kapcsolattartás megváltoztatása


Kovács_Béla_Sándor # 2014.07.23. 11:10

Szerintem ez a probléma nem jogi jellegű...

Sssssss # 2014.07.22. 22:51

Tisztelt Forumozók!
Négy éve váltam el a férjemtől. Az exem otthagyott a négyéves kislányunkkal, egy fillért nem adott bele a közös felvett lakáshitel, autóhitel törlesztésébe (adóstárs volt, én voltam az adós), a gyerekkel kapcsolatos kiadásokról nem is beszélve. A szocpolt is egyedül fizettem ki, csak hogy eladhassam a közös lakást és szabaduljak az exemtől. Ez a kis kitérő a volt férjem "korrektségét" volt hivatott szemléltetni. Most azonban a láthatással kapcsolatosan vannak gondjaim. Kislányunkat elviszi megállapodás szerint, azonban nem törödik vele, rábízza a barátnőjére (akivel hamarosan összeházasodnak). A mostohaanyuka kedvesnek nem mondható, egyuttműködésre nem hajlandó. Látványosan nem kedveli a lányomat, rendszeresen készit olyan ételeket, amiket a lányom nem eszik meg (mit mondjon egy hete eves gyerek..?nem éhes..).templomba járatja, csak a bibliabol olvasnak fel neki estenkent (sem en, sem az exem nem vallásos). Lecke rendszeresen hibásan készül el.Folyton elcipelik a baratnő szüleihez, ahol természetesen az apja nem törödik a kislányommal. A gyerek a láthatás után általában zaklatottan érkezik haza, órákon át képtelen elaludni. Az exemmel próbáltam beszélni, jeleztem, hogy azért kellene elvinnie a lányunkat, hogy vele törődhessen, és nem olyan módon, ami kártékony. Sajnos nem hajlandó belátni mit csinál...Kérem a segitségüket, mit tehetek..?hogy vonható felelősségre az apa?nem kivánom akadályozni a láthatást, de anyaként fájdalmas végignézni ahogy az exem és az új mostohaanya bánik a lányommal...
udv.

gyógyszerész # 2013.01.17. 15:55

Reméltem ezt a választ!A kenőpénzről:)))

kaméleon # 2013.01.17. 15:29

/netán kenőpénz szükségeltetik?/.Ha igen,mennyit szokás adni:)))

Ezt azért kizártnak tartom. És tényleg fölösleges általánosítani.

kaméleon # 2013.01.17. 15:27

Azt írod hogy nem lehet tanulságot levonni , akik eddig elolvasták a blog egészét azok mást egészen mást mondtak pl. hogy sose bíz meg egy gyámhivatali dolgozóba sem, mert ha őszinte vagy velük akkor vissza élnek vele stb.… és ez tapasztalat.

Engem nem kell arról meggyőzni, hogy sok a hanyag, buta, lusta, stb. ügyintéző, mert én is ezt gondolom. Csakhogy, ha azt akarod, hogy hiteles légy, soha nem szabad általánosítani, és valóban értékelhető konkrétumok nélkül vagdalkozni.

Amiket pedig tényekként sorolsz, azok nem tények. Azok (részinformációk mellett) mind a saját értékeléseidet tartalmazzák csak. Teljesen alkalmatlanok arra, hogy bármit alátámassz velük. Ezek a dolgok nem érzelmi, vagy hitkérdések.

Nincs most időm, hogy a blogot alaposan végignézzem, és bőven kifejtsem, sztem hol, min kellene elgondolkodnod, javítani, stb. (már, ha érdekel). Csak kiragadok az ide idézett, „tényfelsoroló” hszedből egyet:

A gyámhivatal felé sajnos nem jeleztem akkor még ezt, mivel sem a bíróság, sem a gyámhivatal nem tájékoztatott arról, hogy mi a teendőm, ha a volt férjem nem él a láthatás jogával.” (Tájékoztatási kötelesség elmulasztása a gyámhivatal részéről )

