Helybenhagyta az I. fokú bíróság büntetési tételekre vonatkozó rendelkezését a Szegedi Ítélőtábla Gyurisné dr. Komlóssy Éva vezette büntető tanácsa abban az ügyben, amelyben három férfit vádoltak meg önbíráskodással.
Az I. fokú vádlott, A. T. társtettesként elkövetett önbíráskodás és tettesként elkövetett hivatali visszaélés bűntettéért jogerősen 1 év, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett szabadságveszés kapott. Az ítélőtábla a vádlottat előzetesen mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól.
A II. fokú vádlott F. S. cselekményét bűnsegédként elkövetett önbíráskodásnak minősítette a táblabíróság, s helybenhagyta a 200 napi tétel (napi 500 forint), összesen 100 ezer forint pénzbüntetés. A III. rendű vádlott Sz. L. társtettesként elkövetett önbíráskodásért I. fokon kapott büntetése is maradt, megegyezik a II. rendű vádlottéval.
Társtettesként elkövetett önbíráskodás és tettesként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében találta bűnösnek a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2005. november 2-án A. T. I. rendű vádlottat, s ezért 1 év, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Az ügy II. rendű vádlottja, F. S. társtettesként elkövetett önbíráskodásért 200 napi tétel (napi 500 forint), összesen 100 ezer forint pénzbüntetés kapott, amit meg nem fizetés esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A III rendű vádlott, Sz. L. társtettesként elkövetett önbíráskodásért kapott büntetése megegyezik a II. rendű vádlottéval. Az ítélet ellen a vádlottak és védőik felmentés érdekében nyújtottak be fellebbezést.
A vámosként dolgozó II. rendű, és az egy kft.-nél kereskedelmi vezetői munkát végző III. rendű vádlott gyermekkoruk óta barátok, s mindkettőjüknek jó ismerőse az I. rendű vádlott. Mindhárman jól ismerik Sz. Gabriella sértettet is, aki egy tabdi kávéházban dolgozott felszolgálóként 2003. március eleje és augusztus 19-e között. Itt volt felszolgáló B. Ildikó is. Az üzemeltetői feladatokat a III. rendű vádlott végezte, s e feladatok ellátása során többször jelen volt barátja, a II. rendű vádlott is.
2003 augusztusában, a kávéházban nagyobb – a III. rendű vádlott számításai szerint 480 ezer forint – hiány keletkezett, s a III. rendű vádlott úgy ítélte meg, hogy ezért a felelősség a sértettet és kolléganőjét terheli. A két nő felelősségét nem ismerte el. Augusztus 19-e után a II. és a III. rendű vádlott felkereste Sz. Gabriellát, s arról beszélgettek, miként lehetne rendezni a leltárhiányt. Konkrét összegről nem állapodtak meg. A III. rendű vádlott az adósságot kifizette a kávéházat üzemeltető bt.-nek, majd két kölcsönszerződést készített 240-240 ezer forintról, amely azt tartalmazta, hogy a két alkalmazottnak ennyi kölcsönt adott. A kölcsönszerződések elkészítésének célja az volt, hogy a lányok így vállalják a hiány fele-fele arányban történő megtérítését.
A II. és a III. rendű vádlott felkereste B. Anikót, de ő a szerződés aláírására nem volt hajlandó. Ezt követően a II. és a III. rendű vádlott tájékoztatta az I. rendű vádlottat a hiányról, valamint arról, hogy a kölcsönszerződést B. Ildikó nem írta alá. Arra kérték a rendőrtisztként szolgálatot teljesítő I. rendű vádlottat, hogy segítsen nekik a szerződéseket aláíratásában. Az I. rendű vádlott ebbe belelegyezett.
Augusztus végén – pontosan meg nem állapítható napon – mindhárom vádlott elment B. Ildikó lakásához, de ott nem nyitottak nekik ajtót. Ezután a sértettet keresték fel, akivel a III. rendű vádlott közölte: amennyiben a szerződést nem írja alá, feljelenti. Az I. rendű vádlott pedig azt mondta: ha a sértett nem szignálja a szerződést, a vele szemben korábban kábítószerrel visszaélés vétsége miatt indult büntető ügyet felelevenítik, és összefüggésbe hozzák a hiánnyal, hogy azt higgyék, kábítószerre kellett neki a pénz.
(A. Tibor ugyanis korábban a sértettet gyanúsítottként többször is kihallgatta egy kábítószeres ügyben. A Kiskőrösi Városi Ügyészség a sértettel szemben folytatott nyomozást bizonyítottság hiányában megszüntette, de az erről szóló határozatot a sértett csak 2003. szeptember 1-én, a vádlottak látogatása után vette át.)
Sz. Gabriella a fenyegetés hatására a részére a III. rendű vádlott által átadott, de az eljárás során később elő nem kerülő kölcsönszerződést aláírta – áll az I. első fokú bíróság ítéletében.
A vádlottak a terhükre felrótt bűncselekmények elkövetését mindvégig tagadták, azt állítva, hogy a sértett a szerződést önszántából írta alá, s az aláíráskor az I. rendű vádlott nem is volt jelen.
