Az Alkotmánybíróság hét elején aláírt határozata szerint nem alkotmányellenes az államháztartási törvény 41. §-a, amely a költségvetési törvény év közbeni módosításának, valamint a pótköltségvetési törvényjavaslat benyújtásának feltételeit határozza meg. Miután a tíz alkotmánybíróból öten az indítvány elutasítására, öten a támadott rendelkezés megsemmisítésére szavaztak, az elnök szavazata döntött.
Az indítványozó hivatkozott arra, hogy az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontja alapján az Országgyűlés hatáskörébe tartozik az állami költségvetés jóváhagyása, amellyel hasonló tartalommal rendelkezik a jogalkotási törvény is, amely előírja, hogy a központi költségvetést törvényben kell szabályozni. Az indítványozó következtetése szerint a költségvetés egyes előirányzatai is csak törvényben, az Országgyűlés által módosíthatóak, és kormányrendelettel, vagy más, a jogforrási hierarchiában alacsonyabb szinten elhelyezkedő jogi normával nem. Az indítványozó szerint a törvény támadott paragrafusa (a 2002-ben módosított 1992. évi XXXVIII. törvény 41. §-a) olyan mértékben lazítja fel az Országgyűlés költségvetés megállapításához fűződő jogát, hogy ezzel lehetőséget ad a kormánynak arra, hogy a parlament hatáskörét elvonja.
Az Alkotmánybíróság többségi álláspontja szerint alkotmányos kérdést vet fel az, hogy a törvényalkotó hogyan határozhatja meg a kormánynak a költségvetési törvény végrehajtásával kapcsolatos mozgásterét úgy, hogy ne sértse az Országgyűlés Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontjában meghatározott jogkörét. A kormány túlzott mértékű mozgástere ugyanis lehetőséget teremtene az Országgyűlés költségvetési törvény jóváhagyásához fűződő jogának kiüresedésére. A testület a határozat indokolásában kifejtette: a 41. § alapján a kormány költségvetési törvénymódosítást köteles az Országgyűlés elé terjeszteni, ha év közben a központi költségvetés, a társadalombiztosítási alapok és az elkülönített állami pénzalapok együttes egyenlegeinek a költségvetési törvényben megállapított összege a jóváhagyottól legalább ezek kiadási főösszege együttes összegének 2,5 százalékával, és pótköltségvetési törvényjavaslatot, ha 5 százalékával tér el.
A többségi vélemény szerint a törvényhozó viszonylag széleskörű szabadságot élvez abban a kérdésben, hogy hogyan határozza meg azt a – tényleges, illetve jóváhagyott költségvetési egyenleg közötti – eltérést, amelynek meghaladása esetén az Országgyűlés aktusára van szükség.
Különvéleményt fogalmazott meg Harmathy Attila alkotmánybíró, aki szerint viszont meg kellett volna semmisíteni a 41. §-t. Emlékeztetett, hogy az Ab 2006-ban kimondta: a költségvetési törvény sajátosságára tekintettel a „vele kapcsolatban felmerülő törvénymódosítások esetében is más (szigorúbb) mércét alkalmaz”. Az alkotmánybíró szerint az államháztartási törvénynek az a megoldása, amely szerint költségvetési törvényt a Házszabálynak a pótköltségvetési törvényjavaslat tárgyalására vonatkozó szabályok mellőzésével elfogadott törvénnyel módosítanak, ellentétes az Alkotmány 19. §-a (3) bekezdésének d) pontjával. A különvéleményhez további négy alkotmánybíró csatlakozott (Bragyova András, Erdei Árpád, Kovács Péter és Kukorelli István). Miután a tíz alkotmánybíróból öten igennel, öten meg nemmel szavaztak, Bihari Mihály elnök szavazata döntött a kérdésben.