Olyan kötelezettség elmulasztását panaszolod, ami itt nem is volt. Baj, hogy sokszor (és ennél többet nem mondhatunk, mert nincs statisztikánk!) a mai napig végrehajthatatlan, hiányos, rossz kapcstart. határozatokat hoznak, és baj, hogy a szülőknek sem lehet halovány fogalma arról, mikor mit tehetnek. Mert ha tudnák is, hol kell utánanézni, a szabályozás szövege sem egyértelmű, amit mutat, hogy az ilyenkor segíteni hivatott gyh-ok, gyejók sem mindig tudják merre az előre, és ahány hivatal, annyi értelmezés. Ma az van – és pont ez ellen kifogásunk sem lehet, mert nekünk is érdekünk, hogy felnőtt, autonóm lényként kezeljenek – hogy kaptál egy határozatot, tudod abban mi áll, kinek mik a jogai, mik a kötelezettségei. Tudnod kell (első eset után utánajársz), hogy mire mit léphetsz. Végrehajtási kérelem, gyh., 30 napon belül. De eldöntheted, hogy léped-e. Senkit nem hajthatnak, hogy éljen a jogaival, vagy szorítsa ki a másikból a kötelezettség teljesítését. (Bár, itt azért a gyerek jogait is képviselnie kellene valakinek.) Egy hivatalnak sem dolga előre feltételezni, hogy az ügyfél majd „rosszalkodni” fog, és előre szájába rágni, hogy mit tegyen akkor.
Remélem, érted a problémát, mert többre most itt nem futja! Külön beszélj a valóban konkrét tényekről (pl., 2010-ben a gyhnak beadtam 10 végrehajtási kérelmet, kettőre hoztak döntést, de csak fél éves csúszással, 8-ra máig semmi. Itt mondhatod, hogy mi a probléma, szabály egyértelmű, vita nem lesz.), és külön az eljárások rátok vonatkozó hatásairól.

gyógyszerész # 2013.01.17. 15:23

Kedves Fórumozók!Vannak normális gyámhivatali dolgozók is.Akik viszont nem azok,ott csak nyeled a békát vagy jelented a felettes szervnek a részrehajlást,de akkor végképp Te vagy az összeférhetetlen.Talán a hiúságukat legyezgetve kéne rávenni Őket,hogy Ők is a Te gyereked érdekét nézzék/netán kenőpénz szükségeltetik?/.Ha igen,mennyit szokás adni:))))?

Géza1970 # 2013.01.17. 14:03

Nincsenek tények?

„A bíróság 2006. március 9-én mondta ki jogerősen a válást, ekkor szabályozta a kapcsolattartást (hiányosan)” (felületes munka a bíróság részéről)

”A gyámhivatal felé sajnos nem jeleztem akkor még ezt, mivel sem a bíróság, sem a gyámhivatal nem tájékoztatott arról, hogy mi a teendőm, ha a volt férjem nem él a láthatás jogával.” (Tájékoztatási kötelesség elmulasztása a gyámhivatal részéről )

A bíróságra három kérelmet adtam be, melyekben háromszor kértem a kapcsolattartás megváltoztatását havi egy napra, de ezekkel a bíróság azóta sem foglalkozott érdemben, pedig KÉRELEM-ként adtam be. (felületes munka újból)

2006-tól 2011-ig én és gyermekem összesen 43 db beadványt nyújtottunk be a gyámhivatal felé, melyekben leírtuk, hogy a volt férjem hogyan, vagy egyáltalán nem élt a láthatás jogával. Ezekből a beadványainkból 1 db-ot küldött el a gyámhivatal a bíróságnak.

43 beadvány és nem történt semmi nos ezek tények de még van több is csak el kell olvasni a blog többi részét is.

Üdv Géza

Nikolett34 # 2013.01.17. 13:59

Az lenne a kérdésem, hogy folyamatban lévő ügyben panasznapra be lehet menni a bíróságra?

A kizárólagos lakáshasználatot lehet kérni zaklatásra hivatkozva?

