öröklés,ingatlan


pille # 2006.02.07. 07:17

Ezt a haszonélvezetet csak akkor érvényesíthetem ha van végrendelet? Tehát ha most egyedül maradnék a fele lakás a gyereké lenne, el kellene adnom hogy kifizethessem, mivel ő jogosan követelné az apja részét? Na és ha a felesége lennék akkor is ez lenne a helyzet? Például ha most összeházasodnánk?

_Lala_ # 2006.02.06. 21:53

Másrészt a párod végrendelkezhet úgy, hogy a halála esetén örököljed a lakásból az őrá eső 50% haszonélvezetét, így az egész lakást használhatod a gyermeke hozzájárulása nélkül (különben felesben fogtok rajta osztozni, mivel a párod részét a gyereke örökli meg).

ObudaFan # 2006.02.06. 20:55

Örökölni nem örökölnél semmit, de a kocsi olyan arányban a tulajdonod, amilyen arányban az együttélés során a közös vagyon megszerzéséhez hozzájárultál, a lakás pedig 50%-ban a tiéd. Ezek tehát az élettársad halála esetén is a tiéd maradnak.

pille # 2006.02.06. 13:04

Szeretném megkérdezni a következőt:
Élettársi kapcsolatban élek 8 éve, fele-fele arányban vagyunk tulajdonosai a lakásunknak. Van egy új autónk ami a párom nevém van, mert részletfizetés is terheli.
A kérdésem: A párom halála esetén mit örökölnék én és mit a párom nagykorú, előző házasságból származó gyermeke.
Kellemetlen ezt kérdezni de nem tudom mit követelhetne a gyerek egy ilyen helyzetben.
Előre is köszönöm!

_Lala_ # 2006.02.05. 20:42

Az eltartási szerződés illetéke pont ugyanannyi, mint az adásvételié, csak pénzmozgás nincs (értéket ugyanúgy kell írni bele), mivel a tulajdonjog átszáll az eltartóra. Öröklési szerződésnél az eltartó csak az öröklés jogát szerzi meg, illetéket majd csak az örökléskor kell fizetnie, a rendes öröklési szabályok szerint.

Az illeték miatt nagy eltérést nem javaslok (max. 20-25%), mert az illetékhivatalt nem köti a szerződésben levő összeg, ha "szemre" szerintük kirívóan alacsony - ráadásul ha nyilvánvaló, hogy hozzátartozók között kötötték, akkor ezt kapásból alaposabban nézik -, akkor a szerintük reális forgalmi érték alapján vetik ki az illetéket, aztán pereskedjél, ha szerinted nem annyi (elég esélytelen, mivel az illetékhivatalnál összefutnak a szerződések, ők pedig a környék átlagárából indulnak ki ilyenkor).

Csökkenthető az illeték, ha az "eladó" fél megtartja a haszonélvezetet (ez egyébként is indokolt lehet ilyen esetben), mivel a haszonélvezet értéket képvisel, így ennyivel kevesebbet ér a tulajdonjog. A haszonélvezet pedig illetékmentesen "szűnik" majd meg a haszonélvező halálakor.

Az adásvételnél a színleltség utólagos bizonyítása (miszerint igazából ajándékozás volt) nem egyszerű, de ha néhány (3-4) millió forintnál nagyobb értékről van szó, akkor - biztos, ami biztos alapon - érdemes lehet egy bankon átfuttatni, aminek utóbb nyoma van. Azt tényleg nehéz utóbb megcáfolni, és akkor már eleve nem is színlelt a szerződés sem.
Hivatkozhatnak persze arra, hogy a kapott pénzt elajándékozta az örökhagyó, ezért a kötelesrész arra is járna nekik, azonban ezt - ha ennek pl. nem marad írásos nyoma, mert kp.-ban adta tovább az illető - nagyon nehéz lehet bizonyítani.

vendég # 2006.02.05. 20:14

Köszönöm a válaszokat!
Adásvételre gondoltam,de ha valóban utána járnak,hogy volt-e pénzmozgás a szerződéskötés/adásvétel körüli időpontban,akkor futassunk át x M.-t,vagy mit lehet tenni szerintetek?
Ellenőrzi-e azt valaki,hogy a konkrét ingatlannak mennyi a valódi értéke?Tehát nyilván arra törekednék az adásvételben,hogy NE a reális piaciértékért vegyem meg:),hiszen az illeték állatira nem mind1 ugyebár.Pl.ha valami 40,+vehetem-e 20ért szerintetek???
Az eltartásiszerződésnek milyen anyagi vonzata lehet az ügyvédi költségeken kívűl esetleg?Illetve van-e egyáltalán?

