többlethasználati díj és lelépési díj?


Kovács_Béla_Sándor # 2008.09.29. 17:21

Az önkormányzat azt mondta , hogy nem lehet kijelenteni sehogy sem őket.
Amíg bent laknak tényleg nem. De nem is ez a lényeg, hanem a kiköltöztetés.

Kriszta29 # 2008.09.29. 17:11

Tisztelt Ügyvéd Úr!

Az ingatlan Csepelen van és a helyileg illetékes önkormányzatnál érdeklődtünk, hogy kik vannak bejelentve abba a lakásba.Ki szerettük volna jelenteni azokat az embereket akik nem ott laknak, illetve semmi közük az egészhez.
Két örökös és két unoka van bejelentve , abból az egyik az a unoka aki önkényesen használja a lakást.Az önkormányzat azt mondta , hogy nem lehet kijelenteni sehogy sem őket.A kérdésünk csak annyi lenne ,hogy ez is peres úton fog menni?
El lehetne-e kerülni a pert valahogy?
Válaszát előre is köszönöm.

ObudaFan # 2008.09.27. 12:31

Pert indíthattok a lakás kiürítése iránt.

Kriszta29 # 2008.09.27. 12:11

Kedves Ügyvéd úr. Köszönöm válaszát,de még lenne egy kérdésem ezzel kapcsolatban.Most kapttam telefonon választ arra hogy mi örökösök elküldtük a felszolitást a lakás elhagyására és alá irtuk erre ök azt mondták ,ki nevettek bennünket mert ez igy nem hivatalos ,és nem érvényes.Erre kérném válaszát ,hogy mit kellene tennünk.Köszönöm és várom válaszát.

Kovács_Béla_Sándor # 2008.09.27. 07:22

Akkor költözik. Ő ott csak szívességi lakáshasználó, azt pedig a tulajdonos bármikor megszüntetheti. Persze, ha nem költözik önként, akkor per lesz belőle.

Kriszta29 # 2008.09.26. 18:45

Az édes annya is mert ö az eggyik örökös.

Kovács_Béla_Sándor # 2008.09.26. 18:36

Ki az a "mi", akik felszólították? A saját szülője is?

Kriszta29 # 2008.09.26. 17:43

Kedves Ügyvéd úr!! Érdeklödni szeretnék Ez év Április végén Nagymamám meghalt .Öröklakást 1+2és fél szobás panellakás maradt utána végrendelet nincs.Édesapám aki meghalt 2005 juliusba és három testvére lett az örökös.Édesapám hejet én örököltem tehát négyen vagyunk. Nagymamám kisebbik lányának a lánya bent lakik a lakásban ,mi fel szolitottuk a lakás elhagyására de ö azt mondta hogy elöbb fizessünk neki Lelépési dijjatt és egy lakást kér még .Azt szeretném meg kérdezni hogy mi a teendö ilyen esetben és mi örökösök mit tudnánk tenni mert szerintünk ,nincs semmi követelni valoja mert .Mert Május 1 ota szerintünk jogtalanul tartozkodik a lakásban. Köszönöm és kérném válaszát

derill # 2006.03.15. 16:38

Csak akkor vagy rá jogosult, ha önhibádon kivül kell elhagynod a lakást, tehát ha pl. kizár a házastársad.

BH 2003. 408. I. Nem követelhet többlethasználati díjat az a házastárs, aki a közös tulajdonú ingatlanból minden kényszerítő körülmény nélkül, önként költözött el (Ptk. 140-141. §-ok).