Ha elindult egy gyermekelhelyezési per, akkor ezentúl minden, pl. vagyonmegosztással kapcsolatos keresetet arra az ügyszámra vagyok köteles beadni, vagy más ügyirat is lehet?

Köszönöm előre is!

Géza1970 # 2013.01.17. 13:57

Kedves Kaméleon!

Részben igazad van de, a blog egészét kell elolvasni és úgy mindjárt más a helyzet.

Az oldal egy ingyenes blog rendszer és mivel ingyenes így a hirdetéseket nem lehet levenni, azaz nem én vagyok a pszichológus.

Azt írod hogy nem lehet tanulságot levonni , akik eddig elolvasták a blog egészét azok mást egészen mást mondtak pl. hogy sose bíz meg egy gyámhivatali dolgozóba sem, mert ha őszinte vagy velük akkor vissza élnek vele stb.… és ez tapasztalat.

Üdv Géza

kaméleon # 2013.01.17. 12:57

Érdemes elolvasni
Az attól függ, hogy kinek, milyen lelkiállapotban. :)

Természetes, hogy az ilyen írások szubjektívek, de ha kitesszük őket a nyilvánosság elé – főleg, ha később tudjuk még szerkeszteni –, akkor jobban kellene törekedni arra, hogy a tények objektív ismertetése és a hozzájuk kapcsolódó saját érzések, vélemények megfogalmazása jól elkülönüljön. Itt (a BH-kon kívül) nincsenek tények, csak esetlegesen valós időpontokhoz, eljárási cselekményekhez kötött, szubjektíven értékelő felsorolások, így ezekből nem érdemes általánosságban is érvényes tanulságokat levonni. A joggal, de rosszul kritizált hivatalok meg rálegyinthetnek azzal, amivel itt is sokan, sokszor a panaszra: nem kell vele foglalkozni, már megint egy megérdemelten elkaszált siránkozik. (Háát, kedves Géza, ha véletlenül az ott ajánlkozó pszichológus lennél, kicsit javíthatnál a dolgon! :))

Géza1970 # 2013.01.17. 11:58
gyógyszerész # 2013.01.17. 10:48

Kedves Kaméleon!Köszönöm,hogy megosztottad Velem a gondolataidat.Valószínű bedobom a több 10 milleres vagyont a gyerekért.De nem bízom az apa belátásában.Még várom a Gyámhivatali határozatot,ill személyesen bemegyek,nyilatkozok a kapcs.tartás akadályoztatás elismerését illetőleg,mivel apuka volt szíves ezt Nekem leírni.E beszélgetést írásba fordítva leteszem a Bíróságon vagy az ügyvédje elé.

kaméleon # 2013.01.17. 08:27

Kedves gyógyszerész,
sejtettem, hogy édesanya vagy, de nem akartam a hosszú irományt még arról való értekezéssel terhelni, hogy a nemek közötti különbségek mennyiben és mikor játszhatnak szerepet.

Néhány éve egy szociális tanfolyamon – ahol egyébként több hasznos tudáshoz lehetett jutni, mint a hasonló tárgyú felsőoktatásban :( – sok konkrét esetet dolgozott fel velünk több oktató. Szocmunkás, pszichológus, gyh. vezető. Ott hallottam először, hogy a magasan képzett klienskör gyermekein tudnak a legnehezebben segíteni, és ami meglepő, ott fordulnak elő a legsúlyosabb esetek, sőt bántalmazások. (Pl., egy neves főorvosasszony rendszeresen bántalmazta, pl., marékszám cibálta ki a lánya haját, ha épp dührohama volt.) Nem csak a kapcsolati tőkéjük, magasabb intelligenciájuk, hanem a szélesebb körű pszichológiai, pedagógiai ismereteik okán is könnyen manipulálják az eljárókat, és, nem utolsó sorban, olyan ügyvédeket tudnak bevonni, amilyet az átlag nem.
(Nekem pl., egy ilyen (híres) orvos ügyes ügyvédjét ajánlotta egyszer az ellenfél anyuka, aki az igaza ellenére vesztésre állt főleg a szerényebb anyagi lehetőségei, presztízstelensége és a befolyásos kapcsolati tőke hiánya miatt. Azt gondolom, a nemek közötti különbözőség ebben a társadalmi körben már másodlagos.

