A brit belügyminisztérium (Home Office) bejelentette, hogy az elmúlt öt évben mintegy megnégyszereződött a DNS-technológia segítségével végzett bűnügyi munka és az Egyesült Királyság Nemzeti DNS Adatbázisában mára több, mint 3 millió adat található. Egyes szakemberek ugyanakkor nem értenek feltétlenül egyet azzal, hogy a biotechnológia valóban a bűnüldözés új csodafegyvere lenne.

A Home Office egyébként nagyon pozitív hangú, nemrég kiadott jelentése azt is megállapítja, hogy a tetthelyen végzett biológiai adatgyűjtés elmarad a várakozásoktól és nehézkessége miatt sok esetben a még hatóságok munkáját is megnehezíti, ezért meglepően kevés esetben alkalmazzák azt.

Egy 2004-es szakértői vizsgálat szerint a bűnügyi helyszínelők mindössze az esetek 17 százalékában vizsgálták át a bűncselekmény elkövetésének helyét, és ennek 5 százalékában éltek a biológiai adatgyűjtés eszközével (vagyis az összes eset mintegy 0,8 százalékában). A begyűjtött adatok pedig az fentiek 45 százalékában egyeztek meg valamely bűnügyi nyilvántartásban szereplő adattal: már azért is, mert a bűnelkövetők egyre inkább odafigyelnek milyen (akár szándékosan félrevezető) nyomokat hagynak hátra.

Nyilvánvaló, hogy az esetek kis százalékában jelentenek csak használható információt a tetthelyeken talált DNS-minták, és ezek begyűjtése nem kis összegébe kerül a brit államkasszának. Az is valószínűnek látszik, hogy a fenti „ találati arány” csak tovább romlik, ha egyre több adat kerül a nyilvántartásba – amely ugyanakkor egyre növekszik.

Az adatbázis növekedése azonban másféle aggályokat is felvet. A szigetország afrikai származású lakóinak 37 százalékát érintő biológiai adatok találhatók ugyanis meg benne, míg az ázsiaiak 13 és az fehérek 9 százalékban szerepelnek a nyilvántartásban. Az ilyesfajta torzulásokra a hatóságoknak az a válaszuk, hogy csak azoknak a személyeknek az adatait szerepeltetik, akik valamilyen módon összeütközésbe kerültek a törvénnyel.

Így viszont fennáll a veszélye annak, hogy az létrejövő adatbázis idővel azt a képet alakítja ki a belügyi szervekben, hogy az adatbázisban szereplők mind potenciális bűnözők, a kívül maradók pedig valószínűleg a társadalom ártalmatlan polgárai. Ebben az esetben viszont az állampolgári és szabadságjogok olyan mértékben erodálódhatnak, hogy a DNS-minták segítségével elért bűnüldözési előnyökért végül túl magas árat fizetnek a brit polgárok.