A Magyar Helsinki Bizottság álláspontja szerint az akció nem tekinthető polgári engedetlenségnek. A polgári engedetlenség célja, hogy valamilyen formálisan jogellenes – de mások szabadságjogait jelentősen nem csorbító – cselekménnyel a jogszabályokat egyébként tiszteletben tartó személy vagy csoport felhívja a figyelmet arra, hogy az adott jogrend valamely normája – vagy intézményének aktusa – nem felel meg a jogrend alapját képező erkölcsi, jogi elveknek.
Ennek a meghatározásnak a FIDESZ akciója meg is felelhetne, azonban további kritérium, hogy a polgári engedetlenségre csak végső esetben, akkor kerülhet sor, ha
- a cél elérésére nem állnak rendelkezésre jogi eszközök,
- a polgári engedetlenséghez folyamodó személy vagy csoport a lehetséges jogi eszközöket igénybe vette, de nem járt eredménnyel, vagy
- ha a rendes jogorvoslati eljáráshoz szükséges idő bevárása helyrehozhatatlan erkölcsi károkat okozna.
Jelen esetben a FIDESZ 100 napig semmit sem tett a kordon elbontásáért, noha több jogi eszköz közül választhatott volna ennek érdekében (pl. élhetett volna a rendőrségi törvényben biztosított panaszjoggal, vagy fordulhatott volna bírósághoz). A polgári engedetlenség fogalom “polgári” jelzője éppen azt hivatott kifejezni, hogy jogtisztelő személyek (polgárok), a jogrendszer integritásának, az alapvető normák tiszteletének érdekében “engedetlenkednek”, ez azonban csak akkor lehetséges, ha az engedetlenség tanúsítását megelőzően élni próbálnak a jog adta lehetőségekkel, máskülönben nem a jogrendszer tiszteletéről, hanem egyszerű jogsértésről van szó.
Pragmatikus, de figyelemreméltó megfontolás, hogy a polgári engedetlenség általában a civil társadalomból kiinduló, “alulról szerveződő” akció, aminek éppen az az oka, hogy a politikai elitnek a jogrendszer alapértékeivel össze nem egyeztethető jelenségek kiküszöbölésére olyan eszköze van, amellyel az átlagpolgár nem rendelkezik: a jogalkotási folyamatban való közvetlen részvétel. Éppen az teszi a FIDESZ képviselőinek magatartását különösen felelőtlenné, hogy ők az általános jogi lehetőségeken túlmenően, a Parlamentben is tehettek volna egyet s mást a kordon fenntartását lehetővé tévő jogszabályi hiányosságok kiküszöbölésére: törvényjavaslatot nyújthattak volna be, tárgyalásokat kezdeményezhettek volna e tárgyban a kormánypártokkal, stb. – voltaképpen a munkájukat kellett volna csak végezniük.
Ehelyett azt az üzenetet közvetítették a társadalomnak, hogy amennyiben bárki jogsértőnek ítél egy szabályt vagy helyzetet, nem kell jogászkodással, jogi hercehurcával időt vesztegetnie – nyugodtan a saját kezébe veheti az igazságszolgáltatást. Míg a polgári engedetlenség célja pontosan a jogrend és a jogállam alapvető elveinek épen tartása, a FIDESZ képviselői akciójukkal a jogállamiság és az abba vetett bizalom aláásásához járultak hozzá.