BH2000. 547
Lakáshasználati jog ellenértékére és használati díjra is igényt tarthat az a házastárs, aki a közös tulajdonban levő lakást a másik házastárs magatartása miatt nem tudja használni [Csjt. 31/C. § (4) bek., Ptk. 140. § (1) bek., PK 279.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a peres felek 1970. december 24-én kötött házasságát felbontotta, a közös lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel, és - egyéb rendelkezések mellett - kötelezte a felperest arra, hogy fizessen meg az alperesnek lakáshasználati jog ellenértéke címén 300 000 forintot, az 1994. április 1-jétől 1997. május 31-ig terjedő időszakra járó többlethasználati díj címén pedig 108 770 forintot.
Az elsőfokú ítélet indokolása szerint 1990. év végén-1991. elején a felek életközössége végleges jelleggel megszakadt, és az említett időpont óta továbbra is mindketten a fele-fele arányú közös tulajdonukban álló fenti lakásukban ugyan, de minden tekintetben különváltan élnek. Az életközösség megszűnését követően 1994. március végéig a felek a közös lakásukat megosztva használták akként, hogy a lakás legkisebb szobájában az alperes, a két lakószobában pedig a felperes, valamint a felek nagykorú gyermeke és annak házastársa lakott. Az alperes ugyan nem folyamatosan, de hetente több napon át is otthon tartózkodott, időközönként pedig a bátyjánál vagy az édesanyjánál aludt. 1994 februárjában az alperes ittasan ment haza, ezért a felperes elvette tőle a lakáskulcsát azzal a céllal, hogy józan állapotban rá tudja majd beszélni őt az alkoholelvonó kezelésre. Az alperes másnap kiugrott az ablakon, és ezzel összefüggésben súlyos szilánkos bokatörést szenvedett. Ezt követően egy ideig még a közös lakásban tartózkodott, ahonnan 1994. március végén kórházba került, az 1994. április elején történt elbocsátásakor azonban a közös lakásba már nem tudott visszatérni, mert lakáskulccsal nem rendelkezett. 1994 áprilisától a közös tulajdonú lakást kizárólag a felperes használta, és vele együtt lakott a nagykorú gyermeke a házastársával együtt.
Az így megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az alperes a lakást nem saját elhatározásából hagyta el a visszatérés szándéka nélkül, hanem onnan 1994 márciusában a szilánkos bokacsonttörése miatt távozott el, a kórházból való elbocsátását követően pedig már nem volt lehetősége arra, hogy a lakásba visszatérjen, hiszen a felperes maga is elismerte azt, hogy a lakáskulcsot az alperestől még a baleset elszenvedése előtt elvette. Erre tekintettel alaposnak találta az elsőfokú bíróság az alperes lakáshasználati jog ellenértékére irányuló igényét, annak összegét pedig a közös lakásingatlan - ingatlanforgalmi szakértő véleménye alapján meghatározott - 1 650 000 forintos beköltözhető és 825 000 forintos lakott forgalmi értékének a különbözetéből (825 000 forint) kiindulva 300 000 forintban állapította meg, tekintettel arra, hogy a felperes az ingatlanba jelentős értékű különvagyoni beruházásokat eszközölt, és az OTP-kölcsön törlesztőrészleteit is fizette.
Kötelezte az elsőfokú bíróság a felperest arra is, hogy az 1994. április 1-jétől 1997. május 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan fizessen meg az alperesnek az igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő véleménye alapján megállapított, összesen 108 770 forint összegű többlethasználati díjat, mert az említett időszakban a felperes a közös tulajdonú lakásingatlant kizárólagosan használta, és annak használatában az alperest a lakáskulcs elvételével megakadályozta. Alaptalannak találta viszont az alperesnek az 1997. június 1. napjától kezdődő időszakra vonatkozóan előterjesztett, többlethasználati díj megfizetésére irányuló igényét, mert a felperes a lakáshasználati jog ellenértékével az alperestől a lakás használatának a jogát mintegy megváltotta.