Gyerekről való lemondás


domboldal # 2005.08.29. 11:38

és akkor lemondsz róla?

Zoltán György # 2005.08.29. 11:36

Kértem a biróségon az "izé"-t, hogy kérje el a kamerák felvételeit és nézze meg...

Jól gondolod.... ez sem számitot!!!

Zoltán György # 2005.08.29. 11:35

Új ruhatárat vett magának és megmutatta néhány darabját a családsegitőnél...

Tisztes hozzáállást vártam tőle...

Amikor összefutottunk egy áruházban és átöleltük egymást Matyikával, elkezdett kiabálni és jelenetet rendezett. Fenyegetőzött a biztonsági őrrel is, bár az kevés...
A gyerekre tekintettel hántottam le magamról szorosan ölelő kis ujjacskáit és a kezét, de sokáig nézett utánam és keresett...

Ezt példának okáért nem vértam!!!

domboldal # 2005.08.29. 11:29

Zoltán György,

nem vitatom, hogy nő és férfi is viselkedhet szemét módon.
A megoldást viszont nem abban látom, hogy úgymond lemondok róluk, s ezzel az anyagi támogatásomtól, ill. annak lehetőségétől is megfosztom őket.
Nálunk 21.000.-Ft tartásdíjat vonhatott volna le a bíróság, mire felajánlottam, hogy továbbra is fizetek havi 30.000.-Ft-ot önkéntesen, mint eddig. Cserébe semmit nem kaptam az anyukától.” Nem értem, mi ez a "cserébe". Te ezt a gyereknek adtad, nem cserébe. Ha a gyerekre fordítódott, az a normális. Ha nem a gyerekre fordítódott, akkor a másik szülő sz.....zi. Ez esetben kövess el mindent, hogy te nevelhesd és ne lemondj róla.

Zoltán György # 2005.08.29. 11:24

A legdurvább azonban az volt, amikor megzsaroltak 3.000.000.-Ft-al!!!

Mivel nem tudtam éppen fizetni, ezért egyszerűen nem engedték a láthatást...
Két hónap elteltével Csabika annyira kikészült, hogy nem engedték haza a kórházból...

Ez most május-junius hónapban történt...

Korábban -október és november hónapokban- is szabotálta ex-em a kapcsolattartást, amit a Csabika úgy reagált le, hogy asztmás, fuldokló rohamai voltak és kórházba került...

A zsarolásról tudott a márkus ágnes is, mert becsatoltam a levelet;
valamint az igazolást is a láthatások elmaradásáról...

Persze ez sem számitott nála....

Bocsi, hogy késöbb irtam, de megnéztem, tudom-e bizonyitani az állitásokat, ha eltünnének a birósági iratokból az ominózus lapok..

Zoltán György # 2005.08.29. 11:03

Domboldal!

APA vagyok, SZÜLÕ.

A gyerekeinket "közösen" neveltük...

Bár ex-em nem tudott főzni és a mosógépet sem tudta elinditani 5 évig.
Ha bulizott, ivott, és hajnalban jött haza, rá is én felügyeltem;

  • akkor is amikor újra drogozni kezdett.

Minden egyezségünket felrúgta, semmit nem volt hajlandó megtenni a gyerekekért, ha abban én is szerepet vállaltam...
Biróságon kiderült, hogy nem csak ivott és drogozott -mielött elhagyott minket-; hanem van egy folytatólagosan elkövetett csalása is, amit be is vallot a birósági iratokban.
Persze az "izé" szerint nem számit ez sem...
márkus ágnes volt az "izé"...

Tisztelem a tudást és azokat akik rendelkeznek vele. A jogászokat mindig is nagyra becsültem. A Birói kar tiszteletben tartása miatt nem hivom "birónőnek" ezt az "izé"-t és elkövetek minden törvényes lépést, hogy mielöbb nyugdijazzák; Ne tehesse tönkre több ártatlan kisember életét, ne nyomoritsa meg őket azzal, hogy elfogultságában -a parolázások közt- szem elöl tévessze az igazságot és a tényeket se érzékelje, értékelje...

Legnagyobb fiam olyan szinten és mértékben van ellenem nevelve, hogy az már fizikailag is fáj.
Lyukas volt a lábán a szandija, adtam szépet, de újra a rosszban adta oda...
Nincs pénze...
Az óvoda elé taxival jön, mert tiz percet nem sétál...
Fodrászra, kozmetikusra tellik, csak a gyerekre nem...

Egyszerűen nincs más választásom, ha nem akarom, hogy két hétig azért mossák rongyá az agyukat, hogy azt a fél napot amig velem vannak; kényszernek érezzék.

Ráadásul hiába kérem az ex-em, hogy ne tegye ezt a gyerekeinkkel, nem érdekli.
Sajnos őt is igy nevelte az anyja....
Azért is "szökött meg" tőle.

ABACS!
Az egyik szülő halála esetén automatikusan a másik szülő neveli a saját gyermekét.
A Szülői Felügyeleti Jog elsődlegesen a SZÜLÕ-t illeti meg, innen az elnevezése...

