # 2005.09.12. 13:46

derill!

amit ide írtál:"Igazad van abban, hogy vannak olyan pasik is, akik tesznek arra, hogy mi van a gyerekkel. Csakhogy ezek a pasik nem kérnek kapcsolattartást, nem harcolnak éveken keresztül a hivatalokkal azért, hogy láthassák a gyereküket, nem mennek minden második hétvégén éveken keresztül luftra több száz kilométert ugy, hogy tudják előre, hogy nem fogják megkapni a gyereket (de hátha mégis).

Ezek az apák le sem szarják a gyereket, élik az életüket ugy ahogy.

A törődést nem kikényszeriteni kell. Azt kell elérni, hogy valamilyen mértékü kapcsolata legyen az apának a gyerekkel, a ragaszkodás, törődés már ebből fakad.

Ha megnézed azokat a nőket, akik ugy szülték meg a gyereküket, hogy utána nem volt velük kapcsolatuk, ezek a nők sem törődnek a gyerekükkel (pl. intézetben, börtönben).

Mint emlitettem, tényleg sokan vannak, akik nem tesznek meg mindent, de azok nem akarnak kapcsolattartást sem, tehát nincs velük gond ilyen téren"

az sajnos teljesen az én esetem. megtudta hogy gyereke lesz, eltitkolta, eltűnt. két és fél éves múlt akisfiam, ezalatt annyit sikerült elérnem hogy fényképen megnézze a fiát. nem gyűlölködök, nem tiltom, egyszerűen nem érdekli. két év után felhívtam hogy útlevelet szeretnék csináltatni, amihez tényleg feltétlenül kell, az volt a válasz hogy most egyszer, de jó lenne ha indítanék egy gyermekelhelyezési pert, mert nem akar mindenhova velem futkosni.
én eredetileg egy "normális" elvált szülő kapcsolatot szerettem volna, de ez lett belőle.
erről mi a véleményetek?
egyáltalán azt sem tudom ilyen esetben lehet-e és hogyan ilyen pert indítani, lebonyolítani. nem tudom mi tévő legyek.
köszi

Secret # 2005.09.12. 09:33

Derill!

Köszönöm a választ, valahol én is így gondoltam, csak nem tudtam hogy fogjak hozzá. Egyébként 8 évesek és tisztában vannak azzal, hogy ki az Édesapjuk, a láthatás nálunk rendben zajlik. Remélem, így is marad! :-)

S.

derill # 2005.09.10. 15:53

Ez attól függ, hogy hány évesek a gyerekek. Ugy gondolom 10-12 éves kor alatt mindenképpen káros. Ha viszont nagyobb gyerekről van szó, és ő maga dönt ugy, hogy apának tekinti azt, aki addig nevelte, akkor nem feltétlenül, feltéve viszont, hogy attól még tudja a gyerek, hogy ki a vér szerinti apja.

Ezeket el lehet nekik magyarázni, és azt is, hogy az élettársad ugyan örül neki, hogy apának szólitják, de semmiképp sem akarjátok, hogy összekeveredjen az apa fogalma bennük.

Nem vagyok pszichológus, azonban a pszichológusok álláspontja elég egységes abban, hogy káros a gyerekre. Szerintem az a káros, ha nem tudja szétválasztani a vér szerinti apa és a nevelőapa fogalmát.

Az komoly problémákat okozhat, ha a gyerek sokáig ugy tudja, hogy az őt nevelő személy a vér szerinti apja, és egyszercsak rádöbben, hogy félrevezették, hogy ez nem igy van.

Mindemellett azt gondolom, hogy beszélj erről egy vagy több pszichológussal.