Azt, hogy pont melyik bíró ítélkezzen az ügyedben, (hacsak nincs valami különleges képességed) nem tudod befolyásolni. Költözködéssel még csak-csak változtatható az illetékességi terület, de személyre akkor sincs garancia. Ezen gondolkodni sem érdemes.

Az ex jövedelme ügyében is módjával érdemes csak ügyködni, különben, mivel az érzelmi szál valahogy mindig belekavar a bírók döntéseibe is (akármit is mondanak), csak egy ellenszenves bosszúálló leszel, aki talán azt kaphatja meg, amit a beidézett eljárásban szereplő tanár apa. Azaz, mindenféle eljárásokkal zaklatod a másik felet, és csak eltávolítod a gyereket. Van benne igazság, de ez is egy olyan dolog szerintem, ami arra kényszeríti az elkeseredettebb feleket, hogy önbíráskodjanak, vagy álszent, rafinált módokon próbálják a célt elérni. Ez sokkal rosszabb, de egyelőre még ezen a színvonalon állunk.
Eddigi gyakorlatomban volt ügyvéd, aki azt javasolta ilyen helyzetben (a gondozó szülőt a pénze jobban érdekelte, mint a gyereke), hogy jól meg kell zsarolni a másik felet. Nem mondom, hogy nem volt benne ráció, de én elvetettem. Akkor még elvből, ma már az – és a szomorú tapasztalat miatt – nem számítana. Ha nem lehet tisztességesen, nyiltan küzdeni, akkor más utat kell keresni. Az viszont lényeges, hogy olyan módszereket ne alkalmazzunk, ami a személyiségünktől teljesen idegen, mert abból vesztés lesz, visszaüthet. (Az igazi kaméleon ritka :))

De nem adom fel,mert idealista vagyok és legkésőbb a gyerek 14 éves korában kilép ebből a helyzetből

Ranschburg tanár úr is azt az álláspontot képviselte, hogy nem kell elkeseredni, a 10 éves koráig jól nevelt gyerek esetében számítani lehet arra, hogy a befolyásolás, elidegenítés, elzárás ellenére is jól fog később ítélni.
A Szeretet, erkölcs, autonómia c. könyvében pl., ahol a válás miatti szeparációs hatásokról van szó, egy ilyen érdekes kutatási eredmény szerepel:
„a szülők rendszeres konfliktusa – a pozitív szülő-gyerek kapcsolat ellenére is – dezorientálttá, emocionálisan labilissá, passzívvá teszi a gyereket (…). Számos vizsgálat igazolja, hogy a hideg, elutasító szülői magatartás inkább növeli, semmint csökkenti a gyermek ragaszkodását. (…) ez csak kialakult szeretetkapcsolat esetén igaz”
Ez alátámasztaná akár az általam kritizált bírósági döntést is, de végeredményben akkor is hülyeség (már a döntés), és nem volna szabad idáig jutni.
Egyetlen civilizált megoldás lehetne ilyen helyzetekben, az, hogy AZONNAL (és nem hónapok, évek múlva, a szokásos ügyintéző tehetetlenkedéssel és lustasággal)lépnek, és a gyereket másik szülője elől dugdosót, a gyerekkel manipulálót egyrészt úgy megbüntetik, hogy végleg elmegy a kedve ettől a játéktól, másrészt, soha nem jutalmazzák azzal, hogy akkor legyen övé a gyerek, mert már szerencsésen meghülyítette.