Ha lemondtál róla, akkor pedig kérheted a Felügyeleti jogod visszaállitását.
Talán örökbe is fogadhatod, mint bárki...
Derill mindjárt mondja.....:-)))

domboldal # 2005.08.29. 08:54

Pocak,

hozzászólásod első feléhez, tényleges jogi egyenlőségről:

  1. Adva van egy helyzet, mikor a gyermekről születése pillanatában vagy rövid időn belül lemond az egyetlen ismert szülő, avagy otthagyja a kórházban (minden minősítés nélkül). A gyereket nagy valószínűséggel örökbe fogja fogadni egy család, mely kellő anyagi/erkölcsi erőforrásokkal rendelkezik ahhoz, hogy őt fölnevelje. Ebbe a családba fog szocializálódni, itt fogja otthon érezni magát.
  2. Másik helyzetben elmérgesedett a kapcsolat a két szülő közt, torzsalkodások, láthatás és anyagi támogatás és ezeregy kérdés körül folyik a vita. Ha egy jogszabály megengedné azt, hogy "ad vissza a babaruhát" alapon valamely szülő lemondjon a gyerekről, a vele kapcsolatos jogokról és kötelezettségekről, a GYEREK ÉRDEKE SÉRÜL: KAPCSOLATTARTÁSRA SE ÉS ANYAGI TÁMOGATÁSRA SE LESZ JOGA A TOVÁBBIAKBAN AZ ADOTT SZÜLÕTÕL. Nem hiszem, hogy ez lenne az érdeke.

Úgy gondolom, hogy az első és a második élethelyzet nem azonos. (és diszkrimináció és jogegyenlőség ide vagy oda, az első helyzetet csak nők tudják produkálni: ti. egyetlen ismert szülő lemond a gyerekről) A második élethelyzetre meg úgy gondolom, gyönyörűen lehet alkalmazni a diszkriminációmentességet.

(Jól látom én, főleg mióta ezt a fórumot olvasom, hogy sok a gondja az apáknak a láthatás körül. Nem vagyok férfiellenes és nem vagyok apaellenes. A gondom az, hogy egy nagyon is súlyos problémát rossz módon próbálna orvosolni, aki ezt a "lemondok" dolgot kitalálta.)

Hozzászólásod második felére reagálva: szépen megindokoltad, hogy miért te járod itt körbe a gyerekről lemondást a párod (a szóban forgó gyermek apja) helyett. Egészen biztos, hogy egy egészen icipici más okod nincs még ezen kívül? Biztos, hogy elfogulatlanul tudod képviselni szóban forgó gyermek érdekeit?
Abacs # 2005.08.29. 08:05

Sziasztok,

Én mint APA szeretnék hozzászólni.
Elolvastam a topicot elejétől és gondolkodóba ejtett az ötlet.Én már egyszer írtam egy láthatásról lemondó nyilatkozatot a gyámügynek,amit nem vettek komolyan.Én is meggondoltam magam(hátha nem kell feladni mégsem a láthatás jogát,küzdeni kell érte),azután a bíróságon,mint véres rongyot mutatott be felperes gy.tartásdíj felemelés perben.
5 éve élünk külön,4 éve mondták ki a válást.Az első 3 évben anyuka nem engedte a láthatást(mindig beteg volt a gyermek),azután adta volna,de mégsem.Rendőrökkel mentem a gyermekemért Húsvétkor,mert még csak a telefont sem vették fel,és néztek minket az ablakból ahogy a rendőrök felvették a jegyzőkönyvet (amit azóta sem kaptam meg).A megyei gyűmügyön nem akartuk az újraszabályozást,mert ha pl. nem tudtam volna menni a gyermekemért a munkám miatt a páros hétvégén,akkor pénzbüntetésre számíthattam volna én is.Ráadásul 70km-re lakunk egymástól,ami anyagilag sem kevés költség láthatásnál (főleg ha még kirándulunk is).

Én időközben új életet kezdtem.Van egy aranyos feleségem (hál istennek minden jól működik a házasságunkban) és két tündéri pici gyermekem az új házasságban.(Imádom őket.)
Az első házasságomból származó lányom már 12 éves lett.Teljesen ellenem nevelte az anyja,láthatás nincs.Annyira nem működik a kapcsolat közöttünk,hogy egyikünk sem akarja a láthatást 2 hetente.(csak félévente találkozunk),telefonon időnként beszélünk(Hogy vagy? Kössz jól.Mi történt veled mostanában? Nem történt semmi.-ilyen szinten.)

Így most én is elgondolkodtam.Lehet hogy ez a megoldás.Annyi ideget megettünk már a feleségemmel a volt feleség miatt,hogy elegünk van az egészből.

Fellebbeztünk a gy.tartásdíj felemelés perben,mert igazságtalan döntés született szerintünk.Állandóan csak követelések, szidások,zaklatások jönnek a volt feleségem felől,de semmi remény arra hogy valamikor is normalizálódjon a kapcsolatom a gyermekemmel.(pedig előjönnek a régi percek a fejemben,amikor együtt voltam még vele és szerettük egymást).

Kérdésem Derill felé:

  • Ha a volt feleségem meghalna és nincs más,aki felnevelné a gyermeket,akkor ez a "szülői felügyeleti jog" automatikusan visszaszáll,vagy állami gondozásba kerül és onnan hosszas procedúra után jöhetne hozzánk? Hogyan működik ez?
  • A másik kérdésem,hogy ha folyik egy tartásdíj felemelési per,akkor nem negatív,ha most fordulok az örökbefogadáshoz való hozzájárulással a gyámügyhöz?
pocak # 2005.08.29. 07:31