Én ilyen helyzetben egyébként azt tenném, hogy leülnék a gyerekeimmel, és elmondanék neki valami állatmesét, hasonló szitukkal. Utána megbeszélném velük, hogy tulajdonképpen a mi helyzetünk sem áll messze ettől. De attól, hogy például Afrikában az Elefánt a főnök a bivalyok közt (Afrikában él egy személyiségzavaros elefánt, aki bivalynak képzeli magát, a bivalycsorda pedig elfogadta főnöknek. Megvédi az állatokat más állatoktól, és a gondozójukat pedig a bivalyoktól), attól még ő nem bivaly. Elmondanám nekik, hogy ugy lenne helyes, hogy az élettársamat/férjemet a keresztnevén szólitsák, mig vér szerinti apjukat apunak.

Gondold végig, hogy neked milyen érzés lenne, ha a gyerekek apjának élettársát szólitanák anyának, sőt, ha láthatóan nem tudnák, hogy Te vagy az igazi anyjuk.


dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

Secret # 2005.09.09. 08:06

Derill egy kérdésem lenne az Apa szólítással kapcsolatban: fiaim MAGUKTÓL Apának szólítják barátomat, akivel egyébként össze kívánunk házasodni, de lagalábbis élettársi szerződés keretein belül együtt kívánunk élni. Ezta a fiúk is tudják.
Mit tegyek ebben az esetben? Egyikőnk sem mondta soha Nekik, hogy „szólítsátok Apának”. Ezt saját maguktól teszik. Úgy szokták mondani, hogy a ...Apa és a ...Apa. /... alatt a helységnevet értsd./
Káros lehet-e ez a számukra?

Secret

derill # 2005.09.08. 18:37

Na igen. A pasi is felnőtt ember, csak kicsit más, mint a nők. Ha mi nők azt akarjuk, hogy kicsit olyanabb legyen, mint amilyennek szeretnénk, ahhoz nevelni kell őket:)

A pasi lazán elviszi a gyereket hegyet mászni, amitől egy nő alapban infarktust kap. A pasi számára ez teljesen normális dolog ugyanis, mig a nő számára minimum gyilkossági kisérlet. Ez csak egy példa volt. A pasik másképp mutatják ki az érzelmeiket, a szeretetüket, másképp harcolnak vagy nem harcolnak a gyerekért.

Láttam már olyan pasit, aki 4 éven keresztül minden második héten lyukra futott a kapcsolattartásnál, viszont ilyen nőt még sosem láttam. Ha nő kerül ilyen helyzetbe, a nő az első fél év után feladja - pedig elvileg szereti a gyerekét. Szóval a pasik másképp harcolnak, ha harcolnak egyáltalán.

Nem arra gondoltam, hogy Te vedd a nyakadba a problémát. Ez egy ötlet volt arra, hogy a lányodnak esetleg mégis a vér szerinti apja legyen az apja, hiszen ha bebizonyosodna ezek szerint a pasi számára, hogy az ő lánya, másképp állna a dologhoz - de legalább is már nem tudna arra hivatkozni, hogy nem is az övé. Nem beszélve arról, hogy előfordulhat, hogy szüksége lesz a lányodnak tartásdijra, ez esetben, az apaság megállapitásával erre is igényt tarthatnál.

Ne foglalkozz vele, hogy az érintett hogy reagál. Esetleg emlitsd meg, hogy az uj apuci nem vér szerinti apuci - vagy megérti vagy nem - sejtésem szerint ez utóbbi, de nem hiszem, hogy ez számit. Azért ő is el fog gondolkodni, amikor kimondják, hogy ő az apa - legalább azon, hogy mit nem tett meg eddig, és esetleg azon is, hogy indokolatlanul bántott Téged.

