A ma kezdődő európai csúcs tétje nem egy filozófiai kérdés, hanem a jelenlegi támogatási rendszer fennmaradása. Minden esélyünk megvan arra, hogy a legnagyobb haszonélvező Lengyelország megtorpedózza az egész kelet-közép-európai régió felzárkózásához szükséges dotációkat.

Ha esetleg valakinek lettek volna még kételyei, az Európai Bizottság elnöke kedden azokat is eloszlatta. José Manuel Barroso alig burkoltan figyelmeztetett: az új tagországoknak segíteniük kell az uniós döntéshozatali mechanizmus megreformálásában, ellenkező esetben kevesebb támogatásra számíthatnak a jövőben a brüsszeli kasszából. Ez magyarul annyit jelent, hogy a kelet-közép-európai régiónak szánt összegekből néhány eurómilliárdot lefaragnak a legnagyobb befizetőknek számító tagországok.

Az unió gazdasági fejlődésének egyik alapja ugyanis a bizalom erősödése a kontinens keleti és nyugati fele között. E bizalom hiánya volt az egyik fő oka annak, hogy két jelentős befizető ország népe, a franciák és a hollandok, elutasították az uniós alkotmányt, amely bővítette volna Brüsszel hatáskörét. Ha most a lengyelek megtorpedózzák az unió reformját, akkor mindazok, akik tartottak a keleti bővítés tragikus gazdasági következményeitől, igazolva látnák borúlátó előrejelzéseiket. A bizalom további megbomlásának az lenne az üzenete ugyanis, hogy a keleti tagállamok csatlakozásával oly mértékben növekedtek az unió gondjai, amit már a régi mechanizmus nem tud kezelni, viszont az újat éppen az újak nem hajlandók elfogadni. Ha a döntéshozatali mechanizmus újratárgyalása megkezdődik, akkor viszont láncreakciószerűen az összes érzékeny kérdés is nyitottá válik, többek között az infrastruktúra fejlesztéséhez és a gazdasági szerkezet átalakításhoz nyújtott támogatásoké is.

Joggal mondhatják ez után a kontinens nyugati felén: nem tudunk annyit a fejlődők támogatására szánni a saját adófizetőink pénzéből, amennyit szeretnénk, mert ellensúlyoznunk kell azokat a káros hatásokat, amelyeket a fejlődőknek a reformokkal szembeni ellenállása fog okozni.

A nyugatiak szemében a lengyel hozzáállás annál is érthetetlenebb, mert Lengyelország a jelenlegi támogatási rendszer egyik fő haszonélvezője. Ráadásul Varsó még egy külön kedvezményt kapott azzal, hogy megkapta a 2012-es futball Európa-bajnokság rendezési jogát is, ami még megfejelte a már eddig is jelentős támogatási lehetőségeket, a magánbefektetők becsalogatásáról már nem is beszélve. Ha azonban a támogatások kérdését újratárgyalják, akkor a legnagyobb vesztes Lengyelország mellett a térség többi országának, köztük Magyarországnak is jelentős lefaragással kell majd szembenéznie.

A felzárkóztatási alapok megkurtítása mellett a támogatások lehetőségeit csökkentheti egy a jelenlegi patthelyzeten alapuló új hozzáállás is. Az “Európa à la carte” azt jelenti, hogy a tagországok mintegy étlapból válogatnak a brüsszeli kínálatból, és ami nem tetszik, azt nem kérik. Vagyis mindenki csak ott támogat majd, ahol érdekeltségét igazolva látja. Ez egyben a közös gazdaságpolitika végét is fogja jelenteni.