Domboldal!
"Egy másik halk megjegyzés": én is rendkívül tanúlságosnak tartom, hogy senki nem feszegette a "lemondhatóság" kritériumait addig, amíg nők ezrei, de csak nők mondtak le gyerekeikről.
Most, hogy az apák is élni szeretnének ezzel a joggal (és ha elvben egyenlő bánásmód van, diszkriminációmentesség, akkor miért ne tehetnék meg?), egyből szabályozni, szűkíteni kellene e jog körét, igaz?
Tényleg nem érzed, mennyire elfogultan, egy szempontból nézed ezt a kérdést?
Én nem kérek mást, csak tényleges jogi egyenlőséget. Ha az anyák megtehetik, hogy lemondanak, tehessék meg az apák is. Vagy egyikük sem. Ez csak így fair.
Ne csak az apákon kérjék számon, hogy nézzék a gyerekük érdekét. Vajon amikor az anya mond le róla, az minden esetben a gyerek érdekei miatt történik? Ugye te sem gondolod komolyan. A nő hivatkozhat arra, hogy ő még nem érett arra, hogy szülő legyen, meg nincs olyan anyagi helyzetben, hogy el tudja tartani a gyereket. Akkor az apa miért nem hivatkozhat ugyanezekre? Vagy ha megteszi, miért akarják megkövezni ezért.
Azt is roppantmód igazságtalannak és diszkriminatívnak tartom, hogy ha a nő mond le a gyerekéről, akkor más szerv (állam, gyámhivatal, örökbefogadó, stb, ahogy te is írtad) átvállalja a gyereke tartását helyettte. Akkor ezt miért nem teszik meg az apáknak is? Ez így lenne fair. És akkor a gyerek nem marad ellátatlanul, nem csorbulnának az ő érdekei.
Ha egy kicsit félreteszed a saját helyzetedből fakadó nézőpontot, és megpróbálsz objektívan gondolkozni, te is beláthatod, hogy ez ügyben a jogi szabályozás eléggé anyapárti, és nem nevezhető diszkriminációmentesnek. És a családjog tele van sajnos ilyenekkel.
Nő vagyok, de nem vak, hogy ezeket belássam.
Úgy, ahogy az élet más területein a férfiak tudnak jobban erényt kovácsolni a jogszabályokból az érdekeiknek megfelelően (pl. munkahely, karrier), és mi nők is küzdünk ez ellen, úgy teljesen jogos, hogy ők is küzdenek itt a megkülönböztetésük ellen.

ebben a topikban az apák helyett több ízben az apa új párja beszél. Kíváncsi vagyok, miért, mint ahogy arra is, mit mondanának az apák, új párjuk közvetítése vagy közbeavatkozása nélkül.
Sok férfi, apuka is megszólal a fórumban, úgyhogy ha kíváncsi vagy a másik nem véleményére, olvass bele azokba is. Nem igazán látom a különbséget, nagyon hasonló stílusban, nagyon hasonló helyzetekről beszélnek, mint mi nők új párként.
Nálunk főként praktikussági okokból írok én, nekem van olyan munkahelyem, beosztásom, hogy számítógépem van, korlátlan internethasználattal, és sokszor az időm is engedi, hogy magán célra használjam. Párom kevésbé kvalifikált (ennek ellenére perzse nagyon szeretem), sokszor nem tudja jól, helyesen kifejezni magát, és úgy fogalmazni, hogy lényegretörő legyen, megértsék, mi is a konkrét problémája. Nekem ez jobban megy, ráadásul a válaszokat is én jobban tudom értelmezni. Erről van szó. De természetesen ő is nyomon követi a fejleményeket, mindig megmutatom neki az írottakat, és meg szoktuk beszélni.
Én ebben vagyok jó, ő másban. Kocsit szerelni pl. mindig ő szokott, szervízbe vinni is, pedig engem is érdekel, hogy jó legyen az autó. Együtt élünk, az őproblémája az enyém is, és fordítva, kiegészítjük egymást, mert e párkapcsolatnak ez (is) a lényege.

Egyébként az én párom a „közvetítéseimért, közbeavatkozásaimért” csak hálás lehet eddig, nem egy bajból húztam már ki, amit a kedves exei hoztak a fejére.

domboldal # 2005.08.29. 06:20

Csak egy halk megjegyzés: rendkívül tanulságosnak tartom, hogy ebben a topikban az apák helyett több ízben az apa új párja beszél. Kíváncsi vagyok, miért, mint ahogy arra is, mit mondanának az apák, új párjuk közvetítése vagy közbeavatkozása nélkül.

domboldal # 2005.08.29. 06:12

Kedves Derill, "ahogy nézed jogi tudásomat" - nos nem jogász vagyok, de ezt már említettem. Ha valamit észérvekkel és nem indulatból és próbálnak nekem elmagyarázni (és az amúgy értelmes és nincs benne logikai hiba) azt általában fel szoktam fogni.

Nem magyaráztad el, hogyan gondolod garantálni, hogy a gyerek érdeke ne sérüljön a "lemondhatokróla" lehetőség alkalmazásával. Kérlek ne arról beszélj, hogy mit tesz vagy nem tesz a másik szülő, hanem arról, amit kérdeztem.

Nem szóltál arról, hogy ez kinek az érdeke: a gyereké, vagy a lemondó szülőé. ha a gyereké, miért (mert ezt nem értem), ha meg a lemondó szülőé (úgy gondolom), akkor miért helyezed a _ennek_ (és ne a másikról beszélj) szülő érdekét az ellatásra szoruló gyermek érdeke elé.

derill # 2005.08.26. 17:09

Vannak. A Gyvt.-ben olvastad. (1997. évi XXXI. törvény 6-9. paragrafusa rendelkezik róla). Egyébként meg a Gyermekek jogairól szóló New York-i egyezmény is tartalmazza.

