„Az önkormányzat azt mondta , hogy nem lehet kijelenteni sehogy sem őket.”
Amíg bent laknak tényleg nem. De nem is ez a lényeg, hanem a kiköltöztetés.
többlethasználati díj és lelépési díj?
Tisztelt Ügyvéd Úr!
Az ingatlan Csepelen van és a helyileg illetékes önkormányzatnál érdeklődtünk, hogy kik vannak bejelentve abba a lakásba.Ki szerettük volna jelenteni azokat az embereket akik nem ott laknak, illetve semmi közük az egészhez.
Két örökös és két unoka van bejelentve , abból az egyik az a unoka aki önkényesen használja a lakást.Az önkormányzat azt mondta , hogy nem lehet kijelenteni sehogy sem őket.A kérdésünk csak annyi lenne ,hogy ez is peres úton fog menni?
El lehetne-e kerülni a pert valahogy?
Válaszát előre is köszönöm.
Pert indíthattok a lakás kiürítése iránt.
Kedves Ügyvéd úr. Köszönöm válaszát,de még lenne egy kérdésem ezzel kapcsolatban.Most kapttam telefonon választ arra hogy mi örökösök elküldtük a felszolitást a lakás elhagyására és alá irtuk erre ök azt mondták ,ki nevettek bennünket mert ez igy nem hivatalos ,és nem érvényes.Erre kérném válaszát ,hogy mit kellene tennünk.Köszönöm és várom válaszát.
Akkor költözik. Ő ott csak szívességi lakáshasználó, azt pedig a tulajdonos bármikor megszüntetheti. Persze, ha nem költözik önként, akkor per lesz belőle.
Az édes annya is mert ö az eggyik örökös.
Ki az a "mi", akik felszólították? A saját szülője is?
Kedves Ügyvéd úr!! Érdeklödni szeretnék Ez év Április végén Nagymamám meghalt .Öröklakást 1+2és fél szobás panellakás maradt utána végrendelet nincs.Édesapám aki meghalt 2005 juliusba és három testvére lett az örökös.Édesapám hejet én örököltem tehát négyen vagyunk. Nagymamám kisebbik lányának a lánya bent lakik a lakásban ,mi fel szolitottuk a lakás elhagyására de ö azt mondta hogy elöbb fizessünk neki Lelépési dijjatt és egy lakást kér még .Azt szeretném meg kérdezni hogy mi a teendö ilyen esetben és mi örökösök mit tudnánk tenni mert szerintünk ,nincs semmi követelni valoja mert .Mert Május 1 ota szerintünk jogtalanul tartozkodik a lakásban. Köszönöm és kérném válaszát
Csak akkor vagy rá jogosult, ha önhibádon kivül kell elhagynod a lakást, tehát ha pl. kizár a házastársad.
BH 2003. 408. I. Nem követelhet többlethasználati díjat az a házastárs, aki a közös tulajdonú ingatlanból minden kényszerítő körülmény nélkül, önként költözött el (Ptk. 140-141. §-ok).
BH2000. 547
Lakáshasználati jog ellenértékére és használati díjra is igényt tarthat az a házastárs, aki a közös tulajdonban levő lakást a másik házastárs magatartása miatt nem tudja használni [Csjt. 31/C. § (4) bek., Ptk. 140. § (1) bek., PK 279.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a peres felek 1970. december 24-én kötött házasságát felbontotta, a közös lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel, és - egyéb rendelkezések mellett - kötelezte a felperest arra, hogy fizessen meg az alperesnek lakáshasználati jog ellenértéke címén 300 000 forintot, az 1994. április 1-jétől 1997. május 31-ig terjedő időszakra járó többlethasználati díj címén pedig 108 770 forintot.