Hogyan lehet azt bármelyik normális szülőtől elvárni, hogy győzze le az érzelmeit, azért, mert az exe erőszakosabb, erősebb, pénzesebb, stb., vonuljon vissza, váljon meg teljesen a gyermekétől, mert csak így nincs a gyereken csattanó harc, és arra várjon, hogy ha a gyerek azt látja „hideg, elutasító”, majd végül újra ragaszkodni fog? A gyerek akkor is sérül. És ha nem jön be? Ha az igazságszolgáltató, végrehajtó rendszer nem ennyire rossz, amennyire még ma is, ide el sem jutunk, a harc röviden lezárható, a gyerek pedig szépen kiheveri a döccenőket.

Na, ezzel ismét nem sokat segítettem, ezt a legtöbben azért tudjuk egyébként is. A lényeg, én úgy látom, hogy ma, ilyen intézményi háttér, ilyen szakmai bénaság mellett, aki civilizáltan, humánusan, a másikat is maximálisan tiszteletben tartva, manipuláció, ügyeskedés nélkül akar eljárni, azon csak a kivételes szerencse segíthet. (Ebből azért már lehet következtetéseket levonni. :))

gyógyszerész # 2013.01.17. 05:29

Kedves Kaméleon.Én anyuka vagyok.Azt hittem van még Salamoni Ítélet és létezik a Kaukázusi krétakör.Lemondtam a jogokról csakhogy fele-fele arányban legyen mindkét szülőnél a gyerek.Tele vagyok bizonyítékokkal,tanúkkal,melyek bizonyítják,hogy az orvos apa remekül befolyásolta a pszicho szakértőt.Nevezetesen Sz. Máriát Somogyból.Apa nem agresszív-igaz emelt már rám kezet,de ,mint tudjuk a családon belüli erőszak bizonyíthatatlan.Sőt,biztos megérdemeltem.Értelmiségieknél,közmegbecsülésnek örvendő embereknél sem ritka.Munkám során sok létráról leeső, napszemüveges hölgy keres fel véraláfutást enyhítő készítményekért ezekből a körökből is..A gyereket bevonja más emberekkel történő konfliktusaiba is.A gyereket nélkülem íratta be a megye egyik leghátrányosabb helyzetű iskolájába.A gyerek vágyott nyaralását megakadályozta.DE a legfontosabb,hogy kapcsolattartást akadályoz.Pénzt akar,és erre használja fel a gyereket.Most lesz egy tárgyalás,ahol tartásdíjat akar ill. megváltoztatni a kapcsolattartás rendjét.Pszichoterror.Ami Nálam nem jön be.Bár megvisel,de képes vagyok pár órán belül úgy gondolkodni,mint "egy férfi".Racionálisan.Sok tíz milliót félt apuka.Ha a gyereket tovább rongálja,szembe fog nézni egy kemény vagyonmegosztással,ahol feketemunka,építési engedély nélküi építkezés,és a NAV is bevonódik-gondolom,hiszen be kell kérni onnan is igazolásokat.És a NAV-nak is van szüksége bevételekre.Addig is nevelheti a gyereket,aki az Övé is,aki inkább anyás/még/.Jön a kiskamaszkor.Segítségként pedig természetesen a kéthetenkénti"ingyen bébiszitterséget" kapja Tőlem a tartásdíjon felül.Mivel másra nem kötelezhet.Részéről eddig csak imperatívuszokban volt részem.Természetesen a gyermek minden reális kérését kielégítem a velem töltött idejében,de,ha sejthető az apai kényszer,ötletadás a gyereknek,hogy facsarjon ki többet belőlem, hivatkozni fogok az apukának átadott pénzre,amiből vannak családok,ahol két gyereket is fel tudnak nevelni.Tekintve,hogy nem kitartó személyiség,előbb-utóbb ráún erre a helyzetre,hiszen eddig egy tartós kapcsolatot sem tudott felmutatni.Egy problémás kiskamasz ill. annak folyamatos jelenléte egy új kapcsolatban-ismerve nemem azon rétegét,ahonnan apuka eddig válogatott,nem garancia egy kiegyensúlyozott kapcsolatra.Bár ne így lenne,bár normális értékrendű barátnői lennének.9 hónqap múlva pedig kérni fogom a gyermekelhelyezés megváltoztatását.Szóval nem hiszem,hogy csak a férfiak vannak hátrányban a Bíróságokon.Sokkal inkább kapcsolati tőkével kell rendelkezni,mint igazságtartalommal.De nem adom fel,mert idealista vagyok és legkésőbb a gyerek 14 éves korában kilép ebből a helyzetből.Addig a megalázott,kiszorított szülőnek önuralomra van szüksége,hogy ne a gyereken csattanjon minden,mert akkor a gyerek nem Őt,hanem esetleg egy galerit fog választani.Igaz,hogy közben az élete megalapozására szükséges idő elment és bizony komoly hátrányb kerül a többi gyerkkel szemben,akik védetten nőnek fel.Szülők vagyunk-nem apák anyák.De azért adhatnátok tippet,mely bírók ítélik inkább az anyának a gyereket...oda fogom kérni magam:))))Köszönöm.Apropó,nem gyűlölöm az exem-sajnálom,mert üres,rideg öregkor vár arra az emberre,aki így bánik a gyerekével,mert a gyerek kíméletlenebb ítéletet hoz felettünk,mint bármilyen bíró.

