Kötélhúzás kezdődött az Európai Parlament (EP) és az Európai Bizottság kijelölt elnöke, José Manuel Durao Barroso között a bizottság leendő tagjainak meghallgatása nyomán, mert a törvényhozók elégedetlenek a leendő biztosok gyakran “homályos” válaszaival.

A szocialista képviselőcsoport két alelnöke, az osztrák Hannes Swoboda és a holland Jan Marinus Wiersma közös nyilatkozatban kifogásolta több leendő biztos homályos válaszait. “Nem tártak elénk sem világos koncepciót, sem pedig részletes programot. Így nehéz megítélnünk alkalmasságukat” – hangsúlyozták.

A legtöbb zsörtölődés Neelie Kroes leendő versenypolitikai biztos meghallgatása után volt hallható az európai törvényhozóktól. Kemény kérdések záporoztak meghallgatásán a holland biztosjelöltre, s a képviselők igencsak elégedetlenek voltak válaszaival. Ki akarták kérdezni a holland üzletasszonyt, mennyire fér össze üzleti tevékenysége biztosi feladatkörével, és ki akarták puhatolni, mennyire látja tisztán a feladatkörével járó politikai kérdéseket, de sok képviselő szerint nem kaptak kielégítő válaszokat. Az EP Gazdasági Ügyek Bizottsága csekély többséggel úgy döntött végül, hogy támogatja jelölését, de a bizottság elnöke, Pervenche Beres megjegyezte a parlament elnökéhez intézett levelében: Kroes kétségtelenül megfelelően képzett tervezett feladatkörének ellátásához, ám egyes konkrét kérdésekben nem lát eléggé tisztán a törvényhozók megítélése szerint.

A meghallgatások tapasztalataiból kiindulva több európai törvényhozó olyan jogot követel most a parlamentnek, hogy kikényszeríthesse egyes, alkalmatlannak vélt biztosok távozását. Ezt a jogot azonban sem az Európai Unió működését szabályozó szerződések sora, sem a jövendő európai alkotmány nem biztosítja az Európai Parlamentnek. A parlamentnek csak ahhoz van joga, hogy az egész bizottságot együtt menessze, egyes tagjaival külön-külön nem teheti meg ezt.

A bizottságot is csak egyszer kényszerítette lemondásra eddig: 1999-ben a Jacques Santer vezette testületet a körülötte kialakult botrányok miatt. Az Európai Parlament legnagyobb frakciója – az Európai Néppárt képviselőinek csoportja – egyenesen azt akarja, hogy közvetlenül, egyértelműen követelhesse egyik-másik, alkalmatlannak ítélt biztos lemondását. A szocialisták ezt túlzásnak tartják, ők enyhébb megfogalmazásban vetnék fel a kérdést.

Barroso ellenáll a törvényhozók nyomásának. Kifejezetten arra utasította a 24 biztosjelöltet, hogy az európai parlamenti meghallgatások során maradjanak meg az általánosságok szintjén, és ne vállaljanak politikai kötelezettségeket. A volt portugál miniszterelnök, Barroso azt ígérte júliusban, bizottsági elnöki megerősítésének folyamatában, hogy szorosan együtt fog működni az Európai Parlamenttel, de nem volt hajlandó és most sem hajlandó megígérni, hogy leváltja azt a biztost, aki elveszti az európai törvényhozók bizalmát.