_Lala_ # 2006.02.05. 16:58

...és természetesen igaz, hogy a 25% adót befizetni sem kell, ha azt más lakóingatlanra költi a maga, vagy közeli hozzátartozója részére az eladó. A kedvezmény az eladás után 4 éven belül, vagy előtte 1 éven belül történő vétel esetén vehető igénybe. Ha előbb jön a bevallási és befizetési határidő, akkor be kell ugyan fizetni, de a vásárlás (elköltés) után rögtön vissza lehet igényelni.

_Lala_ # 2006.02.05. 16:53

obsitos, mohos: nem igaz.
Nem az _eladási ár_ 25%-a, hanem a _nyereség_ 25%-a.
Nagyon nem mindegy.

Az eladási árból le kell vonni a szerzéskori értéket (öröklésnél ez az illetéket kiszabó határozatban levő _érték_, ami alapján az illetéket kiszabták) és az összes számlával, dokumentummal igazolhatóan kifizetett költséget (pl. illeték a szerzéskor, ügyvédi munkadíj, közjegyzői munkadíj, eladáskor az ingatlanközvetítő díja, stb.), és az értéknövelő beruházások számlával igazolható értékét.

vendég: kizárni lehet, erre bármilyen indok elég, de ettől még megtámadás nélkül is jogosult az örökös a törvény szerinti örökrészének a felére (kötelesrész). Lehet kitagadni is, akkor a kötelesrész sem jár, de ahhoz nagyon szigorú szabályok tartoznak, gyakorlatilag az életére kellene törnie az örökhagyónak vagy az örököstársainak, hogy ez megálljon. Megoldás lehet egy eltartási vagy adásvételi szerződés.

obsitos # 2006.02.05. 16:33

Mohos: sajnos igaz, de ha nem éled fel a pénzt hanem pl. új építkezésbe kezdesz - vagy vásárolsz - és az örökölt összeget is beviszed az újba/másikba, utóbb az adó visszaigényelhető.

Vendég: egy végrendeletből bárki kitagadható, de a másik gyerek a kötelesrészre ettől még jogosult: fele amit egyébként örökölt volna.

vendég # 2006.02.05. 15:56

Szeretném tudni,hogy végrendeletben kizárható-e a majdani örökségből az a gyermek akivel gyakorlatilag semmilyen kapcsolata nem volt az Anyának évek óta?Kizárható-e?s egyúttal a MÁSIK gyerekre hagyható-e minden amit az Anya végrendeletében rögzít ?Ha a másik gyerek javára rendelkezik,ez esetleg megtámadható-e majd az örökrészből kimaradt fél részéről???

mohos # 2006.02.05. 15:06

Sziasztok.
A szüleim meghaltak. Örököltem utánuk egy házat tavaj, melyet azóta már el is adtam, mert én távol lakom onnan. Tényleg igaz, hogy az eladási ár 25%-át kell befizetnem személyi jövedelemadóként?
Előre is köszönöm a választ.
mohos

_Lala_ # 2006.02.04. 11:55

Illetéket a szerző fél (vevő) fizet. Az eladó nem.

Nincs jövedelemadó fizetési kötelezettség (és bevallani sem kell), ha az ingatlan szerzési (öröklés, vétel, ajándékozás, stb.) éve és az eladás éve között legalább 15 év telt el (a 2005-ös eladás az 1990-es vagy korábbi szerzés esetén már adómentes).

hilfer # 2006.02.04. 11:01

Jó napot!
Édesapámék 5-en testvérek. Az anyukájuk meghallt még gyermekkorukban (övé volt a ház 75%-a), a gyerekek és az apuka örökölte a házat. Az édesapjuk meghalt 20 éve. Az édesapjuk után is a gyerekek örökölték a házat. Édesapám és a nővére lemondtak az apai részükről, és az öccsüknek ajándékozták. A százalékolás megvolt, az illetéket be is fizették.
2005 végéig az egyik testvér lakott a házban, de úgy döntött, hogy eladja az örökölt házat.
Az eladás most megtörtént, s az anyai rész után járó összeget nemsokára meg is kapják.
A kérdésem az lenne, hogy most is kell majd illetéket fizetni? Vagy ez az összeg adóköteles lesz?