Az elsőfokú ítélet indokolása szerint 1990. év végén-1991. elején a felek életközössége végleges jelleggel megszakadt, és az említett időpont óta továbbra is mindketten a fele-fele arányú közös tulajdonukban álló fenti lakásukban ugyan, de minden tekintetben különváltan élnek. Az életközösség megszűnését követően 1994. március végéig a felek a közös lakásukat megosztva használták akként, hogy a lakás legkisebb szobájában az alperes, a két lakószobában pedig a felperes, valamint a felek nagykorú gyermeke és annak házastársa lakott. Az alperes ugyan nem folyamatosan, de hetente több napon át is otthon tartózkodott, időközönként pedig a bátyjánál vagy az édesanyjánál aludt. 1994 februárjában az alperes ittasan ment haza, ezért a felperes elvette tőle a lakáskulcsát azzal a céllal, hogy józan állapotban rá tudja majd beszélni őt az alkoholelvonó kezelésre. Az alperes másnap kiugrott az ablakon, és ezzel összefüggésben súlyos szilánkos bokatörést szenvedett. Ezt követően egy ideig még a közös lakásban tartózkodott, ahonnan 1994. március végén kórházba került, az 1994. április elején történt elbocsátásakor azonban a közös lakásba már nem tudott visszatérni, mert lakáskulccsal nem rendelkezett. 1994 áprilisától a közös tulajdonú lakást kizárólag a felperes használta, és vele együtt lakott a nagykorú gyermeke a házastársával együtt.
Az így megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az alperes a lakást nem saját elhatározásából hagyta el a visszatérés szándéka nélkül, hanem onnan 1994 márciusában a szilánkos bokacsonttörése miatt távozott el, a kórházból való elbocsátását követően pedig már nem volt lehetősége arra, hogy a lakásba visszatérjen, hiszen a felperes maga is elismerte azt, hogy a lakáskulcsot az alperestől még a baleset elszenvedése előtt elvette. Erre tekintettel alaposnak találta az elsőfokú bíróság az alperes lakáshasználati jog ellenértékére irányuló igényét, annak összegét pedig a közös lakásingatlan - ingatlanforgalmi szakértő véleménye alapján meghatározott - 1 650 000 forintos beköltözhető és 825 000 forintos lakott forgalmi értékének a különbözetéből (825 000 forint) kiindulva 300 000 forintban állapította meg, tekintettel arra, hogy a felperes az ingatlanba jelentős értékű különvagyoni beruházásokat eszközölt, és az OTP-kölcsön törlesztőrészleteit is fizette.
Kötelezte az elsőfokú bíróság a felperest arra is, hogy az 1994. április 1-jétől 1997. május 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan fizessen meg az alperesnek az igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő véleménye alapján megállapított, összesen 108 770 forint összegű többlethasználati díjat, mert az említett időszakban a felperes a közös tulajdonú lakásingatlant kizárólagosan használta, és annak használatában az alperest a lakáskulcs elvételével megakadályozta. Alaptalannak találta viszont az alperesnek az 1997. június 1. napjától kezdődő időszakra vonatkozóan előterjesztett, többlethasználati díj megfizetésére irányuló igényét, mert a felperes a lakáshasználati jog ellenértékével az alperestől a lakás használatának a jogát mintegy megváltotta.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezéssel, a felperes pedig csatlakozó fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezett részét helybenhagyta. A döntését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság helyes következtetése szerint az alperesnek a kórházból 1994 áprilisában történt eltávozása után nem volt lehetősége arra, hogy visszatérjen a felperessel közös tulajdonukban álló és a volt házastársi közös lakást magában foglaló házas ingatlanba, mert lakáskulccsal nem rendelkezett. Megállapítható az is, hogy a felperes akkor, amikor a lakás bejárati ajtaját a lakáskulcs nélkül bent maradt alperesre rázárta, az alperest nemcsak a tulajdonosi jogainak gyakorlásában, de az alapvető szabadság jogaiban is korlátozta. Önmagában az a tény, hogy az alperes az adott napon ittas állapotban tért haza, nyilvánvalóan nem szolgálhat kellő alapul az említett - kirívóan súlyos - felperesi magatartás tanúsítására.