Pocakkal meg tökéletesen egyetértek.


dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

Zoltán György # 2005.08.26. 15:25

Derill!

Valahol olvastam (talán Gyvt.), hogy a gyermeknek joga van tartani a kapcsolatot a vér szerinti szülőjével akkor is, ha az lemondott róla.

Vannak jogai egy gyermeknek???

Zoltán György # 2005.08.26. 15:23

Nálunk 21.000.-Ft tartásdíjat vonhatott volna le a bíróság, mire felajánlottam, hogy továbbra is fizetek havi 30.000.-Ft-ot önkéntesen, mint eddig.

Cserébe semmit nem kaptam az anyukától.
a múltkor még csak rossz voltam, most már nagyon rossz!
Amikor legnagyobb fiam mondta, hogy nagyon rossz vagyok; megkérdeztem, hogy miért...
MERT ANYA MONDTA.
Szerinted én tényleg rossz vagyok Csabika?
Nem, de anya azt mondta...

... és áll maga elé meredve, mintegy tudathasadásos, aki nem ért semmit.

EZ A GYEREK ÉRDEKE?

Folyamatosan ellenem neveli őket és befolyásolja még a múltra vonatkozóan is!

Nem szeretném, hogy az anyjuk viselkedése miatt eleve ilyen agymosással és folyamatos befolyásolással kezdjék az "életüket".

F. Krisztina # 2005.08.26. 13:02

Üdv Mindenkinek!

Kicsit belemászok a témátokba, hiszen én voltam az egyetlen a fórumon tudomásom szerint aki a titkos örökbefogadást véghez tudta vinni, ráadásul úgy, hogy a gyerek már elmúlott 6 éves.

Nos, nekem Derill segített véghez vinni az ügyet, már feladtam amikor megjött a határozat. Emlékszem madarat lehetett volna velem fogatni.

A gyámhivatalnak nincs mérlegelési joga ebben az esetben, persze a gyakorlatban elhajtanak valamilyen mondvacsinált okból. DE!! Nem szabad hagyni magunkat, a gyámhivatali ügyintéző nálam is valami gyenge indokkal jött , én elhittem neki, de miután kiveséztem töviről hegyére az egészet, visszahívtam és elmondtam neki, hogy én ebben sehol nem olvasom azt amit ő állít. Persze, hogy nem mivel nem is volt benne olyan. Tehát, nem szabad bedőlni a gyámhivatalnak, csak azért mert ők azt mondták, hogy nem lehet, de igen is lehet, ez egy joghézag, ezt a gyámhivatalosoknak is be kell látniuk. Ez alapján bárki bármikor (mondom a mi esetünkben is 6 éves elmúlott a gyerek) bemehet a gyámhivatalba és ott tehet egy nyilatkozatot, hogy a Csjt. 48 §. (3). bekezdése után lemond a szülői felügyeleti jogáról ismeretlen örökbefogadók javára, és kész, ennyi. Nálunk nagyon értetlen volt az ügyintéző és kicsúszott a 60 nap ügyintézési időből, de miután a jegyzőnek írtam egy panaszlevelet, még azon a napon postázták a határozatot, hogy titkos örökbefogadás lesz. Persze most már az anya is kinyitná a száját, hogy ez neki nem tetszik, mert ő úgy gondolta, hogy nyílt lesz az örökbefogadás és a gyerek mindkét apa után örökölni fog. De én keresztülhúztam a számámítását. Azt tudni kell, hogy most a férje örökbe akarja fogadni és mivel titkos az örökbefogadás így teljesen ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint egy vadidegen emberre,tehát pszichológushoz kell mennie, egy tanfolyamot elvégezni stb. tehát még kb. 120000,- Ft kiadás és persze idő. De én azt mondom megérdemelték, hiszen amit műveltek velünk a gyerek kapcsán az kritikán aluli volt. Õ aztán nem nézte a gyerek érdekeit, belegázolt a lelkébe rendesen.

Szóval azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy bátran bele kell vágni ebbe, de rengeteg kitartásra lesz szükség, és valamennyire jogi könyvekre vagy CD Jogtárra.

Üdv Krisztina

pocak # 2005.08.26. 12:29

Derill!
Köszönöm.

Domboldal!
Egyetértek, hogy ne fogalmazzunk nemekben, mindegyiknél előfordulnak ilyen esetek, kivétel nélkül. Az, hogy nemesítettm, talán az ítélkezési gyakorlatból következik, mely szerint sajnos a nemiség az esetek döntő többségében predesztinálja a pozíciót is (gyermeket nevelő v. különélő szülő).

A gyerektartással kapcsolatban egyetértek Derillel.
Kedves Domboldal. Ne játszunk már szentfazékot. Egy gyereket eltartani anyagi szempontból nyűg, nagyon sok áldozat és lemondás. Egy anyának (bocs, nemek nélkül, akinél elhelyezték) ugyanúgy.
Hogy mégsem érzi annyira annak, szerinted mitől van? Nem attól, mert ő a felelősségteljesebb, vagy mert jobban szereti a gyereket. Azért van, mert naki van napi kapcsolata a gyerekkel. Õ teljesíthet természetben, és az egészen más érzués, mint pénzt adni, ráadásul nem is a gyereknek. A nevelő szülő, amikor ételt ad a gyerekének, játékot vesz neki, utazni viszi, belépőket vesz neki, látja a gyerek arcán a mosolyt, örömet, hálát, hallja a köszönömöt. És ez elég, mert szülő. A különélő szülőnek mit jelent ez? Fél órát állhat a postán vagy a bankban sorba, hogy befizesse a tartásdíjat, vagy pedig a bérpapírjára ránézve megállapíthatja, hogy na, ennyit levontak. Ennyi. Se mosoly a gyerekétől, se puszi, se köszönöm, Semmi. És azt sem tudja, nincs joga ellenőrizni, hogy mire megy. Átvándorol a másik szülő pénztárcájába, és döntési hatáskörébe. Jobb esetben a gyerekre költi, ha tényleg jó anya, akkor a másik szülő nevében adja át a gyereknek, amit abból vesz.