Két Lotti # 2006.02.01. 15:52

Nem, mivel az öröklés illeték-köteles és nem adózandó. De a készpénz után illeték sincs.

üdv.


Ügyvéd - Társasági szakjogász

Pentike # 2006.02.01. 07:59

Azután érdeklődöm, hogy az örökölt pénzösszeget az adóbevallásban szerepeltetni kell?

solcz # 2005.11.23. 19:01

Kedves ObudaFan!
Köszönöm szépen.
solcz

ObudaFan # 2005.11.22. 18:24

Kötelesrészért az 5 éves elévülési időn belül jelentkezhet, tehát a hagyatéki eljárás lezárása nem érinti ezt. Sőt, amíg nincs tudomása arról, hogy hagyatéki eljárás van folyamatban, az elévülés nyugszik, így az akadály megszűnése után még egy évig akkor is érvényesítheti azt, ha az 5 év már eltelt.

Takarékbetét után nem kell illetéket fizetni.

solcz # 2005.11.22. 09:02

Üdv.
A segítségét szeretném kérni, mégpedig, hogy bankszámlán tartott, lekötötött pénz után mennyi illetéket kell fizetni a nagykorú unokának öröklés esetén.
A másik kérdésem, hogy ha az elhalálozott nagypapának 2 fia volt, az egyik meghalt, a másikkal nem tartotta senki a kapcsolatot, akkor a hagyaték (végrendeletben az unoka volt megjelőlve egyetlen örökösnek) lezárása után mennyi ideig jelentkezhet a másik fia a kötelesrészért? Nem tudják őt értesíteni, mert senki nem tud róla semmit. Milyen lehetőségei vannak jogerőre emelkedés után.
Nagyon köszönöm a segítségét!
solcz

___Marvin! # 2005.11.16. 11:24

vzoli!

Nagyon köszönöm a gondolataidat!

Amellett, hogy teljesen egyet értek veled:

Vajon a jog ismeri-e a „megbocsátás” és a „bosszú” fogalmát?
(Ahogyan ismeri pl. az „aljas indok”-ot, az „előre megfontolt”-at, a „hirtelen felindulásból való”-t és még biztos jó pár effélét, úgy el tudnám képzelni emezekről is ezt.)

Addig amíg ez kiderül, a következőt gondolom: mivel ember vagyok, érzek. Néha áldás ez, néha átok. Aljasnak gondolom a helyzetet, hogy lelkiismereti okokból mondjak le a törvény által kimondott jogomról. Holott nem is kértem én ezt az egészet!
(Durván hangzik ez, és úgy érzem, ezekkel a szavakkal nem teljesen kerek az egész, amit nagyon sajnálok, hiszen én is szeretném átlátni a dolgot.)

Kétféle értékrend ütközik össze. Csataterük az apa. Hagyjuk ki ezt a csatateret:
Hagyjuk kis az apát! És hagyjuk kis az érzelmeket is, a megbocsátást, és a bosszút is.

Ha jól értem, az élettárs problémája, hogy bár feleségként élt eddig, a jog valójában (talán) idegen senkiként kezeli.
Legyen meg a kívánsága!
Utópiám: apjuk helyett, az elhagyott gyermekek fogadják el "feleségként”, „anyaként”. Mint egy családban, ahol a beteg férjet, a gondozóságra alkalmas és elhivatott feleség ápolja. S ha ehhez segítségre is szüksége van, kéri azt a gyerekeitől.

