A 2006. július 10-től július 14-ig tartó hét munkaprogramjában több érdekes ügy is szerepel, így többek között napirendre kerül az Európai Közösségek Bírósága a magyar regisztrációs adó közösségi joggal való összhangja, míg egy másik ügyben az Elsőfokú Bíróság most ismét a terrorizmus elleni küzdelem keretében elfogadott közösségi jogi aktusok jogszerűségéről dönt.

A Bíróság 2006. július 11-én, kedden adja ki sajtóközleményét a Bizottság kontra Cresson (C-432/04) ügyben hozott ítéletéről. Ebben az ügyben a Bíróság a Bizottság egy korábbi tagja elleni szankciókat vizsgálja, melyeket Cresson személyes barátainak a közérdekkel és biztosi kötelezettségeivel ellentétes, állítólagos előnyben részesítése miatt szabott ki. Geelhoed főtanácsnok 2006. február 23-án megtett indítványában úgy vélte, hogy Cresson asszonyt alappal vádolja a Bizottság az őt a Bizottság tagjaként terhelő kötelezettségek megszegésével elkövetett jogtalan előnyben részesítéssel, valamint, hogy e cselekmény pénzbeli szankciót érdemel, ezért Cresson asszony nyugdíjjogosultsága ötven százalékának megvonását indítványozta az Európai Bíróságnak.

Szintén nyilvánosságra kerül e napon a Chacón Navas kontra Eurest Colectividades SA ügy (C-13/05) ítélete, melyben a spanyol bíróság kérdése az, hogy a betegszabadság időtartama alatti elbocsátás a közösségi jog értelmében fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül-e, amennyiben a kérdéses betegség fogyatékosságot is okozhat?

2006. július 13-án, csütörtökön lesz megismerhető a Mobistar kontra Institut belge des services postaux et des télécommunications (IBPT) ügy (C-438/04) ítélete, ahol a Bíróság a számhordozhatósággal kapcsolatos költségek hatósági megállapításával foglalkozik. Stix-Hackl főtanácsnok asszony 2006. március 23-án megtett indítványában úgy vélte, hogy a közösségi joggal nem ellentétes az a gyakorlat, hogy a belga szabályozó hatóság a “hatékony mobilszolgáltató költségei” elvének alkalmazásával előzetesen maximálja a számhordozhatósággal kapcsolatban az ügyfél korábbi szolgáltatójánál felmerülő költségeket.

Szintén ekkor jelenik meg a Manfredi (C-295/04), a Cannito (C-296/04,) a Tricarico (C-297/04) és a Murgolo (C-298/04) egyesített ügyekben hozott ítélet. A Giudice di pace di Bitonto olasz bíróság több előzetes kérdést tett fel az Európai Bíróságnak a közösségi versenyjoggal (EK-Szerződés 81. cikke) kapcsolatban annak megállapítása érdekében, hogy annyiban, amennyiben az általa vizsgált megállapodásban más tagállambeli, Olaszországban is tevékenykedő biztosítótársaságok is részt vettek, a megállapodás az olasz versenyjog mellett a közösségi versenyjoggal is ellentétes-e.

Főtanácsnoki indítvány megtételére is sor kerül ezen a napon, mégpedig a magyar regisztrációs adó közösségi joggal való összhangját vizsgáló Nádasdi (C-290/05) és Németh (C-333/05) ügyekben. Fontos, hogy a főtanácsnok indítványa még nem az Európai Bíróság ítélete, hanem egy pártatlan javaslat az ügy jogi megoldására, amelytől az Európai Bíróság ítéletében eltérhet. Mindazonáltal az esetek többségében a bírák nem térnek el jelentősen az indítványban megfogalmazott jogi megoldástól.

Az Elsőfokú Bíróság 2006. július 12én adja ki sajtóközleményét az Ayadi kontra Tanács (T-253/02) és a Hassan kontra Tanács és Bizottság (T-49/04) ügyekben. A Yusuf és Kadi ügyekben hozott ítéletét követően az Elsőfokú Bíróság most ismét a terrorizmus elleni küzdelem keretében elfogadott közösségi jogi aktusok jogszerűségéről dönt. A tunéziai származású és Írországban lakó Chafiq Ayadi a Tanács által – az ENSZ Biztonsági Tanácsa a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos egyes határozatainak végrehajtása érdekében – elfogadott azon intézkedések jogszerűségét vitatja, amelyekkel őt is felvették az Oszáma bin Ládennel, illetve az al-Kaida hálózattal kapcsolatban álló személyek listájára.

C. Ayadi bankszámláit, az említett listára való felvétele után, az al-Kaida hálózat felszámolására irányuló intézkedések keretében befagyasztották. C. Ayadi úgy véli, hogy ezen intézkedések sértik alapvető emberi jogait, különös tekintettel a magán és családi élethez, valamint a tulajdonhoz való jogára. 2005. szeptemberében, a Yusuf és Kadi ügyben az Elsőfokú Bíróság megalapozatlanként elutasította a jelen ügy felperesével hasonló helyzetben lévő felperesek keresetét. Az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a pénzeszközök befagyasztása nem sérti az emberi jogokat, mivel az olyan jogszabályon alapul, amely az érintettek kérelmére (humanitárius okokból) kifejezetten lehetővé tesz kivételeket az alapvető szükségletek kielégítéséhez szükséges pénzeszközök hozzáférhetővé tétele érdekében. A tulajdonhoz való jogot érintő korlátozásokkal kapcsolatban az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a pénzeszközök befagyasztása az ENSZ nemzetközi terrorizmus ellen folytatott harcának egyik legitim megnyilvánulását jelenti, amely az elkobzástól eltérően, nem sérti az érintettek – pénzeszközeiken fennálló – tulajdonjogának lényegét, csupán e pénzeszközök használatát korlátozza.

A Hassan-ügy felperese szintén azért indított keresetet a Tanács és a Bizottság ellen, mivel nevét felvették a terrorszervezetekkel kapcsolatba hozható személyek listájára.