A Csjt. 31/D. §-a csak bérlakás esetén teszi lehetővé a volt házastárs lakáshasználatának megszüntetését azon az alapon, hogy a közös lakást a visszatérés szándéka nélkül elhagyta. A házasfelek közös tulajdonában álló lakáshasználatának rendezése során a fenti szabály nem alkalmazható, mert a tulajdonostársat a használat a Ptk. 140. §-ának (1) bekezdése értelmében akkor is megilleti, ha használati jogával átmenetileg nem él. Az alperes elköltözésére a felperes fenti magatartása miatt, kényszerűségből került sor, így az alperes távozása nem tekinthető önkéntesnek, a felperes pedig saját felróható magatartására előnyök szerzése végett nem hivatkozhat. Erre tekintettel az alperesnek a lakáshasználati jog ellenértékére, valamint az elsőfokú ítéletben megítélt időszak tekintetében a tulajdoni arányához igazodó mértékű lakáshasználati díjra irányuló igénye jogszerű, a jövőre vonatkozó lakáshasználati díj megállapítására irányuló viszontkeresetét viszont az elsőfokú bíróság elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, a másodfokú bíróság ítéletének a részbeni hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének pedig a részbeni megváltoztatása és elsődlegesen a lakáshasználati jog ellenértéke, valamint a többlethasználati díj megfizetésére való kötelezésének a mellőzése, másodsorban pedig a többlet-lakáshasználati díj megfizetésére való kötelezésének a mellőzése iránt. A felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy - a jogerős ítélet ténymegállapításával ellentétben - az alperes a lakást önként hagyta el. Õ maga ugyanis a lakáskulcsot az alperestől éppen az alperes érdekében vette el, az alperes kérésére azonban azt hajlandó lett volna újból a rendelkezésére bocsátani. Sem ő maga, sem a lakásban lakó nagykorú fia nem kényszerítette az alperest a lakás elhagyására, és nem akadályozta meg abban sem, hogy oda visszatérjen. A fentiekkel ellentétes tények bizonyítása a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján az alperest terhelte volna, az alperes azonban erre vonatkozó bizonyítást fel sem ajánlott, a kihallgatott tanúk vallomása szerint pedig az alperes az ingatlant életvitelszerűen a korábbiak során sem kívánta használni. Közös tulajdonú lakás esetében pedig a házastársnak elsősorban a lakás használatára van joga, és amennyiben erre lehetősége van, nem léphet fel lakáshasználati jog ellenértéke iránti igénnyel akkor sem, ha elköltözött, lakáshasználati díjat pedig csak akkor igényelhet, ha a tulajdoni hányadának megfelelő használatra - a felek megállapodása vagy a bíróság döntése következtében - nincs módja, vagy a tulajdonostársa attól jogellenesen elzárja. A többlethasználatidíj-fizetési kötelezettségének a megállapítása a fentiektől függetlenül sem lehet jogszerű, mert egyrészt ő maga soha nem akadályozta meg az alperest a lakás használatában, másrészt pedig a használati jog ellenértékével az alperestől a lakás használatának a jogát mintegy megváltotta. Hivatkozott végül arra, hogy az alperes javára megítélt összegek a teherbíró képességét is meghaladják.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
1. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a házastársak közös tulajdonában lévő lakás esetében az egyik házastársnak a másik házastárs által a lakásból - akár a lakáskulcs elvétele, akár zárcsere útján - történt kizárása a lakáshasználat olyan súlyosan sérelmes akadályozásának minősül, amely szubjektíve lehetetlenné teszi a lakás további közös használatát (BH1993. 33.). Nem tekinthető ezért önkéntesnek az ilyen előzmények után a lakásból elköltöző házastársnak a visszatérés szándéka nélkül történő eltávozása, függetlenül attól, hogy a későbbiekben a lakásba való újbóli visszatérést megkísérli-e vagy sem.
Nem volt vitás a perben az, hogy 1994 márciusában a felperes a perbeli közös tulajdonú lakás kulcsát az alperestől elvette, azt önként az alperesnek nem adta vissza, az alperes kórházi ápolás végett történő átmeneti eltávozását követően pedig a lakás bejárati ajtajának a zárját anélkül cserélte le, hogy az új zárhoz az alperesnek kulcsot biztosított volna. Alaptalanul hivatkozik tehát a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az alperes a lakást önként, a visszatérés szándéka nélkül hagyta el.