Viszont sajnos nagyon sokan úgy bánnak ezzel a pénzzel, mintha a sajátjuk lenne. Vannak, akik alig fordítanak belőle a gyerekre, és sokan vannak, akik azért fordítanak, de a saját nevükven teszik, a gyereknek meg azt mondják: "látod, a..d (apád, anyád tetszőlegesen) még egy 20 Ft-os csokit sem vesz neked, nem is érdekled.

derill # 2005.08.26. 11:38

Pocak: ha nincs letiltó végzés, én akkor is kérném a biróságtól a tartásdij fizetési kötelezettség megszüntetését, de egyébként ha nem kéri, jogilag akkor is megszünnek a jogai és a kötelezettségei a szülői felügyeleti jog megszünésével, tehát ha nem fizet a továbbiakban, véleményem szerint akkor sem követ el büncselekményt (ti. itt azon kell elgondolkodni, hogy elköveti-e a tartás elmulasztásának büntettét, de mivel a kötelezettségei megszünnek, nyilvánvalóan nem).

Anyuka természetesen értesül, hiszen ő a törvényes képviselő, és tudnia kell, hogy a gyermekével kapcsolatosan mi történik.

Nem a gyámhivatali határozatnak kell "erősnek" lennie, ugyanis itt törvényről van szó, és a törvény elég erős. A gyámhivatali határozat a törvény alapján mondja ki a szülői felügyeleti jog megszünését, és ha jogerőre emelkedik, annak összes törvényben előirt jogkövetkezménye automatikusan beáll.

Nem azért mondanak le róla az apák, mert nem kell a gyerek, hanem azért, mert nem biztositanak jogokat, hanem csak kötelezettségeket próbálnak. Márpedig ez joggal nem tetszik senkinek. Zoltánnak sem az volt az első ötlete, hogy lemond a gyerekről, ez csak végső elkeseredésében jutott eszébe. Érthető az álláspontja, és ha ez az eljárás igy lefolyik, akkor talán anyuka elgondolkodik, hogy ezt akarta-e elérni.

Sok apát ismerek, és ezek a férfiak mindent megtennének a gyermekükért.

Egy olyan szülő, akit nem érdekel a gyerek, nem vállalná fel, hogy kéthetente felkajtat két barátot, hogy legyen tanuja, nem csinál programot, mert megy a gyermekéhez láthatásra, pedig tudja jól, hogy az anya megint nem fogja odaadni. Beleöl egy rakás pénzt - hisz oda kell menni, arra a napra nem vállalhat munkát, a tanunak esetleg fizetni kell azért, hogy a szabadidejét feláldozza -, egy rakás idegeskedés, és ezt kéthetente éveken keresztül csinálja. Ez az apa nem fog lemondani róla, csak ha már reménytelennek tartja, mert ennek ellenére sem történik semmi változás. Ez esetben pedig azt gondolom, joga van ahhoz, hogy szabadulhasson az egésztől. (Mint a Dzsungel hősében: "ha idejében megölöm, már épp szabadulnék")

Domboldal: tényleg nem a gyerek érdeke, hogy ne kapjon tartásdijat, azonban ezt az anyukájának köszönheti. Itt nem az apa a felelős, hanem az anya - aki mellesleg szerintem ilyen esetben tök alkalmatlan a gyerek nevelésére.

A zabigyerek státus már sehol sincs, hiszen apa attól még be van jegyezve a gyereknek, ez nem fog megváltozni, az anyakönyvet ugyanis a "lemondással" nem törlik. Csak a szülői felügyeleti jog szünik meg. Amit irtál, abból azt látom, hogy ez sokkal komplexebb annál, hogy egy joghoz nem értő megértse, hisz rögtön az jutott eszedbe, hogy az apa megszünik apának lenni. Ez igaz. De megszünt már akkor is, amikor a nő elzárta a gyerektől. Ne lehessen egyoldalu előnyöket kovácsolni jogsértésekből mások terhére, és akkor nem fognak az apák lemondani a gyerekről, és ez tuti.

Az anyai és az apai lemondást a jog állitja párhuzamba amikor kimondja, hogy a szülők egyenlő jogokat élveznek, nem lehet diszkriminativ egy eljárás. Azt pedig az anyuka intézi magának, ha az apa le akar mondani ("kevés kivétellel":) természetesen)

Az anyai lemondás ugyanugy megröviditi a gyermeket, hiszen nem a vér szerinti szülőnél nevelkedik. Itt ugyanez a helyzet. Ha anya felvállalta, hogy akar gyereket az apa tudta és beleegyezése nélkül, és ha felvállalta, hogy majd egyedül neveli fel, mert elzárja az apától, akkor ennek az a következménye, hogy igenis tartsa el egyedül. Ha az anyának ennyire nem fontos a gyermeke, hogy ilyen módon képes veszélyeztetni (érzelmileg és anyagilag is), akkor talán lehet, hogy nem nála kellene elhelyezni.