kaméleon # 2013.01.16. 22:19

A negatív válaszok (de nagyon úgy néz ki, hogy többnyire ezek jönnek be):
Nem csak akkor lehet a kapcsolattartást módosítani,ha a kapcsolattartó szülőnek felróható magatartása káros a gyerekre nézve
Az a korlátozás előfeltétele. De csak elvileg. Minden elfogadható indok nélkül is megtörténik, hogy teljesítik az ügyes gondozó szülő ilyen kérését, még a tiednél kisebb kapcsolattartási lehetőségek korlátozásával is.

Pszichológust bevonnak-e
Valószínű. Mára azt gondolom, hogy sajnálatosan nem annyira azért, mert annyira törekszenek a valóban humánus, legjobb döntésre, hanem azért, mert a felelősség terhe így nem a döntéshozót nyomasztja (meg a rossz döntés se). Plusz, ajánlom figyelmedbe a mostanában sűrűsödő cikkeket az ilyen szakértőkkel szembeni vádakról. Előfordul, hogy ugyanarról a gyerekről 3-an pont 3 félét is meg tudnak állapítani, még részrehajlás nélkül is. Azzal már nem is kellene újra előhozakodnom, hogy mi van akkor, ha a bárki, aki dönt, nem is érti, hogy mit jelent a pszichológiai szaknyelv katyvasz. Egy dolog, hogy előírás szerint a szakértő köteles laikus számára is érthetően fogalmazni, de a másik, hogy végül mit tesz. Az pedig megtörtént, hogy az a jogász ügyintéző, aki a kapcsolattartási határozatot hozta, felháborodott az üf. azon kérésén, magyarázná már el, bizonyos kifejezések alatt mit értett a szakértő. Válasza: „én jogász vagyok, nem pszichológus, nekem ezt nem is kell érteni, csak a végét. Javasolja amit kérdeztünk, vagy nem.”

Még nekik áll feljebb,hogy még beleférnek az ügyintézési időbe
Nálam van olyan végrehajtási kérelem, amire évek óta nem hoztak döntést. (Már rájuk is hagyom, mert ez még mindig jobb, mint mikor hoznak.) Sajnos, nincs komoly következménye - már rájuk nézve.