Tudod vannak pasik, akik a szeretetet már csak akkor tudják értékelni, amikor rájönnek, hogy elveszitették. És ezt meg is mondhatod neki: soha nem fog olyan nőt találni, aki annyira szeretni fogja mint ahogy Te szeretted, de már nem bizol benne, ezért nincs folytatás. De haragot nem akarsz, barátok maradhattok." Szerintem ezen is elgondolkozna.


dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

Lilly # 2005.09.08. 14:51

Egyebekben a hatásodra tényleg elgondolkoztam azon, talán indítani kéne egy apasági pert. Csak aztán az is eszembe jutott, hogy reagálna erre az érintett... "Mi van, mégse jött be az új apuci?" "A pénzemre utazol, hogy éppen most jutott eszedbe?" Áhh... Ezt nagyon elbaltáztam. Elbaltáztuk. Egyébként meg, tökéletesen tisztában vagyok vele, mire volt jó neki ez a cirkusz a terhességem alatt: mindig megpróbált uralkodni felettem, és ez mindig sikerült is neki, úgy alázhatott, ahogy akart, mert szerettem. Most is azt hitte, hogy 1-2 hét vagy hónap után megbocsátok, s visszajöhet. Sokáig csak azért járt át hozzánk, hogy elmondja, mennyire hiányzom neki (én, és nem mi), s amikor elutasításra talált (nem, ne ölelj meg), akkor mindig bosszút állt, s mindig kicsinyes módon (lásd telefonom elkacsmarása, rendőrséggel fenyegetés stb.).

Lilly # 2005.09.08. 14:44

Domboldal, egy kis adalék: én sajnos egyetlen olyan elvált párt sem ismerek, akik a gyerekük érdekében összefogtak volna...
Derill: nagyon tiszteletreméltó az álláspontod, de a pasas is felnőtt ember, miért nekem kell még őt is nevelnem (reakció erre: "Ezt a férfit, akit arra alkalmasnak tartott, hogy gyereket szüljön tőle, alkalmassá kell tennie arra, hogy apává váljon")?! Habár, ha a lányom apja legalább harcolt volna... Tudod, ha tényleg elindította volna azt az apasági pert, nem is tiltakoztam volna... De így, minek vegyek még egy problémát a nyakamba? Minek hordjam át a gyerekemet hozzá, meg az új élettársához? Állati kínos lenne. Egyebekben abszolú egyetértek.

Sücy # 2005.09.08. 11:55

derill, (jaj, megint off-topic vagyok...) hálát adok, hogy én nem vagyok ilyen helyzetben, de örülök, hogy ezt így leírtad. Valahol a jog (mint átfogó fogalom) lényege pont ez, hogy megértsük, hogy mire való, nem arra, hogy pereskedjünk, hanem arra, hogy tudjuk azt is nézni, hogy mi szolgál a másik, mások, vagy éppen a társadalom javára.

derill # 2005.09.08. 11:34

domboldal: ismerem a másik oldalt is, csak nem értek vele egyet. Az, hogy valaki egyedül marad a gyerekkel, mert rosszul választott, és a pasi mondjuk lelép, amikor kiderül, hogy a nő, akit ő csak kefélgetni akart terhes lett, nem indok arra, hogy ez a nő a rossz döntése következtében megfossza a saját gyerekét az apától. Ezt a férfit, akit arra alkalmasnak tartott, hogy gyereket szüljön tőle, alkalmassá kell tennie arra, hogy apává váljon. (Furcsa módon egyébként ezek a nők a gyerek apját alkalmatlannak tartják arra, hogy a gyerekükkel kettesben legyen, ugyanakkor bármely jöttment pasira (akutális élettárs), vagy bárki vadidegenre (bébiszitter) rábizzák a gyereküket. Mindenki többet, és kötetlenebbül találkozhat a gyerekkel, mint a saját vér szerinti apja. Ha ezek a nők megismerkednek egy pasival, aki szerintük nekik megfelel, képesek már akár aznap, vagy másnap a pasira bizni a gyereket, pedig nyilvánvalóan fogalmuk sincs, hogy milyen a pasi.)