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezéssel, a felperes pedig csatlakozó fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezett részét helybenhagyta. A döntését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság helyes következtetése szerint az alperesnek a kórházból 1994 áprilisában történt eltávozása után nem volt lehetősége arra, hogy visszatérjen a felperessel közös tulajdonukban álló és a volt házastársi közös lakást magában foglaló házas ingatlanba, mert lakáskulccsal nem rendelkezett. Megállapítható az is, hogy a felperes akkor, amikor a lakás bejárati ajtaját a lakáskulcs nélkül bent maradt alperesre rázárta, az alperest nemcsak a tulajdonosi jogainak gyakorlásában, de az alapvető szabadság jogaiban is korlátozta. Önmagában az a tény, hogy az alperes az adott napon ittas állapotban tért haza, nyilvánvalóan nem szolgálhat kellő alapul az említett - kirívóan súlyos - felperesi magatartás tanúsítására.
A Csjt. 31/D. §-a csak bérlakás esetén teszi lehetővé a volt házastárs lakáshasználatának megszüntetését azon az alapon, hogy a közös lakást a visszatérés szándéka nélkül elhagyta. A házasfelek közös tulajdonában álló lakáshasználatának rendezése során a fenti szabály nem alkalmazható, mert a tulajdonostársat a használat a Ptk. 140. §-ának (1) bekezdése értelmében akkor is megilleti, ha használati jogával átmenetileg nem él. Az alperes elköltözésére a felperes fenti magatartása miatt, kényszerűségből került sor, így az alperes távozása nem tekinthető önkéntesnek, a felperes pedig saját felróható magatartására előnyök szerzése végett nem hivatkozhat. Erre tekintettel az alperesnek a lakáshasználati jog ellenértékére, valamint az elsőfokú ítéletben megítélt időszak tekintetében a tulajdoni arányához igazodó mértékű lakáshasználati díjra irányuló igénye jogszerű, a jövőre vonatkozó lakáshasználati díj megállapítására irányuló viszontkeresetét viszont az elsőfokú bíróság elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, a másodfokú bíróság ítéletének a részbeni hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének pedig a részbeni megváltoztatása és elsődlegesen a lakáshasználati jog ellenértéke, valamint a többlethasználati díj megfizetésére való kötelezésének a mellőzése, másodsorban pedig a többlet-lakáshasználati díj megfizetésére való kötelezésének a mellőzése iránt. A felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy - a jogerős ítélet ténymegállapításával ellentétben - az alperes a lakást önként hagyta el. Õ maga ugyanis a lakáskulcsot az alperestől éppen az alperes érdekében vette el, az alperes kérésére azonban azt hajlandó lett volna újból a rendelkezésére bocsátani. Sem ő maga, sem a lakásban lakó nagykorú fia nem kényszerítette az alperest a lakás elhagyására, és nem akadályozta meg abban sem, hogy oda visszatérjen. A fentiekkel ellentétes tények bizonyítása a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján az alperest terhelte volna, az alperes azonban erre vonatkozó bizonyítást fel sem ajánlott, a kihallgatott tanúk vallomása szerint pedig az alperes az ingatlant életvitelszerűen a korábbiak során sem kívánta használni. Közös tulajdonú lakás esetében pedig a házastársnak elsősorban a lakás használatára van joga, és amennyiben erre lehetősége van, nem léphet fel lakáshasználati jog ellenértéke iránti igénnyel akkor sem, ha elköltözött, lakáshasználati díjat pedig csak akkor igényelhet, ha a tulajdoni hányadának megfelelő használatra - a felek megállapodása vagy a bíróság döntése következtében - nincs módja, vagy a tulajdonostársa attól jogellenesen elzárja. A többlethasználatidíj-fizetési kötelezettségének a megállapítása a fentiektől függetlenül sem lehet jogszerű, mert egyrészt ő maga soha nem akadályozta meg az alperest a lakás használatában, másrészt pedig a használati jog ellenértékével az alperestől a lakás használatának a jogát mintegy megváltotta. Hivatkozott végül arra, hogy az alperes javára megítélt összegek a teherbíró képességét is meghaladják.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

1. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a házastársak közös tulajdonában lévő lakás esetében az egyik házastársnak a másik házastárs által a lakásból - akár a lakáskulcs elvétele, akár zárcsere útján - történt kizárása a lakáshasználat olyan súlyosan sérelmes akadályozásának minősül, amely szubjektíve lehetetlenné teszi a lakás további közös használatát (BH1993. 33.). Nem tekinthető ezért önkéntesnek az ilyen előzmények után a lakásból elköltöző házastársnak a visszatérés szándéka nélkül történő eltávozása, függetlenül attól, hogy a későbbiekben a lakásba való újbóli visszatérést megkísérli-e vagy sem.
Nem volt vitás a perben az, hogy 1994 márciusában a felperes a perbeli közös tulajdonú lakás kulcsát az alperestől elvette, azt önként az alperesnek nem adta vissza, az alperes kórházi ápolás végett történő átmeneti eltávozását követően pedig a lakás bejárati ajtajának a zárját anélkül cserélte le, hogy az új zárhoz az alperesnek kulcsot biztosított volna. Alaptalanul hivatkozik tehát a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az alperes a lakást önként, a visszatérés szándéka nélkül hagyta el.
2. Helyes a felperes álláspontja annyiban, hogy közös tulajdonban lévő lakás esetén a házastársnak elsősorban a lakás használatára van joga, és amennyiben erre lehetősége van, nem léphet fel lakáshasználati jog ellenértéke, illetve többlethasználati díj iránti igénnyel akkor sem, ha a lakásból elköltözött (BH1992. 102.). Alaptalanul érvel viszont a felperes azzal, hogy az alperesnek a lakásból történt végleges eltávozása folytán a lakáshasználati jog ellenérték-, illetőleg a lakáshasználatidíj-fizetési kötelezettségének a megállapítására jogszabálysértéssel került sor. A perbeli esetben ugyanis az alperesnek a közös lakás tulajdoni hányadának megfelelő mértékű további használatára lehetősége nem volt, hiszen attól a felperes súlyosan jogellenes magatartása elzárta őt, a lakásból való végleges eltávozása ezért önkéntesnek sem tekinthető.
A Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében rámutatott már arra, hogy lakáshasználatijog-ellenértékre és többlethasználati díjra nemcsak az a házastárs jogosult, akit a bíróság kötelezett a közös tulajdonú házastársi közös lakás elhagyására, hanem az is, aki a lakást nem önként, szabad elhatározásából hagyta el, hanem abból azért távozott el, mert a bennmaradó házastárs összeférhetetlen magatartásával vagy más módon (pl. zárcserével) lehetetlenné teszi részére a közös használatot. A többlethasználati díj az ilyen esetekben attól az időponttól esedékes, amikor a bennmaradó házastárs a másik házastárs számára a használat gyakorlását megakadályozta (BH1993. 553.).
3. A Legfelsőbb Bíróság PK 279. sz. állásfoglalásának II. pontja egyértelmű abban, hogy használati díjra az a volt házastárs is igényt tarthat, aki a közös tulajdonban vagy a kizárólagos tulajdonában levő lakásból elköltözött, és a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső részét felvette. Minden alapot nélkülöz tehát a felperes azon - másodlagos - felülvizsgálati érvelése, amely szerint a lakáshasználati jog ellenértéke alperesre eső részének a kifizetésével a lakás ingatlan alperes tulajdonában álló fele részének a használati jogát mintegy magához váltaná, ezért a többlethasználatidíj-fizetési kötelezettségének az ezzel egyidejű megállapítása az alperes terhére megvalósuló többlethasználatának a kétszeres elszámolását eredményezné.
4. A Csjt. 31/C. §-ának (4) bekezdése szerint ha a lakásban maradó házastárs az ellenérték megfizetésére nem képes, illetőleg erre a célra felhasználható különvagyona nincsen, vagy egyébként, ha kéri, a házastársi közös vagyon rá eső részét az ellenérték összegével csökkenteni kell. A perbeli lakásingatlanon felül a felek házastársi közös vagyonához garázsingatlan és zártkertingatlan, valamint 198 410 forint értékű közös ingóság is tartozott, a közös lakás kizárólagos használatára igényt tartó és arra fel is jogosított felperes azonban ennek ellenére sem terjesztett elő a perben olyan kérelmet, hogy az alperest megillető lakáshasználatijog-ellenértéket a házastársi közös vagyon rá eső részének az ellenérték összegével történő csökkentése útján kívánná kiegyenlíteni, az e célra felhasználható különvagyonát pedig az életközösség megszűnése után az általa üzemeltetett élelmiszerbolt árukészletének a megszerzésére fordította. Nem hivatkozhat ezért a felperes az alperessel szemben jogszerűen arra, hogy a méltányos érdekeinek a figyelembevételével meghatározott mértékű lakáshasználatijog-ellenérték megfizetése a teherbíró képességét meghaladja.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.387/1998. sz.)


dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

zsild # 2006.03.15. 08:02

Kedves "profi" válók!
Azt szeretném megtudni, hogy a fentiekre mikor vagyok jogosult és mi a számításuk alapja? Házasságom véglegesen megromlott és szeretnék elköltözni otthonról. Milyen javaslatok van, hogy a lehető legjobban jöjjek ki ebből a helyzetből és el tudjam kerülni az anyagi ellehetetlenedést? A bontóper már folyamatban van de még nem körvonalazódott a kimenetele.
Minden bölcs ötletet és tapasztalatot örömmel veszek.
Köszönöm!