(A leírt helyzet kihagyja az érzelmeket meghagyja azok szabadságát. A gyermekek érezhetik a megkönnyebbülést,
a.) hogy a gondozás terhe nem az ő vállukat nyomja, s így nyugodtan durroghatnak tovább nemszeretem apjukra
vagy
b.) hogy apjuk a lehető legjobb kezekben és körülmények között van.)

Ha az élettárs erről bizonyosságot, papírt szeretne, lehetne valahogy így:
A gyermekek lemondanak javára örökségük azon részéről, mely egyébként feleségként rá szállna. És boldogan élnek, míg meg nem hallnak. Ki-ki él addig, míg neki az ki van szabva. És hogy a történet kerek legyen, haláluk után örökségük a gyerekekre száll, mint rendesen...

Szerintetek ez milyen?

(és ha jó ötlet, hogyan lehet megcsinálni? Okosan, hogy pl. ne kétszer kelljen illetéket fizetni…)

További nagy tisztelettel: Ákos

vzoli # 2005.11.15. 15:25

Marvin (illetve Ákos)!

Ha egy laikus (nem jogász) véleményét is olvasni szeretnéd; akkor leírnám, hogy erről mit gondolok.

Úgy vélem, hogy ha egy szülő munkaképtelen, nem tudja magát eltartani (nemcsak jövedelme, hanem a tartására szolgáló vagyona sincs), és házasságban sem él (vagyis adott esetben nincs felesége akit tartásra lehetne kötelezni), akkor a gyerekének kutya kötelessége eltartani egészen addig, amíg olyan fizikai-szellemi állapotban nem kerül, hogy önmaga eltartásáról ismét gondoskodni tud. Az erkölcs diktálta ezen tartási kötelezettség alól kivételként én csak azt az esetet tudom elképzelni, ha a szülő a gyerekével szemben korábban olyan mélyen elítélendő, őt súlyos hátrányba hozó magatartást tanúsított - vagy éppen a jóerkölcs által a szülő-gyerek viszonyban megkövetelt minimális gondoskodásban megnyilvánuló magatartást sem tanúsította -, amely alapján a szülő a későbbiekben nem tarthat igényt a tartásban megmutatkozó gyermeki hálára.

De szerintem pl. ha 17 éven keresztül eltartotta a gyereket a szülő és a nagykorúvá válása előtt 1 évvel "lépett le": az nem feltétlenül jelenti azt, hogy tartásra érdemtelen. A "lelépésének" millió és egy oka lehet; távozhatott úgy is, hogy maga a feleség üldözte el, és a feleség jövedelmi-vagyoni viszonyait ismerve a férj joggal feltételezhette, hogy gyermeke az anyánál tartását tekintve hiányt nem szenved. A te előadásodból csak annyit tudhattunk meg, hogy feleségedet és a testvérét az édesapjuk 25 éve elhagyta. Szerintem ez így önmagában, a többi releváns körülmény ismeretének hiányában kevés ahhoz, hogy az ember erre nyugodt lelkiismerettel azt mondhassa, hogy az apa cselekedete folytán érdemtelen a kötelező gyermeki hálára.

Szerintem az "örökhagyó után maradó javakról történő részbeni lemondás" nem egyezik meg a tartási kötelezettség teljesítésével.

A másik dolog meg az, hogy szerintem a hagyaték csak az örökhagyó halálának pillanatától kezdve statikus dolog. Életében azt tesz vele amit akar; sőt, a végrendelet intézménye folytán - bizonyos törvényi megkötésekkel, mint pl. kötelesrész - a halála utáni időkre vonatkozóan is szabadon rendelkezhet vele. Legalábbis, hogy kihez kerüljenek a javai.

Viszont, ha jól értettem, itt nem arról van szó, hogy a majdani hagyaték egy részéről mondanának le a gyerekek (a feleséged és a testvére) úgy, hogy a jelenleg az édesapjuk és élettársa által lakott lakás értékesítésre kerülne; hanem az élettárs úgy akarja a feleséged apját elhelyeztetni egy szociális intézményben, hogy ő továbbra is bennmarad a lakásban. Ezt viszont csak úgy lehet, ha a feleséged és a testvére a saját vagyonából, jövedelméből finanszírozza másfél millió forint értékben apjuk szociális otthonba kerülését. Jól értettem?