2. Helyes a felperes álláspontja annyiban, hogy közös tulajdonban lévő lakás esetén a házastársnak elsősorban a lakás használatára van joga, és amennyiben erre lehetősége van, nem léphet fel lakáshasználati jog ellenértéke, illetve többlethasználati díj iránti igénnyel akkor sem, ha a lakásból elköltözött (BH1992. 102.). Alaptalanul érvel viszont a felperes azzal, hogy az alperesnek a lakásból történt végleges eltávozása folytán a lakáshasználati jog ellenérték-, illetőleg a lakáshasználatidíj-fizetési kötelezettségének a megállapítására jogszabálysértéssel került sor. A perbeli esetben ugyanis az alperesnek a közös lakás tulajdoni hányadának megfelelő mértékű további használatára lehetősége nem volt, hiszen attól a felperes súlyosan jogellenes magatartása elzárta őt, a lakásból való végleges eltávozása ezért önkéntesnek sem tekinthető.
A Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében rámutatott már arra, hogy lakáshasználatijog-ellenértékre és többlethasználati díjra nemcsak az a házastárs jogosult, akit a bíróság kötelezett a közös tulajdonú házastársi közös lakás elhagyására, hanem az is, aki a lakást nem önként, szabad elhatározásából hagyta el, hanem abból azért távozott el, mert a bennmaradó házastárs összeférhetetlen magatartásával vagy más módon (pl. zárcserével) lehetetlenné teszi részére a közös használatot. A többlethasználati díj az ilyen esetekben attól az időponttól esedékes, amikor a bennmaradó házastárs a másik házastárs számára a használat gyakorlását megakadályozta (BH1993. 553.).
3. A Legfelsőbb Bíróság PK 279. sz. állásfoglalásának II. pontja egyértelmű abban, hogy használati díjra az a volt házastárs is igényt tarthat, aki a közös tulajdonban vagy a kizárólagos tulajdonában levő lakásból elköltözött, és a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső részét felvette. Minden alapot nélkülöz tehát a felperes azon - másodlagos - felülvizsgálati érvelése, amely szerint a lakáshasználati jog ellenértéke alperesre eső részének a kifizetésével a lakás ingatlan alperes tulajdonában álló fele részének a használati jogát mintegy magához váltaná, ezért a többlethasználatidíj-fizetési kötelezettségének az ezzel egyidejű megállapítása az alperes terhére megvalósuló többlethasználatának a kétszeres elszámolását eredményezné.
4. A Csjt. 31/C. §-ának (4) bekezdése szerint ha a lakásban maradó házastárs az ellenérték megfizetésére nem képes, illetőleg erre a célra felhasználható különvagyona nincsen, vagy egyébként, ha kéri, a házastársi közös vagyon rá eső részét az ellenérték összegével csökkenteni kell. A perbeli lakásingatlanon felül a felek házastársi közös vagyonához garázsingatlan és zártkertingatlan, valamint 198 410 forint értékű közös ingóság is tartozott, a közös lakás kizárólagos használatára igényt tartó és arra fel is jogosított felperes azonban ennek ellenére sem terjesztett elő a perben olyan kérelmet, hogy az alperest megillető lakáshasználatijog-ellenértéket a házastársi közös vagyon rá eső részének az ellenérték összegével történő csökkentése útján kívánná kiegyenlíteni, az e célra felhasználható különvagyonát pedig az életközösség megszűnése után az általa üzemeltetett élelmiszerbolt árukészletének a megszerzésére fordította. Nem hivatkozhat ezért a felperes az alperessel szemben jogszerűen arra, hogy a méltányos érdekeinek a figyelembevételével meghatározott mértékű lakáshasználatijog-ellenérték megfizetése a teherbíró képességét meghaladja.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.387/1998. sz.)
dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu
Kedves "profi" válók!
Azt szeretném megtudni, hogy a fentiekre mikor vagyok jogosult és mi a számításuk alapja? Házasságom véglegesen megromlott és szeretnék elköltözni otthonról. Milyen javaslatok van, hogy a lehető legjobban jöjjek ki ebből a helyzetből és el tudjam kerülni az anyagi ellehetetlenedést? A bontóper már folyamatban van de még nem körvonalazódott a kimenetele.
Minden bölcs ötletet és tapasztalatot örömmel veszek.
Köszönöm!