Az Alkotmánybíróság háromtagú tanácsa (Holló András előadó alkotmánybíró, Kiss László és Kukorelli István alkotmánybírák) május 2-án hozott határozatában megállapította, hogy az utak építésének, forgalomba helyezésének és megszüntetésének engedélyezéséről szóló 15/2000. (XI. 16.) KöViM rendelet 5/A. §-a alkotmányellenes.
A megsemmisített rendelkezés szerint a környezetvédelmi engedélyhez kötött utak építése esetén a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatóságot nem kell szakhatóságként bevonni az eljárásba.
Az indítványozó azzal kereste meg az Alkotmánybíróságot, hogy a környezetvédelmi és vízügyi miniszter rendeletének támadott rendelkezése ellentétes a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvénnyel, a tájvédelmi szakhatósági hatáskörbe tartozó engedélyezési eljárásokról szóló 166/1999. (XI. 19.) Korm. rendelettel, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 29. § (1) bekezdésével, valamint a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi úthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény 12. § (2) bekezdésével. Azzal érvelt, hogy a magasabb szintű jogszabályi rendelkezések szakhatósági jogkört biztosítanak a természetvédelmi hatóságoknak az útépítési engedélyezési eljárásokban, ezért a vitatott rendelkezés – amely kimondja, hogy a természet- és tájvédelmi hatóságot nem szakhatóságként kell bevonni az útépítésének engedélyezésére irányuló eljárásokba – magasabb színtű jogszabályokkal ellentétes. Álláspontja szerint a természetvédelmi és a tájvédelmi hatóság szakhatóságként való közreműködésének kizárása sérti az alkotmány 18. §-ában megállapított egészséges környezethez való jogot. Hivatkozott az Alkotmánybíróság 28/1994. (V. 20.) AB határozat azon megállapítására is, hogy az állam a természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjét nem csökkentheti.
Az Alkotmánybíróság háromtagú tanácsa megalapozottnak találta az indítványt. A határozat indokolásában rámutatott, hogy a természet védelméről szóló törvény a védett természeti értékek védelme érdekében szakhatósági jogkörrel ruházza fel a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőséget minden országos jelentőségű védett természeti területre közvetlen kihatással lévő vagy azt közvetlenül érintő hatósági eljárásban. Ezek közül az eljárások közül külön nevesíti a nyomvonalas létesítmény és földmű építésével kapcsolatos hatósági eljárásokat. E hatáskört megállapító szabályok attól függetlenül biztosítják a természetvédelmi és tájvédelmi szakhatósági jogkör gyakorlását a felügyelőségek számára, hogy az út építésére irányuló engedélyezési eljárást megelőzően sor került-e környezetvédelmi engedélyezési eljárásra, vagy sem. Ezért a miniszteri rendeletnek az az előírása, mely kimondja, hogy a környezetvédelmi engedélyhez kötött utak építése esetén a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatóságot nem kell szakhatóságként bevonni az eljárásba, ellentétes a törvény 39. § (1) bekezdés c) pontjában, valamint a kormányrendelet 1. § (1) bekezdésében és mellékletének 8. a) pontjában foglalt rendelkezésekkel, ugyanis ezekben az ügyekben elvonja a felügyelőség törvényben, illetőleg kormányrendeletben megállapított természetvédelmi és tájvédelmi szakhatósági hatáskörét. A határozat megállapította, hogy a jogalkotó a rendelet 5/A. §-ának megállapítása során túllépte az alkotmány 37. § (3) bekezdésében szabályozott rendeletalkotási hatáskörét, így az alkotmányellenes.