Viszont azt nem tudom, hogy ennek mi köze van a majdani hagyatékhoz. A majdani hagyaték értéke az annyi, amennyi az apa halálának pillanatában lesz. Addig jöhet földrengés, árvíz, tőzsdekrach; egy lakás értékét meg tízszer el lehet veszíteni. És nemcsak kártyán.

Szerintem a kérdés az, hogy a feleségeddel és testvérével szemben az apjuk valóban úgy járt-e el, hogy az ténylegesen az érdemtelenség kategóriájába esik. Ha igen: nem tartoznak tartási kötelezettséggel; ha nem: akkor tartani kötelesek; és itt a "majdani örökség" csak legfeljebb annyiban releváns, hogy most értéke mennyiben fordítható az apa eltartására.

Nem hiszem, hogy egy élettársnak tartási kötelezettsége lehetne a jog szerint. A gyereknek biztos; a fenti kivételekkel.

Ha az apa szellemi-testi-pszichikai állapotánál fogva ügyei önálló vitelére nem képes, akkor valószínűleg gondnokot fognak kijelölni számára. Ez nagy valószínűséggel az élettárs lesz. A gondnok meg - a gyámhatóság kontrollja alatt - a gondnokolt vagyonát a gondnokolt érdekében felhasználhatja. Az élettárs nyilván azt akarja, hogy - mivel ő is élvezi a hasznait - a vagyon minél kisebb csorbát szenvedjen. (Tkp. ne kelljen eladni a házat.) De az abszolút nem biztos, hogy a gyerekeknek csak és kizárólag olyan formában lehet eleget tenniük a tartási kötelezettségüknek, hogy másfél millió forint értékben megfinanszíroznak egy szociális otthonba kerülést.

Az egészet összegezve:

Szerintem, ha az apa érdemtelen a gyermeki tartásra, akkor nagy valószínűséggel a jog szerint olyan helyzet áll elő, hogy a gyerekek annak ellenére örökölhetnek utána, hogy az apa életében - annak egy nehéz életszakaszában - nem voltak kötelesek eleget tenni a feléje fennálló tartási kötelezettségüknek. Tehát úgy kaphatnak, hogy nem adtak, mert korábban - amikor szükségük lett volna rá - ők maguk sem kaptak. De ezt az erkölcs szempotjából visszás helyzetnek látom. Én úgy gondolom, hogy egy felnőtt ember tudja már eldönteni azt, hogy most köze van-e hozzá a másik embernek, avagy nincs köze. (Illetve hogy neki magának köze van-e ahhoz az emberhez, vagy nincs köze.)

Ha úgy érzi, hogy a saját kötelessége nem áll fenn - mégha a jog segédkezet is nyújt ezen hozzáállásához -, akkor ne is várjon el semmit egy másik embertől. Jelen esetben: hogy örököljön utána. Főleg azért nem, mert az okot adó eseményeket követő 25-30-40 év után az öröklési jog által biztosított kedvezmények már nem arra szolgálnak, hogy negyed vagy fél évszázaddal korábbi olyan elhanyagolt kötelezettségeket kompenzáljanak, amelyek hiánya a jelenben már nem annyira kompenzálásra szoruló szükségként, mint sokkal inkább a bosszúra ácsingózó düh vagy lágyabb formájában a "de az nekem akkor is jár!"- érzés megjelenési formájaként áll elő.

Tehát az én szerény véleményem szerint ha a feleséged és a testvére úgy akarnak az apjuk után örökölni, hogy a feléje irányuló tartási kötelezettségük szinte meg sem fordul a fejükben: az lehet jogos; de erkölcsös sohasem.

