Helybenhagyta a Szegedi Ítélőtábla Gyurisné dr. Komlóssy Éva vezette büntető tanácsa az I. fokon eljáró Bács-Kiskun Megyei Bíróság döntését abban a perben, amelyben két férfit különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettével, s egyiküket – az I. rendű vádlottat – más bűncselekményekkel vádoltak meg.

Így az I. rendű vádlott Á.Zs. különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettéért, mint társtettes, közokirattal visszaélésért, 2 rendbeli, nevelése alatt álló, 12. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszakért, 1 rendbeli, nevelése alatt álló személy sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszakért és 2 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntettéért életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést kapott, amelyből feltételesen legkorábban 30 év letöltése után szabadulhat. A II. rendű vádlottat, H. K.-t különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettéért, mint társtettest, s többszörös visszaesőt 15 év fegyházbüntetéssel sújtották.
Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

A letartóztatása előtt őstermelőként dolgozó, korábban már hétszer büntetett I. rendű vádlott 2002 februárjától élettársi kapcsolatban élt a III. rendű vádlottal. Három kiskorú gyermeke van a férfinak – kettő korábbi kapcsolatából származik, egy pedig a III. rendű vádlottal közös gyermek. Az I. rendű vádlott még feleségével és két gyermekével költözött 2000 májusában egy Kecskemét külterületén lévő tanyába. Velük költözött F. Ferenc is, aki étel és szállás fejében az állatok ellátásában segített. Az I. rendű vádlott házassága fokozatosan megromlott, majd 2002 februárjában az I. rendű vádlott tanyájukba vitte a III. rendű vádlottat, aki a szeretője lett. Ezt az állapotot, valamint a vádlott durva magatartását felesége nem bírta elviselni, ezért 2002 márciusában elköltözött, de gyerekeit nem vihette magával, mert azt a vádlott nem engedte.

Az év júniusában az I. rendű vádlott a tanyájára vitte F. Irén (1973) sértettet, aki F. Ferenccel (névrokonával) lakott együtt a tanya egyik melléképületében. Õ szintén az állatok ellátásában, a ház körüli munkákban segédkezett étel és szállás fejében. A skizofréniában szenvedő beteg nőnek egyébként volt saját lakása Kecskeméten, és rokkantnyugdíjat is kapott, amit az I. rendű vádlott elkért tőle arra hivatkozva, a nő ellátásához szükséges. A tanya gazdája F. Ferencet néhány alkalommal, míg F. Irént rendszeresen verte, többnyire ok nélkül, ellátásukról sem gondoskodott megfelelően. F. Ferenc emiatt 2002. december 12-én megszökött a tanyáról. (Õ 2004-ben elhalálozott.)

2003 januárjában szabadult börtönbüntetéséből a II. rendű vádlott, aki az I. rendű vádlottal gyerekkoruk óta jó barátságot ápolt. Ezért az I. rendű vádlott befogadta a tanyájára, s ettől kezdve együtt szórakoztak, italoztak. Az I. rendű vádlott továbbra is szinte napi rendszerességgel verte F. Irént, a nő állandóan zúzódásokkal volt tele, de sérüléseivel nem ment orvoshoz.

2003. február 27-én mindhárom vádlott, valamint a gyerekek a tanya főépületében vacsoráztak, amikor F. Irén belépett a konyhába lábasával, hogy enni kérjen. Ekkor már az I. és a II. rendű vádlott is ittas állapotban volt. Az I. rendű vádlott a kérésen feldühödött, kikapta az asszony kezéből a lábast, és azzal több alkalommal is fejbe verte. Ezt követően tenyérrel és ököllel is ütötte a sírva könyörgő sértettet.

Kis idő múlva az asszony cigarettát kért. Ekkor a II. rendű vádlott lett dühös, ököllel megütötte a nőt, majd tenyérrel is verte a sértettet. A történteken az I. és a II. rendű vádlott is nevetett, a III. rendű vádlott viszont kérlelte őket, ne bántsák F. Irént, de a bántalmazás nem maradt abba. Az I. rendű vádlott a gyerekeket bezavarta a szobába, velük ment a III. rendű vádlott is. Ezt követően az I. rendű vádlott egy flóbert pisztolyt hozott ki az egyik szobából és kétszer a síró F. Irén mellébe lőtt, aki ekkor már nyüszített a fájdalomtól. A két férfi megállapította, a lövések nem okoztak komolyabb sérüléseket, s tovább nevettek.