Egyébiránt megfigyeltem, hogy azok a férfiak, akik ilyen mértékben küzdenek a gyermekükért, azon férfiak közé tartoznak, akiknek nagyon mély érzelmeik vannak. Általában monogám tipusuak, sokszor igen nagy tudással rendelkeznek, magasan kvalifikáltak, és mindemellett nagyon szeretik a gyermeküket. A nő pedig ahelyett, hogy mindennek örülne, ott tesz keresztbe a pasinak ahol tud.

A gyakorlati kivitelezést ugy gondolom, ahogy most van. Ha le lehet mondani a gyerekről, akkor mindkét szülő megteheti, lényegtelen, hogy melyiknek mi az inditéka, merthogy a jogszabály szerint erről még csak meg sem kell kérdezni. Ha pedig nem lehet lemondani, akkor egyik se tehesse meg. A jogszabálymódositási javaslatom egyébként joghoz értők (családvédelmi minisztérium) kezében van, az tartalmazza pontosan, hogy hogyan lehessen lemondani, ahogy nézem a jogi tudásodat, inkább most nem kezdeném el magyarázni.

Az anya szemét viselkedése miatt épp az anya rug a gyerekbe, és nem a pasi azzal, hogy lemond róla. Vagy azt gondolod, hogy a pasi legyen egy állat, ahogy a nők képzelik? Tenyészbika, majd fejőstehén, és amikor a jogairól van szó birka, aki mindent eltür?

A pasik többsége erre nemigen alkalmas.

Egyáltalán nem tartom hibának azt, hogy a gyermektartás nyügétől akar szabadulni ilyen esetben. Te szivesen fizetsz ugy, hogy semmit sem kapsz cserébe? Sőt, ha fizetsz, folyamatosan csak még többet kell? Odanyujtod a kisujjadat, de az egész karod kell? Aki ilyen helyzetben szivesen, boldogan fizet, szerintem gyorsan vizsgáltassa meg magát.

A gyereknek meg igenis szivesen adnak a pasik, csakhogy sokszor azért nem szivesen fizetnek tartásdijat, mert nem nagyon látják azt, hogy a gyerekre költené a nő.


dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

domboldal # 2005.08.26. 10:56

Pocak,

nem vitatom, hogy vannak kellemetlen alakok férfi és női oldalon is, mint ahogy azt sem, hogy szerencsére nagyon sokan megfelelően helyt állnak, legyenek akár férfiak és nők, vagy inkább: szülők.

Félreértettél, azért mert félreérthetően fogalmaztam: „Ez a nem kell, hát lemondok róla téma egyéb szempontból is érdekes és némileg visszalépés-szagú számomra.” Úgy értem, jogi szempontból volna visszalépés-szagú. Ti. hogy megkülönböztetni normál státuszú és "zabi" gyerekeket.

Mely gyereknek áll ez érdekében?

Abszolút nem vitatom, hogy némely anyuka igen szemét módon viselkedik láthatáskor, helyett, stb.

Emiatt "rúgjunk" egyet a gyerekbe?

"A lemondás nem azért kellene, hogy a gyerektől szabaduljanak, hanem az anyától. Ezekután ugyanis akkor adhatnának, amikor ők akarnak, nem pedig mindig, kötelezően, akkor is, ha épp annyi pénzük sincs, hogy magukat eltartsák. Annyit, amennyit épp vállalni tudnak, és bármilyen formában, nemcsak pénzben, és akár a gyereknek, nem kizárólag az anyának, reménykedve, hogy talán a gyereknek is jut belőle vmi.”" Azért érzékeled az ellentmondást az első mondat és a továbbiak közt, ugye? Aki akkor ad, amikor ő akar és annyit, amennyit ő akar, az igenis a gyermektartás nyűgétől (is) akar szabadulni. (vagy a gyereknek akkor adok enni, mikor én akarok? s annyit, amennyit én akarok? - Más kérdés, hogy az egyedülszülő természetesen ad enni /is/ a gyereknek, még ha a másik szülő nem is fizet. Szándékosan nem írok nemeket.)
Aztán továbbra sem értem, hogyan különböztetné meg a jogalkalmazó a "lemondhat róla" meg "nem mondhat le róla" eseteket. valami előzetes megállapodást 8házasság, gyermeknemzési szerződés) bizonyára feltételez ez a dolog, mi legyen az?
pocak # 2005.08.26. 09:30

Domboldal!
Mégis, hogyan gondolod a gyakorlati kivitelezést.
Ha már a gyakorlati kivitelezésnél tartunk, apukák ilyen módon való lemondásáról én még egyetlen esetet sem halottam, valószínűsítem, hogy nincs is, vagy elenyésző, felelőtlen anyukáknak viszont ezrei választják ezt a megoldást. „Visszalépés-szagú”? Akkor kik is valójában a visszalépők?

