Egyre több gazdasági és közéleti szereplő igyekszik a magántitok védelmének fátyla mögé rejtőzni akkor, ha nem akarnak megosztani bizonyos információkat a szélesebb nyilvánossággal. Ezt különösen érinti azokat az egészségügyi kutatásokat, ahol adott esetben a társadalom egészének érdeke kívánhatná az adatok nyilvánossá tételét.

A brit Orvostudományi Akadémia szerint egyre nehezebbé válik bizonyos egészségügyi kutatások lefolytatása, éppen azért, mert egyre elterjedtebb az az általuk konzervatív, maradi és elzárkózó magatartásnak ábrázolt hozzáállás, amely az adatok nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos.

A gazdasági élet szereplői körében is egyre elterjedtebbek az olyan esetek, mint amikor a Microsoft nemrég a személyes adatok védelmére hivatkozva utasította el, hogy megossza a cégnél dolgozó női munkavállalók arányaira vonatkozó információkat az azt kérő szervezettel. Az adatok iránt érdeklődő Open University annak ellenére sem kapta meg végül a kért adatokat, hogy maga a brit adatvédelmi biztos erősítette meg őket abbéli véleményükban, hogy ennek a tisztán statisztikai adatnak a közlése semmilyen személyiségi jogot nem sértene.

Sokan ironikusnak értékelik azt a helyzetet, melynek köszönhetően az információáramlás szabadságát alapvető értékként kezelő modern társadalomban a közérdekű adatok iránt érdeklődőknek először adatvédelemre vonatkozó jogismeretet kell szerezniük, hogy kérdéseikre választ kaphassanak.

Ezen a helyzeten próbált meg változtatni a brit Orvostudományi Akadémia azzal, hogy az orvostudományi kutatások közérdekűségére hivatkozással speciális jogköröket követelt arra nézve, hogy ezek során „beazonosítható” adatokat használhassanak fel. Ezen túlmenően felvetette azt is, hogy ezeknek az adatoknak az értékelésénél a brit adatvédelmi biztosnak figyelemmel kellene lennie az orvosi testületek véleményére.

Nagy-Britannia adatvédelmi biztosa azonban (aki eddig szakértők értékelése szerint igen körültekintően élt a számára törvényben biztosított jogokkal) tartózkodóan nyilatkozott a kezdeményezéssel kapcsolatban. Szerinte továbbra is bizalmi viszonyként kell kezelni az orvos és beteg közötti viszonyt, ennek megfelelően pedig továbbra is a betegségekre vonatkozó adatok védelme mellett foglalt állást.

Véleménye szerint az adatvédelmi törvény nem az orvostudományi kutatásokat igyekszik akadályozni, de az egészségi állapotra vonatkozó adatok az ember olyan legszemélyesebb adatai közé tartoznak, amelyeket nem lehet bizonyos speciális szabályok életbe léptetésével lerontani.