___Marvin! # 2005.11.15. 12:17

Üdv!
Én is szeretném, ha elmondanátok a véleményeteket az alábbiakról:

Feleségemet és testvérét „édesapjuk” idestova 25 éve elhagyta. Õ körülbelül 20 éve él élettársával. Betegsége folytán cselekvőképtelenné vált és gondozásra szorul. Úgy tűnik, a gyámság jogait és terheit az élettárs venné magára. Terve, hogy párját egy gondozóotthon gondjaira bízza. Ez nem kevés pénzbe kerül, ezért azt szeretné, hogy a gyermekek majdani örökségükből mondjanak le javára kb. másfélmillió forint értékről, nagyjából ennyibe kerül az otthon használatbavételi joga. Elmondása szerint ez „biztosíték” lenne számára, hogy nem „ablakon kidobott pénz”, amit egyébként most (állítólag) kölcsönből finanszírozna. Maga a hagyaték ha jól gondolom egy a férfi nevén lévő lakásból, garázsból és egy hitelből vett autóból áll. Eddig ebben lakásban laktak ők ketten, így attól tart mindenki, hogy a hagyaték elosztása az élettárs utcára kerülésével járhat.
Kérdésem:
Az élettársat a törvény alapján a majdani hagyaték mekkora része illeti, s mekkora a két gyermeket? (A hagyatéki illeték mértéke szintén szürke folt számunkra.)
Lehet, hogy túl egyszerűen látom a dolgokat, de én azt gondolnám, hogy nem ők döntöttek úgy, hogy elhagyják apjukat. Ha az igazi édesapjuk lenne beteg, biztos vagyok benne, hogy eszükbe se jutna, hogy édesanyjuk az örökségüktől akarná megfosztani őket, mikor az ápolásra való pénz kérné tőlük. - Ezért érzem úgy, hogy sem jogilag, sem erkölcsileg nem kötelességük gondoskodni az „apjukról”, ellenben ettől függetlenül a majdani hagyaték rájuk eső részére talán igényt tarthatnak.

Mit gondoltok erről?

Tisztelettel: Ákos

ocsi # 2005.11.15. 11:21

Köszönöm szépen a segítséget Derill! A közös tulajdon megszüntetését elindítottam. A gond az, hogy a másik fél azt állítja, hogy a tetőtér felesben öröklődik, merthogy a használatba vételi engedélyen csak az apukám neve szerepel. Szerintem ez nem így van, mert nem a használatba vételi engedély szabja meg a tulajdoni hányadot. Gyakorlatilag "idegen földre" történő építkezésről van szó, nem? Erről mi a véleményed, szerinted jogos a másik fél ez irányú követelése?

derill # 2005.11.15. 10:28

Az örököstárs eszmei hányadot örökölt, és nem tetőteret vagy földszintet. Ez azt jelenti, hogy az egész hagyatékból, annak minden darabjából örökölte az egynegyed részt.

Javaslom, hogy próbálj vele megegyezni, és kifizetni őt, ha ebbe nem megy bele, vagy nem tudtok az összegben megegyezni, kérd a közös tulajdon megszüntetését, aminek eredményeként vagy megválthatod a testvéred részét, vagy közösen értékesititek az ingatlant, végső esetben pedig elárvereztetheted (ez utóbbi igen hátrányos lesz mindkettőtök részére, de igy nem kell vele közösködnöd).

Az lényegtelen, hogy Te is segitettél az ingatlan épitésében, ha nem tudod bizonyitani, hogy a saját pénzedből épült a padlástér. Ha tudod bizonyitani, ez esetben viszont tulajdoni igényt támaszthatsz rá, persze ez esetben külön kell majd telekkönyveztetned.


dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

ocsi # 2005.11.14. 21:19

Sziasztok!
95-ben vásároltam édesapámmal fele-fele arányban egy kertes házat. 97-ben be lett építve a tetőtér (együtt építettük). Majd ő megkérte a használatba vételi engedélyt.Nem lett telekkönyvezve a tetőtér, majd 2000-ben sajnos elhunyt. Előkerült egy másik örökös rajtam kívül. Végrendelet nem volt, kvázi ketten örököltünk. A háznak csak a felének a felét örökölte a másik személy, mert a fele már eleve az én tulajdonom volt. A kérdésem az lenne hogy a tetőtér hogyan öröklődik? Felesbe, vagy csak annak is a fele képezi a hagyatékot? Mindenki mást mond. A beépítéskor nem történt semmi féle megállapodás a tetőtér tulajdonjogáról. (A beépítéskor még kiskorú voltam, de én is ott dolgoztam). Az építés számla nélkül ment. A hozzászólásokat előre is köszönöm.