Visszatérve: a pasik ilyenkor sokszor eltünnek egy időre, hátha a nő elveteti a pasi által nem kivánt gyereket, de ha a nő mindent megtesz azért, hogy az apának kapcsolata legyen a gyerekkel (és nem a nővel, akit a pasi persze a háta közepére nem kiván ezek után, mert nem bizik benne), akkor ezek a pasik képesek mindenre a gyerekükért.

Ez az én tapasztalatom. Azok az apák, akikkel eddig találkoztam, néhány kivétellel mind normális (akivel gondok vannak, ott a másik oldallal legalább ugyanolyan, de sokszor még sulyosabb gondok vannak).

Nem állítom, hogy én mondjuk bármelyikkel tudnék élni, vagy egyáltalán szülnék bármelyiknek gyereket, de ezek a nők őket választották arra, hogy gyereket csináltassanak maguknak. Ha tetszik, ha nem, viselniük kell a következményeket, a gyereküknek meg a saját vér szerinti apjukra van szükségük, ami senkivel, semilyen módon nem pótolható.

Igazad van abban, hogy vannak olyan pasik is, akik tesznek arra, hogy mi van a gyerekkel. Csakhogy ezek a pasik nem kérnek kapcsolattartást, nem harcolnak éveken keresztül a hivatalokkal azért, hogy láthassák a gyereküket, nem mennek minden második hétvégén éveken keresztül luftra több száz kilométert ugy, hogy tudják előre, hogy nem fogják megkapni a gyereket (de hátha mégis).

Ezek az apák le sem szarják a gyereket, élik az életüket ugy ahogy.

A törődést nem kikényszeriteni kell. Azt kell elérni, hogy valamilyen mértékü kapcsolata legyen az apának a gyerekkel, a ragaszkodás, törődés már ebből fakad.

Ha megnézed azokat a nőket, akik ugy szülték meg a gyereküket, hogy utána nem volt velük kapcsolatuk, ezek a nők sem törődnek a gyerekükkel (pl. intézetben, börtönben).

Mint emlitettem, tényleg sokan vannak, akik nem tesznek meg mindent, de azok nem akarnak kapcsolattartást sem, tehát nincs velük gond ilyen téren.

Mindig azon röhögök, amikor társadalmi szervezetek képviselője azt mondja, hogy szegény gyermeküket szerető nők kerülnek majd börtönbe azért, mert védik a gyereküket az ilyen-olyan apától. Leirtak egy olyan esetet, amikor az apa valamelyik rokona megerőszakolta a gyereket, és mégis kapcsolattartási jogot állapitottak meg az apának. Kétlem, hogy van ilyen eset, de ha igen, ez kirivó példa, a többség nem ez, hanem azok az apák, akik szeretik a gyereküket, és azok a nők, akik viszont nem szeretik a gyereküket, ha képesek őket megfosztani az apjuktól.

Az a nő, aki eltiltja a gyerekét az apától, az nem szereti a gyerekét és ez tuti. Csak a nők nagy része tulajdonának tekinti a gyereket, és ha olvasod a beirásokat, legtöbben azt irják, hogy "el akarja rabolni az apa a gyerekemet tőlem". Tehát az apa ugyanazt akarja megtenni amit a nő már megtett - magához vette a gyereket és angolosan távozott - és fel van háborodva azon, hogy az apa ugyanezt akarja csinálni.

Amennyiben pedig egy apa tényleg brutális a gyerekével (nem a nővel szemben, mert az a kapcsolattartás szempontjából nem releváns), tényleg nem képes megfelelően gondozni, ez kimutatható, és ez esetben a kapcsolattartást is ennek megfelelően állapitják meg.

Egyébként tipikus az, hogy a nő egyezséget köt a pasival a biróságon, hogy igy meg ugy biztositja a kapcsolattartást, cserébe a pasi járuljon hozzá ahhoz, hogy a gyereket nála helyezzék el, és hagyja ott a lakást is netán. A pasi naivan bele is megy, lemondanak a fellebbezési jogukról, és nem egy olyan esetet láttam, amikor már a tárgyalást követő napon, vagy aznap nem adta oda a gyereket.

