Az Alkotmánybíróság 2006. április 24-én hozott határozata szerint az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azáltal, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat 23. § b) pontjával, a 47. § (4) és (6) bekezdésével, valamint a 75. § (3) bekezdésével összefüggésben nem határozta meg a képviselői álláspont lényegének kifejtéséhez szükséges felszólalási idő biztosításának garanciális szabályait.
Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy szabályozási feladatának 2006. december 15-ig tegyen eleget.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Házszabálynak a képviselők beszédidejét érintő felszólalási időkeretek meghatározására vonatkozó rendelkezései nem tartalmaznak a képviselők felszólalási jogát védő garanciákat, s ezáltal alapot adnak olyan felszólalási időtartam meghatározására is, amely kiüresítheti a képviselők politikai véleménynyilvánítási jogát. Az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdéseiből, valamint a 20. § (2) bekezdéséből fakad az a követelmény, hogy az országgyűlési képviselőknek a napirendek tárgyalása során kellő idő álljon rendelkezésre álláspontjuk kifejtésére. A törvényhozás működését érintően az Alkotmányra visszavezethető eljárási szabály, hogy a hatékony parlamenti működés védelme mellett az Országgyűlés meghatározza: mi az a legkevesebb időtartam, amely alatt az egyes képviselői felszólalások védelem alatt állnak (azaz mi az az időtartam, amely alatt – pusztán az időmúlás miatt – a szó nem vonható meg).
A határozat e mellett azt is megállapította, hogy az Alkotmány 24. § (4) bekezdésében meghatározott „tárgyalási rend” és „működési szabályok”, mint a minősített többséget igénylő szabályozási tárgykörök, magukban foglalják a képviselői felszólalásokra rendelkezésre álló időkeretek házszabályi rögzítésének igényét mind a plenáris, mind pedig a bizottsági ülések vonatkozásában.
A határozathoz Dr. Bihari Mihály és Dr. Paczolay Péter alkotmánybírók különvéleményt csatoltak.