Később az I. rendű vádlott kihívta a szobából gyerekeit, s arra kényszerítette őket, hogy piszkavassal, vaslapáttal verjék F. Irént. Mivel a gyerekek nem akartak engedelmeskedni, s csak kisebb ütéseket mértek az asszonyra, az apjuk ismét feldühödött, bezavarta őket a szobába, s maga kezdte el ismét verni a sértettet, többször bele is rúgott a veréstől földre kerülő asszonyba. Verte az asszonyt a II. rendű vádlott is. Számos ütés érte az asszonyt, akivel egy liter bort is megitatott az I. és a II. rendű vádlott. Az egyébként alkoholt soha nem fogyasztó nő ettől berúgott. A súlyosan sérült, ittas áldozatukat ekkor a két férfi áttámogatta saját lakrészébe, s ott magára hagyták. A III. rendű vádlott látta, milyen állapotba került a sértett, de nem segített rajta, holott gyors orvosi beavatkozás megmenthette volna a nő életét.
Másnap hajnalban F. Irén meghalt. Ezt felfedezve tetemét az I. rendű vádlott a tanyán lévő egyik trágyarakásban elásta, személyes tárgyait pedig később elégette. A verés során vérrel szennyeződött falrészeket a III. rendű vádlott átmeszelte. A vádlottak megállapodtak abban, hogyha bárki keresi áldozatukat, azt mondják, F. Ferenc után ment el általuk ismeretlen helyre.

2003 márciusában a II. rendű vádlott is elhagyta a tanyát, ugyanis a III. rendű vádlottal szerelmi viszonyba került, amit az I. rendű vádlott nem vett jó néven. Ezt követően már nem is tér vissza a tanyára.

2003. augusztusában, amikor kiderült, hogy a tartozások miatt elárverezik a tanyát – s az I. rendű vádlott kihallgatása is megtörtént F. Irén eltűnésének ügyében – az I. rendű vádlott úgy döntött, a kiköltözés előtt kiássa áldozatának maradványait a trágyarakásból, nehogy bárkinek tudomására jusson a bűncselekmény. Ez meg is történt, az I. és a III. rendű vádlott a testmaradványokat egy nejlonzsákban a tanyától mintegy 300 méternyire lévő szemétlerakóba vitték. A csontmaradványokat 2006. januárjában találták meg a rendőrök.

2002 márciusa és 2005 novembere között – pontosabban meg nem határozható időpontokban, amikor az I. rendű vádlott lányai a férfinál tartózkodtak – az I. rendű vádlott a kislányokat egy fürdés közben fajtalankodásra kényszerítette. Később ezt az egyik kislánnyal, akkor már az ágyban, megismételte.

2000 májusa és 2002 márciusa között az I. rendű vádlott többször tettlegesen bántalmazta két gyermeke előtt édesanyjukat. A válást követően a férfi a nevelési feladataiból származó kötelezettségeit is súlyosan megszegte, gyermekei érzelmi, erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyeztette – mondta ki ítéletében az I. fokon eljáró Bács-Kiskun Megyei Bíróság, amely a következő ítéletet hozta:

Különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében, mint társtettest, közokirattal visszaélésben, 2 rendbeli, nevelése alatt álló, 12. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszak, 1 rendbeli, nevelése alatt álló, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszak, és 2 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntettében mondta ki bűnösnek a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2006. november 3-án Á. Zs. M. (1977 – kecskeméti lakos) I. rendű vádlottat. Ezért őt a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte, és 10 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A bíróság kimondta: a vádlott fegyházbüntetéséből feltételesen legkorábban 30 év letöltése után szabadulhat.

Az ügy II. rendű vádlottja, H. K. (1970 – kecskeméti lakos) különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettéért, mint társtettes, s többszörös visszaeső 15 év fegyházbüntetést kapott, s 10 évre tiltották el a közügyek gyakorlásától.
V. M. J. (1983 – tiszakécskei lakos) III. rendű vádlottat a bíróság segítségnyújtás halált okozó elmulasztásáért és emberöléssel kapcsolatban elkövetett bűnpártolásért 2 évi, végrehajtásában 4 évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Esetében az ítélet jogerősség vált, míg az I. és a II. rendű vádlottak és védőik felmentés érdekében nyújtottak be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára. A vádlottak a tett elkövetését tagadják, mindketten a másikat jelölik meg tettesként.