Szerintem ilyen esetekben egyetlen megoldás lenne, hogy a gyereket az apánál helyezzék el, és az anyának ugyanolyan tartamban és feltételekkel biztositsák a kapcsolattartási jogot, mint ahogy azt ő tette az apával.

Egyébiránt ha például olyan anya jön hozzám, akinél bizonyithatóan a pasi a szemét, és nem a gyerek érdekeit nézi, annak ugyanugy segitek, mint annak az apának, akit elzárnak a gyerekétől.

Nem tudom észrevetted-e, de én a jogszerüséget szeretem (nem konkrétan az irott jog, bár amig az van hatályban, azt kell betartani és betartatni hanem az erkölcsi jogszerüséget).

Ezért is mondom mindig, hogy minden ügyet egyedileg kell mevizsgálni, mindkét személy szempontjából. Általában mindkettőnek igaza van a saját maga szempontjából, és akkor most nézzük meg az esetet a gyerek szempontjából, mert mindkét fél általában a saját érdekeit nézi azzal az indokkal, hogy a gyereknek az az érdeke. Egy kivülálló viszont jobban el tudja dönteni, hogy mi a gyerek érdeke.


dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

domboldal # 2005.09.08. 09:58

Lilly,

a jogi tanácsadás valóban nagyszerű, gondolom az érintettek hálásak érte. Derill több helyen kifejtette, hogy a családjogban a dolog természetéből adódóan ki kell vesézni az érintettek magánéletét, ez számomra is természetes és nem is vitatom.

Úgy általánosságban pedig... soha nem is tagadtam, hogy vannak nők, akik aljas módon elbánnak volt férjükkel azáltal, hogy nehezítik a a láthatást, piszkolják az exet, ahol tudják (s ezzel nagyon is elítélhető módon a gyermekkel tolnak ki) Ez ellen meg kell próbálni tenni, ebben egyetértek Derill-lel.

Van ám azonban az elvált szülőknek egy másik csoport is. Olyan szülők, aki elváltak és ezután a legtökéletesebben tettek arra, hogy mi lesz a gyerekkel erkölcsileg, érzelmileg, anyagilag.

Nem tudom mennyire megfogható jogilag ez a kategória, meg hogy is lehetne a törődést kikényszeríteni?

Szinte már hallom, jön a sztenderd válasz, hogy a vállalt gyermekéért mindent meg fog tenni az elvált szülő (is). Van, aki valóban, mindent és le a kalappal előttük, minden elismerésem. DE VAN, AKI NEM. Sokan vannak, akik nem. Derill (nem konkrét ügy konkrét problémájára gondolok) általános eszmefuttatásaiban EZT az oldalt szokta nem észrevenni/figyelmen kívül hagyni. (max annyit mond, szülő megnézhette volna, kinek szül gyereket. Lehet, hogy nem nézte meg jól/az is lehet, hogy rosszul döntött, de ETTÕL FÜGGETLENÜL A PROBLÉMA FENNÁLL.

...és mindettől függetlenül le a kalappal Derill segítőkészsége előtt.

Lilly # 2005.09.08. 09:10

Domboldal, nem hiszem, hogy kötözködnöd kéne derillel... Nagyon nagy tudású, roppant segítőkész és ugye nem jönnek rosszul az ingyenes jogi tanácsok senkinek... Szerintem pedig külön jó, hogy az "ellenfél" oldaláról közelíti meg a dolgot, hiszen így tud csak átgondolásra késztetni. Persze, ez az én véleményem.
Derill, megkaptam a mailedet, majd válaszolok rá, csak most a szolgáltatóm valamit mahinál és nem tudok mailt küldeni.

domboldal # 2005.09.08. 07:16

Derill,

szerintem meg te nem ismered ennek a dolognak a másik felét (avagy következetesen nem akarsz tudomást venni róla).