Ha egy kapcsolat véget ér - legyen az házastársi vagy élettársi - és mindkét fél megőrzi normális emberi mivoltát, akkor nem hiszem, hogy bármelyikük is gondolkozna ilyen megoldáson.
Ha viszont az anyuka bosszúból, féltékenységből, még utólag is el akarja lehetetleníteni a másikat, akkor erre a nők döntő többsége a gyereket használja fel. Akadályozza minden eszközzel a kapcsolattartást, az apuka anyagi helyzetét túlzóan megterhelő gyerektartást kér, és még utána pereket indít a növelésére, ha mégis odaadja kapcsolattartásra, alig várja, hogy a gyereken kék-zöld foltok legyenek, mikor visszatér (mert mondjuk elesett, vagy leesett a mászókáról) és azon nyomban feljelenti apukát kiskorú bántalmazásáért vagy veszélyeztetéséért. Vagy az apukának végig kell néznie, amint a gyereknek vett ajándékán anyuka ugróiskolát játszik, jobb esetben a kukában landol, vagy az utcán véletlenszerű találkozáskor a gyerek integetni kezd az apjának, mire kap anyától egy taslit.
Csodálod, ha ilyen esetekben az apáknak megfordul a fejükben, hogy ha IGAZÁN JÓT AKARNAK maguknak és nem mellesleg a gyereknek is, akkor lemondanak róla. Így legalább a gyerek már nem lehet eszköz az anya kezében.

Rengeteg nő vállal úgy gyereket, hogy csak meg akarja fogni magának a pasit. Nem kérdezi meg, hogy a pasi is akar-e tőle gyereket. Sokszor női praktikákkal, hazugsággal éri el, hogy teherbe essen, és már csak akkor közli a tényt a pasival, amikor már nem lehet elvetetni. Ilyenkor persze azzal jönnek, hogy a gyerekcsináláshoz két ember kell. Hát persze (de lehet, hogy már nem sokáig), az elkeserítő viszont csak az, hogy a vállalásának az eldöntéséhez ELÉG EGY is. Persze a legtöbb ilyen nő egydül hozza meg a döntést, hogy vállalja a gyereket, a gyerekfelnevelés költségeit viszont esze ágában sincs vállalnia. Elvárják a férfitól, hogy asszisztáljon egy olyan döntés következményeinek a vállalásához, aminek a meghozatalából az ő véleménye és akarata ki volt rekesztve. És erre ráadásul még a törvényeink is kötelezik a férfiakat.

Egyébként meg bizots vagyok benne, hogy ilyen apai lemondás után is, az apák azon többsége, akiknek a személyiségével nincsen baj (nem debill, nem drogos, alkoholista, erőszakos, stb.), csupán belefáradtak a szélmalomharcba az anyák szemétkedéseivel szemben, azok továbbra is felelősséget éreznének a gyerekükkel szemben.
A lemondás nem azért kellene, hogy a gyerektől szabaduljanak, hanem az anyától. Ezekután ugyanis akkor adhatnának, amikor ők akarnak, nem pedig mindig, kötelezően, akkor is, ha épp annyi pénzük sincs, hogy magukat eltartsák. Annyit, amennyit épp vállalni tudnak, és bármilyen formában, nemcsak pénzben, és akár a gyereknek, nem kizárólag az anyának, reménykedve, hogy talán a gyereknek is jut belőle vmi.

Amiket itt leírtam, 90%-ban az életem tapasztalata. És most figyelj! Nem a sajátomé, hanem a páromé. Ugyanis én NÕ vagyok!
Õ viszont rengeteget szenvedett gyerekkorában az anyja miatt, szülei már kicsi korában elváltak, utána pedig volt egy elrontott házassága (persze a gyerek miatt nősült), aztán egy még rosszabb élettársi kapcsolata, ami úgy kezdődött, hogy a 2. hónapban a csaj terhes lett.
Amiket írtam, az a jéghegy csúcsa csupán. Borzasztóan tudnak a nők is viselkedni, és ilyenkor szinte szégyenlem, hogy nő vagyok.
Bár nem nekem kéne szégyenleni iylenkor a női mivoltot. Nőnek lenni ugyanis nem ott kezdődik, hogy szülök egy gyereket, és ettől kezdve úgy érzem, nekem több jogom van hozzá, csak mert én szültem. És akkor nekem minden jár, mindenki engem sajnál.
Én akkor nevezem igazi férfinak a férfit, ha tiszteli a nőt, és az fordítva is fennáll.
Akkor leszünk igazi nők, ha tiszteljük a férfiakat, a jogaikat, az érzéseiket, és akkor leszünk igazi anyák is, ha a gyermekünk jogait és érzéseit is tiszteletben tartjuk.

Zoltán György # 2005.08.26. 08:46

Domboldal!

Valahol igazad vala, és Derill is ugyanazt mondja valahol...

"Én amondó vagyok, adjuk meg annak a gyereknek legalább a sanszot, hogy mindkét szülő anyagi-erkölcsi támogatását élvezhesse." -mondod

"Aki most a gyerek érdekeivel jön, az gondolkozzon el azon, hogy hol van a gyereknek az érdeke akkor, amikor nem biztositja az anya a kapcsolattartást, vagy hol van akkor, amikor nem is közli az anya, hogy kitől van a gyerek, tehát képzelt személyt jegyeznek be neki, és még tudnám sorolni." -kérdi Derill

A "zabigyerek" státusz akkor került előtérbe, amikor az 1968 óta felépitett gyermekvédelem helyére visszahozták az "Árvácska"-kat.

domboldal # 2005.08.26. 07:01

Ez a "nem kell, hát lemondok róla" téma egyéb szempontból is érdekes és némileg visszalépés-szagú számomra. Gyönyörűen visszatérnénk a zabigyerek státuszhoz, ha elgondolásod valóra válna.