2012 szept 5 óta ötször jelentettem be az akadályoztatást.Ezzel foglalkozik-e a Bíróság.Vagy csak a gyerek érdekeit nézik az állandóságra nézve,
Ha ez a kérdés kerül elő, leginkább azon az LB döntésen ((a döntés jóváhagyta II. fokot, ami azzal jutalmazta az apa elől éveken át elzáró, és módszeresen elidegenítő, iskolaigazgató anyát, hogy nála helyezte el a gyereket. Azt a gyereket, aki azért volt a döntés előtt huzamosan anyánál, mert egy kapcstart után egyszerűen akkor sem adta vissza az apának – akinél először elhelyezték, tehát, ő volt a gondozó szülő – ha rendőrrel ment érte. Konkrétan bedugta a kicsit a szekrénybe azzal, hogy az apja bántani akarja, ha megtalálják, a rendőrök elviszik.)) bírok bosszankodni, ami ilyeneket írt az indokolásába:
Megállapítják, hogy apa a gyereket szereti, elhelyezésének feltételeit változatlanul biztosítja, viszont az anyai elzárás és ráhatás miatt, az ítélethozatal idejére elveszett az az érzelmi közösség közötte és a gyerek között, ami miatt váláskor nála helyezték el. Ráadásul így folytatják: „Az apa ezt a hiányt a személyiségét jellemző és a valamennyi szakértői véleményben jelzett érzelmi visszafogottság és merevség folytán határozottsággal, racionálisan megtervezett hivatalos eljárásokkal, hatósági kényszerrel igyekszik pótolni, ami a koránál fogva is sérülékenyebb gyermekkel való viszonyát tovább rontja, a gyermekből ellenállást vált ki.” (Gyermeki jogok, gyermekvédelem c. kiadványban példaként is szerepel az eset, bár, max. elrettentő példa lehet.)

De mégis, hogyan járhatott volna jól el? Biztosan csak a sok negatív tapasztalat rontja a tisztánlátásomat, de én ebből azt „veszem le”, hogy a pedagógus, elismerten jó apától azt várták volna: ne legyen racionális, engedje szabadon az érzelmeit, tegye, amit a másik, azaz lopkodja a gyereket, idegenítse, zárja el, nyilatkozzon férfiként is könnytől csöpögve, ne a civilizált lehetőségeket kövesse, ne vegye igénybe a jogszabályok által biztosított hivatali út lehetőségeit, pláne ne sokszor(?), mert mindezt a terhére értékelik.
Ezzel egy baj van. Ha ezt tette volna, valszeg annyi lenne az eltérés, hogy ugyanabban az ítéletben más indokolás szerepelne.

Ennyi elkeserítő dolog után, azért nem szabad elfelejteni, hogy minden negatív kupacra jut egy-két pozitív is. Talán épp a tied olyan lesz. Elvétve, de biztosan vannak lelkiismeretes hivatalnokok, bírók is, úgyhogy, amellett, hogy tisztában vagy a valósággal, ahogy véső bíztatott, nem kell feladni!

véső (törölt felhasználó) # 2013.01.16. 18:22

ne hagyd magad !
készülj fel a tárgyalásra alaposan !
http://seveled.cafeblog.hu/…etkezmenyei/

gyógyszerész # 2013.01.16. 18:11

Bocs!Két kérdőjelet kihagytam!Felróható-e...?Pszichológust bevonnak-e?

gyógyszerész # 2013.01.16. 18:09

Tisztelt Fórumozók! A másik fél az eddig működő heti váltásban történő kapcsolattartást meg kívánja változtatni.12nap 2nap arányban a javára.Nála van elhelyezve a gyerek.Megállapodásunkat már egyszer három hónapig felrúgta,majd elismerte,hogy önhibájából akadályozta a kapcsolattartásomat.Most bíróságra adta az ügyet.A gyámhivatal 2012 nov 17-én indított eljárást,melyet még nem folytatott le a kapcsolattartás akadályoztatása ügyében.Még nekik áll feljebb,hogy még beleférnek az ügyintézési időbe.2012 szept 5 óta ötször jelentettem be az akadályoztatást.Ezzel foglalkozik-e a Bíróság.Vagy csak a gyerek érdekeit nézik az állandóságra nézve,mondván,mivel iskolás,jobb lenne,ha egy helyről járna iskolába.Megjegyzem a heti váltás során sem volt gond,mivel mindkét szülőtől rendesen járt suliba és tanult is.Nem csak akkor lehet a kapcsolattartást módosítani,ha a kapcsolattartó szülőnek felróható magatartása káros a gyerekre nézve.Pszichológust bevonnak-e.Bár nincs leszabályozva,de telefonon se beszélhetek mindennap a kicsivel.Köszönöm.