Mégis, hogyan gondolod a gyakorlati kivitelezést. Kiről, melyik gyerekről nem lehet utólag lemondani? Csak arról, aki házastársi kapcsolatban született? Vagy az is menetsül ez alól, aki élettársi kapcsolatban született? X.Y. és Q.W. x időre szerződnek gyermeknemzés céljából, s az így született gyermekről nem mondhat le a szülő, más esetben meg igen? Vagy...?

domboldal # 2005.08.26. 06:54

"Aki most a gyerek érdekeivel jön, az gondolkozzon el azon, hogy hol van a gyereknek az érdeke akkor, amikor nem biztositja az anya a kapcsolattartást, vagy hol van akkor, amikor nem is közli az anya, hogy kitől van a gyerek, tehát képzelt személyt jegyeznek be neki, és még tudnám sorolni."

De igenis jövök a gyerek érdekeivel. Tekintsünk el az általad hozott egyéb példáktól, s koncentráljunk erre az esetre. Ha az apa lemond(ana) a gyermekről, megszűnne tartási kötelezettsége feléje. Ez a gyermek érdeke? Vagy mégis, kinek az érdeke?

Nem tartom helyesnek, hogy az anyai lemondást egy az egybe párhuzamba állítod az apai lemondással. Az anyai lemondás kevés kivétellel állami gondozást, nevelőszülői gondozást vagy örökbeadást jelent, a gyereknek mindkét esetben gondoskodnak anyagi szükségleteiről, előbbi esetetekben az állam, míg az utolsóban az örökbefogadó. Apai lemondás esetén a gyerek az anyánál marad, s a "lemondási aktus" megrövidítené a gyermeket. (vagy akiről lemondanak, arról esetleg az állam gondoskodna kb. olyan formán mint az árvaellátás - helyett "lemondottellátás"?!

Én amondó vagyok, adjuk meg annak a gyereknek legalább a sanszot, hogy mindkét szülő anyagi-erkölcsi támogatását élvezhesse.

pocak # 2005.08.26. 05:02

Derill!

Én is olvastam az erre vonatkozó topicokat. Egyedül Krisztináéknak sikerült, de az megjósolható is volt, mert ott ténylegesen volt örökbefogadási procedúra is párhuzamosan a nyilatkozattal. Így belement a gyámhivatal, bár azért nekik sem ment simán.
Egy-két próbálkozó volt még, akik eljutottak ez ügyben vmeddig, aztán semmi hír róluk. Szerintem gyanítható, hogy miért!!! Bár én is nagyon kíváncsi lennék, valójában mi az ő tapasztalatuk.

Mi van abban az esetben, ha nincs letiltó végzés?
Csupán gyerekelhelyezési és tartásdíjmegállapítási per volt, aminek a következtében elhelyezték anyánál a gyereket, apuka meg anyuka pedig megegyezett, hogyanyuka havi x összeget kap ezentúl, és ezt a bíróság végzésben jóváhagyta. Letiltás viszont nincs, tehát a fizetés önkéntes alapon megy.
Ha most az apuka bemegy a gyámhivatalba, megteszi a nyilatkozatát, és határozatban megállapítják a szülői felügyeleti jogainak megszűnését, akkor erről értesül-e egyáltalán anyuka? Vagy nem?
Aztán utána, hogy meg van a határozat, apuka természetesen nem fizet többet, anyuka meg nem érti, hogy miért nem jön a havi pénz. Fizetési felszólítgatásokat küld, majd megy intézkedni. Ha a gyámhivatalba megy először, akkor persze ott tájékoztatják. De mi van akkor, ha bírósági végrehajtóhoz megy, kezében a végzéssel, mi szerint neki havi x összeg jár, ezt a bíróság akkor jóváhagyta. A végrehajtó nem fog tudni a gyámhivatali határozatról. Elrendeli e letiltást. Aztán lehet fellebbezni, pereskedni. Vajon elég erős lesz a gyámhivatali határozat a bírói tartásdíj fizetési határozattal szemben a végrehajtás megszüntetéséhez?

Ilyen esetben (ha nincs letiltás, de végzés van a tartásdíj fizetési kötelezettségről) hogyan lenne a legcélszerűbb?

derill # 2005.08.25. 17:46

Ez igy van, de ott a gyereket örökbefogadták, ezért nem kellett, viszont a hátulütője a nyiltnak, hogy örököl a gyerek a vér szerinti szülő után is, tehát az után is, aki "lemondott" róla.

A titkosnak (Csjt. 48. § (3) bekezdés) az az előnye, hogy minden jog és kötelezettség megszünik.

Ha alkalmazni kezdik végre, akkor az anyák legalább meggondolják, hogy biztosítják-e a kapcsolattartási jogot, mert lehet, hogy ha nem, a pasi ugy reagál, hogy "lemond" a gyerekről, és anyuka nézheti a tartásdijat. Talán jobban meggondolják azt is a nők, hogy a pasi megkérdezése nélkül gyereket vállalnak-e vagy sem, ha nem lehetnek biztosak abban, hogy ilyen esetben a pasi nem járul hozzá inkább a titkos örökbefogadáshoz.

Tehát ennek a szabálynak előnyei is vannak, lehet, hogy a jogalkotó pont ezért találta ki igy.

Aki most a gyerek érdekeivel jön, az gondolkozzon el azon, hogy hol van a gyereknek az érdeke akkor, amikor nem biztositja az anya a kapcsolattartást, vagy hol van akkor, amikor nem is közli az anya, hogy kitől van a gyerek, tehát képzelt személyt jegyeznek be neki, és még tudnám sorolni.


dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

haniel (törölt felhasználó) # 2005.08.25. 13:03

A hozzászólás a felhasználó kérésére törölve